Szerző Téma: Egyháztörténet  (Megtekintve 11125 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

2011. Május 27. - 09:06:08
Válasz #15

Kamilla

  • Vendég
Az egyház első évtizedei

A tömeges megtérések már az első évtizedekben komoly politikai és gazdasági kríziseket okoztak (pl. Filippi, Efézus).
A keresztény politizálásnak fel kellet arra készülnie, hogy tömeges megtérések következtében létrejövő gazdasági, szociális és egyéb feszültségeket kezelje és feloldja.
Pálnak sokszor magának kellett megoldania ezeket a kérdéseket:
Filippiben Isten segített neki;
Efézusban a római hivatalnok, aki feloszlatta a csődületet, és az ázsiai főpapok, akikkel Pál barátságban volt
Ha más nem segített, Pál római polgárjogára hivatkozott.

Az 50-es évektől a kereszténység kapcsolata a zsidó vallással és a zsidó kereszténységgel megromlott.
Több városban sor került emiatt összetűzésekre. a jeruzsálemi események is igazolják, hogy Pál a zsidóság előtt nemkívánatos személlyé vált.
Pál pásztori leveleiből kitűnik, hogy ekkor már bizonyságot tett a császár előtt és felmentették nem találta a császár bűnösnek.
Újbóli letartóztatásának és Rómába való visszaszállításának feltételezett oka, az efézusi Demeter Sándor ellenséges tevékenysége.
Úgy tűnik, hogy akkora volt az ébredés, hogy nemcsak Efézusban érintette a bálványimádást és az erre épülő ipart.
Ezért a pogányokban is kialakult Pállal szemben az az ellenszenv és ellenséges magatartás, ami már a zsidókban korábban megvolt.
Először a zsidók, utána a pogányok utasították el Pált, így került vissza a börtönbe.
Más elképzelés szerint viszont orvgyilkosság áldozata lett.

Pál az említett pásztori leveleiben felszólítja a keresztényeket a hatalomnak való engedelmességre, a törvény tiszteletére, csak a tisztességes, békés eszközöket engedélyezte, a törvényteleneket nem, csak az igehirdetés útján engedte meg a társadalom elérését.
Az evangélisták nyíltan hirdették az evangéliumot, az apostolok gyülekezeteket alapítottak.
A tagság elsősorban jó cselekedetekkel igyekezett vonzóvá tenni az egyházat a pogány társadalomban.

A korai évtizedekben egyértelmű különállás volt az egyház, a társadalom és az állam között, a személyes jó kapcsolatok megléte mellett.
A hívők a foglalkozásukat a társadalom befolyásolására is felhasználták ezért tettek mindent Jézus nevében, az Úr dicsőségére és Szellemből.
Az Úr Szellemének befolyását akarták bevinni minden régióba, ahol tevékenykedtek, így tudták a bűn erejét megtörni.
Nem a kivonulás jellemezte ebben az időben az egyházat, hanem a befolyásolás. Nem kellett a keresztényeknek sehova beszivárogni, mert a megtértek a társadalom különböző rétegéhez tartoztak, különböző foglalkozásokat űztek. Rövid időn belül az értelmiséget is elérték, Pál hatására a filozófusok között is sokan megtértek.

     (folyt.köv.)   s56


2011. Május 28. - 17:21:06
Válasz #16

Kamilla

  • Vendég

Az erkölcsi és szellemi romlás jelei és okai az apostoli kor végén, a keresztényüldözés kezdete

Pálban és Péterben benne volt a szellemek megítélésének ajándéka, látták, hogy mi következik az egyházra: szenvedések, üldözések, szidalmazások, szellemi megromlás, egyházszakadás, tagadás és ítélet.
De Péter felhívja a figyelmet, hogy a csúfolkodások és a tagadások ellenére is őrizzék meg a hitüket és a reménységüket az Úr Jézus Krisztus visszajövetelében.
Péter tűzről is írt, pedig még nem tudhatta, hogy a keresztényüldözést tűzvész fogja kirobbantani (Néró elméje elborult, és felgyújtotta Rómát, majd a keresztényeket vádolta ezzel).
Péter előre bejelentette, hogy szükséges, hogy ez meglegyen, mert Isten népén kezdődik az ítélet. Isten ítélete a babiloni rendszer volt: Izraelt és az egyházat is ezzel ítélte meg.
A fiatal egyház elveszítette – Néró üldözése alatt – a legértékesebb és legtekintélyesebb vezetőit.
Hat évvel ezután az egyház elvesztette a természetes központját és egyben szellemi műhelyét is, Jeruzsálemet (Kr. u. 70.).
Ez felgyorsította az egyházon belüli romlási folyamatokat: a kegyelmet bujálkodásra használták a keresztények, elszakadtak a hittől.


