Szerző Téma: Kenneth E. Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban  (Megtekintve 15989 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

2010. január 19. - 15:13:20

Nem elérhető Ircsi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 7455
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:Ma - 08:35:12
  • Testvérnő
  • Regisztrált: 15/08/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
    • Noé galambja blog és fórum
Január 19.   

Isten ajándékozta

Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére.
FILIPPI 2, 9-11.




Ez akkor történt meg, amikor Krisztus felment a magasságba, és Isten leültette Őt saját jobbjára, messze magasan minden fejedelemség, erő, uraság és hatalmasság felett. A Filippi 2, 10 egy másik fordítása szerint: „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyei lényeké, földi lényeké és föld alatt való lényeké” (az angyalokra, az emberekre és a démonokra utal).

Miért lett ez a név Jézus adománya? Miért lett ez a név felruházva ilyen hatalommal és tekintéllyel? Jézus érdekében? Ez alatt a kétezer év alatt, amióta Jézus feltámadt, felment a mennybe és leült az Atya jobbjára, maga Jézus még egyszer sem használta ezt a nevet.

Sőt, az Igék még csak nem is sejttetik, hogy Jézus valaha is használta volna ezt a nevet. Nincs szüksége erre, Ő a szava által irányítja a teremtett világot.

De azt valóban felfedik az Igék, hogy Jézus neve ajándékként az egyháznak, a Krisztus Teste javára adatott.


Megvallás: Krisztus Testének tagjaként, hívőként, jogom van arra, hogy használjam Jézus nevét. Azt a nevet, amely minden név felett való.      cr01
Ján. 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

2010. január 20. - 09:50:30
Válasz #1

Nem elérhető Ircsi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 7455
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:Ma - 08:35:12
  • Testvérnő
  • Regisztrált: 15/08/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
    • Noé galambja blog és fórum
Január 20

Az Ő Teste, az Egyház

És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Magasan minden fejedelemség és hatalmasság és erő és uraság és minden név fölé, mely neveztetik nem csak e világon, hanem a következendőben is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel.
EFÉZUS 1, 19-23.


 

Mindenütt, ahol a Biblia említi Jézus nevét, az Ő Testére is utal egyben, az egyházra, mert a név azért adatott Jézusnak, hogy az egyház használja. Azoknak kell használni az Ő nevét, akik örököstársai lettek Jézus Krisztusnak, és akik képesek elérni azokat, akiknek meg kell szabadulniuk a sátán hatalmából.

Mindaz, ami Jézusé az örökség által, benne van ebben a névben! Mindaz, amit tett a győzelme által, benne van ebben a névben! Ez a név pedig a Krisztus Testét illeti meg. Te rendelkezel vele és én!

Isten befektetése ez az egyház számára. Az egyháznak joga van kivenni ebből a betétből minden szükségének betöltésére. Ez a név magában foglalja az Istenség egész teljességét.



Megvallás: Nekem jogom van használni Jézus nevét az ellenség ellen. Jogom van használni ezt a nevet imáimban. Jogom van használni ezt a nevet dicséretben és imá0atban.



Ján. 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

2010. január 21. - 08:10:56
Válasz #2

Nem elérhető Ircsi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 7455
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:Ma - 08:35:12
  • Testvérnő
  • Regisztrált: 15/08/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
    • Noé galambja blog és fórum
Január 21.

Minden

…Ugyanis minden a tiétek…Ti pedig a Krisztusé, Krisztus pedig Istené.
1 KORINTHUS 3, 21. 23.


Az ember nem gondolná, hogy a korinthusiak bármit is kaphattak volna Istentől; olyan testiek voltak. Pál azzal kezdte ezt a fejezetet, hogy közölte velük, mennyire testiek, mégis hozzátette: „…minden a tiétek.”

Amikor beleszülettél Isten családjába, tiéd lett a jog és a kiváltság: használhatod Jézus nevét. Mindaz, amit Jézus megvásárolt és mindaz, aminek kifizette az árát, természetszerűen a tiéd lett. De rajtad múlik, hogy használd, ami a tiéd. Gondoljunk csak a tékozló fiú történetére. Ha a tékozló fiú a bűnöst vagy a visszaesőt jelképezi, az apa pedig Istent, akkor az idősebb testvér olyan keresztényt, aki nem tévelyedett el. Amikor a nagyobbik fiú hazajött a mezőről, zene és tánc kiszűrődő hangjait hallotta. Az egyik szolga adta tudtára: „A te öcséd jött meg, és atyád levágatá a hízott tulkot.” Az idősebb testvér erre nagyon megharagudott, és nem volt hajlandó bemenni együtt ünnepelni velük. Így atyja ment ki hozzá és kérlelte. „Nem, nem megyek be” — mondta az idősebb testvér. „Ennyi esztendőtől fogva szolgálok neked. Én sohasem hagytalak el. Nem költöttem el a pénzedet. És te sohasem rendeztél ilyen lakomát nekem.” „Fiam — mondta az atya — …mindenem a tiéd.” (Luk. 15,31)

Istennél megvan az, amire szükséged van. Ha megvan, akkor az a tiéd. De neked kell birtokba venned.



Megvallás: Minden az enyém. Én a Krisztusé vagyok, Krisztus pedig Istené. Jézus neve az enyém, használhatom ezt a nevet, és fogom is használni. Minden, ami az Atyáé, az enyém is.



Ján. 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

2010. január 21. - 19:52:44
Válasz #3

Nem elérhető mnorbi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 536
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:2014. július 22. - 12:15:14
  • Regisztrált: 06/10/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
Róma 10,17
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.

Zsidó 11,6
Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.

Szeretném, ha különösen a vers első részét figyelnétek meg: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni”. Ha Isten azt követelné, hogy olyankor is legyen hitem, amikor az lehetetlen, akkor megkérdőjelezhetném az Ő igazságosságát. De ha kezembe helyezi mindazokat az eszközöket, amelyek által létrejöhet a hit, akkor enyém a felelősség, hogy van-e hitem, vagy nincs. Isten tehát azt mondja, hogy hit nélkül lehetetlen Neki tetszenünk, de megmondja azt is, hogyan kaphatjuk meg a hitet. Nem Istent kell hibáztatnunk, ha nincs hitünk, hanem saját magunkat. Ha Őt hibáztatjuk, annak oka egyszerűen a tudatlanság. Ez igaz a megtéréssel kapcsolatban is. A megtérésre való hit úgy keletkezik, hogy valaki hallgatja és újra meg újra hallgatja Isten Igéjét. Pál azt mondta az Efézus 2,8-ban: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” De hogyan lehet hitet nyerni ahhoz, hogy valaki megtérjen?

Róma 10,8-10; 13-14
„De mit mond? Közel hozzád a beszéd [az Ige}, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde [Igéje], amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Ót a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?”

 

A 17. versben folytatja:

„Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.”

Apostolok cselekedetei 11,14
„Ő szólni fog hozzád olyan igéket, amelyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.”

Ez Péterre vonatkozik. Kornéliusz nem tért meg, nem volt üdvössége, amíg nem hallotta Pétert prédikálni. Jézus azt mondta: „Elmenvén e széles világra hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” Kornéliusz még nem hallotta az evangéliumot, hogyan térhetett volna meg? Mivel az angyal nem prédikálhatott neki, mindössze tudtára adta, hová menjen, hogy találjon valakit, mert Isten az embereket küldte el, hogy az evangéliumot hirdessék. „Ő szólni fog hozzád olyan igéket, amelyek által megtartatol [üdvözülsz] te és a te egész házadnépe!” E vers szerint az emberek igék hallása által menekülnek meg, mivel a hit hallásból jön, a hallás pedig Isten Igéje által. Hallás nélkül tehát nem lehet hitre jutni. Az emberek próbálnak sok mindenben hinni, anélkül, hogy hallgatnák az Igét. Vajon a gyógyulásban való hit hogyan keletkezik? Ugyanazon a módon. Az Apostolok cselekedetei 14,7 azt mondja: És ott prédikálták az evangéliumot. Ez Pálra és Barnabásra vonatkozik. A 8-10-es versekben tovább folytatja:

És Listrában ült egy lábaival tehetetlen ember, aki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallá Pált beszélni, aki szemeit reáfüggesztvén és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, mondta nagy fennszóval: „Állj fel lábaidra egyenesen!” És felszökött és járt.

Akik csak alkalmanként olvassák az Igét, így szólnak: „Hát nem csodálatos, hogy Pál meggyógyította azt az embert?” Hallottunk már ilyet is, de azt a férfit nem Pál gyógyította meg. Nem azért gyógyult meg, mert Pál apostol volt, sem pedig a Pál hite miatt. Neki magának volt hite. Pál három dolgot csinált. Először: prédikálta az evangéliumot; másodszor: észrevette, hogy annak az embernek van hite a gyógyulásra; harmadszor: szólt neki, hogy keljen fel és járjon. Az az ember is három dolgot tett: először is hallgatta Pál prédikálását; azután volt hite a gyógyulásra; végül pedig felugrott és járt. Tehát nem a Pálban lévő erő által gyógyult meg; hanem ő maga hitt abban, hogy meggyógyulhat. Miből jött létre benne ez a hit? Abból, amit hallgatott. A 9. versből tudjuk, hogy hallgatta Pál prédikálását. Mit prédikált Pál? A 7. vers azt mondja: „És ott prédikálták az evangéliumot.” Ha Pál csak azt prédikálta volna, amit mi a „Megtérés evangéliumáénak hívunk, akkor hogyan gyógyult volna meg ez az ember? De Pál azt prédikálta, amit a Biblia „Evangéliumnak” nevez.

