Szerző Téma: Csakis hit által  (Megtekintve 5125 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

2016. Március 18. - 11:14:22

Nem elérhető lucius

  • ifjú tag
  • **
  • Téma indító
  • Hozzászólások: 77
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 08:15:55
  • Testvér
  • Regisztrált: 22/07/2012
Azt hiszem megkaptam életem eddigi egyik legértékesebb megértésemet a hit működéséről, arról, hogy hogyan kapunk meg dolgokat hit által, biztosan hasznos lesz, ha beszélünk róla...


Íme:
Régóta tanulmányozom, hogy mi a hit, hogyan működik. Az egyik hajnalban éjjel kettőkor felébredtem álmomból a fejemben egy szóval, és egy fél igével, és azonnal rohantam ki a nappaliba lejegyezni, mert tudtam, hogy Istentől most egy minden eddiginél mélyebb megértést kaptam a hitről. Váljék a Te áldásoddá is!


A szó, ami az elmémben zakatolt a "bizalom" volt. (A fél igéről később lesz szó.)

A hitnek fordított görög szó egyik lehetséges fordítása, elsődleges jelentése: "bizalom".

G4102 πίστις (pisztisz)
1) bizalom
2) meggyőződés, bizonyosság; bizonyíték
3) hit
4) hűség
5) megbízhatóság
6) hitelesség, hitel
7) ígéret; biztosíték, kezesség; szerződés
8) megbízás, rábízott holmi, letét
9) oltalom, fennhatóság

Aznap hajnalban tudtam, hogy Isten megmutatta a hit igazi jelentését. A hit nem más, mint bizalom. Bizalom egy személyben, aki mindenkinél jobban szeret minket, és bizalom az Ő fiában. Nem mondhatom azonban, hogy bízom valakiben, ha nem bízom abban, amit mond. A köznyelvünkben, a köztudatban a hit valami olyan valamit jelent, hogy "eddigi tapasztalataim alapján tudom, hogy ez és ez a helyzet, ez és ez fog történni, vagy ez és ez történt a múltban. "

A bibliai hit azonban nem ilyen. A bibliai hit ezt mondja: Mivel Isten nem hazudik, ezért amit kijelentett az a VALÓSÁG, bármennyire is mások a tapasztalataim, bármennyire is más látszólag az igazság, akkor is az a VALÓSÁG, amit Isten mond!


Ez a bibliai értelemben vett hit.

Isten a földön hit által tevékenykedik. Amikor ő ígér valamit, és mi azt elhisszük, akkor az a dolog, amiben hittünk neki valósággá válik ebben a világban, valósággá válik az életünkben. Istennek gondja van rá, hogy beteljesítse az igéjét. Felügyeli és kontrollálja, hogy minden megtörténjen, amit kimond. Ő szól, és meg lesz, parancsol, és előáll. Azt mondta: "Legyen világosság!", és világosság lett, stb. Az Ő szava TEREMTŐ erő. Nem hinni abban, hogy megvalósul a szava, a legnagyobb ostobaság a világon!


Szeretnél csodákat látni?

Hit által lehetséges.

Isten csodáinak a titka, hogy mond valamit, és mi megbízunk benne, azaz a szívünkben elhisszük, hogy amit mond, arra bátran alapozhatunk, az a VALÓSÁG, és akként cselekszünk. Úgy is mondhatnám, hogy a hit általi csodáknak 3 feltétele van:

1. Istennek mondania kell valamit, ami neked szól, ami rád (is) vonatkozik. (Ezt a Biblián keresztül is mondhatja)
2. Ezt meg kell hallanod, azaz tudomást kell szerezned róla.
3. Bizalommal el kell fogadnod IGAZNAK, TÉNYNEK, akár logikus, akár nem, akár egyezik a tapasztalataiddal, akár nem, és ez alapján kell cselekedned.

Nézzük meg Péter vízen járását, hogyan teljesült ez a 3 feltétel:

1. feltétel teljesült, azaz Isten mondott valamit személyesen Péternek: "Jöjj" (Ez volt a rhéma, ami személyesen Péternek szólt)
2. feltétel teljesült: Péter meghallotta, tudomást szerzett erről a szóról.
3. feltétel teljesült: Bár Péter tapasztalataival ellentétes volt, Ő mégis tudta, hogy Jézusban inkább bízhat, mint a tapasztalataiban, és hitben kilépett a vízre és járt. Természetfeletti erő áradt a természetes világba, HATALMAS CSODA TÖRTÉNT!


A leprás meggyógyítása:


Máté 8:2-3 És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. 3 És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg

1. feltétel teljesült, azaz Isten mondott valamit személyesen leprásnak: "Akarom, tisztulj meg" (Ez volt a Rhéma)
2. feltétel teljesült: A leprás meghallotta, tudomást szerzett erről a szóról.
3. feltétel teljesült: A leprás már eleve hittel (azaz bizalommal) ment Jézushoz,  tudta, ha Jézus akarja, meg fog tisztulni, tehát hitt, és ez alapján cselekedett. Természetfeletti erő áradt a természetes világba, HATALMAS CSODA TÖRTÉNT!

Ábrahám:

Isten szólt: "Sok nép atyjává tettelek."

Ábrahám bízott abban (hitt), aki az ígéretet mondta neki, és ez lehetővé tett egy hatalmas csodát, vénségére gyermeke született. Sára is bízott, és vénségére gyermeket szült: 

Zsid.11.11 Hit (BIZALOM) által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt (TEHÁT MEGBÍZOTT BENNE!) aki az ígéretet tette.

BIZALOM, BIZALOM, BIZALOM ! Ez a kulcs a csodákhoz!

Bizalom abban, amit Isten mond!

Péter nem úgy járt a vizen, hogy sokat próbálkozott. Egyszerűen csak bízott annak a szavában, aki azt mondta neki: "Jöjj!" Csakis ez hozza be a természetfelettit. De ez BIZTOSAN BEHOZZA!

Remélem érted! Nem elég azonban csak "sejteni", hogy "valószínűleg megtörténik, amit Isten mondott nekem", hanem legbelül a szívedben TUDNOD kell, hogy megtörténik. Csakis ez az igazi hit vezet csodákhoz. Hogy Jézus örök életet adott nekem, először csak sejtettem, de elkezdett tanítani erről, és most már TUDOM, hogy örök életem van, és az ellenkezőjéről senki nem lenne képes meggyőzni. Tudom ki mondta, hogy örök életem van, és tudom, hogy nekem mondta, és tudom, hogy megbízható, nem fog cserben hagyni. Ez az igazi hit...

Bizalom által olyan dolgokat kaphatunk meg, amelyek természetfelettiek, amelyek teljességgel lehetetlennek tűnnek a CSAK természetes értelemmel gondolkodó hitetlen ember számára.

Zsid 11:29 (Bizalom) Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, amit megpróbálván az egyiptomiak, elnyelettek.

Zsid 11:30 (Bizalom) Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig körös-körül járták.

Ez hatalmas dolog!

Isten természetfeletti dolgait csakis bizalom által vehetjük át!

Ezt rettentően fontos megértenünk!

FIGYELJ JÓL!!!

A vallásos emberek ezt nem értik, én sem értettem hosszú évekig, és csak néhány hónapja értettem meg. Ha elkezded olvasni a bibliát, akkor hamar szembesülsz azzal, hogy Istennek vannak kívánalmai. Ezek olyan kívánalmak, amelyek természetfelettiek, és saját erőből teljességgel lehetetlen betöltenünk ezeket. Nézzünk meg egy ilyen kívánalmat:

1Pét 1:15-16 Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.

Törekedhetsz arra, hogy megfelelj ennek a parancsnak teljes erődből, de ha nem érted amit leírtam az előzőekben, semmire sem fogsz jutni. Ha azonban figyeltél, akkor már talán tudod, hogy mi lehet a megoldás...

Tudod?

Segíthetek?

Ahhoz, hogy ezt a parancsolatot megtartsd, szükséged van egy természetfeletti csodára. Csoda pedig úgy jön létre, hogy 1. Isten szól, 2.Te tudomást szerzel róla, és 3. bízol benne, elhiszed, hogy meg is teszi, meg is tette. Ha tehát találnál egy olyan igét, amelyben Isten elmondja, hogy szentté tett téged, és Te ebben hinnél, akkor ez egy csoda keretében megvalósulna, és szent emberré lennél.

Mit szólsz ehhez az igéhez?

Zsid 10:9-10 Ekkor ezt mondotta (Jézus): Íme itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat, amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.

Igen!!! Ez a megoldás!!!  Ha bízol Isten ígéreteiben, hogy valóban megtette, megteszi, amit ígért, azzal vagy képes csak betölteni a kívánalmait! Nézzünk meg egy másik ilyen kívánalmat:

Ján 14:15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

Az ehhez kapcsolódó ígéret pedig, amiben bízhatsz, ami átrepíthet ennek a beteljesítésébe:

Ez 36:26-27 És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.


Világos? Istennek vannak kívánalmai, amelyekhez csodákra van szükség, és azokat a bízók, a hívők képesek csak megtenni, betölteni, mert csak ők képesek hinni Isten ígéreteiben.

A vallásos emberek csak félig hisznek. Elhiszik, hogy Istennek vannak kívánalmai, igényei, de azt már nem hiszik, hogy mindezt MEG IS ADTA nekik az igéjében, csupán el kellene hinniük, hogy Isten nem hazudik, és ez átrepítené őket a kívánalmak természetfeletti betöltésébe.

Ha azt gondolod, "majd akkor lesz a tiéd, ha"... akkor sajnos még nem vetted át, nem a tiéd.
Ha azt gondolod, "ehhez még nem vagy elég odaszánt, szent...  akkor sajnos még nem vetted át, nem a tiéd.
Ha azt gondolod, "igen, ez az enyém, ha nem látom, nem érzem is, mert Isten nem hazudik" Na, akkor már a tiéd, számíthatsz a csodára.

Emlékszel a gonosz és rest szolga történetére. Azt mondta az ő uráról, hogy úgy gondolom, hogy "te ott is aratsz, ahová nem vetettél." A vallásosak ugyanezt hiszik. Azt gondolják, Isten nem ad meg mindent, amit kér, de ISTEN NEM ILYEN!!! Mindent megadott nekünk igéjében, ami a természetfeletti életminőséghez szükséges, csupán bíznunk kell a szavában, bíznunk kell az ígéreteiben.

