Szerző Téma: A Szombat betartása  (Megtekintve 38482 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

2017. Április 12. - 16:10:23
Válasz #105

Nem elérhető lucius

  • ifjú tag
  • **
  • Hozzászólások: 79
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 16:55:25
  • Testvér
  • Regisztrált: 22/07/2012
Folytatás:

(Az egész írás egyben is letölthető PDF-ben az alábbi linkről):
https://drive.google.com/file/d/0B4AZz04OY2uUa1VMS3FpdFZlbEk/view?usp=sharing

3. rész: Valóban a szombattartás az egyik jele annak, hogy valaki Istenhez tartozik? Hogyan lehet betölteni a szombatot, mint előképet
[/b]

Az alábbi igeszakaszt és megjegyzést egy szombattartó testvérem írásából másoltam ki, akit nagyon tisztelek, Istennek hála érte, sokat tanultam Tőle, de ebben nem értünk egyet (még). Ezt írja ez a testvérem:

„ Isten igéjéből láthatjuk, hogy (a Szombat) adatott Isten és az ember között, hogy amint Isten megpihent a hetedik napon, úgy az embernek is meg kell pihennie. Vagyis, hogy közünk van az Alkotónkhoz!

2Mózes 31,13-17
Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.”


Idáig az idézet, a szombattartó testvértől, amelyből két dolgot szeretnék kiemelni.
1.   A Szombattatás jel Isten és Izrael fiai között.
2.   A Szombattartás örök szövetség Isten és Izrael fiai között.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy a szombat nem a mostani nem zsidó keresztényekre vonatkozik, hanem a zsidókra, hiszen a fenti igék azt írják, hogy legyen a szombat „jel, örök jel Isten és Izrael fiai között”.

Létezik azonban a testi Izrael, azaz a zsidó nép mellett egy szellemi Izrael is.

Róm 2:28-29 (Vida) „mert nem az a zsidó, aki látszatra az, és nem az a körülmetéltség, ami külsőleg (szemmel láthatólag) a hústesten van, hanem az, aki a rejtett mivoltában (titkos belsejében) zsidó, a szív körülmetélése az, Szellemben, nem
betű szerint, akinek dicsérete nem emberektől, hanem Istenből van.


Az igazi, a valódi, a szellemi „zsidóság”, az igazi, valódi Isten népe tehát nem azokból áll, akik testileg Izrael népéhez tartoznak, hanem inkább azokból, akiket átváltoztatott Istennek a Szelleme. Azokból, akik újjászülettek hit által, azokból, akiknek meghalt az óembere, és új, szellemi életet kaptak Istentől hit által. Nevezzük őket a továbbiakban „újjászületett keresztényeknek”.

Elképzelhető tehát, hogy a Szombattartás egy jel Isten és a szellemi Izrael, az újjászületett keresztények között is? A helyes válasz szerintem: NEM, mert a szombatot nem megtartani kell testileg, azaz látható módon a törvény alapján, hanem betölteni a Szent Szellem által, ahogyan körülmetélkedni sem kell egy kereszténynek.

Igéken keresztül fogom elmagyarázni, mire gondolok. Olvassuk el ehhez az alábbi igéket:

1Móz 17:10 - 17:13
„Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közül, [mert] felbontotta az én szövetségemet. „


Ismét két dolgot szeretnék kiemelni:

1. A körülmetélkedés egy jel Isten és Izrael fiai között.
2. A körülmetélkedés örök szövetség Isten és Izrael fiai között.

Ismerősen hangzik? Az imént ugyanezt állapítottuk meg a Szombattartásról is, az is egy jel, és az is örök szövetség. Mivel szövetség, mivel jel, és ráadásul örök, ezért szinte adja magát, hogy aki Istenhez akar tartozni, annak körül kell metélkednie Isten parancsolata szerint.

Ha kételkedsz ebben, kérlek olvasd el Czippóra történetét. A fia nem volt körülmetélve, és Isten ezért kis híján megölte a gyermeket:

2 Móz 4. 24-26
„És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni. De Cippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem! És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.”



A Galaták újjászületett keresztények voltak. Egy dolog azonban még „hiányzott” náluk, nem voltak körülmetélkedve. Egy napon „törvénytudó” testvérek érkeztek hozzájuk, és azt hiszem rámutattak a fenti igékre, és felvilágosították őket, ha körül nem metélkednek, nem tartoznak Istenhez, és nem üdvözülhetnek....

Azt látjuk azonban, hogy Pál ahelyett, hogy helyeselte volna ezt, éktelen haragra gerjedt, és hála Istennek, erre válaszul megírta a Galata levelet, amelyben megvilágít jó pár szellemi dolgot a galaták számára, amelyekből mi is okulhatunk.

Először elmondom mik ezek a szellemi alapelvek, tudnivalók, azután megmutatom az igéket, amelyek bebizonyítják állításomat.

A lényeg az, hogy az újjászületett hívő keresztényeknek nem kell testileg körülmetélkedniük ahhoz, hogy Istenhez tartozzanak, hogy szövetségben legyenek Istennel, mert szellemileg ezek már mind beteljesedtek náluk:

Kol 2:10 – 2:11 „És [ti] Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; „

Nincsenek ugyan testileg (szemmel láthatólag), emberi kéz által körülmetélve, de körül vannak metélve szellemileg, és ez a LÉNYEG. Körül van metélve Isten szelleme által a szívük, és ezzel mindenük megvan, amihez a testi, a szemmel látható körülmetélés már semmit nem tud hozzátenni.

A testi körülmetélés csak egy előképe, kivetülése, árnyéka volt ennek az eljövendő szellemi körülmetélésnek, amely Jézus megdicsőülése után lehet hit által a hívőké.

Róm 2:29 „Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése [az igazi körülmetélkedés]; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”



Ahogyan a testi körülmetélkedés egy testi jele annak, hogy valaki Isten látható népéhez, a zsidósághoz tartozik, ugyanúgy ez a szellemi körülmetélkedés egy szellemi jele annak, hogy valaki a szellemi zsidósághoz tartozik, azaz újjászületett Isten Szelleme által.

Fil 3:3 „Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, akik lélekben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk.”

A testi körülmetélkedésnek csak ADDIG volt értelme, amíg el nem jött az IGAZI, a szellemi.

Ezt elsőre nehéz lehet megemészteni. Képzeljünk el egy törvénytartó, körülmetélt zsidó embert, aki viszont egyáltalán nem hisz Jézusban, és mellesleg rettentően gonosz. Körül van metélve, akkor ez azt jelenti, hogy ő Istenhez tartozik? Testileg igen, valójában, szellemileg azonban nem. Nincs megtérve, nem fogadta el Jézust, nincs újjászületve, ő valójában nem Isten gyermeke, nem tartozik Istenhez. Ha így hal meg, anélkül, hogy elfogadná Jézust, el fog kárhozni. A testi körülmetélése semmit sem ér a számára. Ha azonban egy keresztény hitre jut Jézusban, akkor őt, azaz a szívét körülmetéli Isten Szelleme, és ekkor nem számít, hogy testileg, szemmel láthatólag nincs megmetélve, mert az ő esetében a körülmetélkedés SZELLEMI VALÓSÁGA BETELJESEDETT.

Kérlek, ne olvass tovább, amíg ezt nem érted, ha kell, elmélkedj ezen, mert ennek megértése szintén kulcsfontosságú a törvény helyes értelmezése szempontjából.