30 évvel ezelőtt, mint fiatal vallásos fiú, olvastam nagyanyám Bibliáját a betegágyon, és minél többet olvastam, annál többet tanultam. Rájöttem, hogy még nem hallottam a teljes evangéliumot, csak egy részét. A teljességet nem tanították nekem. Figyeltem, és felismertem, hogy nem kell meghalnom, hogy meggyógyulhatok. Arra tanítottak, hogy Isten meggyógyít, ha akar. De ez még nagyobb sértés volt, mintha azt állították volna, hogy nem tud gyógyítani. Mind a két dolog hazugság. Olvastam az Igét, és az ördög emlékeztetett mindarra a kétségre és hitetlenségre, amelyet valaha is hallottam. Felidézett mindent, amit erről tanítottak nekem. Mérhetetlenül sokat segített akkor, hogy arra nem emlékezhettem, hogy a hitnek valamikor is vége lehet. Ezt soha nem hallottam.

A Márk 5,34-ben Jézus azt mondta a vérfolyásos asszonynak: „Leányom, a te hited megtartott [éppé tett] téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.” A hit ideje nem járt le! A hit hallásból származik, Isten Igéjének hallásából. Jézus nem azt mondta, hogy az O ereje tette éppé az asszonyt. Amikor ezt megértettem, már tudtam: ahogy az asszony hite helyre tudta őt állítani, úgy az én hitem is meggyógyíthat engem. Hála Istennek, ez meg is történt, hitem éppé tett. Paralízisem eltűnt, súlyos szívbetegségem is megszűnt. Azóta szökdelek, ugrálok s az igazságot prédikálom. Listrában annak az embernek volt hite a gyógyulásra. Honnan kapta? Mit hallgatott? Isten Igéjét. Van valami olyan az evangéliumban, ami meg tudja gyógyítani az egész életen át tartó bénaságot? Határozottan, kifejezetten van.

A Róma 1,16-ban azt olvashatjuk: „Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát: mert Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.” A magyarázó fordítás lábjegyzetében ez áll: „A megtérésre (az üdvösségre) való görög és héber szó magában foglalja a szabadulás, épség, gyógyulás és teljes egészség fogalmait is.” Nem szégyellem Krisztus evangéliumát. Ez Isten ereje a szabadulásra, az épségre, a gyógyulásra, az egészségre. Pál a teljes evangéliumot prédikálta, nemcsak egy részét! Az Apostolok cselekedetei 8,5-8 azt mondja: „És Filep lemenvén Samária városába, prédikálta nékik Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyel-meze azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék, mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének, sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult. És lőn nagy öröm abban a városban.” Ez mind úgy történt, hogy Krisztusról prédikáltak. Az Újszövetség nem ismer olyan Krisztust, aki ne lenne a gyógyító Krisztus is. A fizikai, isteni gyógyítás az evangélium része.

P. C. Nelson, baptista szolgáló-testvér jelentette ki: „A gyógyulás az evangélium szerves része.” 1921-ben egy detroiti gyülekezetnek volt a pásztora, amikor elütötte egy autó. Az orvosok azt mondták, hogy a jobb lábát térdtől le kell vágni, különben megmerevedik. Amikor a kórházban feküdt, az Úr a Jakab 5,14-15-ön keresztül szólt hozzá: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki.”

Megpróbált kifogást találni és megemlítette az Úrnak, hogy az ő gyülekezetében ezt nem gyakorolják. Az Úr azonban emlékeztette őt egy házaspárra, akik hisznek ebben, és azt mondta, hivassa magához és kérje meg őket, hogy imádkozzanak érte. Megkenték olajjal, imádkoztak érte, ő pedig meggyógyult. Térde nem merevedett meg, lábát nem kellett levágni. Isten Igéje jó. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.”

Egy nagyon kedves testvérnek igen kiemelkedő evangelizációs szolgálata volt néhány évvel ezelőtt, lenn Texasban. Minden felekezetből hívták összejövetelek megtartására. Eközben azonban beteg lett, és néhány éven belül - saját bizonysága szerint - minden pénzét elveszítette. Előzőleg tízezer dollárja volt a bankban, ami akkor nagy összegnek számított. Két év alatt ez elfogyott, és el kellett adnia az autóját, az otthonát, legtöbb könyvét, hogy az orvos számláját kifizethesse. A leghíresebb klinikákon is megfordult, de nem lett jobban, sőt egyre romlott az állapota.

Végül bement a Kaliforniai Körzeti Kórházba. Ott közölték vele, hogy meg fog halni. Szerette volna még egyszer látni az anyját, ezért a testvére hazavitette. Anyja Colin körzetében lakott, ahol én is. 82 éves volt, a férfi pedig az 50-es éveiben járt.

A kedves, idős anyánál egy 19 éves fiú segített akkoriban a ház körül. Ő lett a férfi ápolója. Neki kellett megfordítani és öltöztetni őt. A fiú egy nap így szólt: „Doktor úr, miért nem engedi, hogy az Úr meggyógyítsa Önt? A Biblia azt mondja, ha van beteg köztetek, akkor hívassa a gyülekezet véneit és imádkozzanak érte.”

Ez az ember sokat tanult, sok mindent tapasztalt és ismerte az írásokat, de nem tudatosult benne, hogy ez az ige is onnan származik. Megkérte tehát, hogy vigye oda a Bibliáját a ládából, és mutassa meg ezt az igehelyet. A fiú odavitte, de kikeresni már nem tudta, mert olvasni nem tanult meg. „Hát akkor honnan tudod, hogy benne van?” - kérdezte a beteg. A fiú azt válaszolta; a pásztora mondta, hogy mindezek benne vannak a Bibliában.

Hozzátette, hogy aznap épp gyógyító összejövetelre készülnek, és ha el akar jönni, szívesen segít neki. A testvér készséges volt, így hoztak egy régi Fordot, és egy ágyat készítettek számára a hátsó ülésen. A szolgálat után a prédikátor kijött, megkente őt olajjal és imádkozott érte. Még éjfél előtt hazaértek. Otthon azonnal szólt az édesanyjának, hogy fűtsön be a kandallóba, és készítsen egy kis sonkát tojással, mert éhes. Eddig csak bébiételt evett, semmilyen szilárd táplálékot nem tudott megemészteni már két éve.

Testvérünk elmondta az édesanyjának, hogy a prédikátor megkente olajjal, imádkozott érte és ő meggyógyult. Később az anya bevallotta, hogy arra gondolt, fia talán elvesztette az eszét. Még süteményt is kívánt. Végül mindent megevett, de nem lett betegebb és nem halt meg, hanem meggyógyult.

Akkor megírta ezt különböző magazinoknak. Ébredési összejövetelek megtartására hívták mindenhonnan. Kansas Cityben volt egy városi méretű összejövetel. A fiú szólt neki, hogy mielőtt elmegy, töltekezzen be Szent Szellemmel, és ó kész volt mindenben hinni, amit a fiú mondott. Betöltekezett Szent Szellemmel és nyelveken szólt. Ez a testvérünk már elment az Úr dicsőségébe, de írásai azóta is sokunk számára nagy áldást jelentenek, beleértve azt a felekezetet is, amelyből jött. Hogyan kapott hitet a gyógyulásra? Hallás útján.

A Márk 5,25 egy olyan asszonyról beszél, aki tizenkét évig szenvedett vérfolyásban. A 26-28-as versek azt mondják: „És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett. Mikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját, mert ezt mondta: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok” A 34. versben: „Ő (Jézus) pedig mondta néki: Leányom a te hited megtartott [éppé tett] téged; eredj el békével és gyógyulj meg a te bajodból.” Honnan nyerte az asszony a gyógyuláshoz szükséges hitet? Azt olvassuk: „Mikor Jézus felől hallott...” Amikor Isten Igéjét hallotta.

1953-ban Dallasban szolgáltam egy teljes evangéliumi gyülekezetben. Hét közben többször prédikáltam, emellett naponta volt egy rádióprogramom. Péntek este, az összejövetel után egy házaspár akart velem beszélni. Az asszony beteg volt, gyógyulást keresett, így tehát találkoztam velük. A férfi elmondta, hogy egy reggel, munkába menet hallgatta a rádióprogramunkat, és én arról beszéltem, hogy a gyógyulás mindenki számára elérhető. Este elmondta ezt a feleségének, és a következő héten meghallgattak minden adást. A felesége átesett már két komoly műtéten, és éppen a harmadik előtt állt. Imádkoztak, hogy ha az ő gyógyulása Isten akarata, akkor Isten adjon neki hitet erre. Elmondtam nekik, hogy nem igei úgy imádkozni: „Ha ez Isten akarata.” Amikor beteszed a „ha” szót az imádba, akkor már kételkedve imádkozol. Néhány ember azt hiszi, hogy ilyenkor alázatos, de valójában csak tudatlan. Jézus így szólt Lázárhoz, amikor feltámasztotta: „Lázár, jöjj ki!” Isten nem hallgat meg, ha a „ha” szót beteszed az imáidba. Amikor egy odaszánási imát mondasz, abban használhatod ezt a szót, mert nem tudod biztosan, mi Isten akarata, és nem azért imádkozol, hogy valamit megváltoztass. Amikor azonban meg akarsz változtatni egy helyzetet, akkor a „ha” a kétség jelvénye, és nem lehet benne az imádban. Megkérdeztem őket:

– Ha az Újszövetség azt mondja, hogy Jézus elvette a te feleséged erőtlenségét és hordozta a betegségét, akkor ez nem azt jelenti, hogy Isten akarata az ő gyógyulása?