A helyzet az, hogy Isten mindent ajándékba adott nekünk, e világnak az örökösei vagyunk. Ezzel azonban mindez még nem a mienk, bármilyen furcsán hangzik is. Ezt Isten nekem a következő módon tanította meg:

Lomtalanítottunk, és összegyűlt egy nagy utánfutóra való lom. A szomszéd városban, amely a falunk mellett van átveszik a szemetet ingyen, de csak azoktól, akik a városban laknak, akiknek van ilyen lakcímkártyájuk. Szerencsére az apósomék a városban laknak, ezért elvittem a szemetet, és így szóltam hozzá: "Apu! Nem szeretnék hazudni, hogy ez a szemét a magáé, ezért ezennel, ünnepélyes keretek között ezt a nagy kupac hulladékot magának ajándékozom, és most már nem hazudunk, ha azt mondjuk, hogy a magáé!"

Amikor ezt kimondtam, egy pillanatra komolyan megijedtem... Mi van, ha az apósom nem veszi a lapot, és azt mondja: "Nem fogadom el!" Rádöbbentem, hogy hiába akarom én őszinte szívvel megajándékozni a kupac szeméttel, hiába "áll készen" az ajándék a számára, amíg nem fogadja azt el, addig hazudnánk, ha azt mondanánk a hulladéktelepen, hogy az övé, mert addig nem is az övé.... (Szerencsére elfogadta, így az övé lett, és le tudtuk adni ingyenesen)

Érted, drága testvérem???

Az ajándék készen áll, Isten elkészítette, és jó szívvel adná, de amíg nem hiszed el neki, hogy a tiéd MOST!, addig nem a tiéd, mert az ember képtelen átvenni egy olyan ajándékot, amiben nem is hisz.

Biztosan sokat gondolkodtál már azon, hogy hogyan lesz valaki igaz. Ha megértetted az előzőeket, akkor már tudod a választ. Isten, ha szól, hogy igazzá tesz, tett, és te ezt a szívedben elhiszed, akkor ez (helyesebben Isten szava) igazzá tesz téged. Isten ígérete tesz igazzá, egy csoda keretében, ha elhiszed amit ígért. Nincs más út. Minden áldás csakis igazi bizalom által lehet a tiéd! Ez az út vár rád, ha keresztény vagy!

Jól figyeld meg, hogy hogyan részesedhetsz Isten igaz természetéből, mert nem erőfeszítéseid által:

2Pét 1:4 ... igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon.

De vigyázz, a hited legyen valódi hit, és ezt a cselekedeteid mutatják meg. Ha Isten esőt ígér, és Te nem viszel esernyőt, a cselekedeteidet megvizsgálva láthatod, hogy igazán nem is hittél neki! (Kivéve ha esőköpenyed van :))


ÁMEN?!


Ellenőrző feladatok:

Most képzeljük el egy kicsit másképpen a történetet. Tegyük fel, hogy azon az estén a többi tanítvány Péterrel együtt mondja: "Uram, add, hogy mi is járjunk a vízen". Jézus pedig így válaszolt volna: "Jöjjetek"

A kérdésem ezek után az, hogy hányan jártak volna ekkor a vízen?

A helyes válasz:   MINDANNYIAN, ha hittek volna.

Miért is? Mert Isten akarata és szava az volt a példa szerint, hogy járjanak a vízen mindannyian, és ezért kibocsátotta a szavát, szólt. Ők pedig bíztak abban, aki szólt, engedelmeskedtek, és ez behozta volna a természetfelettit.

Mi lenne akkor, ha Isten Neked mondaná, hogy az az akarata, hogy te járj a vízen? A válasz az, hogy ha bíznál benne, akkor bizony Te is KÉPES LENNÉL EKKOR A VÍZEN JÁRNI.

Miért nyelte el a víz az egyiptomiakat?

Zsid 11:29 Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, amit megpróbálván az egyiptomiak, elnyelettek.

Válasz: Mert Isten nekik nem mondta, hogy „jöjj” Csak a zsidóknak mondta, hogy átkelhetnek a tengeren, az egyiptomiakhoz nem szólt, így ők nem is bízhattak abban, hogy át tudnak kelni. Istenbe vetett, az Ő szavába bizalom nélkül próbálták meg, testből azt, amit a zsidók hitből csináltak.
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
bist, szoga
...Az Úr a mi igazságunk...

2016. Március 18. - 13:45:21
Válasz #1

bist

  • Vendég


Szeretnél csodákat látni?

Hit által lehetséges.

Isten csodáinak a titka, hogy mond valamit, és mi megbízunk benne, azaz a szívünkben elhisszük, hogy amit mond, arra bátran alapozhatunk, az a VALÓSÁG, és akként cselekszünk. Úgy is mondhatnám, hogy a hit általi csodáknak 3 feltétele van:


Egy példát én is mondanák.

Kb kettő- három éves keresztény voltam, amikor olvastam a bibliában hogy:

Péld 6:30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
Péld 6:31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;

Ekkor Isten eszembe juttatta, hogy a megtérésem előtt sokat lottóztam, és ezzel sok pénzt kivett a pénztárcámból.

Aznap este bepereltem a sátánt, Isten előtt.
Elmondtam imában, hogy milyen sok pénzt el lopott a sátán a lottózás alkalmából, és én most rajta kaptam.
Követeltem a hétszeresét ennek az összegnek a sátántól.
Természetesen nem tudtam menyit költöttem lottóra, de a hétszerese ért kiáltottam Istenhez.
Egy héten belül kaptam 72 ezer forintot, egy olyan helyről, ahonnan nem számítottam.
Ez 1993-ban történt, azelőtt a lottó 3,30 volt később lett 5 Ft.
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
lucius, Csilla67

2016. Április 08. - 20:21:16
Válasz #2

Nem elérhető lucius

  • ifjú tag
  • **
  • Téma indító
  • Hozzászólások: 77
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 08:15:55
  • Testvér
  • Regisztrált: 22/07/2012
Áldott Testvéreim!
 
Tanmese a hit általi megigazulás vs. törvény cselekedeteiről

Hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas gazdaság, még a rabszolgák korában. A rabszolgáknak egy napon megjelenik egy angyal, és azt mondja: " Össze vagytok kapcsolva az uratokkal, aki egyébként nagyon jó gazda, és nagyon szeret benneteket, lényegében egy nagy család vagytok. Ha jól szolgáltok neki, jól lesz dolgotok, ha nem, akkor bajba kerültök, mert az ő asztaláról esztek, és ha nem dolgoztok szorgalmasan, nem lesz sok termés a gazdaságban és nem lesz mit ennetek."

A rabszolgák dolgoznak ugyan ekkor, de csak érdekből és félelemből. Mindazonáltal ez az ijesztés megteszi a hatását, és senki sem mer túl keveset dolgozni, és jut is kenyér mindenkinek.

Néhány év múlva újra megjelenik egy angyal, és azt mondja: „Hoztam nektek egy varázstablettát. Ha ebben hisztek, ha ezt beveszitek, szabadon azt tehettek, amit akartok, mert ez a tabletta SZABADDÁ, és a gazda FIAIVÁ tesz benneteket, az egész TERMÉSZETETEKET megváltoztatja. IGAZI fiakká váltok, olyanokká, akik ÖRÖKÖLNEK is a gazdától. A tabletta a számotokra INGYENES.”

Erre a rabszolgák megoszlanak, és a nagyobbik csoport rabszolga ezt mondja magában:  „Hát ez eléggé HIHETETLEN, csak úgy a gazda fiává válni egy pillanat alatt????! Hiszi a piszi! Vigyázat, aki beveszi ezt a tablettát, még tényleg azt fogja hinni, hogy szabaddá vált, és akkor elindul a saját útján, elfordul a Gazdától, akkor biztosan nem akar majd dolgozni, és mindenki éhen fog halni, mert nem lesz, aki a munkát elvégezze.” Ezért mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a többi rabszolgát a tabletta bevételében.

Mi a baj ezzel a csoporttal? NEM HISZNEK az angyalnak. Az üzenetének csak az egyik felét képesek hittel elfogadni, hogy a tabletta SZABADSÁGOT fog adni, bár ezzel kapcsolatban is csak azt hiszik, hogy ez egy VÉLT SZABADSÁG és nem valódi. Főleg nem hiszik el az angyal üzenetének második felét, hogy a tabletta a gazda VALÓDI FIAIVÁ teszi őket. Olyan fiakká, akik IGAZÁN a gazda fiai, akiknek megváltozik a természete, akik szívben EGYEK a gazdával, akik ezért sohasem akarnának rosszat a gazdának és a rabszolgáknak, akik ÉJJEL-NAPPAL dolgoznak majd, ha szükséges, de nem azért, mert ez kötelesség, hanem azért, mert a szívük átváltozott. Szolgákból fiakká váltak, de nem csak jogilag, hanem a szívük is átváltozott FIÚ szívvé.

Ha igazán hinnének az angyalnak, fel sem merülne bennük, hogy a tablettát lenyelők nem akarnak majd dolgozni, hiszen a tablettának éppen ez a LÉNYEGE, hogy átváltoztatja a TERMÉSZETÜKET FIÚ természetté. Egy igazi FIÚ pedig sohasem hagyná cserben a családját, és a GAZDÁT!!!!

Néhányan azonban HISZNEK. Beveszik a tablettát, és a következő dolgok történnek:

    Valóban megváltozik a szívük, FIAKKÁ válnak. (Az angyal mindig is ezt ígérte!)

    A gazda most már szabadon engedheti őket, és nem nevezi őket szolgáknak, hanem FIAKNAK, mert VALÓBAN is azzá váltak a tabletta hatására. (Az angyal mindig is ezt ígérte!)

    Egy CSALÁDDÁ válnak a gazdával, minden, ami a GAZDÁÉ, már az övék is, ÖRÖKÖSÖKKÉ válnak. (Az angyal mindig is ezt ígérte!).

    Sokkal jobban szolgálják a GAZDA érdekeit és céljait, mint azelőtt bármikor, mert most már igazi FIAK, akikre sokkal többet rá lehet bízni, mint egy egyszerű SZOLGÁRA.

Ezt a „tablettát” akkor veszed be, amikor hit által MEGIGAZULSZ. Isten szól: „aki az én fiamban hisz, azt én igazzá teszem”

   "Gal 2:16 ...mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg (nem válik igazzá) egy test sem."