Az egyházi hierarchia kialakulása

Domitianus uralkodása alatt (Kr. u. 81-96.) szorult ki az egyház az államból és a társadalomból egyaránt.
Domitianus felvette a „Dominus et Deus” címet és saját magát imádtatta. Az emberimádást természetesen a keresztények nagy része elutasította, ami a rómaiak előtt a hazaárulással volt egyenértékű.
Ezért az állam és a császár első számú ellenségei a keresztények lettek.
Ezzel a keresztények társadalmi kapcsolatai is tönkrementek.
Kezdték a keresztényeket rossznak látni, úgy tűnt számukra, hogy ezt a konfliktust nem is a római császár, hanem az egyház provokálta ki.
Ez komoly erkölcsi, szellemi válságot okozott az egyházban: árulásokat, széthúzásokat, szakadásokat, eretnekségeket.

Az üldözés következményeként az egyházban kezdett kialakulni a püspöki rendszer, amely már nem a szolgálati ajándékra, hanem tekintélyre épült. Kelemen, Ignatius és Polycarp még mindhárman az apostolok tanítványai voltak. Ignatius és Polycarp mártírhalált haltak, Római Kelemen pedig száműzetésben halt meg a Fekete-tenger környékén.
Ez a generáció még megőrizte a hitigazságokat és az evangéliumot, erőben és kenetben viszont már nem volt olyan, mint az első generáció.
A papság és a laikusok elkülönültek egymástól.
Ez a rendszer a szolgálati ajándékokat volt hivatva kiváltani. A püspök az apostolt, a papok a pásztorokat és a presbitereket.
A népet elnyomás alatt tartó réteg alakult ki – ez a papi rendszer.
Ez először magatartásformában, cselekedetekben jelent meg az egyházban: nikolaiták – Jelenések könyve.
Az üldözés szükségállapot, amikor szükség van centralizálásra, erős vezetésre, és egy ilyen helyzet kedvez a tekintélytorzulásoknak.


A 2. századi egyház viszonya politikához, az állami szolgálathoz

A 2. századtól a keresztények kivonultak a társadalomból és az állami szolgálatból. Az egyházvezetés megtiltotta, hogy a hívők pozíciót vállaljanak a közhivatalokban, az állami életben.
Olyan tilalmi kódexet hoztak létre, amelynek nincs alapja a Bibliában.
Tilos volt továbbá a keresztényeknek, hogy katonáskodjanak, háborúban vegyenek részt.
Ez a tiltás azért nem volt helyes, mert az akkori világ nem sátáni, hanem „csak” emberi gonoszságban vesztegelt.
Az egyház „só” funkciójának egyik célja viszont éppen az, hogy megakadályozza emberi gonoszság sátáni gonoszsággá való válását.

A kereszténység eközben növekedett és a legértékesebb rétegek is elfogadták a keresztény hitet.
Ezeket a keresztény egyház mind kivonta a birodalomból, a katonaságból, a közigazgatásból, az államból
Ezek a törvények a hatalom még nagyobb haragját váltották ki.
A 2. században ezt csinálta az egyház, mert az antikrisztusi kor volt.
A katakombai egyház kivonulása társadalomból politikai tett volt.
 Kivonult, mert kiszorították, amit elfogadott, sőt a saját szabályaival, törvényeivel is hozzájárult ehhez.
Ezzel politikai ítéletet mondott ki a saját korára, viszonyaira, ez politikai állásfoglalás volt.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezt az antikrisztusi kort, az üldözést megelőzte az egyház belső erkölcsi, szellemi romlása.
 Valószínűleg sok minden másképp alakult volna, ha az apostolok intését megfogadják a keresztények.


A 2. századi elhajlások

A katakombai kereszténység életében már komoly elhajlások mutathatók ki, mint pl.: pogány kultuszokból származó jelek és Mária-ábrázolások, a gyülekezési hely és a temetkezési hely azonos lett, a katakombákban tartották az eucharisztiát (oltári szentség), a 2. századtól már a gyermekeket is megkeresztelték, amely megalapozta a világ megkeresztelését.

Az evangéliumi úrvacsorából misztikus misztériumjáték lett, nem a tanítványok vacsorája volt már, hanem a pap szolgálta fel és tálalta ki.
A pap és a laikusok tehát elkülönültek, és a papnak volt meg az a hatalma, hogy Krisztus testét és vérét felkínálja a jelenlevőknek.
Így az úrvacsora más jelentőséget nyert, misztériumról beszéltek már.

A korai egyházban mindenki pap volt, mindenkinek az imája fontos volt, és hogy Jézus Krisztus testével és vérével valóságosan találkozzanak.
Később viszont teljesen a papon múlott minden: a klérus tekintélyét hivatott ez az új úrvacsorai szisztéma ideologizálni és bizonyítani.