– De igen – válaszolta a férfi. Fellapoztuk a Máté 8,17-et, amelyben ez áll: „Hogy beteljesedjék, amit Esaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket!” A férfi akkor felugrott és azt kiáltotta, hogy igenis Isten akarata, hogy a felesége meggyógyuljon.

Bibliánkat az 1 Péter 2,24-hez lapoztuk: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg!” Azután az Ésaiás 53,45-öt kerestük ki: „Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünk büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.” A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „Bizonnyal O viselte a mi betegségeinket, és hordozta a fájdalmainkat.” A házaspár közölte, hogy már csak a hitre van szükségük. Tudták, hogy a gyógyulás Isten akarata. Megkérdeztem őket, hogyan nyertek üdvösséget. Azt felelték, amikor oltárhoz hívták a megtérőket, előre mentek, letérdeltek és elmondták a bűnösök imáját.

Megkérdeztem, hogy akkor, amikor előrementek az oltárhoz, kérték-e az Urat, hogy adjon nekik hitet a megtérésre? „Nem!” válaszolták, hiszen a prédikátor mondta, hogy megtérhetnek. Ő Isten Igéjét olvasta fel az embereknek. Elmondtam nekik, hogy ugyanúgy megvan a hitük a gyógyulásra, ahogyan a megtérésre is megvolt, anélkül, hogy külön kérték volna, mert hallották erről Isten Igéjét.

Erre azt felelték, hogy ezek szerint most félre kell dobni az első imájukat, hiszen egyáltalán semmi jó nincs benne. Egyetértettem velük. Ahogy a világosság jön, már a hit is ott van. Az asszony rájött, hogy mindössze csak el kell fogadnia Jézus Krisztust személyes gyógyítójának. Rátettem a kezem a fejére és imádkoztam. Azután megkérdeztem, hogy meggyógyult-e? Azt felelte: „Biztosan.” Meggyőződött erről, azért, mert Isten Igéje mondja, hogy ő meggyógyult.

Vasárnap este az istentisztelet alatt a férfi újra ott volt. Szót kért és elmondta, mi történt. Amikor hazamentek, felesége lehúzta a gyógyfűzőjét és így szólt: „Köszönöm Istennek, hogy meggyógyultam.” Másnap, szombaton, amikor a férje hazajött, éppen hajmosás közben, a kád fölé hajolva találta őt, amit azelőtt soha nem volt képes megtenni. Ekkor elhozták a férfi édesanyját, aki paralízise miatt tolószékben ült, és miután imádkoztunk érte, az idős hölgy felállt és járni kezdett. Rájuk tettem a kezem, és mindketten elkezdtek nyelveken szólni. Évekkel később találkoztam velük, és az idős hölgy is egészséges volt. Hogyan kapott hitet? Isten Igéjének hallásából....KENNETH HAGIN

Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
Aki a felségesnek rejtekében lakozik.

2010. január 22. - 16:14:53
Válasz #4

Nem elérhető Ircsi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 7455
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:Ma - 08:35:12
  • Testvérnő
  • Regisztrált: 15/08/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
    • Noé galambja blog és fórum
Január 22.   

Imában

És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.
JÁNOS 16, 23-24.



Ez a törvényszintre emelt imaígéret a legdöbbenetesebb kijelentés, ami valaha is elhagyta a Galileai ajkát. Hogy érti Jézus, hogy: azon a napon? Előre tekintve a jövobe, valójában azt mondta itt: „Én most elmegyek, a Golgotára megyek, és meg fogok halni. De fel fogok támadni a halálból, és fel fogok menni a Magasságba. És le fogok ülni az Atya jobbjára. És ezzel egy új nap jön el. Egy új szövetség, vagy más szóval egy új testamentum (új végrendelet) lép életbe! És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről.”

Ez a nap — amelyben élünk — az új nap!

„Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben…” A tanítványok nem imádkoztak Jézus nevében, míg Jézus a földön volt. Ennek semmi értelme nem lett volna. Nem is volt rá szükségük, mert amíg Jézus velük volt, minden szükségletükről gondoskodott. Eljött azonban az idő, és Jézusnak el kellett hagynia őket. Amikor ez bekövetkezett, akkor lett szükségük az Ő nevére. Jézus neve átveszi Jézus helyét, és az Ő személyét képviselve csodákat tesz, megszabadít a sátán hatalmából, és teret ad Isten munkálkodásának!



Megvallás: Én egy újszövetségi keresztény vagyok. Jézus nevében imádkozom az én Atyámhoz. Jézus nevében kérek, és megkapom, amit kértem, és teljes lesz az én örömem.

Ján. 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

2010. január 23. - 10:45:05
Válasz #5

Nem elérhető Ircsi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 7455
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:Ma - 08:35:12
  • Testvérnő
  • Regisztrált: 15/08/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
    • Noé galambja blog és fórum
Január 23.   

Igényelni

Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
JÁNOS 14, 12-14.


 

A mai szövegünk verseinek semmi közük az imához. A tegnapi részben láttuk: Jézus azt mondta, hogy használjuk az Ő nevét, amikor az Atyához imádkozunk. Itt azonban Jézus nevének egy másféle használatát láthatjuk. Az itt ‘kérni’-nek fordított görög szó azt jelenti, hogy ‘igényelni’ illetve ‘megkövetelni’. A név ilyen használatára jó példa az, ami az Ékes-kapunál történt. Péter azt mondta a kapuban ülő sánta embernek: „Ezüstöm és aranyam nincs nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” (Csel. 3, 6)

Jézus mondja: „akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem.” Engedjük, hogy ez most teljesen belénk ivódjon. Amikor használjuk Jézus nevét, az olyan mintha maga Jézus lenne jelen. Mindaz az erő és hatalom, ami Jézusban van, benne van a nevében!

Te nem követelsz semmit az Atyától. (Végtére is nem Isten kötözte meg betegséggel azt a sánta embert: az ördög volt az, aki megkötözte.) Nem. Te azt követeled, hogy az ördög hódoljon be Jézus nevének!



Megvallás: Jézus neve megillet engem. Akármit követelek Jézus nevében Isten Igéje szerint, Ő megcselekszi azt!
Ján. 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

2010. január 24. - 10:13:11
Válasz #6

Nem elérhető Ircsi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 7455
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:Ma - 08:35:12
  • Testvérnő
  • Regisztrált: 15/08/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
    • Noé galambja blog és fórum
Január 24.   

Átruházva

És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek. …Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.
MÁRK 16, 15.; 17. 18
.

 

Jézus átruházta a nevében lévő erót és hatalmat azokra, „akik hisznek”. Akadnak, akik ezt a szellemi hatalmat prédikátorokra korlátozzák, akiket hatalmasan használ Isten. Ez az igerész azonban nemcsak az evangélistákról, a pásztorokról vagy más szolgálókról beszél — Krisztus egész Testéról beszél: a hívőkről.

A hatalom Jézus nevébe van befektetve. Ezzel a hatalommal pedig az Úr Jézus Krisztus földi egyháza van felruházva. Páran már mertük használni ezt a hatalmat néha-néha, de tartósan még egyikünk sem maradt meg ebben úgy, ahogy azt Isten szeretné.

Én teljesen bizonyos vagyok benne, hogy ezekben az utolsó napokban, mielőtt Jézus visszajön, hívők hatalmas tömegei tanulják meg, hogyan éljenek mindazzal, ami már az övék Jézus nevében — abban a névben, amely minden név felett való!



Megvallás: Én hívő vagyok. Ezért engem a Márk 16, 17 és 18-ban leírt jelek követnek. Megtanulok élni azzal a névvel, ami megillet engem — azzal a névvel, amely minden név felett való.
Ján. 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

2010. január 25. - 09:50:28
Válasz #7

Nem elérhető Ircsi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 7455
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:Ma - 08:35:12
  • Testvérnő
  • Regisztrált: 15/08/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
    • Noé galambja blog és fórum
Január 25.   

Ismeret

Fiam! Ha beveszed az én beszédemet, és az én parancsolataimat elrejted magadnál, …akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az Úr ád bölcsességet, az Ő szájából tudás és megértés származik.
PÉLDABESZÉDEK 2,1. 5-6.


