Szerző Téma: Építő történetek a mindennapokból  (Megtekintve 28656 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

2014. December 20. - 14:35:06
Válasz #120

Nem elérhető ovoneni

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 696
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:2018. Január 15. - 18:39:57
  • Testvérnő,Isten gyermeke
  • Regisztrált: 20/04/2011
A Teremtő

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú
végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést:
- Miért hiszi, hogy van Isten?

- Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban
húsdarálót, és sok egyebet gyártunk.

Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget,
majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük
csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet
összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell
gyakorolnia ennek módját. Ha nekem ezek után azt állítja valaki, hogy a
több milliárdszor bonyolultabb világegyetem megalkotásához nem kellett a
Teremtő, az nem normális.

- Rendben van, de mivel tudná Ön kézzelfoghatóan bizonyítani a Teremtő
létezését?

A gyáros észrevette a gúnyos felhangot, és diktálni kezdett a
titkárnőjének:

"Pályázat. Építészmérnököt keresek, aki megtervez, majd kivitelez egy
toronyépületet az általam felvázolt méretekben és minőségben. Alapméret:
kör alakú, átmérője 4 méter. Magassága ennek legalább 200-szorosa, azaz
800 méter.

(Természetesen bírnia kell a toronynak az elemi erők okozta bármilyen erős
kilengést!)

A fal vastagsága alaptól a felső szintig max. 25 cm lehet.

Ebbe bele kell szerelni a víz, gáz, csatorna, felvonó és minden egyéb
kiszolgáló rendszer csöveit, vezetékeit. A torony belsejében nem lehet
semmi. Kívül-belül teljesen simára, egyenletes felületűre kell készíteni,
merevítés, kitámasztás nem lehet rajta. Ennek ellenére a torony tetejére
legyen ráépítve egy önállóan működő komplett vegyi üzem, amely tápszereket
állít elő, emberi fogyasztásra. Siker esetén a honorárium összegét a
mérnök szabhatja meg, bármilyen magas összegben." Elvette a papírt a
titkárnőjétől, és aláírva átnyújtotta az újságírónak.

- Tessék, itt a válaszom. Benne a bizonyíték.

- Nem értjük, hogy mi akar ez lenni.

- Majd később megértik. Egyelőre közöljék a lapjukban feltűnő helyen. Ha
akad rá jelentkező, újra találkozunk, és folytatjuk a sajtóértekezletet.

A nagy érdeklődést kiváltó eseményre jó néhány neves építészmérnök, és még
a korábbinál is több újságíró jött el.

- Talán el is kezdhetjük, szólt ironikusan a házigazda. Kérem az első
jelentkezőt, tegye meg ajánlatát, ismertesse elképzeléseit.

Csak konkrét megoldást, kivitelezhető terveket fogadok el.

Néhány percnyi vita után a szakma legismertebb építésze dühösen
megjegyezte:

- Rendben van, én már kiestem a versenyből, de szeretném látni azt az
embert, aki ezt megtervezi! Ezt egyszerűen lehetetlen megépíteni! A gyáros
megkérdezte:

- Nos, van még jelentkező? Ha nincs, akkor kérem, figyeljenek jól,
bemutatom az eredetit.

A titkárnő átnyújtott neki egy hosszú, cső alakú papírtekercset.
Kibontotta az egyik végénél, és óvatosan kihúzott belőle egy ép
búzaszálat, szép, tömör aranykalásszal. Azután így szólt a jelenlevőkhöz:

- Igazuk van uraim, ez a feladat az ember számára valóban lehetetlen! De a
Teremtőnk mindenható, csodálatos alkotásokat hozott létre, mint ez is,
nézzék csak! Mérjék le, itt vannak hozzá a műszerek. Figyeljenek, kérem,
kör alakú a szára, átmérője pontosan 4 mm. magassága ennek éppen
200-szorosa, azaz 800 mm. A falvastagsága mindenütt 0,25 mm. Kívül sima,
belül üres, az összes táp- és kiszolgáló csatorna ebben a vékony falban
fut, no és ez a csodálatos miniatűr vegyi üzem, a kalász itt a tetején
önállóan működik. És tudják hogyan? Napenergiával!

Ráadásul a Napot is Isten teremtette. Értik az összefüggéseket? Ez a kis
vegyilabor 8-9 féle tápanyagot, vitamint állít elő vízből és a talajból
felszívott ásványi anyagokból, napenergiával. Ez alatt szelek és viharok
tépik, kényükre hajlítgatják, akár a földig. De a búzaszálak ezt is
kibírják. Nos, uraim az itt látható remekmű és a mi kontárkodásaink
közötti különbség egyértelműen bizonyítja a Teremtő létezését, és
határtalan, számunkra szinte felfoghatatlan képességeit.

Köszönöm hogy eljöttek ide megszemlélni Isten teremtő erejének egyik
kézzelfogható bizonyítékát.