Ha megértetted, lépjünk tovább a Szombat kérdésére:

A szombattartás igéinél szintén azt olvashatjuk, hogy a szombattartás az egy jel, és örök szövetség is, ugyanúgy, mint a körülmetélkedés. Ahogyan a zsidó ember az előbbi példában nem tartozott szellemileg Istenhez csupán azáltal, hogy megtartotta a körülmetélkedés parancsolatát testileg, ugyanúgy nem tartozik Istenhez akkor sem, ha ezen kívül még a szombatot is megtartja, ugye? Ha valaki ugyanis a szellemi Zsidósághoz akar tartozni, annak szellemi módon kell körülmetéltnek lennie, és ugyanígy, SZELLEMI módon kell SZOMBATOT is TARTANIA.

Láthattuk, hogy a körülmetélkedés megtartása szellemi módon, azaz a körülmetélkedés „betöltése” az, ha Isten Szelleme körülmetéli az ember szívét, de mi lehet vajjon a szombat, a szombattartás betöltése?

A jó hír az, hogy Isten ezt is a tudtunkra adta. Egy újjászületett hívő kereszténynek nem kell azon aggódnia, hogy nem tart látható módon, azaz testileg szombatot, mint ahogyan azon sem kell aggódnia, hogy nincsen körülmetélkedve. Nem kell azt gondolnia, hogy a „szombattartás” az ő esetében „hiányozni” fog, és Isten ezt számon fogja kérni, mert ahogyan nem kéri számon a látható körülmetélkedést, ugyanúgy nem fogja számon kérni a látható szombattartást sem, feltéve, ha mindezek be vannak töltve az életében.

A következő igék megvilágítják a számunkra, hogy mi a szombat betöltése, és mikor következik az be:

Először is a Szombat Isten nyugalmának az emlékünnepe:

2Móz 20:11 „Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.”


Másodszor, beszél az Ige arról, hogy nekünk lehetőségünk van szintén részt venni ebben a „nyugalomban”. Ez pontosan az a nyugalom, amelyben Isten is részt vett, és nem azonos azzal a szombattartással, amiben a zsidók vettek részt. Valójában ez a fajta isteni, szellemi nyugalom a Szombat betöltése. A testi ember képtelen ebben részt venni, mert ez kizárólag csak az újjászületett szellemi ember lehetősége. Ezt nem lehet testileg megtartani, mint ahogyan a szívünket sem lehet körülmetélni „testileg”, azaz emberi erőlködéssel. Testileg ennek csak az „árnyékát” lehet megtartani, azaz a fizikai szombattartást, minden szombaton, amit az újjászületés nélküli zsidók is megtartottak. Ehhez nem kell újjászületni. Viszont a szellemi körülmetélkedéshez és a szellemi szombattartáshoz már igen!!!

Íme, hogyan tudja a szellemi ember betölteni a szombatot: „Meg kell nyugodnia, azaz szűnnie a saját cselekedeteitől, (azaz bizalommal meg kell engednie, hogy Isten cselekedjen benne, amit csak akar), és meg kell „pihennie” Isten ígéreteiben. Ez a Sabbath betöltése szellemi módon. Erre csak a valódi újjászületett hívők képesek, senki más. A többiek csak a testi szombatot képesek megtartani.

Zsid 4:4 - 4:10

„Mert valahol a hetedik napról ekképpen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől. És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Mivelhogy annak okáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek először hirdettetett az evangélium, nem mentek be engedetlenség miatt: Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annyi idő múltán, amint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról. Annak okáért megvan a szombatja az Isten népének.
Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól.”


Fontos kiemelnem ezekből az igékből, hogy „Isten nyugalma” nem azonos a szombattartással, amit a zsidók tettek. Józsué bevitte ugyanis a zsidókat az ígéret földjére, és ott meg tudták tartani a testi szombatot szombaton, de ennek ellenére, - az Ige erről beszél,- nem voltak képesek bemenni „Isten valódi nyugalmába”. Józsué nem volt képes őket EBBE a fajta nyugalomba bevinni, azaz a szellemi szombatba. Ide csak Jézus képes bevinni minket a Szent Szellem által, ahogyan „körülmetélni a szívünket” is csak Jézus képes.

Isten azt is megmondja, hogyan érhető el ez a szellemi állapot: Hinnünk, azaz bíznunk kell benne, bíznunk kell az Ő szavában, bíznunk kell az Ő fiában. Nincs más út. Isten áldásai, így a szellemi nyugalom, a szellemi szombat is csakis hit, azaz bizalom alapján lehetnek a mieink.

Ha hitetlenek vagyunk, nem megyünk be:

Zsid 3:18 - 3:19
Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.


A hívők azonban bemennek ebbe a fajta nyugalomba, és ezzel betöltik a Szombatot:

Zsid 4.3 Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba...

Ha ez megvan neked, benne vagy a szellemi szombatban, akkor békességed van. Megszűnsz attól, hogy kimunkáld a saját üdvösségedet, mert tudod, hogy MÁR örök életed van. Megengeded, hogy Isten cselekedjen általad, és a következményeket, az eredményt bizalommal Őrá bízod. Nyugalomban vagy, nem aggódsz, nem félsz… Miért? Mert rábíztad magadat, rábíztad az életedet Istenre, akit annyira szeretsz, akiben annyira bízol, és ő megígérte, hogy sohasem hagy cserben, hiszen te valójában a szeme fénye vagy.

Kívánom, hogy benne élj ebben a békességben, most pedig beszéljünk Isten törvényének a betöltéséről, folytatom a negyedik résszel.

4. rész: Mit jelent a Törvény betöltése
[/color]


Amikor egy törvényalkotó megalkot egy törvényt, akkor ennek a törvénynek van egy „szelleme”, vagyis egy végső oka, egy célja, amiért létrehozták. Az az érdekes ebben, hogy sohasem maga a törvény a lényeg, sohasem maga törvény az igazi CÉL, hanem a cél MINDIG az, hogy megvalósuljon az a cél, melynek érdekében a törvényt megalkották. A törvény pedig csak egy ESZKÖZ arra, hogy az a cél, ami a törvény mögött áll, megvalósuljon. Előfordulhat, hogy valaki vét a törvény ellen, de mégsem vét a törvény „szelleme” ellen.

Mindjárt elmagyarázom, hogy mire gondolok:

Tegyük fel, hogy valaki azért, hogy az emberi életeket megvédje hoz egy törvényt: „Ne ölj!” A „ne ölj” parancsolat „szelleme”, a célja ebben a példában az, hogy megvédje az emberi életeket.

Úgy is mondhatnám, hogy a „ne ölj” parancsolat, mint törvény, az emberi életek védelmének a „szellemében” született meg.

Most gondolkodjunk tovább, és hirdessük ki ezt a törvényt, hogy mindenki tudjon róla. Ez egy jó törvény, segít megóvni az emberi életeket. Az egyik nap azonban olyan helyzet adódik, hogy egy sorozatgyilkossal, (aki éppen atombombát készül robbantani), fut össze egy mesterlövész. A mesterlövész becélozza a sorozatgyilkost, és vagy megöli, vagy robban a bomba, harmadik lehetőség nincsen.

Vajjon vétene-e a frissen kihirdetett „ne ölj” törvényünk ellen ez a mesterlövész, ha megölné a sorozatgyilkost?

Ha megválaszoltad ezt magadban, lenne egy újabb kérdésem:

Vajjon vétene-e a törvény szelleme ellen ez a mesterlövész, ha lőne?