 

A valóságos hit Isten Igéjének ismeretéből származik. Az emberi akarat, illetve értelem semmilyen erőfeszítésére nincs szükségünk ahhoz, hogy hitet kapjunk. A tudás hittel jár. Mihelyt megvan a tudás világossága, a hit is megvan. Ahogy a zsoltáros mondta: „A Te beszéded megnyilatkozása világosságot ad…” (Zsolt. 119, 130)

Az emberek gyakran imádkoznak hitért. Pedig tulajdonképpen Isten Igéjének ismeretére lenne szükségük! Ahol megvan Isten Igéjének ismerete, természetszeruen a hit is megvan. Örökké imádkozhatsz hitért, ha nem szerzel ismeretet Isten Igéjéből, sohasem jutsz hithez.

Táplálkozz Isten Igéjével. Elmélkedj Isten Igéjén, és ne feledd: „…a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” (Róm. 10,17)



Megvallás: Én egy új teremtés vagyok a Krisztus Jézusban. Ragaszkodom ahhoz a megvalláshoz, hogy én egy új teremtmény vagyok.
Ján. 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

2010. január 25. - 15:04:55
Válasz #8

Nem elérhető mnorbi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 536
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:2014. július 22. - 12:15:14
  • Regisztrált: 06/10/2009
    YearsYearsYearsYearsYears

Kenneth E. Hagin:

A magasztalás ereje I.



„Sok ember hisz az ima erejében, de nem mindig az ima egyedül, az ami végzi a munkát. A dicsérettel és hálával „fémjelzett” ima hozhat csak eredményt. Erő van a magasztalásban!
Az imádság témájához kapcsolódva a Biblia egy nagyon fontos nézőpontból tanít arról, hogy hogyan kaphatunk Istentől. A hálaadás és a dicsőítés közvetlenül kapcsolódik az imádsághoz.

Az Apcsel 16-ban olvashatunk arról, hogy Pált és Silást bebörtönözték Filippiben az evangélium hirdetése miatt. A 25. vers mutatja meg nekünk a kapcsolatot az imádság és a dicsőítés között:

„Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják őket.” Apcsel. 16. 25.

Rögtön láthatjuk ebből a versből, hogy Pál és Silás nem csöndben dicsőítették az Urat, mivel azt mondja a vers, hogy a foglyok hallották őket.
Néhányan azt mondják – „Nos, én hiszek a dicséretben, elfogadom, de csak csendben, magamban dicsérem Istent.” Most viszont épp azt olvastuk az Apcsel. 16. 25-ben, hogy Pál és Silás dicséretet énekeltek Istennek és nem voltak csöndben. Nemcsak a többi fogolytárs hallotta őket, hanem maga Isten! És mikor Isten meghallotta, hogy Őt dicsőítik, lenyúlt és megrázta az öreg börtönt úgy, hogy az ajtók kinyíltak!

Észrevetted, hogy nincs arról beszámoló, hogy bármilyen más épület is megrázkódott volna – csak a börtön? És azt is észreveszed, hogy Isten nem rombolta le a börtönt, csak megrázta, amíg minden ajtó kinyílt és a bilincsek feloldódtak? Miért? Mert Pál és Silás imádkoztak és énekkel dicsőítették az Urat! Most nézzünk meg egy másik igét, ami ehhez a témához kapcsolódik:
„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” Fil. 4.6.

Pál akkor ezt a Filippibeli gyülekezetnek írta, de ez az egész egyháznak szól ma. Amikor azt írta „… ne aggódjatok …”, lehet, hogy épp a börtönben átélt tapasztalataira gondolt. Tudtad, hogy Pált és Silást nemcsak bebörtönözték, hanem meg is verték? Azért tudjuk, mert miután kiszabadultak, azt mondja az Ige a börtönőrről, hogy „… magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől.” Apcsel. 16.33.

Szóval, tudjuk, hogy Pált és Silást megverték, a hátuk megsérült és a lábukat is lebilincselték. Láttál mát megbilincselt embert? Nos, Pál és Silás lebilincselt állapota azt jelentette, hogy egy helyre voltak zárva és nem tudtak mozogni! Hátuk vérzett, lábuk bilincsben és a legbensőbb börtönbe voltak zárva.
Ilyen körülmények között, amiben Pál és Silás akkor volt, látszólag minden joguk meg lett volna a világon, hogy bosszankodjanak és aggodalmaskodjanak. De Pál ezt írta: „Ne bosszankodj és ne aggodalmaskodj semmi felől.” (angol fordítás)
SEMMI FELŐL! Ez azt jelenti: semmi kicsi, semmi nagy, semmi közepes dolog felől – semmi felől!
Nos mit szándékozol tenni, ha nem bosszankodhatsz, aggódhatsz, vagy aggodalmaskodhatsz? Azt szándékozod tenni, amit a Biblia mond: „.. imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt.” Fil. 4.6.
- Még a börtönben is, megbilincselt lábakkal? – kérdezgetné valaki. Igen.
- Még vérző háttal, ütésekkel telve ? – A válasz : igen. MINDEN ALKALOMMAL!
Elmondok néktek egy történetet egy fiatal szolgálóról, aki megtapasztalta a magasztalás erejét gyógyulást nyervén. Ő maga mondta el ezt a történetet.

A Nagy Gazdasági Válság első idejében ez a szolgáló – egy utazó evangélista – még nagyon fiatal volt. Megházasodott, született egy kisbabája, amikor a feleségével felfedezték, hogy a férfinek tuberkolózisa lett. (A Nagy Gazdasági Válság idején az Egyesült Államokban a tuberkolozis ölte meg akkor a legtöbb embert.)
Bárhova ment az evangélista, elmondta a gyülekezetnek, hogy tuberkulózisa van és kérte az embereket, hogy imádkozzanak érte. Azt mondta: „Imádkozzatok értem minden alkalommal amikor gondoljátok. Ha nem gondolod, ne érezd kényszernek, de azért próbáljatok meg rám gondolni. Hányan fogjátok megtenni?” Az emberek felemelték a kezüket jelezvén, hogy fognak imádkozni a férfi gyógyulásáért.
Nos, ez a férfi rosszabb állapotba került, ahelyett, hogy javult volna. Végül már prédikálni sem tudott. Eladták otthonukat és apósához költöztek, akinek egy farmja volt Texasban. Ágyhoz kötött lett, aki vérzett is. Az igazat megvallva a halál szélén volt. Annyira gyenge volt ez a férfi, hogy egyedül még felkelni sem tudott az ágyból.
Azt mesélte nekem: egy napon, mialatt az apósom szántott és az anyósom a ház mögött mosott kinéztem az ablakon és láttam néhány fát és egy csomó bokrot úgy negyed mérföldre a háztól. Nem tudtam megfordítani a testemet, csak a fejemet, úgy láttam meg a bokrokat. Nem tudom miért, hisz oly gyenge voltam, de azt mondtam az Úrnak: Uram, adj erőt, hogy ki tudjak kelni az ágyból és el tudjak jutni azokhoz a bokrokhoz . Odamegyek és addig imádkozom, míg meggyógyulok vagy meghalok. Vagy egyik, vagy másik.
Aztán így folytatta: „Tettem egy kisérletet hogy ki tudjak kelni az ágyból és valahogyan addig próbálkoztam, míg nagy nehezen sikerült kikecmeregnem a házból és eljutottam a bokrokig. Kimerülve lehuppantam, mire az ördög megszólalt: „Na fiú, most aztán tényleg bolondot csináltál magadból, még nem is kiabálhatsz segítségért. Nem tudsz olyan hangosan kiabálni, hogy azt bárki is meghallaná. Senki nem tudja, hol vagy és nem is fogják megtudni, mígnem az egerészölyvek oda nem vezetik őket hozzád.”
„Nem tudok hangosan beszélni, „ mondta a férfi – „csak suttogni tudok, de suttogom, hogy: Uram, tudod, hogy miért jöttem ide, imádkozni addig míg meggyógyulok, vagy ameddig meghalok. Amint egy kis erőt veszek, el kezdek imádkozni.”
A férfi így folytatta: ”Egy kicsit feküdtem és gondolkodtam azokról az emberekről, akik az elmúlt hónapokban és években ígérték, hogy imádkoznak értem.” Azt gondoltam: „Hogyha csak a fele is imádkozott azok közül az emberek közül, akik mondták, hogy imádkoznak az egészségemért, akkor is emberek ezreinek imája szállt fel.” Aztán azt gondoltam: ”Nos, ha az ima megtette a maga részét, akkor már megtörtént. Meg kell, hogy gyógyuljak.”