 Te pedig elhiszed ezt, hogy Téged igazzá tett, mert tudod, hogy ezt a hívőknek mondta, és tudod, hogy Te hívő vagy, tehát mindez rád vonatkozik. Amikor elhiszed ezt, minden megváltozik, mert Isten szava, maga Isten abban a pillanatban igazzá tesz. Az Ő szava teremtő erő.

  "Zsid 10:14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket."

Amíg nem hiszed ezt, (mármint, hogy tökéletesen igazzá váltál, mert Isten azzá tett) addig magad próbálod meg igazzá tenni magadat különféle jóságos, törvényes cselekedetekkel, majd ezután elítélsz mindenki mást, aki nem teszi ugyanezeket a testi cselekedeteket, amelyektől a megigazulásodat (más néven az áldásaidat) várod.

Nem! Az áldás csakis hit által érkezik és csakis hit által vehető át. Isten szól, Te elhiszed, amit mond, és amikor valóban elhiszed, akkor valóra válik az életedben. Hidd el, hogy Isten van annyira hatalmas, hogy egy szempillantásban igazzá tett, átváltoztatta a természetedet, amikor az Ő fiában  hittél. Ő mindig is erről beszélt az újszövetségben. Ez maga az újszövetség "Jézus vére által".

    "Róm 5:1 Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által"


Elmondom ugyanezt egy kicsit más megközelítésben egy másik példamesével is.

Én vagyok a jó gazda, és van egy rettenetesen verekedős kutyám. A kutyám, amikor meglát egy másik kutyát nekiesik, és darabokra szaggatja. Hozok ezért egy TÖRVÉNYT, azaz a kutyát törvény alá helyezem, és azt mondom, „ezentúl mindig a kerítésen belül kell maradnia, soha nem mehet ki az utcára".

Egy napon bekopog hozzám az állatorvos, és ezt mondja: „Itt van egy tabletta, ha ezt beadod a kutyádnak, ez a tabletta átváltoztatja a természetét nyúl természetre, ÚJJÁSZÜLETIK a lelke, ezután nem fog akarni több kutyát megtámadni. Én beadom a kutyámnak a tablettát, majd lerontom a kerítést és a kutyát szabadon engedem.

Erre megjelenik a szomszéd, és elkezd kiabálni velem: „Miért engeded szabadon a kutyát? Ez rettentő veszélyes! Miért bontod le a kerítést (miért veszed ki a kerítés törvénye alól)? A kutyád most minden kutyát szét fog szaggatni, amelyik az útjába kerül!!!!”

„Nem!” Mondom neki, valamit te nem értesz, valamiről nem tudsz. Ez a kutya már nem ugyanaz a kutya, mert átváltozott a természete. Most már nincs szükség a kerítésre, és nyugodtan szabadon engedhetem. Csak úgy néz ki, mint a régi kutyám, de ez a kutya már ÚJJÁSZÜLETETT, valójában egy nyúl lett belőle !!!” 

Áldott testvérem! Az ÚJJÁSZÜLETETT, ÁTVÁLTOZOTT természet a TIÉD! Abban a pillanatban a tiéd volt, amikor bizalomra jutottál az Ő fiában. Ne nézz magadra többé a régi gondolkodásoddal, mert Te már nem az vagy, aki voltál!!!! Megtapasztalni akkor fogod, amikor elhiszed ezt végre Istennek…. ÁMEEEEEEN!

"Róm 3.21 Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága (igaz természete), amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; Istennek igazsága (igaz természete)  pedig a Jézus Krisztusban való HIT által mindazokhoz és MINDAZOKNAK, AKIK HISZNEK. Mert nincs különbség"

 Ez 36:26-27 És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok nektek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.

Jer 31:33 Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
...Az Úr a mi igazságunk...

2016. Április 14. - 09:31:59
Válasz #3

Nem elérhető lucius

  • ifjú tag
  • **
  • Téma indító
  • Hozzászólások: 77
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 08:15:55
  • Testvér
  • Regisztrált: 22/07/2012
Ez az írás rávilágít, hogy a bűn több puszta cselekedeteknél. Nem szabad tehát a cselekedeteinkre koncentrálnunk, mert a természetünknek, a gyökérnek kell megváltoznia. Az pedig csakis hit által változhat meg, ha újjászületünk hit által.



Mi a bűn?

Írta: David Clayton

A kérdés, hogy mi a bűn, korántsem pusztán költői jellegű. Rendkívül nagy gyakorlati jelentősége van, és döntő befolyást gyakorol mindazokra, akik a bűn hatalma, uralma alól szabadulni akarnak. A bűn legyőzésére választott módszereinket pedig az határozza meg, hogy mit értünk bűn alatt. Kell ezt bizonyítani? Magától értetődő tényről van szó, amely nem igényel további magyarázatot. Ha külső szennyeződéstől szeretnék szabadulni, szappanra van szükségem, ha a gyomor vagy a bélrendszer vált tisztátalanná, hashajtó kell. Ha azonban a természetem tisztátalan, sokkal többre van szükségem, mint az említett eszközök. Tudnunk kell, hogy a bűn fogalmának meghatározása rendkívül fontos, ha tökéletes győzelmet akarunk aratni fölötte. Ha a bűn valódi természetét nem ismerjük vagy félreismerjük, mindig rossz eszközökhöz nyúlunk majd leküzdése érdekében. Isten népének története azt bizonyítja, hogy legnagyobbrészt téves nézetek uralkodtak közöttük a bűn vonatkozásában.

A döntő kérdés éppen ezért így hangzik: A bűn tett vagy állapot? Másképp fogalmazva: A bűn olyasmi, amit teszünk, vagy helyesebb azt mondani, hogy a bűn az, amik mi magunk vagyunk? Ha a bűn a tettel azonos, akkor kizárólag arra kellene koncentrálnunk, hogy azt feladjuk. Ha azonban a bűn állapot, vagy mindazzal egyenlő, amik vagyunk, akkor a győzelemnek csupán azon egyetlen útja létezik, ha ebből a bűnös állapotból kimenekedünk, illetve azt, amik vagyunk, külső segítséggel valami mássá változtatjuk. A bűnről alkotott fogalmunknak tehát döntő jelentősége van a tekintetben, hogyan tudjuk azt legyőzni. Az egyik eljárás kudarcra van ítélve, a másik út Isten útja és így egyben az egyetlen sikerre vezető út.

A bűn meghatározása

A bűn legismertebb és legtöbbet idézett meghatározását I.Ján.3:4-ben találjuk:

„Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.” (Károli ford.)

Felületesen szemlélve ez a vers világosan fogalmaz. Látszólag azt fejezi ki, hogy a bűn mindig akkor jelentkezik, ha megszegjük a törvényt, ill. engedetlenek vagyunk. Ez azt jelentené, hogy a bűn a tettel egyenlő. Mégis érdekes megfigyelni, hogy a legtöbb Biblia-fordítás ezt másképp adja vissza:

„Valaki a bűnt cselekszi, az az igazságtalanságot is cselekszi, és a bűn igazságtalanság.” (Luther ford. Németben)

„Valaki a bűnt cselekszi, az törvényszegést is elkövet, és a bűn a törvényszegés.” (Magyar Bibliatársulat, 1998)

Ezekben a versekben a bűn nem pusztán tettként jelenik meg, hanem inkább egy gyűjtőnévvel azonos: „A bűn törvénytelenség (törvényszegés, igazságtalanság).” Ezért a bűn inkább állapot mint tett. Az eredeti görög szöveg is ezt támasztja alá.

Nem kétséges, hogy néhányan nem értenek egyet azzal az elképzeléssel, hogy a bűn több mint tett. Ha biztos értelmezést akarunk találni, akkor egyértelmű, hogy további bibliai bizonyítékokra van szükségünk. Vannak ilyenek? Valójában nagyon sok bizonyítékot találhatunk.

A bűnt az Újszövetség számos szakasza még pontosabban határozza meg. Vegyük például az I.Ján.5,15-öt és a Róm.14,23-at:

„Minden igazságtalanság bűn.” (I.Ján.5,17)

„... a mi hitből nincs, bűn az.”  (Róm.14,23)

A második vers különösen érdekes, mert azt bizonyítja, hogy még a legkegyesebb cselekedetek közepette is vétkezhetünk – ha a tettek nem hitből fakadnak. Itt utalást találunk arra nézve, hogy a bűn több mint puszta tett, és sokkal mélyebben gyökerezik, mint az engedetlenségből fakadó cselekedet. Nem éppen erről beszélt Jézus? Mire gondolt vajon a következő versben?

„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” (Mt.5,27.28)

Jézus itt egyértelművé teszi, hogy a bűn több mint külső cselekedet. Magában foglalja a szív indítékait és szándékait is! A törvény áthágása nem merül ki a külsődleges engedetlenségben, hanem olyan lelkiállapot, amely a külsődleges engedetlenséget magában rejti, megtermi, majd pedig felszínre hozza.

Láthatjuk tehát, hogy a törvény nemcsak a tetteinket ítéli meg, hanem az indítékainkat is. Ez azért van így, mert a törvény által megkövetelt igazságosság messze túlmutat külső viselkedésünkön. Mivel a törvény Isten törvénye, és éppoly igazságos mint ő maga, nem lehet eleget tenni neki egy olyan, tetszőleges mértékű igazságossággal, amely nem üti meg Isten tulajdon mércéjét! Ez a következő kérdést veti fel: Ha a törvény nemcsak a tetteinket, hanem az indítékainkat is megítéli, akkor megítéli azt a természetet is, amelyből ezek az indítékok és tettek fakadnak? Hadd magyarázzam meg, mit értek ez alatt!

A természetnek döntő szerepe van

A tettek a gondolatainkból, indítékainkból és szándékainkból fakadnak. Ha ezek gonoszak, akkor tetteink is szükségszerűen gonoszak lesznek. Mi vezet mégis gonosz gondolatokhoz, indítékokhoz és szándékhoz? Jézustól ismét világos választ kapunk:

„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát. Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.” (Mt.12,33-35)

Jézus szerint az ember azért cselekszik gonoszul, mert ő maga gonosz ember. Hasonlóképpen azért tesz egy ember jót, mert ő maga jó ember. A fa fajtája határozza meg gyümölcsének fajtáját. Az egyetlen mód a fa jó termésének biztosítására, ha fajtát váltunk vagy megváltoztatjuk a fa természetét. Ezt állítja Jézus? Aligha lehet egyértelmű szavait félreérteni! Egy embernek akkor vannak gonosz szándékai, ha ő maga gonosz.