Bár a „ne ölj” törvény ellen látszólag vétene, de nem vétene a törvény „szelleme” ellen, vagyis betöltené azt a célt, amiért a törvény létrejött: megvédené az emberi életeket. A törvényalkotó talán még meg is dicsérné, ezt az embert, hogy nem ragadt le a törvény „betűje” mellett, hanem a törvény „szellemében” járt el, és így meg tudta óvni az emberi életeket.
Miért?

Mert, sohasem az a lényeg, hogy a törvény megvalósuljon, hanem mindig az a lényeg, hogy az a cél valósuljon meg, amelynek érdekében ez a törvény létrejött. Ez egy nagyon fontos alapelv a Bibliában!

Ha ez a cél megvalósul, akkor ez a törvény BE LETT TÖLTVE . Ez a törvény betöltése, amelyről a Biblia beszél.


Nézzünk erre egy példát a Bibliából:

5Móz 7:1-2 „Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyre te bemenendő vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiűz te előled a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erősebbeket; És adja őket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörülj rajtok.”


Isten a „ne ölj” parancsolattal látszólag szemben, megparancsolta, hogy írtsák ki ezeket a népeket. Miért? Pontosan az emberi életek védelme érdekében. Ezek a népek valószínűleg veszélyeztették a békét a Földön. Isten nem ragadt le a „ne ölj” parancsolatnál, hanem a parancsolat mögött álló szellemi valóság értelmében járt el, mert ez a lényeg. Ennek kell megvalósulnia. Ha ez megvalósul, akkor nem fontos, hogy betű szerint is be legyen tartva a „ne ölj” parancsolat, mert a CÉL, melynek érdekében ez a parancsolat megszületett be lett töltve.

Most vonatkoztassuk ezt a Szombatra.

Isten adott egy parancsolatot, a Szombatot, ez a törvény betűje, viszont ennek a parancsolatnak, ennek a törvénynek is volt, van egy célja, egy „szelleme”, amiért létrejött. Tegyük fel a példa kedvéért, hogy ez a cél az volt, hogy az önzésében önmagát és embertársait halálra dolgoztató ember legalább egy napon egy héten 24 órát pihenjen, hogy legalább ezen az egy napon 20 oldalt elolvasson a Bibliából, hogy tanuljon valamit Istenről, hogy legalább ezen a napon egy kicsit közösségben legyen Ővele.  Erre a feladatra ki is jelölt Isten egy napot: a Szombatot. Nem állítom, hogy tényleg csak ez volt Isten célja a szombat parancsolatával, csak a példa kedvéért mondom, hogy érthető legyen az elv.

Nézzük, hogyan tölti be ezt a (feltételezett) célt, a törvény „szellemét” egy ember Krisztusban.

Ha mondjuk a hívő Krisztusban van, akkor a Szent Szellem mondja meg neki, hogy mikor pihejen, mikor olvassa a Bibliáját, és mikor mit csináljon. Ha Isten ezen a héten úgy vezette, hogy csütörtökön és pénteken is 24-24 órát pihenjen, mert nagyon megfáradt a szolgálatban, akkor a törvény céljának ez a vonatkozása, hogy „az ember legalább egy héten 24 órát pihenjen” be lett töltve. Ha ráadásul mindeközben tudott Bibliát is olvasni, mondjuk 60 oldalt, akkor ezzel betöltötte a példa szerinti Szombat második célját is, értelmetlen dolog lenne ezek után még szombaton is pihennie.

Bár ez a hívő nem töltötte be a törvény betűjét ezen a példa szerinti héten, de betöltötte a törvény példa szerinti célját, a példa szerinti feltételezett szellemét, ami pedig a LÉNYEG.

Erre most megint nagyon jól figyelj kérlek, mert ezt nagyon sokan nem értik, akik megpróbálnak Törvény szerint élni. Sokan gondolják, hogy Jézus eljövetelével Jézus megadta nekünk a képességet, hogy végre legyen erőnk betartani, megtartani a törvényt, és ezért teljes erőből nekiállnak megtartani Isten Törvényét. Azt gondolják, hogy mindig is ez volt Isten célja, hogy az emberek végre Törvénytartóvá váljanak…  De nem!

Jézus ennél sokkal-sokkal-sokkal-sokkal többet tett!

Jézus megadta a képességet nekünk, hogy BETÖLTSÜK azt a szellemi valóságot, amelynek érdekében a Törvény megszületett!

Ha ez megvan, akkor teljességgel értelmetlen a betű szerinti törvénnyel foglalkoznunk, mert MINDENÜNK megvan!!!


Isten világosan elmondta, többször is, hogy mikor töltjük be a betű szerinti törvény célját:

Gal 5:14 Mert az EGÉSZ törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

Róm 13:10 A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.

Róm 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal], hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.

Amikor a szeretetben vagyunk, akkor betöltjük azt a célt, azt a szellemi valóságot, melynek érdekében az egész törvény létrejött. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson Jézus keresztáldozatára volt szükség. Jézus a keresztfán kivívta, hogy az Ő igaz természetéből részesülhessen mindenki, aki hisz. Ezáltal a hívők új szívet, új természetet kapnak. Ez az „új szív”, mivel Jézus szívéhez hasonló, ezért már megvan benne a hajlandóság, hogy Isten akaratában járjon. Ez már nem olyan szív mint a régi, aki Isten ellensége, és igyekszik elbújni Istentől.

Erre az új szívre feltétlenül szükség van a VALÓDI szeretet szempontjából.

Ezen kívül, még másra is szükségünk van.

Ahhoz, hogy valaki a szeretetben járhasson, PONTOSAN tudnia kell, hogy egy bizonyos élethelyzetben mi a szeretet.

Mondjuk kopognak az ajtódon, és kiderül, hogy pénzt gyűjtenek egy rákbeteg ember számára. Legalábbis a kétes kinézetű pénzgyűjtő hölgy ezt állítja. Most adj pénzt, vagy ne adj? Jó helyre kerül? Jót teszel vele, vagy éppen ellenkezőleg? A legtöbbünknek van egy kész sémája ilyen esetekre, de ami helyes volt a múltkor, az nem biztos, hogy helyes most. Lehet, hogy általában nem adsz ilyen esetekben, de könnyen lehet, hogy most igazán segíthetnél az adományoddal, és jót tennél vele.

Ki tudja mi az igazság, mi a szeretet, mikor teszel jót? 

Ha lenne egy titkos segítőd, akivel kapcsolatba tudnál lépni, aki mindent tud, mindent átlát, mindenhol jelen van, akkor Őáltala lehetővé válna, hogy megtudd, mikor mit kell tenned ahhoz, hogy VALÓDI jót tégy. Ez megvalósult, amikor Jézus kitöltötte a Szent Szellemet. Ezáltal, és csakis ezáltal nyílt meg a korlátolt ember előtt az út, hogy képes legyen VALÓDI jót tenni. Ha Te a Szent Szellemre hallgatsz, - mert te az Ő juhaként hallod az Ő hangját, - akkor, ha rá hallgatsz, azaz benne maradsz, akkor van lehetőséged igazi jót tenni. Egyébként tele leszel céltévesztésekkel. Előfordulhat, hogy azt gondolod jót teszel valamivel, de valójában csak ártasz vele. Érdekes, hogy a „bűn” szó eredeti jelentése „céltévesztés”.