Láthatod, az imának megvan a maga helye. Menjünk vissza az Ap.csel. 16.25-höz.
„Éjféltájban pedig Pál és Silás IMÁDKOZTAK és énekkel dicsőítették az Istent …”
Mielőtt folytatnám gondolataimat, nézzük meg ezt a szót: „éjféltájban”. Hiszem, hogy ez a vers szó szerint éjféltájt jelent. Másrészt viszont átvitt értelemben is használhatjuk ezt a szót, mint „sötétségben”. Ilyen értelemben, a „sötétség” szó jelentheti életünk legsötétebb óráját, olyan helyzetet, amikor mindennek vége.
Nos, az Apcsel. 16-nak ez a verse elmondja nekünk, mit tegyünk a sötétségben. Nem kell sötétségben lenned! Nem kell azt mondanod senkinek, hogy :”Nem tudom, mit tegyek!”
A Biblia elmondja, mit tegyél! Az ördög azt mondja, hogy tárd ki a kezed és add fel. De az Apcsel. 16.25 azt mondja, hogy „Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték Istent….”
Igen az imának megvan a maga része, a probléma viszont az, hogy mi csak ezt a részt akarjuk megtenni. Mindkettő szükséges – ima és dicsőítés – csak a kettő együtt végzi el a munkát. Pál és Silás imádkozott és énekkel dicsőítették Istent! És a Biblia azt mondja, hogy ők megszabadultak. Ez volt az eredmény.
Lehet, hogy te is imádkoztál már a „sötétségben”, de vajon mennyi időt töltöttél el dicsőítéssel? Láthatjuk a Bibliából, hogy erő származik a magasztalásból.
Adok még egy példát az Igéből, mert meg van írva: ….. két vagy három tanú vallomásával erősítessék minden szó” (V. Móz. 19.15. Mt. 18.16. 2 Kor. 13.1) Timóteusnak írván , aki fiatal misszionárius és pásztor volt, Pál mondott valami mást is az imáról és magasztalásról.
„Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, HÁLAADÁSOK minden emberekért” (I. Tim. 2.1)
Vedd észre, hogy a vers imával kezd, és hálaadással végzi. Be akarom ültetni az elmétekbe, hogy a dicséret vagy a hálaadás szorosan kapcsolódik az imádsághoz. Nem az ima egyedül, ami a munkát elvégzi.

Például ez a szolgálótestvér, akinek tuberkulózisa volt, rájött, hogyha az ima egyedül az, ami őt meggyógyítja, már rég kijött volna a betegágyból. Belátta, hogy van egy hiányzó alkotórész és ez a dicséret. Azt mondta a szolgáló: „Megváltoztattam a szavakat, amiket addig mondtam az Úrnak. A helyett, hogy azt mondtam volna, hogy „Addig imádkozom, míg meggyógyulok vagy amíg meghalok” azt mondtam: „Uram, itt fekszem és addig dicsérlek míg meg nem gyógyulok vagy amíg meghalok”.
Miért dicsérte az Urat ez a szolgáló? A megválaszolt imákért. A megválaszolt ima ennek a férfinak az esetében a gyógyulást jelentette. A szolgáló folytatta:” Minden erőmmel megpróbáltam beszélni, de csak suttogni tudtam: Dicsérlek, Uram! Dicsőség az Úrnak! Köszönöm, Jézus.” Aztán azt mondta nekem: „Két óra múlva lábaimon álltam, és olyan hangosan kiáltottam, hogy egy mérföldre is meghallhatták!”

Tíz, tizenegy évvel később mesélte el mindezt ez a férfi, és még mindig tökéletesen egészséges volt. Aztán láttam őt 4 vagy 5 évvel ezelőtt egy tulsai összejövetelen. Nyolcvanas éveiben volt és még mindig jól – nincs tuberkolózis. Dicsőség az Úrnak.
Amiről meg akarlak győzni titeket, az az, hogy az imának meg van a helye, de nem szabad megállni az imádságnál. Ima és dicséret! Pál és Silás esetében ekkor jött a válasz. Először imádkoztak, de aztán dicséretet énekeltek. Miért dicsérték Istent? Hiszem, hogy azért, hogy az ő imáik válasz nyertek. Dicsérték Istent mielőtt még látták volna a választ. És az én szolgatárs barátom esetében is jött a válasz, miután dicsérte Istent.

Évekkel ezelőtt egy bizonyos gyülekezetben prédikáltam, ahol 2000 ember volt jelen a csarnokban. Az egyik délelőtt összejövetel alkalmával előre jött az egyik helybéli tisztviselő egy másik férfival és egy papírt nyújtottak át a dicséretvezetőnek. Aztán mindkét férfi feljött a színpadra, abbahagyta mindenki az éneklést. „ Most kaptuk a hírt, hogy X.Y. pásztor kórházban van. Súlyos szívinfarktust kapott, eszméletlen állapotban van, az orvos szerint nem éli túl.” A férfi folytatta: ”Szeretném megkérni X.X. testért, hogy jöjjön fel ide és vezessen minket egy imába.” A szolgáló, akit a férfi megkért, hogy vezessen minket imába, gyógyító evangélistaként volt ismert, erőteljes gyógyító szolgálata volt. Ez az evangélista felment a színpadra és felolvasta egyik kedvenc versét a Zsidó levélből, amit mindig szokott használni az összejövetelein : „Mert mi hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképpen megmondotta: Amint megesküdtem haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba, jóllehet munkáit a világ alapításától kezdve bevégezte!” „Látjátok, ha hisztek Istenben, akkor nyugodalomban vagytok!”

Ezek után az evangélista megkérdezte: „Hányan hiszitek, hogy Isten hallott titeket?” Körülnéztem, és amennyire meg tudtam állapítani, kb. 90 % -a tömegnek felnyújtotta a kezét.

„Nos”- mondta az evangélista – „emeljük fel kezünket és dicsérjük az Urat a gyógyulásért. ”Mindnyájan fölemeltük a kezünket és hangosan dicsértük az Urat a megválaszolt imáért. Gyönyörűen hallatszott. Végül abbahagytuk a dicséretet, a dicséretvezető odalépett a mikrofonhoz, hogy folytassa a dicsőítést zenével és az evangélista kezdte elhagyni a színpadot. De aztán hirtelen megfordult és visszarohant a mikrofonhoz. Azt mondta a tömegnek: „Hányan fognak még közületek imádkozni X.Y. pásztorért? Újra körülnéztem és újra kb. 90 % nyújtotta fel a kezét. Én nem emeltem fel a kezem, mert nem volt szándékomban tovább folytatni az imát azért a pásztorért. Miért? Mert, ha hiszem, hogy Isten hallott, már csak dicsérni fogom Őt a válaszért.
Amikor a tömeg felemelte a kezét, az evangélista így szólt: „Mit akartok csinálni! Azt gondoltam, hogy elhittétek, hogy Isten már meghallgatott minket.” Nem mindenki értette, miről beszél az evangélista – még néhány jelenlevő prédikátor sem. Láthatjátok, ha nem tanultatok a hitről, akkor nem tudjátok megérteni, hogy a válasz az imára akkor jön, mikor dicsérjük az Urat.

Nos, ez a pásztor meggyógyult és hét évvel később hallottam őt prédikálni. Üzenetében épp az ő saját gyógyulásáról beszélt. Azt mondta, hogy mialatt eszméletlenül feküdt a kórházban, Jézus megjelent és azt mondta: „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód”. Aztán kinyújtotta a kezét az Úr és megérintette őt, mire ő rögtön felkelt – kijött a kórházból.

Gondolkoztál már azon, hogy mit mondott Jézus a Mt. 18.19-ben: „…ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek megadja nékik az én mennyei Atyám.” CSAK KETTEN! Értitek ? Nem azt mondja az Ige, hogy ha kétezer ember egy akaraton lesz! De, láthatjátok, az emberi okoskodás úgy következtet, hogy sok embernek kell imádkoznia azért, hogy a választ megkapjuk.
Sokan, akik nem értik a hitet most azt mondják: „Nem értem ezt az egész dicséret dolgot.” Nekik mindnyájuknak el kell olvasni az Újszövetségben, hogy a dicséret együtt jár az imával. Pál ismét Timóteusnak írt levelében ír a dicséretről és imáról, és most valami mást mond:

„Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen ( nemcsak bizonyos gyülekezeti körökben) tiszta kezeket emelvén fel harag és versengés nélkül.” (I. Tim. 2.8.)

Mint láthatod, igei az, ha felemeled a kezed és imádkozol és az is igei, ha felemeled a kezed és magasztalod Istent. Ha ez igaz, márpedig igaz, miért nem tesszük, amit az Úr akar, hogy tegyünk - imádkozni, hálát adni és dicsérni Őt? Ha ezt tesszük, megkapjuk az eredményt az Ige alapján. Erő van a magasztalásban!

ÁMEN!


folyt.köv
Aki a felségesnek rejtekében lakozik.

2010. január 25. - 15:05:33
Válasz #9

Nem elérhető mnorbi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 536
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:2014. július 22. - 12:15:14
  • Regisztrált: 06/10/2009
    YearsYearsYearsYearsYears


Kenneth E. Hagin:

A magasztalás ereje II.


Az első részben arról beszéltem, mennyire fontos a dicséret az imában. Az Apcsel. 16.25. azt mondja: „Éjféltájt pedig Pál és Silás imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent. A foglyok pedig hallották.” Mi történk akkor, mikor imádkoztak és dicsérték Istent, mi volt az eredmény? Pál és Silás megszabadult!

„És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentumai, és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak bilincsei feloldódnak.”

Pál és Silás imádkozott ÉS dicsőítették Istent éjszaka a börtönben és a válasz azalatt jött, mialatt dicsérték az Urat. Láthatod, hogy nem az ima egyedül, ami a munkát végzi! A hálaadással és dicsérettel „fémjelzett” ima hoz csak eredményt!
Van még a Bibliában példa az imádságra és hálaadásra. Észrevetted már, hogy az Újszövetségben Pál hányszor inti az embereket, hogy adjanak hálát is az imáik mellett? Számos ilyen igehely van.