Ha tehát a törvény az embert gonosz szándékaiért és tetteiért elítéli, nem ítéli-e meg egyúttal azért is, mert ő maga gonosz? Felmenti talán a törvény – amely Isten igazságosságát tükrözi – azt az embert, akit saját természete csak gonosz gondolatokra és tettekre indít? Jézus az ilyen embereket mérges kígyók fajzatainak nevezi. Költői vagy sértő akart lenni? Vagy netán szavaiban mélységes igazság rejlik? Alapvető igazságot tárt fel, mégpedig ugyanazt az igazságot, amelyet másutt így fejezett ki: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni.” (Ján.8,44) Az az igazság, hogy ezen emberek fő problémája saját természetük – az élet, amely bennük volt. A Sátán gyermekei voltak, mérges kígyóknak fajzatai, és ezért nem tudtak semmi jót tenni. Mielőtt jót tehettek volna, a természetüknek kellett megváltoznia. Újjá kellett születniük.

Nézzünk meg egy másik szempontot is! Jézus azt tanította, hogy egyedül Isten jó (Mt.19,17). De abban a versben, amit előzőleg idéztünk, ezt mondja: „A jó emberaz ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat.” Ha egyedül Isten jó, miért hivatkozik Jézus úgy az emberre, mint aki jó? A válasz így hangzik: azért jó, mert eggyé lett Istennel, és Isten él benne Jézus Krisztus által. Ez a magyarázata annak, hogyan válik az ember képessé arra, hogy szívéből jót hozzon elő – Isten, aki jó, a szívében él. Az ilyen embert a törvény nem kárhoztatja, nem ítéli meg, mert ha ezt tenné, magát Istent kellene megítélnie.

Több mint puszta tett

Ez az elképzelés, mely szerint a bűn elsősorban állapot és nem merül ki a tettekben, nemcsak a már idézett igékben, hanem a Biblia sok más helyén is előforduló tanítás. A Rómabeliekhez írt levél 5.,6. és 7. fejezetében Pál apostol olyan módon hivatkozik a bűnre, amely világossá teszi, többről van szó, mint csupán tettekről. Nézzünk néhány példát:

„Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek...” (Róm.5,19)

Itt láthatjuk, hogy egy ember követte el a bűnt, egy ember volt engedetlen. Ezen egyetlen tett által azonban sokan bűnösökké lettek. Hogyan lettek bűnössé? Egyértelmű: úgy lettek bűnösök, mint egyfajta lény, mint egy olyan típusú teremtmény, amely teljesen a bűn uralma alatt áll és természeténél fogva összhangban van vele. Nem azért lettek bűnössé, mert ők személyesen vétkeztek, hanem mert egy ember vétkezett. Jézus fenti szavaival élve: rossz fává lettek és ezért szüntelen csak rossz gyümölcsöt képesek teremni. Nem azért rossz fák, mert rossz gyümölcseik vannak, hanem mert a gyökereik, a természetük ilyen, mert így keletkeztek, ill. születtek.

„Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.” (Róm.6,6-7)

Itt Pál apostol a „bűn testéről” beszél. Figyeld meg, azt mondja, hogy ezt a testet meg kell semmisíteni, hogy a továbbiakban „ne szolgáljunk a bűnnek.” Azt állítja, ez az egyetlen út, hogy a bűn szolgaságából megszabaduljunk. A 8. fejezetben nagyon világosan kifejti: „Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.” (Róm.8,8) Az egyetlen mód, ahogyan Isten előtt kedvesek lehetünk és a bűn uralma alól felszabadulhatunk, ha a „testtől,” azaz a „bűn testétől” megszabadulunk. Ha az ember nem lehet kedves Isten előtt, eleget tehet törvénye követelményeinek? Ha Isten elégedetlen egy ilyen emberrel, elégedett lehet vele a törvény? Nyilvánvaló, hogy a törvény már akkor talál kivetnivalót ebben az emberben, mielőtt még személyesen vétkezett volna. Törvényszegő állapota alapján kárhoztatja, amely lehetetlenné teszi számára, hogy bármi jót cselekedjék.

„Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.” (Róm.7,19-20)

Ez a szakasz rátapint a lényegre. Itt Pál megszemélyesíti és uralkodóként írja le a bűnt. Miért művelte Pál a gonoszt? Miért volt számára lehetetlen jót cselekedni? Akarta tenni a jót? Akarta. Abba akarta hagyni a gonosz cselekvését? Ezt is akarta. Miért nem tudta mégsem véghez vinni? Mert „bűn király” uralkodott a testében. (vö. Róm.5,21) Születésétől fogva olyan hatalom uralkodott bűnös természetében, amely rabszolgájává tette és a gonosz cselekvésére kényszerítette. Ezt a bűnt úgy mutatta be, mint „a bennem lakozó bűnt.”

Megérthetjük-e ezt a szakaszt, ha a bűn meghatározását a törvényszegésre korlátozzuk? Tágabban kell értelmeznünk a bűn fogalmát ahhoz, hogy megérthessük, a bűn több mint törvénysértő cselekedet. Mert ha most a bűn meghatározását a törvényszegésre vonatkoztatjuk, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy azzal szegjük meg a törvényt, hogy bűnös természettel születünk. Ilyen állapotban a törvény halálra ítél minket. Akárhogy is, a valóság az, hogy a természetünkkel és nem a tetteinkkel van a probléma!

A bűn természete

A bűn pontos meghatározása mellett fontos, hogy a bűn természetét is helyesen értsük.

A Biblia világossá teszi számunkra, hogy az ember öröklés révén válik bűnössé. Egy kérdés azonban nyitva marad: Hogyan származott át Ádám bűnös volta utódaira? A „bűn a testben” vajon a géneken keresztül öröklődő valami, vagy annak eredménye, hogy Ádám vétke által elvesztettünk valamit? A „bűn a testben” vajon csak génjeinkben létezik és hatása csak a test elkorcsosulására korlátozódik (test, csontok, vér stb.), vagy lelkünket és értelmünket is áthatja? Azért romlott az ember, mert testileg gyenge, vagy mert lelkületében, természeténél fogva gonosz?

Az alábbi pontokból világosan kiderül, hogy a bűn okozta romlás jóval mélyebbre hat, nem korlátozódik csupán a fizikai testre:

a) A Biblia azt tanítja, hogy Ádám bűne minden embert bűnössé tett (Róm.5,12.19). Ha ez az állapot kizárólag a fizikai jellemzőkre korlátozódna, úgy Jézus maga is bűnössé lett volna, mert magára vette az emberi testet, azaz Dávid nemzetségéből való test szerint (Róm.1,3), magára vette Ábrahám magvát (Zsid.2,16) és a bűn testében (Róm.8,3) élt. Jézus azonban mégsem volt bűnös. Éppen ezért nem a fizikai test tesz minket bűnössé.

b) Ha hit által újjászületünk, bűnös állapotunk megszűnik. Nem vagyunk többé a kárhozat foglyai, és a bűn hatalmát veszti fölöttünk (Róm.5,1; 6,14). Mégis ugyanabban a testben élünk tovább, amely nem változik meg. Éppen ezért a bűnösben végbemenő változás sem lehet fizikai természetű.

c) Pál azt mondja, hogy elménk megváltozása által kell megújulnunk (Róm.12,2). Ebből kiviláglik, hogy a probléma nem a testben, hanem az elmében gyökerezik.

Ha megértjük, mi történt, amikor Ádám és Éva vétkezett, akkor a bűn természetét is jobban megértjük.

Mi történt Ádámmal, amikor nem hallgatott Istenre és evett a tiltott gyümölcsből? Hogyan lett a tökéletes emberből elveszett bűnös? Isten megmondta neki, hogy amely napon eszik a gyümölcsből, meg kell halnia. Mit értett Isten ez alatt? Végrehajtották azon a napon az ítéletet? Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy vagy Isten változtatta meg véleményét, vagy Krisztus megelőlegezett kegyelme tette érvénytelenné a kimondott ítéletet. Valójában azonban Isten ítélete egy bizonyos értelemben még aznap beteljesedett. Figyeljük meg, mi történt!

Először is, Ádám azonnal észrevette, hogy mezítelen és félni kezdett Istentől. Istenhez való viszonya egyik pillanatról a másikra radikálisan megváltozott. Másrészt a fizikai romlás azonnal megjelent testében, életereje folyamatosan csökkent és végül 930 év után végleg elapadt.

A legfontosabb azonban a lelkében végbement változás. A Biblia az embert a maga természetes állapotában halottnak nevezi:

„... akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt” (Eféz.2,1).

„minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattok meg)” (Eféz.2,5)

„És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol.2,13).

Amikor az ember Isten életétől elidegenedik, a bűnnek alávetett, a gonosz természet és kívánságok rabszolgája, vagyis lelkileg halott. A kérdés tehát így hangzik: mikor és hogyan jut az ember ilyen állapotba? Ahogy már korábban megállapítottuk, ez az állapot Ádámtól nyert örökségünk. Ez az egyik természetes hagyaték, amelyet utódaira hagyott. De mi ez a lelki halál? Leírhatjuk kissé pontosabban is?

Egyedül Isten jó

Egyedül Isten jó. Ez olyan vitathatatlan tény, amelyet maga Jézus hirdetett. Ha egyszer megértjük e tény jelentőségét, minden nehézség megszűnik e ponton is. Kézenfekvő következtetés, hogy ha egyedül Isten jó, akkor rajta kívül minden rossz és bűnös. Az egyetlen út és mód, ahogyan az univerzum bármely teremtménye jó lehet, ha Istennel egyesül, illetve ha Isten élete van benne. Ha nem így lenne, akkor minden jó lény Isten lenne. Mivel azonban csak egy Isten van és egyedül Ő jó, tudjuk, hogy egy teremtmény csak akkor jó, ha Isten él benne, mert önmagától senki nem képes jó lenni.

