Szerző Téma: Legyetek tökéletesek  (Megtekintve 1846 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

2014. November 30. - 09:32:52

Nem elérhető kis virág

  • Törzstag
  • ****
  • Téma indító
  • Hozzászólások: 377
  • Ország: 00
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:2016. November 05. - 10:10:28
  • Testvér
  • Regisztrált: 30/09/2012




Andrew Murray


Legyetek tökéletesek



A TÖKÉLETES EMBER SZELLEMI EMBER

„Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk.” (1Korintus 2,6)

„Én sem szólhattam nektek, testvéreim, mint szellemieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Mert amikor irigykedés és veszekedés van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e?” (1Korintus 3,1. 3)

A korintusiak között a Szent Szellem hatalmasan és bőségesen működött. Pál azt mondhatta nekik (1,5-7): „Mindenben meggazdagodtatok Krisztusban, úgyhogy semmi ajándék nélkül nem szűkölködtök.” Mégis nagyon hiányzott a Szent Szellem megszentelő kegyelme. Azt kellett mondnia: „Versengések vannak köztetek; kérlek titeket, hogy ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek tökéletesen egyek ugyanazon értelemben.” Hiányzott az alázatosság, gyengédség és egység szelleme. Ezek nélkül nem lehettek tökéletessé sem egyénenként, sem testként. Szükségük volt az utasításra: „Mindezek fölé öltözzétek föl a szeretetet, amely a tökéletesség kötele.”


A korintusiak még testiek voltak; a Szellem ajándékai köztük voltak erővel; de az Ő kegyelme, amely megújít, kedvessé tesz, megszentel minden vérmérsékletű embert, hogy hasonlóvá legyen Jézushoz, ez nagyon hiányzott belőlük. A bölcsesség, amit Pál prédikált mennyei, szellemi bölcsesség volt, Isten titokzatos bölcsessége, az elrejtett bölcsesség, amelynek a felfogásához szellemi, mennyei elmére volt szükség. „Bölcsességet a tökéletesek között szólunk.” Nem szólhatott nekik, „mint szellemieknek, hanem mint testieknek.” A szellemi dolgokat szellemi módon kell megítélni; a bölcsességet a tökéletesek között csak azok tudták befogadni, akik nem testiek voltak, hanem szellemiek. A tökéletesek, akikről Pál beszél, a szellemiek.


És kik a szellemiek? Akikben nem csak az ajándékok, hanem a Szellem kegyelme is elsőbbséget élvez és nyilvánvaló. Isten szeretete az Ő tökéletessége (Máté 5,40-46). Krisztus alázatossága az Ő tökéletessége. Krisztus önfeláldozó szeretete, az Ő alázatossága, szelídsége és a mindennapi életben megnyilvánuló gyengédsége a Szellem legtökéletesebb gyümölcsei, az igazi bizonyíték arra, hogy egy ember szellemi. Lehet valaki nagyon lelkes Isten szolgálatában, lehet sokakra jó hatással, de mégis, ha megmérik a szeretet mérlegén, lehet, hogy súlyos hiányosságokat találnak benne. A vita hevében, igazságtalan kritizálás célpontjaként, a heves vérmérséklet, a megbocsátásra való hajlam gyengesége, a sietve kimondott szavak és éles ítéletek gyakran könnyen sebezhető érzékenységet tárnak fel, ami azt bizonyítja, mennyire kevéssé vette birtokba vagy uralja Krisztus Szelleme. A szellemi ember az, aki felöltötte a szenvedő, keresztre feszített Jézus szellemét.


És csak a szellemi ember érti meg a bölcsességet a tökéletesek között, azt a titkot, amelyet most megmutatott a szenteknek, akikkel Isten meg akarta ismertetni eme titok dicsőségének gazdagságát, hogy a Krisztus bennetek van. Egy keresztény tanító lehet csodálatosan éles elméjű és belátó, lehet ereje az igazság felnyitására, hatalmasan ösztönözhet és segíthet másokat, és lehet, hogy mégis olyan sok testiesség van benne, hogy a Krisztus mélyebb titka rejtve marad. Csak akkor szabadulhatunk meg mindattól ami testi, ha teljesen odaszánjuk magunkat Isten Szent Szelleme erejének. Csak akkor juthatunk el a Jézushoz való lehető legnagyobb hasonlóságra az Ő alázatosságában és a Szellemmel való teljességében. Csak ha Ő uralja a keresztény szívét és életét, legyen tanuló vagy tanító, akkor léphet be teljesen a tökéletesek közötti bölcsességbe.