A Szent Szellem „törvénye” (szabálya) az, hogy mindig a szeretet kellős közepében vezet téged. Ha ez megvan neked, és kapcsolatban állsz Isten szellemével, akkor már nincs szükséged arra, hogy a betű szerinti Törvény vezessen, mert Isten Szelleme sokkal pontosabban képes a szeretetben vezetni, mint a merev Törvény. Ebbe a valóságba hit által tudsz csak belépni, egyébként nem. Isten megígérte, hogy az Ő juhai „hallják” az Ő hangját, és követik őt. Amíg ezt nem hiszed, azaz nem hiszed, hogy te valóban „hallod” a hangját, addig nem vagy képes belépni ennek a valóságába. Amikor azonban elhiszed, onnantól már képessé válsz arra, hogy Isten az Ő szellemével vezessen. Ez keresztényként az elhívásunk. Jézus a fej, mi pedig az Ő teste, akiket az Ő szellemével vezet.

„Akiket (folyamatosan) Isten szelleme vezérel, azok Istennek (felnőtt) fiai”


Ebben az igében a „fiai” helyett álló görög szó nem kisgyermeket, hanem felnőtt fiút jelent. Olyan valakit, akire az atya már mindent rábízhat, mert megérett rá. Keresztényként meg fogunk érni arra, hogy folyamatosan Istennek szelleme vezéreljen minket, fel fogunk nőni erre a szintre, mert ez a mi elhívásunk. Jézus is így élt ezen a Földön, „magától nem cselekedett semmit”, „amint hallott, úgy ítélt”. Amikor az ember friss hívő, nincs még elég hite arra, hogy egy láthatatlan lény megfoghatatlan szellemi vezetésére bízza magát, előbb-utóbb azonban Isten ezt kimunkálja az övéiben.

Én még nem tartok itt, én még nem vagyok ilyen „felnőtt fiú”. Sokszor, nagyon sokszor bizalmatlan vagyok Istennel szemben, és inkább a saját „bevált” régi önző utamon járok. Azt is észrevettem azonban, hogy ma sokkal több dologban engedek Istennek, mint öt évvel ezelőtt, sokkal több dologban bízom magamat az Ő vezetésére, mert közben tanított, hogy semmi baj nem fog érni, ha így teszek, sőt…. ekkor jön az igazi áldás. Látom, hogy ebben kell fejlődnöm, mert amikor engedek ennek a vezetésnek mindig csodákat tapasztalok meg, és a hitem ezeknek a megtapasztalásoknak a hatására rendkívül megnövekszik Istenben.

Ez a keskeny út, amiről Jézus beszélt. Azt tenni, amit Isten mond az Ő szellemén keresztül. Aki azt teszi, amit Isten mond, az a törvényt folyamatosan BETÖLTI. 

Ha Isten mond valamit neked, az minden Törvény felett áll, mert ha Isten mond valamit az a Törvény betöltése. A Törvény betöltése pedig mindig magasabb rendű, mint a Törvény szó szerinti megtartása. Az embernek fia, azaz Jézus ily módon ura a Törvénynek, és ura a szombatnak is:

Luk 6:3-5 „És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és akik vele voltak? Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket [pedig] nem szabad megenni, hanem csak a papoknak? És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.”

Néhányan azt mondják, hogy ők nem a Törvény miatt tartanak Szombatot, hanem egyszerűen csak azért, mert megértették, hogy a hétnek ezt a napját különlegesen megáldotta Isten, és ezen a napon rendkívüli módon közösségben lehet lenni vele. A válaszom erre az, hogy Istennel akkor vagyunk közösségben, ha azt tesszük, amit mond. Nagyon kell vigyáznunk, hogy ne a naptár mondja meg nekünk, mikor mit kell tennünk, hanem a Szent Szellem. Ha a Szent Szellem mondja, hogy ne végezz ezen a napon világi munkát, akkor helyes, ha nem végzel, de fontos, hogy ezt ne tedd egy „törvénnyé” a magad számára, hogy te szombaton sohasem dolgozol, mert lehet, hogy Jézus egy szép napon azt fogja tőled kérni, hogy igenis dolgozz szombaton, mert aznap éppen az számodra a szeretet. Mert az embernek a fia kell, hogy ura legyen a szombatnak is, tehát Ő kell, hogy megmondja, mit kell tenned ezen a napon (is), nem pedig a betű, a merev szombat. Ne légy a szombat rabszolgája, hanem csak Jézusé.

Gal 4:9-10 (Vida) most pedig, amikor megismertétek Istent, sőt az Isten is (meg)ismert titeket, hogyan fordulhattok vissza az erőtlen és nyomorúságos alapszabályokhoz, amelyeknek újra rabszolgáivá akartok lenni? Napokat tartotok meg és hónapokat és időszakokat és esztendőket!”

Az is roppant fontos a fentiek tükrében, hogy nem szabad megítélnünk senkit sem, aki esetleg mást tesz Szombaton, mint mi, mert lehet, hogy ő is Jézusnak engedelmeskedik, csak Jézus éppen más feladatot bízott rá ezen a napon mint rád. Amikor a farizeusok kérdőre vonták Jézust, hogy miért „munkálkodik” szombaton, Ő így válaszolt:

Ján 5:16-18 „Emiatt azután a zsidók üldözőbe vették Jézust, mert ilyesmit tett szombatnapon.Jézus megszólította őket: „Atyám mostanáig munkálkodik, én is munkálkodom.” Ezért azonban a zsidók még inkább azon voltak, hogy megöljék, mert azonkívül, hogy a szombatot eltörölte, az Istent is saját atyjának mondotta, és azzal vele magát egyenlővé tette.”


Jézus tehát „munkálkodott” és munkálkodik szombaton. Az Atya is munkálkodott és munkálkodik szombaton, a papok is „munkálkodtak” a templom körül, és neked is munkálkodnod kell, ha Isten éppen úgy vezet. Ha nem vezet úgy, nem kell munkálkodnod sem. A lényeg, hogy mindig úgy élj, hogy tiszta legyen a lelkiismereted, hogy őbenne vagy. Igaz ennek az ellenkezője is. Ne tedd a magad számára „törvénnyé”, hogy te nem pihensz szombaton, mert ha Isten ezt mondja neked, akkor igenis pihenned kell ezen a napon. Ne legyél okosabb Isten Szelleménél, hanem bízd rá az időbeosztást. Legyen akármilyen világi munkád, feladatod is, ha Isten mondja, hogy csináld, az innentől már nem világi munka, hanem istentiszteleti forma.

Róm 14:4 - 14:7
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.  Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának.


Ha a Szombat megtartása válik a számunkra a fontossá, akkor könnyen elveszhet a számunkra a szellemi lényeg, és Isten Szellemének (Lelkének) az útjába állhatunk ezen a napon. Szabad kezet kell adnunk Isten szellemének, a szabadság szellemének szombatonként is, hadd vezessen úgy és oda, ahová csak akar ezen a napon is, és nem szabad megítélnünk senki mást sem, ha esetleg máshogyan vezeti őket, mert az is lehet, hogy annak ellenére betöltik a szombat igazi célját, hogy valójában nem is szentelik meg ezt a napot úgy, ahogyan te.