A Zsidó levél 13. fejezetében nézzünk meg most egy verset, ami a dicséret áldozatáról szól:

„Őáltala azért ajánljuk fel folyamatosan a dicséret áldozatát Istennek, amely a mi ajkaink gyümölcse hálát adván az Ő nevének” (Zsid. 13.5. angol fordítás szerint)

Ez a vers „ajkaink gyümölcséről” beszél. Mi a mi ajkaink gyümölcse? Ebben a versben a mi ajkaink gyümölcse hálát adni az Ő nevének, vagyis dicséretet mondani a szánkkal! Emlékeztek, olvastuk az Apcsel 16.25-ben, hogy Pál és Silás imádkoztak és dicséretet énekeltek hangosan. Más szóval, imádkoztak és áldozatot kínáltak fel Istennek dicsérvén őt ajkaiknak gyümölcsét, hálát adván az Ő nevének.
Pál és Silás vérző háttal volt a börtönben. Megkorbácsolták őket, lábuk kalodában volt. Tudjátok, fájdalmaik volta, valószínűleg nem úgy érezték, hogy itt az idő dicsérni Istent. Mégis, Pál és Silás dicsérték Istent. Ez egy áldozat volt részükről, és ez az ami az igazi áldozatot jelenti – akkor ajánlani föl, amikor nem úgy érzed, hogy most felajánlhatod.

Az Apcsel 16.25 azt mondja ”Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozott..” Köszönet Istennek az imáért, az imának megvan a maga helye. De van itt más is, ami együtt jár vele: „És énekkel dicsőítették Istent..” Amikor Pál és Silás imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent, Isten megrázta a börtönt, megnyílt az összes ajtó és a bilincsek leoldódtak a lábaikról. A börtönőr azt gondolta, hogy mindenki elmenekült. Tudta, hogy emiatt meg lesz büntetve, ezért meg akarta ölni magát a kardjával, de Pál így szólt: ”Semmi kárt ne tégy magadban mert mindnyájan itt vagyunk!” (Apcsel. 16.26-34.) Láthatod, ha megfelelő módon dicséred Istent, megvan az eredmény!

Mindez Filippiben történt. Szeretnék arra gondolni, hogy talán ez a börtönőr lett a filippibeli gyülekezet pásztora, akinek Pál később a filippibeliekhez írt levelet írta. Ugyanebben a levélben írta Pál azt is, hogy „Örüljetek az Úrban mindenkor ….semmi felől ne aggódjatok! (Fil. 4.4-6.) – mialatt eszébe juthatott mindaz az élmény, ami a börtönben történt.

Nos, ha Pál és Silás olyan keresztény lett volna, mint ma a legtöbb keresztény – mégha Szent Szellemmel betöltekezett úgynevezett „hitmozgalom”-ban részt vettről is van szó – valószínűleg még most is a börtönben lennének, persze ha ilyen sokáig éltek volna. Úgy értem ezalatt, hogy soha nem szabadultak volna ki. Ezt arra alapozva mondom, amit hallok emberektől, mikor átmennek egy próbán vagy egy kisértésen.

Ha Pál és Silás olyanok lettek volna, akkor éjszaka ahelyett, hogy imádkoztak volna és dícsőítették volna Istent, Silás megbökte volna Pált és mégkérdezte volna tőle: „Pál, itt vagy még?” Pál erre így válaszolt volna: „Hol máshol lennék?” Silás erre azt mondta volna: „Pál, biztos eltévedtél az Úrtól!”

Pál volt az, ki látomást kapott, melyben egy férfi azt mondta neki: „Gyere macedóniába és segíts nekünk (Apcsel 16.9). De hogy gondolkodott volna a mai Silás: „Ha Isten valóban benne van ebben a dologban – ha valóban Ő adta ezt a látomást Pálnak és Ő vezette őt ide – mostanra már az egész városnak meg kellett volna térnie. Mindaz ami történt, egy asszony megtérése és most itt vagyunk a börtönben.”

Láthatjátok, addig az ideig valóban csak annyi történt. Egy asszony üdvösséget nyert, ők pedig börtönbe kerültek. Ha Silás olyan lett volna, mint ma a legtöbb keresztény, azt mondta volna:” Biztos eltévedtél az Úrtól, Pál. Az a látomás nem lehetett Istentől, túl sokat ettél. Amikor még az ördögnek szolgáltam, soha nem voltam börtönben. Miért engedte Isten, hogy börtönbe kerüljünk?” (Valóban hallottam, mikor úgynevezett „hit emberei” beszélnek egymással, mikor átmennek egy próbán: „Soha nem volt ennyire „durva”, mikor még az ördögnek szolgáltam” – vagyis, ha ezt mondják., ezzel azt kívánják, bárcsak még az ördögnek szolgálnának!

Ha Pál lett volna olyan, mint ma a legtöbb keresztény, ő azt mondta volna: „Igen, Silás, azt hiszem igazad van. Valahol elvéthettem az Urat. Annyira fáj a hátam, tudod, az nem Isten akarata, hogy megkorbácsoljanak minket. Valahogy elvétettük a dolgot.” Silás erre azt felelné:” Egy dolgot mondok néked. Ha valaha is kijutok ebből a börtönből, nem merek a szégyentől hazamenni. Börtöntöltéknek fognak csak hívni.”

Ha Pál és Silás olyan lett volna, mint ma a legtöbb keresztény, bosszankodtak volna és tele lettek volna aggodalmaskodással. Pedig a Biblia ezt mondja: ”Semmi felől ne aggódjatok ….” (Fi. 4.6.) Még ha fáj is a hátad, ne aggódj.

Mit fogtok akkor ilyen esetében tenni? Imádkozni fogtok! De ugye utána nem fogtok megállni? Nem. Ha igen, akkor túl hamar fejeztétek be az imát.

Sok ember túl hamar abbahagyja. El kezdenek imádkozni, ez rendben is van, a Biblia mondja nekünk, hogy imádkozzunk. Aztán itt megállnak. Nem folytatják Isten dicsőítésével, hamar megállnak várván Istentől a választ.

Valaha Kelet- Texas vidékein volt található az egyik legjobb olajtermelő föld a világon. Ezek a földek ma is termelnek olajat, de nem annyit, mint akkoriban, Az emberek sok olajat kitermeltek a földből. Évekkel ezelőtt Kelet- Texasban pásztorkodtam és ismertem egy férfit ott, akinek egy millió dollárja volt olajban, de a Nagy Gazdasági Válság alatt mind elveszítette. A 30-as évekről beszélek, amikor 1 millió dollár még valóban 1 millió dollárt ért. Akkoriban 1 millió dollár annyit ért, mint ma több millió dollár. Miután elveszítette ez a férfi a pénzét, folytatta a fúrást. Kölcsönpénzből fúrt száraz lukakat. Egyszer a bankárok meg akarták őt állítani, hogy ne fúrjon tovább, de ő azt mondta: „El akarom érni a 150 métert! Mások is próbálták leállítani. Egy ideig nem talált olajat. Látszólag, mintha kiapadt volna a forrás. De az üzletember nem hagyta abba a fúrást. Lefúrt egy másik 150 méter mélyre és feltört a felszínre az olaj! Mi történt volna, ha a férfi hamarabb abbahagyja a fúrást? Éppen egy nagy földalatti olajtó szélén volt. Mi történt volna, ha abbahagyja, ahelyett, hogy tovább fúr? Lemaradt volna arról az olajkútról.

Szellemileg mondva, nagyon sok embernek van szüksége arra, hogy még „150 métert lefúrjon”, vagyis nemcsak imádkozniuk kellene, hanem addig dicsérni, magasztalni az Urat mígnem rábukkannak egy „olajkútra”. Szánjatok időt arra, hogy énekkel dicsőítitek Istent. Pál és Silás börtönben voltak és éjszaka volt, mégis imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent. Amíg ők énekeltek, jött a válasz.

Feleségemmel majdnem húsz éve, hogy pásztorkodunk (Onetke az első két-három évben még nem volt velem, mert még nem voltunk házasok). Ezalatt a húsz év alatt nem emlékszem, hogy bármikor is kimerülésig kellett volna imádkoznunk emberekért, manapság viszont azt látom, hogy a pásztorok végkimerültségig szolgának másik felé. Tudjátok, van egy titka ennek, hogy nekünk mért lehetett olyan keveset szolgálni mások felé. A titok nyitja az imádság és a dicséret.

Egyik este például az egyik gyülekezetben, ahol pásztorkodtam odajött hozzám egy férfi és láttam rajta, hogy valami komoly dolog történhetett. Nagyon csüggedtnek nézett ki. Azt mondta : „Hagin testvér, beszélni szeretnék veled.” Ránéztem az órámra és csak annyit mondtam: „Az alkalom néhány perc múlva kezdődik, majd utána beszélünk.” Alkalom után a hátsó ajtónál kezet fogtam az emberekkel. Végül ez a férfi is odajött. Mosolygott, egészen másként nézett ki, mintha kicserélték volna. „Rögtön végzek, pár perc múlva a rendelkezésedre állok”- mondtam neki. Nem szükséges.” – mondta a férfi. Azután rámutatott az oltárra és annyit mondott. „Ott lent már megkaptam a választ. Mi történt az oltárnál ezzel a férfival? Az Istentisztelet előtt úgy nézett ki, hogy valami nagyon szörnyű dolog történhetett vele. De miután vége lett az alkalomnak, a férfi csak mosolygott, tele volt az Úr örömével.