A Biblia így tudósít a teremtésről: „És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.” (I.Móz.1,31) Ez Ádámra is érvényes megállapítás. Ebben a bűntelen, „jó” emberben Isten lelke élt. Ez felismerhető volt tökéletes szeretetén, örömén és békességén (Gal.5,22-23). Amikor engedetlenné vált Istennel szemben, azonnali változás ment végbe benne. Békessége eltűnt, szeretete megromlott és azonnal vádolni kezdte feleségét. Öröme odalett, félni kezdett és boldogtalanná vált. Mindez azért történt, mert Isten lelke elhagyta őt. Ádám így lelkileg halt meg, mégpedig azonnal. Azon a napon valóban meghalt, pontosan úgy, amint Isten megmondta. Míg a testi halál fokozatosan kerítette hatalmába, lelki halála azonnal bekövetkezett.

Ádám bűnös állapota nem fokozatosan leépülő és halálnak átadott testéből (bűnös testéből) fakadt, hanem sokkal inkább lelki halálából (bűnös lelkéből és elméjéből) – mely elszakadt Isten életétől.

Figyeljük meg, hogy Pál problémánk gyökerét néha a „bűnös testtel”, a „bűn testével” vagy hasonló kifejezésekkel azonosítja. Kijelentéseinek összefüggései azonban világosan elénk tárják, hogy nem a szó szerinti testről beszél, hanem a test gondolatáról (Róm.8,7), mint ami bűnösségünk valódi forrása.

Természetesen hisszük, hogy Ádám azonnal megbánta bűnét és Krisztus által megbékült Istennel. De a bűn Ádámra és utódaira háruló következményei megnehezítették az Istennel való kapcsolat fenntartását, amelyben az igazságosság egyben életstílus. Ami korábban lényének természetes részét képezte, azt most már csak hit által tudta megragadni, de a hitért kemény és folyamatos csatát kellett vívnia az ördög hazugságai, csalásai és ámításai ellenében.

Ezt az örökséget hagyta Ádám utódaira és ez a bűn valódi forrása. Tény, hogy Isten lelke nélkül lelkileg halott állapotban születünk. Ebben az állapotban nincs más választásunk, mint hogy szüntelen csak vétkezzünk. Csak a tökéletes újjászületés szabadíthat meg minket ebből a helyzetből.

A teljesen magára hagyott ember természetes ösztöne az önvédelem. Amikor Ádám még Isten gyermeke volt, tökéletes biztonságban élt. Elegendő táplálék állt rendelkezésére, szabad volt mindenfajta félelemtől és gondtól, semmi oka nem volt, hogy magára gondoljon. Amikor még csak Éva volt az egyetlen élő személy rajta kívül, ereje és figyelme akkor is kívülre irányult. Kizárólag Istennek és embertársainak (asszonytársának) élt. Amikor azonban fellázadt Isten ellen, minden biztonsága semmivé lett. Elveszítette oltalmát, otthonát és mindenekelőtt Isten jelenlétét és kegyelmét. Nem volt többé „életbiztosítása,” és hirtelen iszonyú félelem lett úrrá rajta önmaga miatt. Isten lelke nélkül semmije nem maradt, csak az önféltés. Hirtelen minden ereje és figyelme saját túlélésére és jólétére irányult. Önzővé vált és még arra is kész volt, hogy a bűnt kizárólag feleségére hárítsa, noha röviddel azelőtt még arra is késznek mutatkozott, hogy a halálba menjen vele.

Isten lelkének hiánya minden időben törvényszerűen önzést vált ki. Ha Isten lelke hiányzik, nem marad más választás, mint az önzés – az igény, hogy önmagunkat védjük, igazoljuk, dicsőítsük, védjük és ellássuk. Ez lett Lucifer, majd rögtön a bűneset után Ádám és Éva életelve is. Ha ezt megértjük, világos lesz az is, hogy az önzés a bűn gyökere, illetve forrása. Az a tulajdonság teszi bűnössé az embert, amely Istentől elszakadt állapotában vele születik (mint Ádám hagyatéka).

Sokan úgy vélik, ha Sátánt megsemmisülne, mi is megszűnnénk vétkezni. Ez azonban tévedés, óriási tévedés! Az ember bűneinek tetemesebb hányada nem közvetlenül Sátán, hanem saját bűnös természetünk számlájára írható. Bár Sátán is kísérthet és ostromolhat minket, és igaz, hogy ő volt az első lény, aki a bűn előtt az ajtót kitárta az univerzumban, mégsem ő az egyetlen, aki ezt az ajtót megtalálta.

A bűn ajtaja


Isten úgy is teremthetett volna életet a világegyetemben, hogy eleve kizárja a bűn belépésének lehetőségét. Istenben nincsen bűn, és amíg lelke az általa teremtett értelmes lényekben lakozik, addig lehetetlen bűnt elkövetni, mert „nem lakhatik tenálad gonosz”. A teremtésnél rendelkezhetett volna úgy is, hogy soha senki ne vétkezhessen, azaz soha ne szakadhasson el tőle. Ebben az esetben azonban el kellett volna törölnie a szabad akaratot, és teremtményeitől meg kellett volna vonnia a valóságos szabadságot. Az értelmes lények így nem lennének egyebek, mint értelem nélküli robotok, még ha ennek nem is lennének tudatában.

A szabad akarat az az ajtó, amelyen át a bűn utat talált az univerzumba. Isten szabad akarattal ajándékozott meg minket, és így nyitva hagyott egy ajtót, amelyen át a bűn valósággá válhatott. Mindig is fennállt a lehetőség, hogy valaki ezt gondolja: „Mi lenne, ha elfordulnék Istentől?” Mint tudjuk, valaki éppen ezt tette; és ennek eredményét érzékelhetjük most e káoszban, amely hatezer év óta uralkodik.

De van mind ennek valami köze az egyes keresztény ember tapasztalatához? Ha a Biblia azt mondja, hogy a bűn meghal bennünk, amikor Krisztushoz megyünk és benne maradunk (Róm.6,6), akkor miért áll fenn továbbra is a lehetőség, hogy a bűn újra életre kelhet? Mert néha azoknak az életében is ismét felszínre tör, akik már valóban megszabadultak Krisztusban (Gal.2,18-19).

Emlékezzünk vissza arra, mi is a bűn! Ahogy láttuk, a bűn valójában egy olyan állapot, amely akkor keletkezik, ha Isten nincs jelen. Akkor bukkan felszínre, ha Istentől eltávolodunk. Isten nélkül nem tudunk a bűn elől elfutni. Ezért a bűn leginkább a sötétséghez hasonlítható. A sötétség nem valamiféle ténylegesen létező anyag, csupán a fény jelenlétének hiánya. Ahol nincs fény, ott sötétség uralkodik. Ugyanígy működik a bűn is. Mindaddig, amíg Isten lelke betölti értelmes teremtményeit, soha nem bukkanhat fel a bűn. Mihelyst azonban valamelyik értelmes teremtmény Isten ellenében dönt, azonnal feltámad a bűn.

Soha nem lesz olyan idő, amikor Isten teremtményei nélkülöznék a szabad akaratot. Ezért soha nem lesz olyan idő sem, amelyben az embernek ne lenne lehetősége a bűnt választani. Isten még az örökkévalóságban sem szünteti meg a szabad választás lehetőségét. Függetlenül attól, mennyi ideig volt egy ember Krisztusban, meghalva önmagának (a bűnnek), ha hitetlenségbe esik, azonnal eltávolodik Tőle. Még ha az örökkévalóságban történne is mindez, akkor sem maradna benne más, csak a bűn (saját énje). Ha mindez még a bűntelen örökkévalóságban is előfordulhat, mennyivel inkább most, ebben a bűnnel terhelt környezetben?!

Amíg Krisztusban maradunk, nem vétkezünk (I.Ján.3,6.9). Ebben az állapotban (Őbenne) tökéletesek vagyunk, bűntelenek, győzelmesek és szabadok. Ha azonban hitetlenségből (figyelmetlenségből fakadóan vagy szándékosan) kilépünk Belőle, a bűn ismét, azonnal megjelenik bennünk. Ha valaki (feltételezve, hogy annyira jó, hogy már nem vétkezhet) úgy döntene, hogy Istentől függetlenül akarna cselekedni, abban a pillanatban ismét azonnal vétkezne, mert „senki sem jó, csak egy, az Isten”. Az, hogy egy örökkévalóságon át jók leszünk, csak azért lehetséges, mert folyamatosan és szabadon úgy fogunk dönteni, hogy egyek kívánunk lenni Istennel, aki egyedül jó.
...Az Úr a mi igazságunk...

2016. Április 14. - 09:36:37
Válasz #4

Nem elérhető lucius

  • ifjú tag
  • **
  • Téma indító
  • Hozzászólások: 77
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 08:15:55
  • Testvér
  • Regisztrált: 22/07/2012
Ez a hasonló témájú írás szerintem szintén jól elmagyarázza, hogy nem a tetteink miatt (betartjuk-e a törvényt, vagy sem) válunk bűnössé, vagy igazzá. Sokkal mélyebb oka van annak, hogy az emberiség bűnös. A természetünk változott meg a bűnbeeséskor, bűnös, önző természetűek lettünk, és ezen semmit nem változtat, ha elkezdünk jó dolgokat tenni.

Ha a természetünk nem változott meg, akkor ezzel együtt is alkalmatlanok vagyunk a Mennyre. Ha azonban a természetünk megváltozik hit által, IGAZZÁ válunk, akkor ezt természetszerűen követik az IGAZ, törvénybetöltő cselekedetek. Mert a jó fa jó gyümölcsöket terem, a romlott fa viszont romlott gyümölcsöket. Tehát fordítva működik a dolog. Nem a cselekedeteink miatt leszünk bűnösökké, hanem újjászületés nélkül az ádámi természetünk miatt bűnösök, bűnös természetűek vagyunk, és ezért bűnös cselekedeteket teszünk.

Mitől lesz az ember bűnössé?

Írta: David Clayton

Mitől lesz az ember bűnössé? Ez egyike a legfontosabb kérdéseknek. Ahogy a korábbiakban rámutattunk, soha nem arathatunk teljes győzelmet a bűn felett, ha nem értjük, mivel van dolgunk.

Tanulmányozzuk most ezt a kérdést őszintén és alázatos szívvel! Nem azt várom tőled, hogy nekem vagy az adventmozgalom úttörőinek higgy – a Bibliának azonban súlya van. Aki még a Bibliának sem hisz, annak őszinteségét komolyan kétségbe kell vonnunk.