Én azt tapasztaltam, hogyha őszintén megkérdezem Istentől, hogy mi az Ő akarata, mit szeretne, hogy tegyek egy bizonyos napon, mondjuk Szombaton, akkor egyszerűen belül érzem a szívemben, hogy mit kell tennem. Néha bizonytalan vagyok, és ha ilyenkor újból megkérdezem, akkor megerősíti bennem vagy az egyik, vagy a másik lehetőséget. Érzem, hogy ha elindulok képzeletben az egyik úton, akkor békességem van benne, a másik úton viszont nincs. Ha egyikben sincs békességem, akkor várnom kell, Isten megtanított erre. Ismét mondom, nem győzöm eléggé kiemelni: A lényeg, hogy mindig tiszta lelkiismerettel azt tedd, ami Isten mond szerinted neked. Ez keresztényként az elhívásod. Ez Isten parancsolatainak a megtartása.

Ez igaz erre az írásra is. Próbáltalak rávezetni, hogy ne a Törvény irányítsa az életedet, hanem Isten szelleme. Ha azonban abban tiszta a lelkiismereted, hogy neked szombatot kell tartanod továbbra is, a Törvényben leírt módon, (kivéve, hogy neked nem kell megkövezned azokat, akik nem tartják meg ezt a napot,) mert szerinted ez Isten akarata a számodra, akkor tedd azt. Csak győződj meg róla, hogy valóban Isten mondja, nem pedig azért tartod, mert eddig ezt tanították neked.

Járj mindig az eddigi világosságod szerint, és legyen TISZTA a lelkiismereted Isten előtt. Szeresd az igazságot, és kövesd azt, légy kijavítható. Ha pedig mégis elbuknál valamiben, Isten ígérete az, hogy ha megvalljuk, akkor Ő megbocsájtja eleséseinket.

A következőkben a Törvény néhány céljáról szeretnék beszélni:




5. rész: a Törvény célja

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolom a Törvény néhány célját, valószínűnek tartom, hogy ennél jóval több is van:


1. Ráébreszti az önigazult embert, hogy valami nincsen rendben vele, nem alkalmas a Mennyre:

Róm 3:20 „Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon.”

Ha nem jelent volna meg Isten törvénye, akkor például a zsidók azt hihették volna, hogy minden rendben van velük, egyenes útjuk van a Mennybe, hiszen ők Isten népe. A törvény azonban megjelent, és ez tudatosítja mindenkiben, (azokban, akik őszinték magukhoz,) hogy nem felelnek meg a megkívánt mércének, bűnösek, valamilyen megoldásra van égetően szükségük.



2. Fékezte, fékezi az emberi gonoszság terjedését a Földön (akárcsak az emberi, jogi törvények):

A törvények nem képesek átváltoztatni a gonosz szívet, de nagy visszatartó erejük van, fékezik az emberi gonoszságot, mert félünk a büntetéstől. Isten törvényének is van ilyen aspektusa.



3. Segít, segített felismerni, azonosítani Jézust:

Gal 3:24 „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.”

Zsid 10:1 „Minthogy a törvényben a jövendő jóknak (az) árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;”

Amikor egy zsidó embernek Pál elmagyarázta, hogyan teljesedtek be a törvény jelképei Jézusban, nagy esély volt rá, hogy felismerje, hogy valóban Jézus a megváltó, a "bárány", aki meghalt a bűneink miatt.


4. Tanít minket Isten szívéről és jóságáról:

A Törvény tele van emberséggel, jósággal és méltányossággal. Tanít minket arról, hogy Isten nagyon szeret minket, a javunkat akarja, és előtte mindannyian egyenlőek vagyunk, legyen az szegény, vagy gazdag.


6. rész: Összefoglalás
[/b]

Ha újjászületett hívőként megcselekszed Isten Szellemének az utasításait, akkor Istenben, Jézusban, a Szeretetben maradsz, és ezzel BETÖLTÖD Isten törvényét. Nem megtartod tehát a Törvényt, hanem BETÖLTÖD azt, és ez volt mindig is a LÉNYEG! Ekkor a TÖRVÉNY parancsolatai, a tízparancsolat kőbe vésett utasításai nem rád vonatkoznak. Amikor ebben bizalommal telve folyamatosan megmaradsz, ekkor válsz teljesen szabaddá, és Isten felnőtt fiává, akire már MINDENT rábízhat.

Az újszövetség gyökeresen eltér az ószövetségtől, mivel az újszövetség az újjászületett emberek számára adatott, az ószövetség viszont az újjá nem születettek számára. Emiatt e két szövetség nem összevegyíthető. Ha valaki összevegyíti, ezzel megoltja a Szent Szellem munkáját magánál, vagy másban. Vagy az egyikben kell élned, vagy a másikban, vagy a törvény betűjét kell követned, vagy Isten Szellemét.

Luk 5:36 - 5:39

„Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt. És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a [bor] kiömöl, és a tömlők [is] elvesznek.  Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad. És senki, aki ó [bort] iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó.”


Ámen!

Vége...
...Az Úr a mi igazságunk...

2017. Augusztus 31. - 18:46:07
Válasz #106

Nem elérhető lucius

  • ifjú tag
  • **
  • Hozzászólások: 79
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 16:55:25
  • Testvér
  • Regisztrált: 22/07/2012
Hogyan tartsuk meg a szombatot? (Chip Brogden)

Posted: 30 Aug 2017 07:19 AM PDT
Az alábbi cikk Chip Brogden amerikai keresztény író, blogger és felolvasó tollából származik – aki azt írja bemutatkozásában, hogy egykor maga is részese volt a gyülekezeti rendszernek pásztorként, tanítóként és dicsőítés-vezetőként. Ám egy nap Jézus „tönkretette” az életét egy mélyreható kinyilatkoztatás során. Bár „karrierjének” vége szakadt, egy lenyűgöző utazás vette kezdetét Krisztus mély megismerésébe, „a táboron kívül”.

Hogyan tartsuk meg a szombatot?
Az Emberfia ura a szombatnak.
Máté 12:8
A szombat (és minden egyéb dolog az Ószövetségben) egy, a Messiásban való szellemi beteljesülésre mutat. Jézust nem köti semmilyen, rendtartás vagy hagyomány, ami úgy szól: „Tedd…” vagy „Ne tedd…”. Ő Ura a szombatnak, a szombat viszont nem uralkodik Rajta.

Mi, akik Krisztusban vagyunk, megtartjuk a szombatot, csakhogy a szombat számunkra nem a hét egy napja. Pláne nem egy olyan nap, amelyen vallásos istentiszteleteken vegyünk részt. Nincs semmi köze a naptárhoz. Ha meg akarjuk tartani a szombatot, akkor csak benne kell maradnunk Krisztusban, ott időzni Őbenne és Benne „laknunk”, ahogy a szőlővessző is rajta marad, ott időzik és rajta lakik a Szőlőtőn. Mert a vessző ott nyugszik a Szőlőtőn. Nem erőlködik vagy aggódik vagy hajtja magát megfeszülésig, hogy gyümölcsöt teremjen. Ehelyett csak egységben él a Szőlőtővel, és ilyen értelemben nyugalomban van. A Szőlőtőből nyert Életben bízik a termést illetően. Ez elve a szombati nyugalomnak.

Ezt a nyugalmat figyelhetjük meg Krisztusnál is. Azt gondolnád, hogy mint az Isten Fiának, Neki megvolt az előjoga és szabadsága, hogy azt mondjon és tegyen, ami csak tetszik Neki. De Ő egyenesen kijelentette: „Önmagamtól nem teszek semmit. Az Atya bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit.” Barátom, ez a nyugalom. Ő az Ura a szombatnak. Jézus mesteri módon hajtotta végre a szombat megtartását. Mit jelent ez? Azt, hogy „Önmagamtól semmit sem teszek. Az én tanításom nem az enyém, hanem Azé, aki elküldött engem. Semmit sem teszek, csak amit az Atyámtól látom, hogy teszi, és semmit sem szólok, csak amit hallok az Atyától.” Ez rendkívüli. De épp ezt jelenti az, hogy megnyugszunk az Úrban.