Ahhoz, hogy ismerjük Isten értelmét, bennünk kell lennie Krisztus értelmének. És a Krisztus értelme az, hogy Ő kiüresítette és megalázta Magát, és engedelmes lett halálig. Ez az alázatosság volt az Ő képessége, az Ő alkalmassága arra, hogy felemelkedjen Isten trónjához. Ennek az értelemnek kell bennünk lennie, hogy Isten kinyilatkoztassa nekünk az Ő rejtett bölcsességét annak erejében. Ez a szellemi, a tökéletes ember jele.
Növelje meg Isten a tökéletesek számát! És ezért azok számát, akik tudnak bölcsességet szólni a tökéletesek között, Isten titkon való bölcsességét. Amikor felismerik a testiek és a szellemiek, a csecsemők és a tökéletesek közti különbséget a Gyülekezetben, akkor világosabb lesz a kapcsolat a szellemi élet és a szellemi látás között, és a tökéletességre való elhívás új erőt és jelentést nyer. És újra feddésre méltónak és szégyennek fogják tekinteni, ha valaki nincs a tökéletesek között.







2015. Március 15. - 10:01:03
Válasz #1

Nem elérhető kis virág

  • Törzstag
  • ****
  • Téma indító
  • Hozzászólások: 377
  • Ország: 00
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:2016. November 05. - 10:10:28
  • Testvér
  • Regisztrált: 30/09/2012

A.B. Simpson

MAGÁT KRISZTUST!


Most pedig szeretnék Jézusról beszélni nektek – csakis és kizárólag Jézusról! Sokszor hallom, hogy az emberek azt mondják: “Bárcsak meg tudnám ragadni az isteni gyógyulást, de nem tudom!” Van, hogy azt mondják: “Már az enyém!”, és ha megkérdezem tőlük: “Mit a tiéd?”, a válasz sokszor ez: “Megkaptam az áldást!”, néha pedig ez: “Már enyém az ismeret!”, és máskor megint: “Megkaptam a gyógyulást!”, és “Enyém a megszentelődés!” De hála Istennek, hogy minket megtanítottak arra, hogy nem az áldás, nem a gyógyulás, nem a megszentelődés, tehát nem egy dolog az, amit akarunk, hanem valami sokkal-sokkal jobb: “a Krisztus” – azaz magát Krisztust akarjuk! Milyen gyakran látjuk ezt az Ő Igéjében is:­ “Ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket![1]“; Ő maga “vitte fel a bűneinket a testében a fára[2]“! Jézus Krisztus Személye tehát az, akit mi akarunk, akire vágyunk! Túl sokan vannak olyanok, akiknek már megvan az ismeretük, még sincs hasznukra. Ott van a tudás a fejükben, a lelkiismeretükben és az akaratukban – de valahogyan Krisztus még mindig nincs ott az életükben és szellemükben, csak e szellemi valóság külsődleges kifejeződését és szimbólumait birtokolják.



Láttam egyszer az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának egy példányát, amelyet ügyes művészek egy fémlemezre véstek, és amikor közelről megnézted, mást nem láttál, csak egy darab iratot, de amikor ugyanezt távolról nézted, George Washington arca ábrázolódott ki rajta. Messzebbről nézve ugyanis az ő arca vált jól kivehetővé a betűk árnyékolása folytán, és így én megláttam a személyt – nem a szavakat, nem a fogalmakat! –, és akkor azt gondoltam: “Igen, így kell nekünk is a Szentírásra tekintenünk és Isten gondolatait megértenünk – meg kell látnunk abban a szeretet arcát, ahogy sugárzik és ragyog! Nem az ismeretet, nem a tantételeket, hanem magát Jézust kell, hogy lássuk — az Életet és Forrást, aki az egész életünket fenntartja az Ő szent jelenlétének erejével!”




Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2015. Március 15. - 13:37:02
Válasz #2

Nem elérhető Gyorgyur

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 847
  • Ország: 00
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 19:22:46
  • Testvér
  • Regisztrált: 15/09/2013
Sziasztok!

A legnagyobb alázattal szeretném megjegyezni;örömömre szolgálna ,hogy amikor én írom le ugyanezeket a gondolatokat ,akkor az ne okozzon itt ,másokban meghökkenést.

Kedves kis virág ,köszönöm!
Róm 5:17 Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.

 



SimplePortal 2.3.3 © 2008-2010, SimplePortal | Fordítás: SMF-Portal.hu