Egy barátom mindig nagyon ügyel arra, hogy különbséget tegyen a „saját értelmezés” és az „exegézis” között. A saját írásértelmezés egy szöveg (elsősorban a Biblia) személyes interpretációja az adott személy elképzelései alapján. Az exegézis egy adott szöveg jelentésének megfejtése magából a szövegből. Az exegézissel ellentétben a saját írásmagyarázat során egy adott szöveg szubjektív értelmezése történik. Exegézis alatt alapvetően a szöveg objektivitásra törekvő értelmezését, saját írásmagyarázat alatt pedig annak szubjektív magyarázatát értjük.

A címben megfogalmazott kérdés megválaszolása során – azaz hogy mi teszi az embert bűnössé? – nagyon óvatosan kívánunk eljárni és mindenekelőtt két dolgot szeretnénk szem előtt tartani: 1. Csak a Bibliát használjuk – ezt a forrást ugyanis egyetlen keresztény sem kérdőjelezheti meg. 2. Figyelünk arra, hogy az exegézis szabályait érvényesítsük a szubjektív szempontok helyett.

Mielőtt azonban folytatnánk, szeretnék valamit megjegyezni: Ahogyan a korábbi tanulmányokban láttuk, a „bűnös” szó alapvetően olyan embert jelöl, aki bűnt követ el vagy követett el (bűn-ös). Sokan ragaszkodnának ahhoz, hogy ne nevezzünk bűnösnek olyanokat, akik nem voltak (vagy jelenleg nem) részesei bűncselekményeknek. De mondhatjuk-e, hogy az embert azért nevezzük bűnösnek, mert bűnös állapotban született, noha még egyetlen személyes bűnt sem követett el? Talán csak fogalom-meghatározás kérdése az egész, a lényeg azonban: mit mond a Biblia? Mivel bibliai témáról beszélünk, érdemesnek tűnik felütni a Bibliát, hogy lássuk az idevonatkozó verseket. Az ember nyilván bűnös, ha megszegi a törvényt – vétkezik. De állíthatjuk-e őszintén, hogy ez az egyetlen eset, amikor a Biblia bűnösnek nevezi az embert? Alkalmazzuk a hiteles exegézis szabályait, hogy őszinte választ kapjunk kérdésünkre!

Újjá kell születnünk

Legtöbbünknek nem okoz problémát az az elképzelés, hogy a csecsemők „esendő és bűnre hajló természettel” születnek. Ez túlságosan nyilvánvaló, semhogy tagadjuk. Mellékesen szólva a „bűnre hajló természet” megjelölés nem is hangzik olyan borzasztóan, és még mindig értelmezhetjük az öröklött pszichikai tulajdonságokra korlátozva. De mi a helyzet a „megromlott”, „elrontott”, „gonosz” jelzőkkel? Túl borzasztóak e kifejezések ahhoz, hogy egy ártatlan gyermeket illessünk velük? A kérdés: alkalmasak-e ezek egy gyermek állapotának valósághű bemutatására? Vajon nem ez a természetes állapota minden embernek, aki születése óta Krisztuson kívül él? Ha mindezt tagadjuk, nem tagadjuk-e meg ezzel együtt Isten szavát és saját élettapasztalatunkat is? De menjünk tovább! Mi van a következő szavakkal: „reménytelen”, „átkozott” és „elveszett”? Ez semmiképpen nem lehet egy újszülött állapota, hiszen ő maga még soha nem vétkezett!

Hogy a kérdést helyesen értelmezhessük, úgy kell szemlélnünk az emberiség állapotát, amilyen az Krisztus műve és befolyása nélkül valójában lenne. Ha Ádám bűnének büntetése nem lett volna azonnal Krisztusra hárítva, vajon meddig élhetett volna azután, hogy a tiltott gyümölcsbe harapott? Nem élte volna meg a következő napot sem. Életideje azonnal lezárult volna és benne mindnyájan meghaltunk volna. Másképpen fogalmazva: kárhoztatása ránk is hatással van. Ámbár Ádám kapott még próbaidőt, és gyermekeket nemzhetett, de milyen örökséget hagyott rájuk? Milyen állapotban születtek és születnek? Ádám eredeti örökségével, amelyet teremtésekor nyert, vagy pedig a bűneset utánival terhelten? További kérdés: Gyermekei a születéskor csak testi fogyatékosságot örökölhettek, vagy pedig már a természetük is eleve romlott és gonosz volt?

Jézus világosan kifejtette, hogy senki nem láthatja Isten országát, aki nem születik újjá víztől és lélektől (Ján.3,35). Ne tegyük félre Isten szavát! Milyen állapotban van minden ember az újjászületés nélkül? Az az igazság, hogy újjászületés nélkül minden ember reménytelenül elveszett és elátkozott. Ha Jézus azt mondja, hogy mindazok, akik nem születnek újjá, nem láthatják meg az Isten országát, tagadhatjuk-e, hogy ezek az emberek elvesztek és örök halálra vannak kárhoztatva?

Gyakran vitatéma a keresztények között, vajon a csecsemők megmenekülhetnek-e vagy sem. Tény azonban, hogy még a csecsemők sem menekülhetnének meg, ha természetüket Isten lelke meg nem újítaná. Úgy, ahogyan világra jönnek, természetüknél fogva romlottak és alkalmatlanok az életre. Természetesen Jézus minden emberért meghalt. Az árat mindenkiért lefizette. Kizárólag ezért gondolhatjuk, hogy ha egy csecsemő – aki még nem választhat – meghal, nem veszett el örökre, hanem a feltámadáskor Isten lelke megújítja és megmenti majd. Jézus vére, amelyen minden embert megvásárolt, erősebb mint Ádám öröksége.

Amikor azonban a gyerekek elérik azt a kort, amikor már tudatos döntéseket hozhatnak, megváltoznak a feltételek. Ebben az esetben már senki sem menekül meg, aki nem döntött tudatosan Krisztus mellett. Csak ha az ember tudatosan Jézust választja, lesz lehetősége bűnös, elrontott, megromlott, tehetetlen és elveszett állapotából igaz, szent, tiszta, megigazított, megváltott és megmentett állapotba kerülni.

A bűn megjelenése

A témára vonatkozó legvitatottabb ige a Róm.5,12-19. Ezt a részletet tanulmányozzuk most, hogy megértsük, mit tanít e kérdésben a Biblia:

„Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”

Egy ember által jött be a világra a bűn: A vers első része még semmiféle nehézséget nem okoz. Egy ember vétkezett, és – mivel engedetlen volt Istennel szemben és evett a tiltott gyümölcsből – ez által a bűn utat talált a világba. Érdemes megemlíteni, hogy bár a Sátán már a világban volt, a bűn mégsem talált utat általa a világba. Tehát a bűnnek a világba való bejövetele az emberiség történelmébe való bejövetelére vonatkozik, és nem arra, hogy a Sátán Ádám törvényszegése előtt ne létezett volna. Ennek következtében a bűn bejövetele egyedül és kizárólag Ádám rovására írható. Miért hangsúlyozza jobban a Biblia Ádám vétkét („egy ember által”), mint Éváét? Mert Ádám volt az emberi nemzetség feje. Isten mindent Ádámnak vetett alá, nem pedig Évának. Éva vétke csak ő magára volt kihatással, Ádám vétke viszont az egész emberiséget érintette, és rajta keresztül az egész világot is (beleértve az értelemmel nem rendelkező teremtett világot is).

A bűn által a halál: A halál a bűn által talált utat az emberiség történetébe. Ezért a halál oka a bűn.

A halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek: Figyeljük meg azt a tényt, hogy a halál csak azért hathatott el minden emberre, mert mindnyájan vétkeztek! Az emberek halálának oka vétkeikben keresendő. Ez a vers igazán érdekes szakasz! Az évszázadok során rengeteget vitatkoztak fölötte. A kérdés: mit értett az alatt Pál, hogy „mindenek vétkeztek”? Ezt a kijelentést kétféleképpen lehet értelmezni:

a) Jelentheti azt, hogy minden ember Ádámhoz hasonlóan vétkezett. Azaz utánozták Ádám vétkét.

b) A másik lehetőség szerint pedig azt jelentheti, hogy akkor vétkezett minden ember, amikor Ádám vétkezett. Más szavakkal: Ádám vétke mindenkire kihatott, vagyis egy ember vétkezett és ezen egyetlen ember tettének következményeként mi mindnyájan bűnösökké lettünk.

Melyik a helyes nézet a kettő közül? Egyszerű tény, hogy mindannyian meghalnak, mert mindnyájan vétkeztek. Ez – Pál kijelentései alapján – vitathatatlan. Így az is ugyanilyen világos kell legyen, hogy aki nem vétkezik, soha nem hal meg. Az emberben levő bűn az oka annak, hogy mindnyájan meghalnak. Jézus volt az egyetlen ember, aki nem vétkezett. Nem halhatott volna meg, hacsak nem a mi helyünkre áll. A bűnnek és halálnak nem volt benne létjogosultsága és helye, kivéve mikor „bűnné tétetett” érettünk. Volt rajta kívül valaha is bűntelen ember?

Bűnösök Ádám utánzása révén?

Ha csak akkor lennénk bűnössé, ha Ádámot utánozzuk, fel kell tennünk a kérdést, hogy akkor miért halnak meg a csecsemők? A csecsemők nem tudnak bűnt elkövetni. Nincs még ismeretük a törvényről, arról, hogy mi a jó és mi a rossz, ezért nem is véthetnek ellene. A törvényszegés előfeltétele az engedetlenség melletti tudatos döntés képessége. De Isten még a felnőttekhez is így szól: „...a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.” (Róm.4,15) Ha csak azért halnánk meg, mert vétkeztünk, a csecsemők azonban nem vétkeznek, akkor fel kell tennünk a kérdést: „Miért halnak meg a csecsemők? Mikor vétkeztek?” Ha azt mondjuk, ez a vers azt jelenti, hogy mi pontosan úgy vétkeztünk, ahogyan Ádám, akkor dilemmával kerülünk szembe, mert a csecsemők nem vétkezhetnek úgy, ahogyan Ádám. Nem képesek tudatosan engedetlenek lenni, mégis meghalnak, néhányan már születések után pár perccel.

Ádám bűne által lettünk bűnössé?