Az elhajlások kikerülhetőek lettek volna, ha hallgatnak az apostolok figyelmeztetéseire. A kezdődő erkölcsi, szellemi romlást csak tetézte a 2., 3. századi egyháznak az üldözésre adott rossz teológiája, szellemi reakciója, szabályai.


Az utolsó nagy keresztényüldözés

Diocletianus a 4. század elején nagy tisztogatást indított el.
Ennek előzménye az volt, hogy a 3. század végére a katonaságba is beszivárgott a kereszténység.
Mivel a légiók egysége attól függött, hogy imádják-e a császárt, a keresztények bomlasztották a harci készséget és a légió egységét azzal, hogy nem voltak hajlandók a császárt imádni.
Ennek következménye: kiparancsolták a keresztényeket a katonaságból, a közhivatalokból, betiltották a keresztény összejöveteleket, a gyülekezési helyeket lerombolták, a keresztények vagyonát elkobozták, az egyház vezetőit börtönre ítélték, megkínozták, sokakat kivégeztek.
304-ben törvényben kötelezték a birodalom minden polgárát, hogy a régi római isteneknek áldozzanak.
Olyan válságban volt a birodalom, hogy a régi vallási kultuszok restaurációjával akarták kikényszeríteni az egységet.
Aki nem mutatott be áldozatot, arról azonnal tudták, hogy keresztény, ezért elveszítette az egzisztenciáját, börtönbe került és sokakat közülük megöltek.


A keresztényüldözés vége, a konstantini fordulat, az állam és egyház összefonódása

Nagy Konstantinus milánói rendeletével eljött a vallási türelem.
A keresztény világ ennek hatására rendkívül megosztott lett, ugyanis nyilvánosságra került, hogy a kereszténység romokban van.
Elkezdődtek a teológiai dogmatikai viták, széthúzások, veszekedések.
Ekkor az egyház feje tulajdonképpen a császár volt, ő döntötte el a teológiai vitákat (pl. az arianizmussal kapcsolatos kérdések).
A keresztények ekkor olyan állapotban voltak, hogy igényelték az állam segítségét.
A zsinatokat is a római császár hívta össze, nyitotta meg, ő elnökölt, talán még a fogalmazás közben is kifejtette nézeteit stb.
A „Hiszekegy” ima is egy ilyen kikényszerített hitvallás.

Az egyházvezetés a Szent Lélek helyett állami vezetés alá került, keleten és nyugaton egyaránt.
A főpapság – főként nyugaton – bekerült a birodalom arisztokráciájába, aminek következményeként az állam és az egyház elkezdett összefonódni.
A konstantinuszi fordulat egyrészt meglevő folyamatokat véglegesített, másért különböző folyamatokat indított el.
Az egyházi türelem annyiban módosult, hogy a keresztényeket kezdték el államilag támogatni, a pogány vallásokat pedig adminisztratív eszközökkel sorvasztani.
A 4. században fektették le a pogány vallások üldözésének teológiáját.
Ez a 3., 4. században kezdődő folyamat a középkorban ért be az egyháznak a politikához, az államhoz, a társadalomhoz való torz viszonyában.

2011. Május 29. - 19:55:30
Válasz #17

Kamilla

  • Vendég
Eretnekségek az ókereszténykorban

A kereszténység hellenizációja, és eltávolodása a zsidóságtól

A kereszténység hellenizációja = olyan hiedelmek és gyakorlatok bevitele az egyházba, amelyek az ókori Görögország kereszténység előtti, ill. nem keresztény kultúrából erednek.

A görög befolyásról már az evangéliumok is, és az Apostolok Cselekedetei is beszámol.
Az újszöv ószövetségi magyarázatai se hellén, vagy filozofikus hangvételűek.
Ján. 1:1-14. Logosz kijelentését nem Plátontól, Philontól vette, hanem a Szent Szellemtől.

A 70-es évektől (Jeruzsálem, és a Templom pusztulása után) :
- a pogány keresztények kezdték úgy tartani, hogy az egyház Isten üdvtervében Izrael helyébe lépett (Barnabás levél)
- A pogány keresztények nehezményezték a Törvény megtartását
- A kereszténység jobban terjedt a hellenizált Római birodalomban.
- A görög filozófia felértékelődött a Szentíráshoz és a zsidó gyökerekhez képest, több teológus és tanító szemében.

- A II. sz. tól széles körben kezdték elfogadni,
Justinusnak téves nézetét: Szókrátész, Platon Krisztus előtt már keresztények voltak, hogy a platonizmus egyfajta pogány Ószövetség, amely a görögöket Krisztus eljövetelére készítette fel, mint az Ószövetség Izraelt.