A mi Krisztussal való kapcsolatunknak pontosan ugyanolyannak kell lennie, mint Krisztus kapcsolata az Atyával. Semmit sem teszek Krisztus nélkül. Semmit sem szólok Krisztus nélkül. Semmit sem teszek vagy szólok a saját erőmből, hanem az Úr Jézus Krisztus életében bízok, hogy elvégzi bennem és általam azt, amire én képtelen vagyok.

Vagy, ha úgy jobban tetszik, ez az a hely, amit Pál a Galata 2:20 igében ír le: „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Nem én, hanem Krisztus. Ez a keresztény élet titka. Akár mondhatnám azt is, hogy ez a „Nem én, hanem Krisztus” elv a normális keresztény élet. Ennek így kellene lennie, már egész az elejétől fogva.

Emlékezzünk, hogy Ádám életének első napja, miután meg lett teremtve, a nyugalom napja volt. Namost, a keresztény élet ugyanígy kezdődik. Ha valaki Krisztusban van, a Biblia szerint új teremtés az. Újonnan születtél, fentről. Az első lecke pedig amit a Krisztusban való szellemi életben megtanulsz, az nem a „tenni”, hanem a „lenni”, nem munkálkodás, hanem megnyugvás.

Milyen kiábrándító, hogy a szajha-egyház – a vallásos rendszer – nem tanít meg minket arra, hogyan menjünk be a nyugalomba. Hanem azonnal munkálkodásba akar állítani. Ezáltal pedig kiégünk, ahogy próbálunk szentek lenni, próbálunk jobban olyanok lenni mint Krisztus, próbálunk embereknek megfelelni – a pásztornak, a véneknek, a gyülekezeti tagoknak. És néha úgy érezzük, hogy sosem tudunk eleget tenni. Nem tudunk eleget adakozni, eleget önkénteskedni, elég alkalmon résztvenni. És ó, az a bűntudat, valahányszor nemet mondunk vagy valahányszer úgy érezzük, amit teszünk, még nem elég!

Krisztusban való első napunk a nyugalom napja. De ne ragadjunk le a naptárnál. Ez az első „nap” Krisztusban eltarthat akár hetekig vagy évekig is. A szombatnak a szellemi alapelvéről beszélünk most, nem pedig egy huszonnégyórás periódusról. Ez egy olyan dolog, amit életünk hátralevő részében tanulunk és megélünk. Milyen szerencsétlen, hogy az emberek nem a Krisztusban való megnyugvással kezdenek. Megtérnek, majd elkezdenek a vallásnak dolgozni, és inkább olyanok, mint az egyiptomi rabszolga, ahelyett, hogy a tejjel és mézzel folyó földön élő zsidóhoz hasonlítanának. Majd, sok év rabszolgaság után intézményesednek és azt gondolják, hogy ez a módja annak, ahogyan egy keresztény életnek lennie kell.

Nos, sok ember számára ez a módja, de ennek nem így kell lennie. Első napunk Krisztusban a nyugalom napja. A cselekedetek majd jönnek. De első napunk, mint új teremtésnek Krisztusban: a nyugalom napja. Addig tart ez a nyugalom napja, amíg megtanuljuk, mit jelent Krisztusban maradni, és lakozni, és megnyugodni az Ő befejezett munkájában. Ez minden más dolog alapja. Ha az „időszak” szó jobban segít megértened ezt, mint a „nap”, akkor gondolkozz egy szombati időszakban. De az első lecke az az, hogy hogyan nyugodjunk meg. Ez a szombat alapelve.

Remélem elkezdted meglátni milyen messzire fog ez vezetni, és még annál is tovább. Ebből a szemszögből meglátod, milyen ostobaság is azon tajtékozni a szombat vagy a vasárnap felett, a Sabbat vagy az Úrnapja fölött, hogy mit szabad tennünk és mit nem. Ezek gyermeteg vitatkozások. Legyünk érettek. Tegyük félre a gyermeki dolgokat, és váljunk a szellemi bölcsesség és tisztánlátás embereivé. Istent a szellemi állapotunk és eredményünk érdekli, és hogy ezt elérje, mélyen bele fog nyúlni a szívünkbe, hogy dolgozzon rajta. Ez az Új Szövetség alapja.


Gyere be Isten szombati nyugalmába és nyugodt lesz az életed.

Forrás: http://nyugodtleszazeleted.blogspot.com/
...Az Úr a mi igazságunk...

2017. Október 10. - 23:25:36
Válasz #107

Nem elérhető lucius

  • ifjú tag
  • **
  • Hozzászólások: 79
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 16:55:25
  • Testvér
  • Regisztrált: 22/07/2012
Árnyék és valóság

Isten beszél arról, hogy az ószövetségi törvény egyfajta árnyéka az eljövendő „jóknak”:

Zsid 10:1 Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek [csak] árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. (Kol 2:17)

Aki látott már árnyjátékot, annak lehet fogalma arról, mit is jelenet ez. A fény megvilágítja a valóságot (árnyjátékos), és annak az árnyéka a kifeszített vászonra vetül. Ahogyan ezt az árnyékot nézzük, fogalmat alkothatunk róla, mi is történt a valóságban, a színfalak mögött.

Isten készített nekünk egy ilyen „árnyjátékot”, az ószövetségi törvényt. Szeretném elmondani, mire gondolok:

A zsidóknak előírta az Úr, hogy mikor és milyen ünnepet tartsanak meg évről-évre. Az első ünnep az évben a páskaünnep volt. Egy-egy bárányt kellett vásárolniuk családonként, vagy néhány családonként, ha azok pici családok voltak, és azt meg kellett ölniük, és el kellett fogyasztaniuk. A báránynak „hibátlannak” kellett lennie. A páskaünnep Krisztus halálának a jelképe. Ő a mi páskabárányunk (I Kor 5.7)

Az árnyék ebben az esetben a páskaünnep megtartása volt évről-évre, és akkor jött el az IGAZI, az árnyjátéknak a VALÓSÁGA, amikor Jézus meghalt értünk.

A zsenge kéve ünnepén az árpaföld egy kijelölt területéről levágtak egy kevés kévébe kötött árpát, majd bemutatták az Úr színe előtt, „az aratás zsengéjének első kévéje” gyanánt. Amíg ezt nem végezték el, Izrael a föld semmilyen termését nem használhatta fel. Ez volt tehát az árnyék, és nézzük meg a mögötte álló valóságot: A „szombat utáni napon” (Az első zsengét is a „szombat utáni napon” kellett bemutatni) Krisztus, „az első zsenge” feltámadt a sírból, és megjelent az „Úr színe előtt”, hogy elfogadásra találjon előtte. Ez volt tehát a „zsenge kéve” ünnepének VALÓDI megfelelője.