Tudjátok nálunk soha nincs úgy vége az Istentiszteletnek, hogy ne menne mindenki előre az oltárhoz imádkozni. Aztán nemcsak, hogy imádkozunk, sokszor ima után valaki elkezd egy dicséretet énekelni és mi csatlakozunk és mindnyájan énekelünk. Néha a zongorista vezet minket és időt töltünk avval, hogy dicsőítsük Istent.

Meg kell, hogy tanuljuk, milyen erőteljes helye van a dicsőítésnek a hívő imaéletében. Jó az imádság, de nem az ima egyedül, ami végzi a munkát. Amikor igazi magasztalást, igazi hálaadást adsz hozzá az imádsághoz, akkor fogsz csak kezdeni válaszokat kapni. A válasz akkor jön, amikor dicsőíted Istent.

ÁMEN!


Aki a felségesnek rejtekében lakozik.

2010. január 25. - 15:33:19
Válasz #10

Nem elérhető mnorbi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 536
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:2014. július 22. - 12:15:14
  • Regisztrált: 06/10/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
Meghallgatott imádság

Központi igazság: hit által kinyúlhatunk, hogy megszerezzük azt, amire szükségünk van, s így megteremtjük annak valóságát az életünkben.

Ez a két részes írás az imádkozás alapvető kérdéseivel foglalkozik. Az olyan imádsággal, amelynek van eredménye. Ha a hívő ezeket a lépéseket az imádkozó életében hűségesen követi, biztos lehet benne, hogy meglesz a válasz.

1. lépés: döntsd el, mit akarsz Istentől. Jak 1,6-8 (De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember): ez az Ige megmutatja, milyen fontos is a döntésünk. Jakab azt mondja, ha az ember ingadozik – azaz nem tud dönteni -, akkor minden útjában határozatlan. S nem várhatja, hogy bármit is kap az Úrtól.

Gyakran vagyunk határozatlanok az imádságainkban. Mikor embereket megkérdezek, mivel kapcsolatban imádkoznak, van úgy, hogy azt mondják, nem tudják. Egy drága testvér azt mondta, ő azért imádkozik, hogy imádkozzon.

Természetesen van olyanfajta ima, mikor imádjuk Istent, és közösségben vagyunk Vele. De ebben a leckében azokkal az imákkal foglalkozunk, mikor választ is akarunk kapni. Ha nem vagyunk óvatosak, az általános imánk nem fog eredményt hozni. A szükség idején teljesen pontosnak kell lennünk azzal a szükséggel kapcsolatban.

Ha elmész egy élelmiszerüzletbe, és a bevásárló kocsidat le- s föl tologatod, de nem teszel bele semmit, az emberek méltán hiszik azt, hogy valami baj van veled. Ha a gyermekedet elküldöd, hogy bizonyos dolgokat vegyen meg a boltban, és éppen azokat veszi meg, akkor az a gyermek nagyon céltudatos.

Igaz ez az imádkozásra is. Sokkal jobb, ha 2-3 percet imádkozol, de tudod, hogy miért, mintha céltalanul imádkozol akár 2-3 órát.

Határozd el, mit akarsz Istentől, és légy céltudatos ebben!

2. lépés: olvasd azokat az Igéket, melyek választ ígérnek a szükségedre. Józs1,8 (El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.) - ha sikeres akarsz lenni az ima-életedben, Isten Igéje legyen a legfontosabb. Ahogy tápláljuk magunkat Isten Igéjével, beépítjük azt a személyiségünkbe, tudatunkba s a szükség idejére fel leszünk készítve. Használhatjuk a megfelelő Igét az ördög ellen, mikor megpróbál kétséget ébreszteni Istennel kapcsolatban, és meg akar rabolni attól, amire szükségünk van.

A pusztában, mikor a sátán megkísértette Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérré, Ő Isten Igéjével válaszolt. Azt mondta: „meg van írva, az ember nem csak kenyérrel él, hanem Isten minden Igéjével.” Ezután a sátán felvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki a világ összes királyságát. Azt mondta Jézusnak, ha imádja őt, mindezt neki adja. Jézus megint Isten Igéjével válaszolt: „meg van írva, csak az Urat, a te Istenedet imádd, és őt szolgáld.”

Sátán ekkor Jézust felvitte a templom tetejére, és azt mondta neki: „vesd le magad!” Jézus ismét az Igével válaszolt, és azt mondta: „meg van írva, ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” Luk4,3-12.

Jézust ugyanazt a fegyvert használta az ördög legyőzésére, amely ma is rendelkezésére áll minden hívőnek: Isten Igéjét. Amit tennünk kell kísértés vagy kételkedés esetén, hogy kimondjuk: „meg van írva...” Ha az Ige erősen, szilárdan a szívünkbe van ültetve, az ördög bármely támadása esetére fel vagyunk készítve.

Ha vezetésre van szükséged, kutasd az Igét, hogy megtudd, Isten mit is akar mondani a helyzetedről. Az Ő Igéje egyszerűen, világosan megmutatja az akaratát. Ha az Ige nem ígér nekünk valamit, amire szükségünk van, akkor azért nem sok értelme van imádkozni. Nincs olyan dologra szükségünk, amiről Isten Igéje azt mondja, hogy nincs rá szükségünk.

Másrészről viszont, ha olyasmiért imádkozunk, amiről Isten Igéje határozott ígéretet tesz, akkor teljesen biztosak lehetünk benne, hogy meg fogja adni, amire szükségünk van. Évekkel ezelőtt piros tintával bele írtam a Bibliámba: „a Biblia állítja, én hiszem, és az a dolog már el van intézve.”

Nagyon sok ember megpróbál a hitét meghaladóan imádkozni. Isten Igéje az, ami hitet ad: „ a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” Róm 10,17. Az ok, amiért az emberek nem imádkoznak hittel és bizonyossággal, az, hogy nem ismerik Isten Igéjét eléggé, és nem tudják, hogy amiért imádkoznak, vajon Isten akarata-e? Reménykednek, de nem tudják. Ahogy olvassuk Isten Igéjét, és megismerjük az Úr akaratát, hozzá tudjuk rendelni az ígéreteit a szükségeinkhez.

3. lépés: kérd Istent azokért, amikre szükséged van. Mt 7,7-8 (Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.) A Mt 6,8-ban Jézus azt mondta: „a te Atyád tudja, mire van szükséged, mielőtt kérnéd.” Azonban a következő fejezetben, ahogy látjuk a fenti Igében, Jézus azt mondja, kérjük őt a szükségeinkkel kapcsolatban. Bár tudja, mégis azt kéri tőlünk, hogy vigyük elé ezeket, és kérjük a segítségét.

4. lépés: hidd, hogy megkapod. Márk11,23-24. (Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.) Amplified Bible: „...akármit is kérsz imában, hidd – bízz, és légy bizonyos – hogy ez már biztosítva van számodra, és meg fogod kapni.”

Ahhoz, hogy jobban megértsük a fenti Igét, meg kell értenünk, hogy kétfajta igazság létezik: az érzékszerveink által közvetített ismeret, igazság, és a kijelentés-igazság.

Néhányan azt hiszik, hogy az igazság olyasmire vonatkozik, amit a szemükkel képesek meglátni. A Szent Szellem dolgait azonban nem tudjuk meglátni, ezek nem testiek, nem anyagból valók.

Minden, amire szükségünk van, a szellemvilágból áll elő: Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben a Krisztusban. Ef 1,3 Szükségeink Jézus Krisztusban töltetnek be. Nem mindig vagyunk képesek ezt meglátni, de ezek az áldások ott vannak.

Amikor az „érzéki ismeret-igazság” ellentmond a „kijelentés-igazságnak” vagy Isten Igéjének, akkor én a kijelentés-igazságot választom, és aszerint megyek tovább. Azt fogadom el, amit Isten mond.

Ami a szellemi valóságban van, az hit által lesz valóságos itt a látható világban. A hit ragadja meg azt, és teremti meg a valóságát az életünkben.

Ezért amikor imádkozol, hidd, hogy megkapod, amit kérsz, és meglesz neked. Ez meghaladja a természetes eszünket, értelmünket, a természetes értelem nem képes megragadni ezt. De hitben kell járnunk és nem látásban.

Egyszer egy kis gyülekezetben prédikáltam, és kimelegedtem. Ahogy kiléptem az ajtón az istentisztelet után, a testem még izzadt volt, és a hideg levegő megcsapott. Mire a kocsihoz értem, a torkom elkezdett fájni, és alig tudtam beszélni. Következő nap a mellkasom is fájni kezdett, és csak suttogni tudtam.

Neki álltam olyan Igéket olvasni, amik a gyógyulásról szóltak. Nyitott Bibliával imádkoztam csendben, és azt mondtam: „Uram a te Igéd azt mondja, meg vagyok gyógyulva. Ha megkérdezném a testemet, hogy vajon gyógyult-e, nemleges választ kapnék. Ha megkérdezném az érzéseimet, a válasz szintén nemleges lenne. Ha megkérdezném az embereket körülöttem, hogy egészséges vagyok-e, nyilvánvalóan azt mondanák, hogy nem.”