- A legnagyobb hatással az volt, hogy széles körben átvették a szövegmagyarázatok allegorikus módszerét (amit a zsidók már Philon előtt is használtak).
   Ennek a módszernek alkalmazásával úgymond „harmonizálták” a kereszténységet a később neoplatonizmusnak nevezett irányzattal, főleg a kereszténység háttérbeszorításával.
Maga a szó, hogy eretnekség, „hairesis” a görög eredeti Szentirásban 9x fordul elő.
Jelentése: gondolkodó iskola, v. szekta, negatív értelemben.
Az I. Kor 11:19; Galata 5: 20. ban olyan jelentéssel bír, amely erős, megosztó szellem, amelynek kialakulásával az egyházban szakadások jönnek létre.
Az Titus 3:10. ben ( hairetikos) ( melléknév) Pál olyan személyekre utal, akik megosztanak.
A keresztény szóhasználatban a szónak hamis teológiai tanításra utaló jelentése van.
2 Péter 2:1- ben hamis tanítókról van szó, akik veszedelmes eretnekségeket visznek be, akik tagadták Krisztus személyét, munkáját.

Az Újszöv. ben számos figyelmeztetéssel találkozunk, részletes leírását annak, hogy mit okoznak a gyülekezetek életében.
Utoljára Jánoson keresztül a gyülekezetnek írt levelekben a nikolaitákkal és Bálám, és Jézabel tanításaival kapcsolatban.

Ignatius az eretnekséget halálos szerek működéséhez, vadállatok, és dühöngő kutyák támadásához hasonlította.

IrenaeusEretnekségek ellen” c. művében figyelmezteti a keresztényeket, hogy „kerüljenek minden istentelen, eretnektanítást”

Alexandriai Kelemen szerint az eretnekségek az elbizakodottságból, hiúságból, a Szentírás szándékos elferdítéséből erednek.

Tertulliánus azt állította, hogy a filozófusok az eretnekségek atyjai.

Valamennyien úgy látták, hogy az eretnekségek szakadásokat, hit megromlásokat, az igazság elferdítését, eredményezik.

Az eretnekek valóban támadták, rombolták- a keresztény hitet, de az apostoli idők után az egyház sajnos eretneknek talált és bélyegzett olyan mozgalmakat is, amelynek célja a hit reformálása, az életgyakorlatok Szentíráshoz való igazítása volt a célja.

Gnoszticizmus: " ismeretet, tudást "
1Tim 6:20 
Óh Timótheus, őrizd meg a mi rád van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől.

A gnosztikusok különböző vallási mozgalmak követői voltak, akik a gnózison keresztüli üdvözülést vallották.

  A gnoszticizmust dualizmus hit- jellemzi:  Ellentét a jó és a gonosz anyagi világ között
 Azt állították,- különleges tudás birtokában vannak, amely meghaladja az egyház egyszerű hitét.
Sokak szerint a gnoszticizmus
- platonizmusból,
- a hellenizált zoroasztrizmusból (a zoroasztrizmus az időszámításunk előtti első évezredben fejlődött ki Észak- Perzsiában, s szerintük a világ a jó a (fény) és a rossz a (sötétség) erőinek a küzdőtere.)
- és a judaizmusból, mint nyersanyagból állt össze, és nagyrészük már megvolt a kereszténység előtt.

Néhány gnosztikus vezető:
- Simon mágus volt az első: szamáriában azt állította magáról, hogy ő a megváltó
- Menander követte őt, aki szintén szamáriai volt,: Antiokhiában tanított az 1. sz végén - azt állította magáról, hogy akik benne hisznek nem halnak meg.
- Saturninus szintén - Antiokhiában tanított a 2.sz elején,- azt állította, hogy a „meg nem testesült” Krisztus volt a megváltó. Tagadva ez által, a megtestesülést. 1 Ján. 4: 2-3 !
- Corinthus- Kisázsiában tanított- azt állította,- Jézus csak ember volt, akire Krisztus leszállt galamb képében. Mivel Krisztus nem tud szenvedni, megvált Jézustól a keresztre feszítés előtt.

 Pontusi Marcion jelentős gnosztikus volt:
   ~ szembeállította az Ó és az Újszövetség Istenét
   ~ ő állított össze először egy újszövetségi „kánont” az ő nézetei szerint.
   ~ doketista nézeteket vallott azaz, megtestesülést, tagadót.

  Valentinus a leghíresebb gnosztikus tanító volt: Alexszandriából jött Rómába 140 körül
 Az emberiséget 3 csoportba osztotta:
 - hitetlenek = a test, és a természet világába vannak belemerülve
 - pszichikaiak = a közönséges hitből élő keresztények (mi)
 - szerinte szellemiek = azaz a gnosztikusok

  A követői később 2 csoportra szakadtak, itáliaira, és távol- keletire, aszerint, hogy hogyan viszonyultak ahhoz, hogy Jézusnak volt-e fizikai teste, vagy nem.
Híres valentiniánus tanítók: Marcus, Heracleon, ő írt ”bibliakommentárt”a János evangéliumhoz!!