Nem akarok több példát írni, hiszen ezekről a jelképekről és megfelelőjükről bőséges irodalom áll mindenki rendelkezésére, amit azonban feltétlenül el szeretnék mondani, mert Isten ezt a szívemre helyezte az a következő:

Ha a VALÓDI megjelenése után még mindig az árnyékot kergeted, még mindig az árnyékhoz viszonyulsz, akkor tévúton jársz. Olyan ez, mintha valaki a vásznon megjelenő árnyékot gondolná az igazinak, a valóságnak, és amikor előlép a vászon mögül az IGAZI, azzal meg nemigen áll szóba, mert az árnyjátékban nem teljesen ilyennek látta. Olyan ez, mintha valaki nem venné észre, hogy az előadásnak vége, és eljött egy új korszak, az új szövetség, eljött az ideje, hogy megismerje a függöny mögül ímmár előlépett IGAZI főszereplőt.

„… a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára. (Róm 10:4)”

Mikor újról (új szövetségről) beszél, óvá tette az elsőt (az ószövetséget a zsidó törvényekkel); ami pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez. (Zsid 8:13)


Van aki azt mondja, hogy a keresztényeknek igazából meg kellene tartaniuk a zsidó ünnepeket, hiszen ezeket Isten „örökkévaló rendtartásul” adta, de ez súlyos tévedés. Miért kellene az árnyékkal foglalkoznia egy kereszténynek, amikor övé az IGAZI???

Szeretnék most cáfolatul egy ilyen „örökkévaló” szabályt mutatni az igéből:

Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közül, [mert] felbontotta az én szövetségemet. (1Móz 17:13-14)

Ebből látható, hogy a körülmetélkedés is „örökkévaló” szabály, akárcsak a zsidó ünnepek megtartása évről-évre. Ebből az igéből pedig látható, hogy a körülmetélkedés mindenkire vonatkozik, aki zsidó ünnepeket akar tartani:

És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körül minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körülmetéletlen se egyék abból. Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik. (2Móz 12:48-49)

Mielőtt azonban nekiállnál körülmetélkedni, és zsidó ünnepeket tartani, meg kell értened a következőket:

Ha hívő vagy mindez már szellemileg beteljesedett, megvalósult az életedben. Te már körül vagy metélve a Szent szellem által, és azzal, hogy hiszel Jézusban, szellemileg már be is töltötted az összes ószövetségi zsidó ünnepet. Ezután már nem kell az árnyékot megtartanod, az árnyékot kergetned, mert eljött számodra a Valóság!

Ezért háborodott fel Pál annyira, amikor a Galaták körül akartak metélkedni. Birtokolták az IGAZIT, és ezután mégis az árnyékkal kezdtek el foglalkozni. Micsoda esztelenség!

Imádkozom, hogy ezek az igék megtegyék a hatásukat minden keresztény testvérem életében, a Te életedben is, ha még mindig ószövetségi törvénytartó akarsz lenni:

Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, [akképpen] járjatok Ő benne,
Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, amiképpen [arra] taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással.  Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:  Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,  És [ti] Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;

Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;

Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból.
És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket,  Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;  Kol 2.6-14
...Az Úr a mi igazságunk...

2017. Október 27. - 11:46:50
Válasz #108

Nem elérhető lucius

  • ifjú tag
  • **
  • Hozzászólások: 79
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 16:55:25
  • Testvér
  • Regisztrált: 22/07/2012
Egy tárgyalóteremben történt a helyi bíróságon.

Egy jólöltözött, de megbilincselt ember állt a bíró elé, és így szólt hozzá:
- Bíró úr, én megtartottam a teljes törvényt, ártatlan vagyok!
- Akkor nem fogom elítélni, ön méltó a szabadságra és dícséretet is érdemel.
- Miért hozták be a rendőrök?
- Mert loptam!...  De csak ezt az egy törvényt szegtem meg, a többit azonban mind megtartottam, sok-sok jó dolgot tettem az életemben!

"Bűnös!" - mondta a bíró,-  és hazug is, mert az előbb azt állította, hogy törvénytartó! Irány a dutyi!"

... ..

Most a mennyei tárgyalóteremben vagyunk a Mennyben. Egy zsidó rabbi (vagy más ember, aki "törvénytartó") áll a mennyei Bíró előtt:
- Istenem, én törvénytartó voltam, majdnem az egész életemben, mehetek is tovább azonnal a paradicsomba, ugye?
- "Várj egy pillanatot!" - mondja Isten. "Valóban megtartottad a Törvényt? Ha igen, akkor jutalmat érdemelsz, büszke lehetsz magadra, és egyenes utad van a paradicsomba!"
- "Igen, megtartottam!"- mondja a rabbi.
- Mond csak..., megkövezted azokat, akik nem tartottak szombatot, ahogyan az világos parancsként benne van a törvénykönyvben?
- Á, azt nem tettem. Le is csuktak volna sorozatgyilkosságért, mert manapság már nagyon kevesen tartják ezt a napot az előírás szerint.
- A tizeddel azért törődtél, gondolom. Fizetted a tizedet Lévi fiainak az előírásaim szerint?
- Á, az a helyzet, hogy a templomot lerombolták a rómaiak, és Lévi fiai már világi foglalkozást végeznek, így értelmetlen dolognak tűnt a számomra, hogy tizedet fizessek nekik. Inkább egyházi szervezeteknek adtam azt a pénzt.
- "De áldozatot azért csak bemutattál, ahogyan az világosan le van írva a törvényben, ugye?" - Kérdezi Isten.
- Á, mivel nincsen templom, ezért áldozatot sem tudtam volna hol bemutatni, nem is mutattam be soha.
"Bűnös vagy!" - mondja erre Isten,- "valamint hazug és vak is! Sok embernek tanítottad az életed folyamán, hogy te megtartod a törvényt, de ez végig hazugság volt, hiszen annak csak egy kis részét tartottad meg. Sok embert félrevezettél! Irány a pokol!"
 
"De Jézus, akiben én hiszek nekem nem ezt ígérte!"- kiált fel rémülten az emberünk.
- Micsoda? Te bízol az én fiamban, az Ő ígéreteiben?
- Igen, bízom! Az életem végén rájöttem, hogy szükségem van rá, és átadtam neki az életemet.
- Miért nem ezzel kezdted? Akkor neked örök életed van kegyelemből, és nem a törvény cselekedeteiből. A paradicsom tárt karokkal vár, és már azóta nyitva áll előtted, amióta hitre jutottál a Fiamban!

"Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedeteitől függetlenül. (Róm 3:28)"

"Mert kegyelemből  tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;  Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.  (Ef 2:8-9)

"Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem...  (Róm 11:6)"
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
...Az Úr a mi igazságunk...

2017. Október 30. - 11:57:59
Válasz #109

Nem elérhető Kaszonyi Csaba

  • újonc tag
  • *
  • Hozzászólások: 8
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:2017. November 04. - 12:58:24
  • Testvér
  • Regisztrált: 28/05/2017
Egy vers a bibliából.
 Apcsel 21:26 Akkor Pál maga mellé vette ezeket a férfiakat, a következő napon elvégezve velük együtt a tisztulási szertartást, bement a templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le az ő tisztulásának napjai; addig pedig mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
ez ennek a következő lépése ahol kiderül ki az igazi Pál.
   Apcsel 21:24 Vedd magad mellé őket, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, vállald a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket. Így megtudja mindenki, hogy semmi sem igaz abból, amit hallott, hanem magad is megtartod a törvényt, és aszerint élsz.
és még egy.
 1 Mózes 26:5 mert hallgatott Ábrahám a szavamra, és megtartotta a megtartandókat: parancsolataimat, rendelkezéseimet és utasításaimat.
és még pár
 Jel 14:13 És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: "Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket".
 Jel 16:11 kínjaik és fekélyeik miatt káromolták a menny Istenét, de nem tértek meg cselekedeteikből.
   Jel 20:12 És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.
 Jel 20:13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint.
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2017. Október 30. - 15:19:04
Válasz #110

Nem elérhető Kegyelem

  • újonc tag
  • *
  • Hozzászólások: 45
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 11:06:15
  • Testvér
  • Regisztrált: 04/11/2015
Szia

ez mind szép s jó de pont a lényeget "kifelejtetted" :


A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg,

hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.

Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?


Szóval ha nem vagy zsidó vagy ha az vagy akkor se akard rá erőltetni a hívő testvérekre azt amit maguk a zsidók sem voltak képesek megtartani.

2017. Október 30. - 23:20:11
Válasz #111

Nem elérhető Kaszonyi Csaba

  • újonc tag
  • *
  • Hozzászólások: 8
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:2017. November 04. - 12:58:24
  • Testvér
  • Regisztrált: 28/05/2017
 Semmit sem erőltetek. Leírtam másoltam biblia verseket. És most nem is fejtek ki semmit. Szabad vagy azt csinálsz amit te gondolsz.

2017. Október 31. - 10:45:19
Válasz #112

Nem elérhető Kegyelem

  • újonc tag
  • *
  • Hozzászólások: 45
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 11:06:15
  • Testvér
  • Regisztrált: 04/11/2015
Semmit sem erőltetek. Leírtam másoltam biblia verseket. És most nem is fejtek ki semmit. Szabad vagy azt csinálsz amit te gondolsz.


Ha nem vetted volna észre akkor én is Biblia verseket másoltam, olyanokat amit a pogányoknak írtak.
Nem kell  erőltetni, csak különbséget kell tenni a zsidó és nem zsidó törvények, parancsolatok közt stb.
Mert a következő az lesz, hogy körül kell metélkednünk?
Az meg, hogy az élet, a szellemi, és a szeretet (stb) parancsolatát, törvényét, keverjük a halál, a testi/lelki, stb. törvényével az elég nagy zavart hoz és igazából azt eredményezi, hogy nem hiszel Jézusban hanem inkább saját magadban.

Szabad vagyok, de nem csinálok azt amit akarok mert Isten gyermeke vagyok már.  :)

Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2017. November 01. - 00:30:02
Válasz #113

Nem elérhető Kaszonyi Csaba

  • újonc tag
  • *
  • Hozzászólások: 8
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:2017. November 04. - 12:58:24
  • Testvér
  • Regisztrált: 28/05/2017
Isten törvénye nem a halál törvénye. És Hiszek a Megváltóban. meg lehet nyugodni. Azoktól a Bibliából vett versektől meg nem kell kibukni. Azok is benne vannak. Ennyi.

2017. November 10. - 19:13:38
Válasz #114

Nem elérhető Guti Tünde

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 789
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:2017. November 10. - 19:22:18
  • Testvér
  • Regisztrált: 10/06/2010
      • Guti Tünde
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem.”
János 14:21.

Jézus parancsolatai azonosak az Atya parancsolataival.
"Szívembe rejtettem a Te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened."          Zsoltárok 119:11.

2017. November 11. - 23:49:25
Válasz #115

Nem elérhető lucius

  • ifjú tag
  • **
  • Hozzászólások: 79
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Tegnap - 16:55:25
  • Testvér
  • Regisztrált: 22/07/2012
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem.”
János 14:21.

Jézus parancsolatai azonosak az Atya parancsolataival.

Ámen!

Talán annyit érdemes még ehhez hozzátenni, hogy PONTOSAN tudnunk kell, hogy mely parancsolatok vonatkoznak ránk, hogy megtarthassuk azokat. Ha nekem két fiam van és két lányom, és "megparancsolom" hogy minden fiú menjen fát hordani, és minden lány mosogasson, és aztán látom, hogy a lányaim kimentek fát hordani, akkor ebből leszürhetem a következőket:

1. A lányaim nem ismerik a rájuk vonatkozó parancsomat (talán félreértettek valamit???)

2. A lányaim nem tartják meg a parancsomat. (Parancsot követnek, csak éppen nem azt, amely rájuk vonatkozik, ezzel pedig pontosan megszegik azt a parancsomat, amelyet pedig követniük kellett volna.

Testvérek!

Isten az ószövetségi törvény parancsolatait, a Törvényt nem a hívő keresztényeknek adta megtartásra! Ne hagyjátok, hogy kelepcébe csaljanak titeket! Helyette nekünk Jézus Szellemének a vezetését kell követnünk!!!

Apcs 15:5 - 15:6
Előállának azonban némely hívők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.  Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
 

Az apostolok és a vének DÖNTÖTTEK!

Figyeljük meg, hogy nem azt döntötték, hogy:
„Isten parancsolatai örök érvényűek, és mindenkire vonatkoznak, ezért a Mózesi Törvényben írt parancsolatokat, az abban írt ünnepnapokat, utasításokat, stb. mind-mind meg kell tartaniuk a keresztényeknek!”

Helyette ezt döntötték, TELJES összhangban Isten Szellemével:

Apcs 15:24 - 15:29
„Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:  Tetszék nekünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, ...
Mert tetszék a Szent Léleknek és nekünk, hogy SEMMI több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,  hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!  “


Hogyan kell ezt érteni?

Most akkor nem szabad megtartanunk egyetlen utasítást sem, ami Mózes törvényében le van írva, mert az Apostoli Zsinat ezt megtiltotta???
Nem! Megtarthatsz belőle bizonyos részeket, de mindig tudnod kell, hogy Te ezzel nem az egész Törvényt, Mózes törvényét  tartod meg, és ezt maga Isten sem várja el tőled, hanem annak csak bizonyos részeit. Amikor Isten ugyanis hit által a szívedbe költözik, képessé tesz arra, hogy vegyed az Ő vezetését, és Ő az aktuális élethelyzeteidben rá fog mutatni arra, hogy mit kell tenned.

Ok?

Megelevenít egy igét, megelevenít egy parancsolatot, és belül a szívedben érzed, hogy most éppen ezt kell tenned. Nem a törvényt tartod meg ezzel, az egészet EGYBEN, hanem Istennek a rád vonatkozó parancsolatait. Isten a sok-sok parancsolatból, utasításból az Ő Szelleme által kiválasztja azokat, amelyek rád vonatkoznak, amelyben éppen járnod kell. Járj ebben, tiszta lelkiismerettel. Legyen tiszta, őszinte a lelkiismereted, hogy amit éppen teszel, az összhangban van Isten akaratával.

Ez egy szabad, változatos életet eredményez. Isten egyénileg vezet, és ahogyan vezet, azt nem írhatod elő mások számára, mert Isten lehet, hogy őket másként vezeti, mert nekik más feladatuk van éppen, vagy éppen még nem érettek annyira a hitben, mint Te:

Róm 14:4 - 14:7
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.  Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.  Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek.  Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának






Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
...Az Úr a mi igazságunk...

2017. November 13. - 15:11:26
Válasz #116

Nem elérhető samjoe

  • Törzstag
  • ****
  • Hozzászólások: 263
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:2017. November 13. - 15:18:18
  • Testvér
  • Regisztrált: 27/12/2013

Amen.

Mert az Embernek Fia Ura a Szombatnak is...

Shalom!
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
samu   



Rész szerint van bennünk az ismeret...

 



SimplePortal 2.3.3 © 2008-2010, SimplePortal | Fordítás: SMF-Portal.hu