Ha azonban a vers második lehetséges jelentését fogadjuk el, azaz hogy amikor Ádám vétkezett, benne és általa minden utódja vétkezett, illetve az ő tette révén mindenki bűnössé lett, akkor az ige értelme egyszerre megnyílik. Ezen értelmezés fényében láthatjuk, hogy minden ember (beleértve a csecsemőket is) meghal, mivel minden ember (beleértve a csecsemőket is) bűnös – függetlenül attól, hogy van-e személyes vétkük vagy nincs. Mi is vétkeztünk, amikor Ádám vétkezett, mivel ő benne voltunk, amikor vétkezett. Nem azért lettünk tehát bűnössé, mert mi magunk vétkeztünk volna, hanem mert olyan lényekké váltunk, amelyek természetüknél fogva gonoszok, képtelenek a jóra, csak pusztulásra méltók, és ezért halálra vannak kárhoztatva. A vers, és egyáltalán a Rómabeliekhez írt levél ötödik fejezetének, különösen pedig a 12-19. terjedő versek szorgalmas tanulmányozása eredményeként kiderül, hogy Pál pontosan ezt akarta kifejezni.

„Mert a törvényig vala a bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.” (Róm.5,13)

A következő két versben Pál azt a kijelentését bizonyítja, hogy minden ember Ádám vétke miatt hal meg (és ezért mindnyájan bűnösök). Fontos, hogy ezt pontosan értsük, mert Pál érvei szempontjából is döntő tényező. Miért van ez így? Csak ha mindezt megértettük, akkor érzékeljük igazán annak súlyát, amit Jézus tett értünk, ahogyan megváltásunkat végbevitte, és ekkor tudjuk megérteni a hit általi megigazulás valódi jelentőségét is. Ez az egyetlen oka annak, miért fordít Pál ilyen nagy gondot arra, hogy megmagyarázza, mit tett Ádám és hogyan hatott ránk az ő tette.

Ha Pál azt mondja: „a törvényig”, akkor milyen időpontot ért ez alatt? A történelem egy bizonyos szakaszára hivatkozik, és azt állítja, hogy ebben az időszakban a bűn a világban volt. Úgy jelöli ezt a periódust, hogy „a törvényig”. Mit ért alatta? Azt mondja, hogy volt egy időszak, melyben a törvény (úgy, ahogyan a Sínai-hegyen adatott) még nem tárult fel az emberek előtt. Ekkor az Isten törvényéről nyilvánvalóan nagyon korlátozott fogalmaik voltak. Sok ember nem igazán értette, Isten hogyan szemléli és különbözteti meg a jót és rosszat. Nos, hogyan bánik Isten egy ilyen helyzetben – már ami a bűnt illeti – az emberekkel? Pál világos választ ad erre a kérdésre. Azt mondja, hogy ahol nincs törvény, ott a bűn nem számíttatik be (az illető nem kerül vád alá, nem tekintik bűnösnek). Bár a bűn a világban volt (az emberek vétkeztek), nem számíttatott be nekik (Isten nem tekintette őket bűnösnek), mert nem adatott törvény, amely alapján a jót és a gonoszt megkülönböztethették volna.

„Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlósága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.” (Róm.5,14)

Annak ellenére, hogy az embereknek nem számíttattak be bűneik (Isten szemében nem voltak bűnösök), mert a törvény még nem volt kihirdetve és ezért nem ismerték, mégis meghaltak. A halál uralkodott felettük. Miért haltak meg? Mi okozta ebben a törvény nélküli időszakban az emberek halálát? Nos, mondhatnánk, hogy Ádám és Éva azért haltak meg, mert megszegték a parancsot, hogy ne egyenek a tiltott gyümölcsből. Mondhatjuk azt is, hogy Mózes után (a törvényadás után) azért haltak és halnak meg, mert megszegték és megszegik a törvényt. De miért haltak meg az emberek az Ádám és Mózes között eltelt időszakban, amikor Isten törvénye még nem volt elérhető számukra írásos formában? Miért uralkodott a halál az embereken, noha nem úgy vétkeztek, mint Ádám (vagyis Ádámmal ellentétben nem tudatosan, szabad akaratukból voltak engedetlenek Isten törvényével szemben)? Mivel Isten kinyilatkoztatott törvényét nem szabad akaratukból hágták át, de mégis meghaltak (a halál uralkodott felettük), egyetlen következtetés marad: hogy Ádám vétke okozta halálukat. Nem a saját vétkeik, hanem Ádám bűne az oka annak, hogy a halál uralkodott felettük. Ezt hangsúlyozta és világította meg Pál e három versben.

Ha ezt megértjük, nem jelent többé nehézséget ugyanezen fejezet 18-29. verseinek megértése sem:

„Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” (Róm.5,18-19)

Ádám az egész emberi nemzetséget megölte. EGY vétke által MINDEN ember kárhozottá lett. Személyes jelenlétünk és hozzájárulásunk nélkül lettünk bűnösökké, – és Ádámban váltunk kárhozatra és halálra méltóvá. Mindez már születésünk pillanatától fogva valóság számunkra.

Jézus ugyanezen az úton adott életet az emberi nemzetségnek. EGYNEK igazságossága révén MINDEN ember igazzá lesz. Személyes jelenlétünk és hozzájárulásunk nélkül lettünk igazakká és élőkké Krisztus által. Mindez újjászületésünk pillanatában válik valósággá számunkra. Nem marad más hátra, mint ezt a valóságot hit által befogadni. Egyszerűen csak el kell hinnünk Isten szavát, hogy Fiában, Jézus Krisztusban mindezt már elvégezte számunkra. Ez az igazi hit általi megigazulás!
...Az Úr a mi igazságunk...

2016. Május 20. - 15:31:01
Válasz #5

Nem elérhető lucius

  • ifjú tag
  • **
  • Téma indító
  • Hozzászólások: 77
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 08:15:55
  • Testvér
  • Regisztrált: 22/07/2012
Egy nagyszerű tanítás a törvényről,
a törvény szerepéről, a keresztények törvényhez való helyes viszonyáról,
hogy újjászületett hívőként nem szabad újból törvényeket, szabályokat követnünk,
ilyeneket felállítanunk a magunk, vagy mások számára, és ettől várnunk Isten áldásait,
mert helyette KÁRHOZTATÁST kapunk.

Sánta János: "A kárhoztatás szolgálata"

https://www.youtube.com/watch?v=KmVlW7eEO1Y
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
...Az Úr a mi igazságunk...

2017. Május 07. - 08:33:45
Válasz #6

Nem elérhető lucius

  • ifjú tag
  • **
  • Téma indító
  • Hozzászólások: 77
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 08:15:55
  • Testvér
  • Regisztrált: 22/07/2012
Miért lettünk gonoszak, és hogyan lehetünk igazak.

David Clayton nyomán

Amikor Ádám és Éva elszakadtak Istentől, egy pillanat alatt "meghaltak", azaz meghalt a szellemük, ami összekapcsolta őket Istennel, és Istentől független, önző emberekké váltak. Ezzel megváltozott a TERMÉSZETÜK. Gonoszokká váltak, önzőkké, Isten ellenségeivé. Olyanokká, akiknek eszükbe sincs Isten társaságát keresni, hanem helyette inkább elbújnak előle. Ez egy radikális változás volt. Amikor egy élőlénynek megváltozik a TERMÉSZETE, ezzel a lényének az esszenciája változik meg.

Egy macska természete például olyan, hogy imád fára mászni, szeret egeret fogni, gyűlöli a vizet. Egyszerűen az ő természete ezeket a jellemvonásokat hozza ki belőle. Nem tud más lenni, csak amilyen az ő természete.

Az Istentől elkülönült ember természete tehát önzővé vált, és ezután Ádám és Éva már ezt a megromlott önző természetet örökítették az utódaikba tovább. Emiatt vált az emberiség bűnös természetűvé. Egy bűnös, önző természetű ember pedig önző dolgokat tesz, ami teljes összhangba van az ő természetével.

Az ezután megjelenő bűn, a bűnös cselekedetek pedig csak a következményei ennek a megromlott természetnek, ahogyan a macska "egérszeretete" is csak az ő természetének a következménye. Nem tudunk mások lenni, mint amilyen a természetünk. Ez képtelenség.

Így vált tehát az emberiség bűnössé, mindössze egyetlen ember, Ádám bűne és a természetének a megromlása miatt, és ezért követünk el bűnöket. Bűnös természetűekké váltunk, bűnös természetűnek születünk, és ennek a rossz természetnek egyenes következményei a bűnök. Ennek pedig a következménye a halál.

Róma 5.17: ..."az egynek (Ádámnak)a bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által...."


Most pedig nézzük meg, hogy Isten milyen kiutat készített ebből a szörnyű, megoldhatatlannak tűnő helyzetből.

Ha Isten találna egy olyan természetű embert, akinek nem ilyen bűnös a természete, mint az egész emberiségnek, és valahogyan megoldaná, hogy aki akarja, az megkaphassa ennek az igaz természetű embernek az igaz természetét, igaz életét, az megoldást jelenthetne erre a problémára. Ebből az IGAZ természetből részesült emberek már nem akarnának bűnöket elkövetni, hanem ez az új természetük inkább a bűn ellenségeivé tenné őket. A bűn ezután már ellenkezne az ő ÚJ természetükkel, ezért elhagynák azokat, és az önzőséget is.

Mivel minden ember Ádámtól származott, és megromlott természetű volt, ezért a megoldásnak a Mennyből kellett érkeznie. Isten az Ő fiát küldte el emberként a földre. Mivel Jézus Istentől született, ezért a természete NEM az önző ádámi természet volt, hanem isteni. Jézus isteni élet birtokosa volt. Ez az isteni élet, isteni természet Máriában egyesült az emberi megromlott természettel, és amint később láthattuk, legyőzte azt, annál erősebbnek bizonyult. Nem az ádámi győzött, hanem az isteni.

(Ez jusson eszünkbe, mert bennünk is isteni élet egyesült az emberivel. Ezért győzünk mi is.)

Miután Jézus meghalt, az Atya kiárasztotta az ő fiának az életét. Lehetővé tette, hogy mi hit által részesüljünk ebből az igaz, bűngyűlölő, Istenszerető életből.
Ezáltal mi Isteni természet részeseivé leszünk. Megváltozik, meghal a régi természetünk, és megszületik valami egészen új. Egy embernek (Ádámnak) "hála" bűnösökké lettünk, és egy embernek hála igazakká leszünk. Ez egyetlen ember (Jézus) érdeme..., és az Ő Atyjáé, mert Ő szeretett minket annyira, "hogy az Ő egyszülött fiát adta"...