Kopt források a gnoszticizmusról
A 19. sz.ban két kopt gnosztikus kódexet hoztak nyilvánosságra:
1. a Codex Askewianus-t, Pistis Sophiát (Bölcsesség bukása),
2. a Codex Brucianus-t, (Jeu könyvei) mindkettő viszonylag kései gnosztikus alkotás.
Bár a 19. sz.ban fedezték fel de csak 1955-ben hozták nyilvánosságra a
3. a Codex Berolinesis-t, ez, a Mária /MÁRIA MAGDOLNA/ evangéliumá-t, Jézus bölcsességei-t, Péter Cselekedetei- t, János apokrifei-t tartalmazza.
1945-ben, Felső-Egyiptomban, Nag Hammandi mellett 11 kopt kódexet, és másik kettőből töredékeket találtak.
 Ebből legismertebb:
 Tamás evangéliuma, amely apokrif evangélium, 140 körül, Szíriában íródott.
 Ez, több mint 100 Jézusnak tulajdonított mondást tartalmaz.

    (folyt.köv.)

2011. Május 29. - 20:10:46
Válasz #18

Kamilla

  • Vendég
Gnosztikus tanítások.

Mivel nem rendelkeztek sem központi tekintéllyel, sem kánonnal, látásaik igen különbözők voltak.
 Fő jellemzőjük, hogy rendszerük dualista volt:
   A természetfeletti Istent és egy tudatlan, fölényes kézművest (demiurgoszt) állítottak szembe egymással, (akit gyakran az Ószöv JAHVÉ-jének vettek)

  Néhányan a világ teremtését a bölcsesség (Sophia) bukásából eredeztetik.
Az anyagi világ teremtését minden esetben gonosznak tartották.

  A gnosztikusok szerint az istenség szikrái fennmaradtak néhány szellemi egyedben, de ezek égi eredetüket illetően tudatlanok, ezért Isten leküld nekik egy megváltót, aki titkos gnózis formájában hozza el nekik a megváltást.

  A legtöbb gnosztikus úgy tartotta, hogy Krisztus nem testesült meg, ezért szenvedni se tudott a kereszten.

Tévelygésük szerint: az ismerettől megelevenedve, a gnosztikusok a halálkor kikerülnek a test börtönéből, és keresztül haladnak az ellenséges démonok bolygószféráján, hogy újra egyesüljenek Istennel.
  Mivel úgy hitték, az üdvösségük a saját természetükről való tudásból származik, ezért vagy teljesen aszkéta, önmegtartóztató életet, vagy teljesen tisztátalan parázna életet éltek.

Az Újszövetségi igazságok, és a gnosztikus eretnekségek egymással szembeállítva:

1.  Tagadták az Ószöv hitelét és isteni ihletettségét

Ezzel szembe az Újszövetség ezt mondja:
  2Tim 3:16 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban1 való nevelésre

2. Tanították, hogy Isten transzcendens és Krisztus is csak szellemi jelenség

Ezzel szembe az Újszövetség ezt mondja:
 Ján 1:14  És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal

3. Szerintük a világot nem Isten teremtette

Ezzel szembe az Újszövetség ezt mondja:
Zsid 11:3
 Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.

4. Tanították, hogy a teremtő és a megváltó Isten nem azonos

Ezzel szembe az Újszövetség ezt mondja:
 Apcs 17:24 Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van   
 Apcs 17:31  Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból


Marcion és tanítása

Pontusban nevelkedett, apja püspök volt, ő maga hajóépítő.
 140 körüli Rómába kerülése előtt már Kisázsiában tanított.
Rómában egy Cerdó nevezetű gnosztikus igézetébe került, akinek tanait átvette, sőt ”továbbfejlesztette”.

Eretnekségei:
- elutasította Jézus emberi mivoltát, és a test feltámadását
  Az elferdített nézeteiért 144-ben kiközösítették.
Tényleges állításait csak reflektálásokból ismerhetjük meg.
Legteljesebben, 207-ben Tertullianus 5 könyvéből, melynek címe Marcion ellen. Tertullianus Marciont a kereszténység hatalmas ellenségének tartotta.

- az Ószövetség Istenét bosszúállónak, a rossz szerzőjének tartotta, aki csak a zsidó néppel törődött és érettük hajlandó volt mindenki mást elpusztítani

- az Újszövetség Istene ezzel szemben a szeretet, és a kegyelem Istene
(Ezt a kettős nézetét írta le az Antitézisek c. művében)

- szerinte Jézus nem asszonytól született, hanem 29 évesen ”besétált” a kapernaumi zsinagógába. Egy új létező volt a földön.
 Ez, doketista szemlélethez hasonló, azzal a különbséggel, hogy Krisztus életét, megfeszítését szükségesnek tartotta a megváltáshoz, de úgy gondolta, mindezt Jézus egy látszólagos testben tette meg.