„Ám a te Igéd azt mondja, Isten igaz, és minden ember hazug. Tehát ha azt mondom, hogy nem vagyok egészséges, hazudok. A te Igéd azt mondja, hogy Isten nem képes hazudni. A Róm3,4 azt állítja: ’legyen minden ember hazug...’”

Az esti istentisztelet ideje eljött, odaléptem a mikrofonhoz, és azt mondtam, szeretném megköszönni Istennek, hogy meggyógyított. A gyülekezet megdöbbent, majd úgy néztek rám, mintha őrült lennék. Mert alig tudtam suttogni. Elkezdtem Isten Igéjéből bemutatni nekik hogy mit is mond a gyógyulásról. Bebizonyítottam nekik Isten Igéjéből, hogy egészséges vagyok. Elmondtam nekik, hogy amit Isten mond az igaz, s amit én mondok, hogy nem vagyok egészséges, az hazugság. Kértem őket, álljanak fel, és dicsérjük együtt Istent a gyógyulásomért. Ahogy felálltunk, és elkezdtük dicsérni Istent, nem kellett háromszor azt mondanom, hogy Halleluja, és a hangom visszajött. Majd a prédikációmat tiszta, erős hangon elmondtam. Aznap este a gyülekezet láthatta, a hit hogyan is cselekszik.

Amire szükségünk van, az az, hogy kérjük Istent azokért a dolgokért, amikre szükségünk van, és higgyük, hogy megvan nekünk.

Emlékezzünk:
Máté 7,7-8. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.


Jakab 1,6-8
Józsué 1,8
Máté 7-78
Márk 11,23-24

Aki a felségesnek rejtekében lakozik.

2010. január 26. - 08:39:34
Válasz #11

Nem elérhető Ircsi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 7455
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:Ma - 08:35:12
  • Testvérnő
  • Regisztrált: 15/08/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
    • Noé galambja blog és fórum
Január 26.   

A hit: cselekedet Isten Igéje alapján

Az Igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói….
JAKAB 1,22.


 

Sokan nagy küzdelmet folytatnak. Azt mondják: próbálnak hitre jutni, illetve megpróbálnak hinni. Pedig nincs másra szükség, mint egyszerűen annak alapján cselekedni, amit Isten mond. Én ezt a kifejezést használom: ‘cselekvés Isten Igéje alapján’, nem pedig azt, hogy ‘hitre jutni’ vagy ‘hinni’, ugyanis a ‘hit’ pontosan ezt jelenti!

Egyszer valaki megkérdezte a gyógyító szolgálatban Isten által hatalmasan használt Raymond T. Richeytől: „Micsoda dolog ez a ‘hit’?” Richey azt válaszolta: „A hit nem más, mint cselekvés Isten Igéje alapján.”

Smith Wigglesworth mindig azt mondta: „A hit az egy cselekedet.” A hit valóban az — cselekedet Isten Igéje alapján.



Megvallás: Én az Ige cselekvője vagyok. Ismeretet szerzek Isten Igéjéből, hallom az ő Igéjét, és a szerint cselekszem. Én Isten Igéje alapján cselekszem!



Ján. 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

2010. január 27. - 08:59:51
Válasz #12

Nem elérhető Ircsi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 7455
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:Ma - 08:35:12
  • Testvérnő
  • Regisztrált: 15/08/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
    • Noé galambja blog és fórum
Január 27.   

A Te Igédnek summája igazság…

Az Igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói….
ZSOLTÁROK 119,160.


 

Az emberek gyakran helyettesítik a hitet valami mással, például az értelmük helyeslésével, illetve intellektuális egyetértéssel. A fejükben egyetértenek azzal, hogy Isten Igéje igaz, és ezt hitnek hívják. Az Igével való egyetértés azonban még nem hit. Elméletben egyetérthetsz azzal, hogy a Biblia igaz, de addig nem lesz valóságos a számodra, amíg nem cselekszel annak alapján, amit mond. Amikor cselekszel is Isten Igéje alapján, akkor válik valósággá.

Hihetsz például a feltámadás igazságában mint egy nagy tantételben (bizonyos körökben nem is jelent mást, mint tantételt, azaz dogmát) de ez az égvilágon semmit nem segít rajtad, amíg nem tudod azt mondani: „Jézus értem halt meg.”

Jézus feltámadt, diadalmaskodott a halál, a pokol, és a sír fölött. Értem tette. Jézus feltámadt, diadalmaskodott a sátán fölött. Helyettem győzte le a sátánt. Ezért a sátánnak nincs hatalma felettem! Szabad vagyok!

A feltámadás semmit nem jelent az életedben addig, amíg ki nem tudod mondani ezeket a szavakat. Ezután a feltámadás igazsága az Igében több lesz számodra, mint puszta tantétel, dogma, teória vagy ‘hiszekegy’. Valósággá válik!



Megvallás: Én az Igének cselekvője vagyok. Megcselekszem azt, amiről az Ige azt mondja, hogy engem illet. Az Ige igaz. Tudom, hogy ez az igazság, így az igazság alapján cselekszem, és az Ige valósággá válik az életemben.[/b
Ján. 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

2010. január 29. - 08:13:28
Válasz #13

Nem elérhető Ircsi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 7455
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:Ma - 08:35:12
  • Testvérnő
  • Regisztrált: 15/08/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
    • Noé galambja blog és fórum
Január 28.   

Cselekedni az igazság alapján

Szenteld meg őket a Te igazságoddal: A Te Igéd igazság.
JÁNOS 17,17.


 

Az élet viharai mindannyiunkat elérnek. Ha nem tudod, hogyan kell cselekedned az Ige alapján, az élet válságos helyzeteiben bajba kerülhetsz.

Nem számít, hogy milyen nehézséggel nézel szembe, Isten Igéjében megvan a segítség számodra. Isten Igéjében van a válasz a problémára. Tudakold meg, mit mond az Ige a te helyzeteddel kapcsolatban, azután cselekedj a megismert igazság alapján!

Akkor, ha valaki megkérdezi tőled: „Tehetünk bármit is ebben a helyzetben?” Te nyugodtan mosolyogva azt mondod: „A Biblia megismert igazsága alapján fogunk cselekedni.” Sok ember ért egyet elvben azzal, hogy a Biblia igaz, de ez nem elég. Cselekednünk kell a Biblia igazsága alapján! Ha tudod, hogy Isten Igéje igaz, és aszerint cselekszel is, akkor valósággá válik az életedben. Kiváltja Isten beavatkozását az életedben.



Megvallás: Isten Igéje az igazság, én Isten Igéjének az igazsága alapján cselekszem. Az 1 János 4,4; a Máté 6,25–34; a Zsidó 13,5–6; a Filippi 4,19; a Máté 8,17 és az 1 Péter 2,24 igazságának alapján cselekszem. Az összes „Őbenne”-Igéknek az igazsága alapján cselekszem. Ezen igazságok alapján cselekszem, ezért valósággá válnak az életemben.
Ján. 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

2010. január 30. - 09:25:37
Válasz #14

Nem elérhető Ircsi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 7455
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:Ma - 08:35:12
  • Testvérnő
  • Regisztrált: 15/08/2009
    YearsYearsYearsYearsYears
    • Noé galambja blog és fórum
Január 30.   

Az Úr munkálkodik         

Ne féljetek, és ne rettegjetek, …mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten.
2KRÓNIKA 20,15.


 

Én hiszem, hogy a nagyobb bennünk él, ha már újjászülettünk. (1 Ján. 4,4) Hiszem, hogy Jézus nagyobb, mint az ördög. Tudom, hogy Isten Igéje ezt mondja. Ezért ennek az igazságnak az alapján kell cselekednem. Így válik ez valósággá, akkor kezd a nagyobb munkálkodni az érdekemben.

Addig, amíg minden erőmmel én próbálom megvívni a harcot, a nagyobb nem tud harcolni értem. Ily módon nincs hasznomra sem az, hogy a nagyobb bennem van, sem az, amit Ő már megtett értem. Ezért ne próbáld logikailag kikövetkeztetni a helyzet megoldásait. Te csak nyugodtan feküdj le aludni, bármilyen helyzetben is lennél.

Pásztorkodásom éveiben, majdnem minden gyülekezet, ahova elküldött az Úr, teli volt problémával. Különösen az egyik; azt senki sem akarta pásztorolni. Mielőtt megkerestek volna, Isten már foglalkozott velem ezzel kapcsolatban, így elvállaltam a pásztorlást.

Nekem semmi gondom nem volt ezzel a gyülekezettel. A gyülekezetet és a problémáit átadtam a Nagyobbnak. Azt mondtam: „Én egyáltalán nem aggódom miattuk.” Komolyan gondoltam, hogy akkor sem fogok aggódni, ha a diakónusok ököllel verik egymást a gyülekezeti ház udvarán. Nyugodtan végignézem, ahogy ütlegelik egymást, aztán együtt imádkozunk, és majd rendezik soraikat, hogy tovább tudjunk járni Istennel.



Megvallás: Én nem vagyok hajlandó harcolni. A harc nem az enyém, hanem Istené. Ő a Nagyobb, én pedig munkára fogtam Őt saját érdekemben, azzal, hogy ismerem az Igéjét és azzal, hogy ennek igazsága alapján cselekszem.
Ján. 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.