Róm 5:17 - 5:19

Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. Bizonyára azért, miképpen egynek bűnesete által minden emberre [elhatott] a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre [elhatott] az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.

Kol 3:3 Mert meghaltatok, és a ti éltetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben.

2Kor 5:17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden.

"Gondolkozzunk csak el egy pillanatra, vajon miért is mondja a Biblia Jézust az utolsó Ádámnak (I.Kor.15:45)? Azért, mert Ádámhoz hasonlóan Ő is az emberiség feje, azaz képviselője lett. Ádám volt az emberiség atyja, és ennek alapján az egész emberi nemzetség őbenne volt, amikor Isten megteremtette őt. A ma élő emberiség pusztán csak folytatása Ádám eredeti életének, amely nem sokkal megteremtése után beszennyeződött, és aminek kárhozatos öröksége ma hét milliárd emberre terjed ki. Bár Isten egyen-egyenként szeret minket, az ember bukásának és megváltásának nagy eseményeire való tekintettel mégis egyetlen nemzetségként bánik velünk. Cselekedetei az egész emberiség érdekében történtek, és a megváltás tervét is ebből a nézőpontból kell szemlélnünk.

Más szavakkal: Ádám vétkezett, ezért őbenne mindenki elkárhozik. Krisztus igazságot cselekedett, ezért Őbenne mindnyájan megigazulnak. Megváltásunk vagy elkárhozásunk teljes egészében attól függ, hogyan viszonyulunk e két Ádámhoz. Hogy megmenekülök-e, nem azon múlik, hogyan viszonyulok a törvényhez, hanem hogy hogyan viszonyulok e két emberhez. Krisztusban üdvösség van, Ádámban kárhozat. Isten egyénenként fog minket megmenteni, de személyes üdvösségünk egyetlen-egy dolgon múlik csupán; mégpedig azon, hogyan viszonyulunk e két Ádámhoz. Az egyikben elveszünk, akármit is cselekedtünk (tehát függetlenül a törvénytől), a másikban pedig megmenekülünk, akármit is cselekedtünk (tehát függetlenül a törvénytől). Üdvösség tekintetében egyedül e kettő számít, nem a mi cselekedeteink. Mindaz, amit tehetünk, hogy eldöntjük, melyik embernek akarunk részesei lenni. Ha az első Ádámban maradunk, ahova bele is születtünk, az az örök halált jelenti számunkra. Ellenben ha hit által beleszületünk a második Ádámba, örök életünk van.

AMIT ÁDÁM TETT VELÜNK         AMIT KRISZTUS TETT VELÜNK
1. Kárhozatba vitt minket      1. Megigazított minket
2. Halálra ítélt minket         2. Örök életet adott nekünk
3. Eladott minket az ördögnek      3. Visszavásárolt minket Istennek
4. Az ördög gyermekeivé tett minket   4. Isten gyermekeivé tett minket
5. Elidegenített minket Istentől   5. Megbékített minket Istennek
6. Isten ellenségeivé tett minket   6. Isten barátaivá tett minket
7. Testi gondolkodást adott      7. Lelki gondolkodást adott
8. Bűnösségéből részesített minket   8. Igazságából részesített minket
9. A bűn rabszolgáivá tett      9. Az igazság szolgáivá tett
10. Általa meghaltunk bűneinkben   10. Általa feltámadtunk az igazságra

Más szavakkal: Ádám vétkezett, ezért őbenne mindenki elkárhozik. Krisztus igazságot cselekedett, ezért Őbenne mindnyájan megigazulnak. Megváltásunk vagy elkárhozásunk teljes egészében attól függ, hogyan viszonyulunk e két Ádámhoz. Hogy megmenekülök-e, nem azon múlik, hogyan viszonyulok a törvényhez, hanem hogy hogyan viszonyulok e két emberhez. Krisztusban üdvösség van, Ádámban kárhozat. Isten egyénenként fog minket megmenteni, de személyes üdvösségünk egyetlen-egy dolgon múlik csupán; mégpedig azon, hogyan viszonyulunk e két Ádámhoz. Az egyikben elveszünk, akármit is cselekedtünk (tehát függetlenül a törvénytől), a másikban pedig megmenekülünk, akármit is cselekedtünk (tehát függetlenül a törvénytől). Üdvösség tekintetében egyedül e kettő számít, nem a mi cselekedeteink. Mindaz, amit tehetünk, hogy eldöntjük, melyik embernek akarunk részesei lenni. Ha az első Ádámban maradunk, ahova bele is születtünk, az az örök halált jelenti számunkra. Ellenben ha hit által beleszületünk a második Ádámba, örök életünk van."

A kérdés ezek után az, hogy hiszel-e, azaz bízol-e Jézusban? Ha bízol benne, akkor tiéd az Ő isteni bűngyűlölő, igaz, örök élete. Megkaptad az Ő igaz természetét. A hited ennek az indikátora, a bizonyítéka, mert ha nem kaptad volna meg ezt a fajta isteni életet, nem is hinnél. Csak mert az ádámi örökségben, az ádámi "csomagban", amit Ádámtól örököltünk, a megromlott természetben nincs benne a hit! A TE HITED MÁR JÉZUS ÉLETÉNEK A MEGNYILVÁNULÁSA BENNED!!!
Ha megjelent benned a bizalom Istennel és Jézussal szemben, akkor ebből pontosan tudhatod, hogy te MÁR részesültél ebben az isteni életben.

Ámen!

János 5.24. Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem (MÁR) általment a halálból az életre.

Ján 1:12 - 1:13

Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek;
Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.


...Az Úr a mi igazságunk...

2017. Október 09. - 14:43:26
Válasz #7

Nem elérhető lucius

  • ifjú tag
  • **
  • Téma indító
  • Hozzászólások: 77
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 08:15:55
  • Testvér
  • Regisztrált: 22/07/2012
Egy csodálatos prófétai látomás arról, miért nem áldottak a törvényeskedő gyülekezetek és emberek

(18 perces videó a látomásról)

http://www.youtube.com/watch?v=TFWR-AhXg7U

Isten ingyen adja az ő áldásait, és amikor fizetni akarunk ezekért, ezzel - anélkül, hogy tudatosulna bennünk,- kifejezzük, hogy valójában nem hiszünk ebben neki. (Pedig valóban ingyen van, mert Jézus már megfizette az árát.)

A megszolgálni, megfizetni akarás a test cselekedete. Isten ekkor nem adhatja oda azt, ami egyébként már ingyen a miénk, mert ha ekkor is odaadná, ezzel csak a "testiességet" hizlalná bennünk. Ez nem lenne szeretet a részéről. Ezután úgy nézhetnénk magunkra, mint aki "megérdemelte", "megszolgálta" az áldást, és lenéznénk azokat, akik nem hoznak olyan "nagy " áldozatokat, mint mi. Büszkén kihúzhatnánk magunkat még a Mennyben is, hiszen "mi megtettük, amit kellett, nem úgy, mint a többiek".

Ezért van az, hogy a nagyon törvényeskedő gyülekezetek híjával vannak a kegyelmi ajándékoknak. Prófétálás, nyelveken szólás, gyógyítás ajándékai, stb.stb. csak nagyon ritkán fordul elő az ilyen gyülekezetekben. Azért, mert nem hitből keresik azokat, hanem előbb meg akarják érdemelni, meg akarják szolgálni.

Isten azonban így nem adja.

Egyszerűen csak el kell (ene) hinniük, hogy amit Isten további feltételek nélkül megígért a hívőknek, azt valóban oda is adta... (Pl. Szentlélek).
A hívők akkor próbálják meg az áldásokat cselekedetek (pl. a törvény megtartása) által megszerezni, ha nem képesek ezeket egyszerű hittel átvenni, mert a hit (a bizalom) náluk valamilyen okból még hiányzik.

A törvényeskedés egy hívőnél nem más, mint egyszerű pótcselekedet, a hit hiányának az indikátora. Ennek első előfordulását Ádámnál és Évánál láthattuk. Ádám a bűnbeesést követően ezt gondolta: „Isten így meztelenül nem fogad el, ezért fügefalevekből ágyékkötőt készítek." Miért is tette ezt valójában? Mert hiányzott nála a hit, hogy Istennek anélkül is megfelel.

A törvényeskedésben nem a törvény, vagy bizonyos részeinek a megtartása a probléma, hanem az, ha valaki úgy gondolja, ez szükséges ahhoz, hogy Isten őt elfogadja, vagy szükséges ahhoz, hogy áldásokat kaphasson.

Ez egyfajta szolgai gondolkodás: "Megdolgoztam érte, tehát illet engem", vagy "Ha majd egyszer megdolgozom érte, akkor majd Isten is biztosan megadja", vagy "Ha ezt meg ezt megteszem, akkor biztosan megadja Isten azt, meg azt..."

Egy fiú gondolkodása ezzel szemben ez:
"Illet engem, mert családtag vagyok, Isten családjába tartozom, és az én Atyám mérhetetlenül bőkezű és jóságos, "hogyan ne adna oda mindent énnékem, amit megígért?" "Ami az övé, az az enyém is! " "Hogy ne hallgatná meg az imáimat? Ez elképzelhetetlen!"

Jézus fiú volt és fiúként is gondolkodott:

"Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? (Máté 26:53)"


Itt az ideje, hogy mi is ezt tegyük, mert Jézus Atyja immár a mi atyánk is:

"Monda neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. (Ján 20:17)"

A mi atyánk is, és nem azért, mert megcselekedtük, vagy megcselekedjük a törvényt!!! Azért, mert bízunk (hiszünk) Jézusban:

Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.  (Gal 2:16)

Izrael ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. 
Miért? Azért, mert nem hitből [keresték], hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,  Amint meg van írva: Íme beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg.  (Róm 9:31-33)


Ha te hiszel, Isten fia vagy hit által, és Isten ígéreteinek az örököse! Ezért semmit nem kell tenned! Már a tiéd!  Ingyen van!!!

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel; Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.  Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.  (Gal 3:26-29)

ÁMEN!
...Az Úr a mi igazságunk...

 



SimplePortal 2.3.3 © 2008-2010, SimplePortal | Fordítás: SMF-Portal.hu