- Marcion szerint a teremtés nem az Újszöv Istenének műve volt, ezért, szerinte a keresztényeknek el kell utasítani a világot, a testet meg kell tagadni, mivel csak a lélek és a szellem részesül a megváltásban.

- összeállított egy ”sajátságos kánont”
    ~ kihagyta belőle a teljes Ószövetséget,
    ~ elutasította az allegórikus bibliaértelmezést, a hangsúlyt inkább a hitre tette, mint a gnózisra

- Újszövből mindazt, amik a zsidóknak”kedveznek”Mátét, Márkot, az Ap.Cselt, Zsidó levelet,stb. kihagyta.
    A maradékból kihagyta azokat a részeket, amelyek, nézeteivel nem egyeztek, így a pásztori leveleket is.
   
  Az ő kánonja: Lukács evangéliuma (Jézus születéséről való részek kihagyásával), és Pál 10 levele

  Szerinte Pál volt az egyetlen apostol, aki nem hamisította meg Jézus evangéliumát.
Tévesen értelmezve Pál szavait vele próbálta állításait alátámasztani.
Követői saját gyülekezeteket hoztak létre, saját papsággal, rituáléval, rendtartással.
 Az úrvacsorájukhoz vizet használtak.
Nézetei más gnosztikus szektákba is átszivárogtak, és azokkal idők folyamán keveredtek.

Az ő esete jól példázza, a kereszténység perifériáján már korán, meglévő antijúdaista tendenciákat.
Zsidóellenessége és Izrael Istenének megvetése torzszülött teológiai és vallási rendszert hozott létre.

Manicheizmus

Az egykori zarahusztrai perzsa vallás kereszténnyé tett formájának tartják.
Alapítója a szír-perzsa Mani (216-76), aki egy zsidó-keresztény csoportban nőtt fel Babiloniában, de fellázadt ellene.
- Dualista volt ő is.
- Nézete neki is az volt, hogy a lélek az ismeret által megszabadul a test börtönéből
- Jézust csak a megváltók egyikének tartotta, aki látszattestben jelent meg (doketista szemlélet)

Tanainak részleteit a zsidó és a keresztény apokrifekből, valamint a világ eredetére vonatkozó filozófiai tanításokból vette.
Marcion is nagy hatással volt rá, aki elutasította az Ószövetség Istenét.
Mani magát ”Jézus Krisztus apostolának” tartotta, s ebben az se zavarta, hogy eközben elutasította Jézus tanításait.

Szektája rendkívül hierarchikus volt:
- választottakból (electi) állt, akik papok voltak, (tartózkodtak a szexualitástól, és vegetáriánusok voltak)
 és
- a hallgatókból (auditores) állt, vagyis laikus követők voltak, és a választottak szükségleteit szolgálták ki.

A szigorú szabályok rájuk nem vonatkoztak.
Kis egységekbe szerveződtek, és az üldözéseket képesek voltak túlélni.
Manit, 276-ban az Újperzsa Birodalom kivégeztette.
Később a szekta elvesztette legalitását, leginkább Kínában egészen a 16. századig titkos szektaként van hír létezésükről.
Egyébként az ifjú Augustinust (Ágostont) is magával ragadta a zsidó és keresztény írások manicheusok által gyakorolt „magasabb kritikája”.
Ágoston a hallgatók csoportjába tartozott.
Maradtak fenn írásai, s ebből kétség nélkül felismerhető, hogy a szekta eredete, a zsidó-kereszténység perifériáján keresendő, és nem az iráni vallásokban.

2011. Május 29. - 21:36:04
Válasz #19

Nem elérhető Ircsi

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 7899
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:2018. Április 01. - 08:52:20
  • Testvérnő
  • Regisztrált: 15/08/2009
      • Békesség blog és fórum
 wq20  ok4
Ján.14.6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

2011. Június 09. - 10:55:00
Válasz #20

Kamilla

  • Vendég
 Gondoltam jó lenne sorra venni, mi is az Egyház, mik az igazi Egyház ismérvei,
 a Biblia alapján.

 Az Egyház Isten népe:

KIFEJEZÉSEK  ISTEN  NÉPÉRE  V.  ISTEN NÉPÉHEZ  KÉPEST 
     AZ  EMBEREK MÁS  CSOPORTJAIRA A BIBLIÁBAN

  H é b e r  kifejezések
 
1. Káhál  = Izrael népének gyülekezése, gyülekezete; 'összehív, sátraikból, lakóhelyeiről összehívott és gyülekezett emberek társasága, gyűlése;
   "Isten egybehívott népe, akik azért gyűltek össze, hogy hallgassák Istent, v. cselekedjenek Istenért."
  = Kehal -Jahve = 'Isten elhívott és összegyűjtött népe, társasága'
 5Móz 18:16;
 Bír 20:2  és megjelentek az egész nép fő-fő emberei, Izrael minden nemzetségei az Isten népének gyülekezetében...
 1Kir 8:14 Azután megfordult a király, és megáldotta Izrael egész gyülekezetét...
 Zsolt 40:10  Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben;...