Ha körülnéznek, ha tükörbe néznek, mindenütt az ő alkotásait látják.
Ha pedig teremt, műveket alkot, akkor létezik!
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
Lilla, Óvakodj a tĂśrpĂŠtĂľl!, bist, Beware from the wolf!, 一旦所有揭晓
"A szél arra fúj,amerre akar,hallod a zúgását,de nem tudod,honnan jön,és hova megy:Így van mindenki,aki a lélektől született."/Ján.3:8/

2014. December 22. - 14:10:54
Válasz #121

bist

  • Vendég
A fiú fillére

Az első naptól kezdve, hogy lábát betette a hetedik osztályba, Willard P. Franklin bezárkózott saját kis világába, ahová senkit nem engedett be. Kizárta az osztálytársait és engem, az osztályfőnökét is.

Hiába akartam áttörni a falakon, próbálkozásaim legjobb esetben is közönnyel találták szemben magukat. Az egyszerű „Jó reggelt, Willard!” üdvözletre is legfeljebb egy morgás volt a válasz. Az osztálytársak sem jártak nagyobb sikerrel. Willard megmaradt szigorú magányában és úgy tűnt, se kedve se szüksége nem volt arra, hogy leengedje a maga köré épített falakat.

Öltözete mindig tiszta és makulátlan, de nagyon egyszerű volt. Láthatólag nem érdekelték a többiek által követett trendek. Akár divatot is teremthetett volna, mert a másoktól örökölt ruhák jelentette eredeti stílus akkoriban még nem terjedt el.

Röviddel hálaadás napja után az iskola karácsonyi gyűjtést hirdetett a rászoruló családok javára.

„A karácsony az adakozás ideje,” magyaráztam diákjaimnak. „Van néhány gyerek az iskolában, akiknek nem biztos, hogy nagyon örömteli ez az időszak. A pénzen, amivel hozzájárultok ehhez a gyűjtéshez, ételt, ruhát és játékokat vásárolhatunk nekik. Az adományokat holnapra várjuk.”

Másnap, amikor bejelentettem, hogy összeszedném a felajánlásokat, kiderült, hogy egy gyerek kivételével mindenki megfeledkezett a dologról. Az az egy diák pedig nem más, mint Willard volt. Farmere zsebében kotorászva lépett az asztalomhoz és egy ötcentest tett le elém.

„Nem kell tej az ebédhez,” motyogta és visszaült a helyére. Egy pillanatra úgy tűnt számomra, hogy el is mosolyodott.

Aznap délután bevittem az igazgatóhoz gyűjtésünk igencsak szerény eredményét, a magányos ötcentest.

„Lehet, hogy tévedek,” magyaráztam az igazgatónak, „de úgy érzem, Willard készen áll arra, hogy kilépjen magányából.”

„Igen, igaza lehet,” válaszolta.

„Én pedig úgy érzem, hogy inkább a mi javunkat szolgálná, ha hajlandó lenne megosztani velünk saját világát,” mondta az igazgató.

„Megkaptam a legrászorultabb családok listáját. Itt van, nézze meg!”

Csupán egyetlen ismerős nevet láttam a papíron. A lista elején Willard P. Franklin családja állt.

2014. December 22. - 20:55:23
Válasz #122

bist

  • Vendég
A mag

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje,
hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem
az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami
egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik: "Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam
a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok
választani valakit." A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így
folytatta: "Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT - egy nagyon különleges
MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek
vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd
megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő
vezérigazgató."

Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez
hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s
elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet,
földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap
meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét
elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.

Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle.
Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már
mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte,
kudarcot vallott.

Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében.
Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas
növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a
kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta,
hogy kikeljen a mag.

Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja
elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta
a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt
válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek
kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb
pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres
cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a
sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak,
mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres
cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.

Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit.

Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban. "Istenem, milyen gyönyörű
növényeket, fákat és virágokat neveltetek" - mondta a vezérigazgató.
"Ma az egyikőtöket kinevezem vezérigazgatónak."

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a
terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet
előre. Jim megrémült. Azt gondolta: "A vezérigazgató tudja, hogy
kudarcot vallottam! Talán kirúg!"

Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a
magjával. Jim elmondta a történetét.

A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet.
Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette: "Íme az új
vezérigazgatótok!"

"Jimnek hívják." Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.

"Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató?" - mormogták a többiek.

A vezérigazgató akkor azt mondta: "Egy évvel ezelőtt az itt lévők
közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy
ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én
mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak - lehetetlen volt, hogy
kibújjanak a földből.

Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott
nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek
a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt
a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide,
amiben az én magom van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!"

Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.

Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.

Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.

Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.

Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.

Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.

Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.

Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.

"Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek.
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

 



SimplePortal 2.3.3 © 2008-2010, SimplePortal | Fordítás: SMF-Portal.hu