Ummá = összegyűjtöttek, személyek közössége, nép.
   Ezsd 4:10  és a többi népek, akiket a dicsőséges Asznapár vitt el...
   Dán 3:4, 7, 29; ...Meghagyatik nektek, ó népek, nemzetek...Parancsolom azért, hogy minden nép...amely káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék...
   
 3. Gój = tömeg, pogányok, nem nép.= test.
    1Móz 10:5  Ezekből váltak ki a szigetlakó népek...
    Zsolt 2:1, 8;  Miért dühösködnek a pogányok, ...Kérjed tőlem és odaadom neked a pogányokat örökségül...

 4. Leóm = összegyűjtött közösség.
   1Móz 27:29  Népek szolgáljanak néked, és nemzetségek hajoljanak meg előtted; ...
   Zsolt 47:4  Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
   Ésa 55:4  Íme, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul a népeknek.

 5. Ám = emberek, törzs
    1Móz 33:15  És mondta Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közül, mely velem van....
    Péld 30:26  A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják házukat.
    Mal 1:4  Edomra - ...és elnevezik őket istentelenség határának és oly népnek, amelyre örökké haragszik az Úr.

  (folyt.köv.)   c19

2011. Június 09. - 10:58:23
Válasz #21

Kamilla

  • Vendég

  G ö r ö g kifejezések:

 1. Ekklészia = ókori Athénban: népgyűlés.
      - A polgárjogok összességét élvező szabad polgárokból állt.
      - Korlátlan hatalom a klasszikus demokrácia korában.
      - A határozatképességet 6000 fős létszámhoz kötötték.
  Feladatai:
      - megválasztotta/leváltotta magisztrátusait
      - irányította, ellenőrizte a polisz politikáját,
      - hadat üzent, békét, szerződéseket, szövetségeket kötött,
      - hadvezéreket választott,
      - felelt a katonai cselekmények irányításáért,
      - gyakorolta a pénzügyi irányítást.

 => Az ekklészia = szabad polgárok gyűlése, akiket kihívtak otthonukból, üzleteikből, hogy egybegyűljenek és megvizsagálják a közérdekű ügyeket.

   // káhál /ószöv./- trombitával hívták össze
         -> gyülekezést: evangélizáláskor az elhívottak bejönnek az egyházba és
         -> gyülekezetet: rendet tételez fel, már a hatalmat is gyakorolja - is jelent.

  //  Isten népének összehívója Isten, aki seregszemlét tart, a trombitaszó az evangélium.

2. Ethnosz = fajta, törzs / nem zsidók /.
   Mt 10:5, 18; Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus.. -Pogányok útjára nem menjetek...
   Csel 4:27  Mert bizony egybegyűltek szent Fiad , Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével.
   Róm 9:24  Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.

3. Genosz = leszármazott, család, nemzetség.
   Csel 17:28, 29  Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk......Mert az ő nemzetsége is vagyunk.
   1Pt 2:9  Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet,...

 A népet a tömegtől az azonos ősök, kultúra és nyelv különbözteti meg.

        c19         c19          c19

2011. Június 10. - 07:50:54
Válasz #22

Kamilla

  • Vendég
  ISTEN  TERVRAJZA  AZ  EGYHÁZ  "ÉPÜLETÉRE"
           
    Csak az az egyház elfogadható Isten számára, csak azt az egyházat építi Jézus Krisztus, amely a mennyei minta szerint építkezik.
  minta = tüposz    Zsidó 8:5;
 - követendő mintakép, v. mintadarab;
 - ruhaszabáshoz használt forma,
 - díszítő alakzat vagy mód, öntőforma, pecsétnyomó;

  Bibliai minták, előképek az egyházra: valamennyi Istentől ered, és az építészeknek mutatott minta szerint épültek fel, nem önkényes választás alapján.

  Az egyház ószövetségi előképei:
 
  1.Noé bárkája  1Móz 6:15-16, 22;

    Isten megmondta a méreteket, a módszert
 / egyházépítésben is! Az Ő tervrajzában eleve olyan az egyház, hogy a szellemi, erkölcsi törvényszerűségeknek
// bárkánál: stabilitást, fizikai törvényszerűségek - megfelel.

A Jézus tervrajza alapján épített egyházon az ördög sem vehet diadalmat!! Csak ezen!!!


2. Áldozati oltárok  2Móz 20:24-26

   Ne a faragó fejsze, az emberi eszköz, az emberi természet formálja ki a követ! Az oltár nem lenne szent!
   Az ember romlott természete miatt nem marad áldott, amire ráteszi a kezét.
 
 // Az egyházban az élő köveket Isten Igéje és a Szent Szellem tudja kimunkálni. Ezt Isten eszközökön (embereken ) keresztül végzi, de fontos, hogy ne emberi, szennyezett dolgok legyenek a kövekben, vagyis emberi tanítások, démonok, indulatok, hanem Jézus vére által megszentelt, megtisztított kövek legyenek az épületbe építve.


3. Izrael nemzete  Csel 7:38;

    A "pusztai" gyülekezet.
A - táborjárás törvénye, - a papság szolgálatának mikéntje, - a szentség, - a sátor,  - a tized, - az áldozatok szellemi tartalma = alapelvek.


4. Mózes sátora  2Móz 25-40. fej.

    Mózes az Isten által mutatott minta szerint építtette fel a sátrat.
 // Jézus Krisztus az egyházat fogja felépíteni, amely mindenestül úgy készül, ahogy azt Isten mutatja a Bibliában a Szent Szellem által.


5. Áldozatok, áldozati ajándékok  3Móz 1-7. fej.;  4Móz 19. fej.
     Minták, hogyan kell Isten jelenlétébe járulni.


6. Az Úr ünnepei  3Móz 23. fej.;


7. Dávid sátora  1Krón 15-16. fej.;
    Az újszövetségi egyház legtökéletesebb elő mintája, nemcsak a dicséretben, hanem az egész egyházat illetően.
    Kulcsszerep: a dicséreté.


 8. Salamoni templom  1Krón 28-29. fej.;  2Krón 1-5. fej.;

    Dávid és Salamon engedelmeskedtek az Úrnak, ezért Isten dicsősége beköltözött a Templomba, mert Isten az Ő terve, koncepciója mellett így tesz mindenkor bizonyságot!!!

 9. Ezékiel látomása a Templomról  Ez 40-48. fej.;

         c19      c19       c19      c19

2011. Június 12. - 15:17:36
Válasz #23

Kamilla

  • Vendég

    AZ  IGAZI  EGYHÁZ  BIBLIAI  ISMÉRVE

  Az egyházat megismerni elsősorban hit által lehet. Az egyház mindig ott van, ahol a Fej és ahol a Szent Szellem működik.

 1. A tagságot Isten kezdeményezi
   Legfontosabb: legyen természetfeletti kijelentése a Názáreti Jézusról, mint Krisztusról! Mt 16:13-19;

   Jézus nem elégszik meg azzal, amit a test és a vér mond róla, hanem azt akarja, hogy azt mondják az emberek, amit az Atya mond róla!

    Az egyház nem emberekre épül, az egyház kősziklája az a kijelentés, hogy a Názáreti Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia!
    Ha valaki megvallja Jézust, Jézus is megvallja őt.
Nem fordítva!!
  = A Szent Szellemtől származó kijelentés az alapja annak, hogy Krisztus valakit az Atya előtt az "övének" valljon.

   = Ez az egyház szegletköve, a kőszikla, ahol el kell kezdeni az egyháznak az építkezést.
 
    Csak az az egyház, ill. keresztény sikeres, aki bibliai alapokon áll!


2. Megtérés és keresztségek  Csel 2:38;  1Kor 12:13;
     =  megtérés ( bűnvallás )  + felnőtt vízkeresztség  +  Szent Szellem-keresztség
   
3. Krisztus-centrikusság  < > 
    Kol 2:19 nem ragaszkodván a főhöz, akiből az egész test,kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, növekedik az Isten szerint való növekedéssel.

    Ahogy a test követi a fejet, úgy kell az egyháznak követnie Jézus Krisztust: Neki kell az elsőnek és utolsónak lenni, neki van abszolút tekintélye.


 4. Isten kegyelmének dicsérete, magasztalása 
     Ef 1:12a  hogy legyünk magasztalására az Ő dicsőségének.

   A megváltás után egyik fő rendeltetésünk a dicséret.
Ahol dicsérik Istent, a kijelentés nyilvánul meg abban, hogy teljesen át tudják adni magukat az Úr kegyelme magasztalásának, amely nem titok, hanem
     az a valóság, amely belépett az életükbe, és megváltoztatta azt.


 5. Egység   Ef 4:2-6  - hét alapelv


 6. Szentség  Ef 5:25b-27,
     Fontos, hogy az isteni követelmények teljesüljenek, mint az embereké.


 7. Tanúság, evangélizálás  Mt 28:19-20  Elmenvén azért....

         c19      c19     c19     c19

 



SimplePortal 2.3.3 © 2008-2010, SimplePortal | Fordítás: SMF-Portal.hu