Szerző Téma: Testvérek  (Megtekintve 5281 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

2012. Július 02. - 09:00:22

Kamilla

  • Vendég

 Jákob és Ézsau

1Mózes 32-33. fejezet

Jákob pásztor volt.
Isten kiválasztottja, ígéreteinek örököse….

Elindult Mezopotámiába és útközben meglátogatta az Úr, álmot adott neki.
Mikor tovább ment, nem volt egyebe, mint egy álom, egy ígéret, és egy fogadalom, amikre egy kő emlékeztette, és kezében egy pálcával ment tovább, át a Jordánon!
Az Úr végig vele volt: adott neki feleségeket, gyermekeket, látásokat, kijelentéseket, sok-sok jószágot, javakat, nagy gazdagságot:
1Mózes 32:9-10;
„És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova!
Aki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól teszek veled
Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálcámmal mentem által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.”

Jákob jól imádkozott, de cselekedetei nem ezt tükrözték.
Elérkezett az idő, mikor el kellett jönnie apósa, Lábán házából, és innen is érdekes módon távozott…volt is ebből konfliktus, de végül tovább mentek..
1Mózes 31:20-24;
Jákób pedig meglopta a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adta tudtára, hogy szökni akar.
Megszökött tehát mindenestől, és felkelvén, általment a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott.
És mikor harmad napra megmondták Lábánnak, hogy Jákób elszökött;
Maga mellé vévén az ő rokonait, hét napi járó földig űzte őket; és elérte a Gileád hegyén.
Isten pedig megjelent a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.”

 
Isten közbe avatkozott Jákob védelmében, de Jákob szíve nem változott meg, félt…

  (folyt.köv.)   cw6

2012. Július 02. - 09:03:01
Válasz #1

Kamilla

  • Vendég
Aztán jött a következő probléma: volt egy rendezetlen ügye testvérével, Ézsauval, ami miatt szintén félt!
Annak ellenére, hogy megtapasztalhatta az Úr védelmét, jóságát, hűségét irányában és láthatta, hogy Isten megvédi azt, ami az Övé, mindent, amit csak neki adott… és mégis, mégis!!!
Jákob imádkozott, könyörgött az Örökkévalóhoz, hogy őrizze meg őt és mindenét, védelmet kért:
32:11-12
„Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól teszek te veled, és a te magodat olyanná teszem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.

Megemlékezett az ígéretről, emlékeztette az Urat is…
Mindez mégsem volt elég, félt, és elkezdett intézkedni:
Először ajándékot küldött bátyjának:
32:13
„És ott hála azon éjjel: és választott abból, a mi kezénél volt, ajándékot Ézsaúnak az ő bátyjának”
Ez végül is önmagában helyes:
Példabeszédek 18:16;
Az embernek ajándéka szabad utat szerez néki, és a nagyoknak orcája elé viszi őt.”

De Jákob 3x-osan bebiztosította magát:
32:17-21;
„És parancsolt az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek előtted?
 Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is jön utánunk.
Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mentek, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok.
Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk jő; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte.
Elől ment tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála.


Ezután átkeltek a Jordánon és Jabbók révénél megküzdött az Úrral, Aki megáldotta és új nevet adott neki:
 Jákobból Izrael lett = „sarkot fogó, elgáncsoló, csaló” -> „Istennel harcol, Isten harcosa, aki Istennel harcol; akiért Isten harcol; Isten fejedelme”!

És mégis!

   (folyt.köv.)   cw6

2012. Július 02. - 09:23:42
Válasz #2

Kamilla

  • Vendég

Másnap reggel, mikor látta, hogy Ézsau seregével jön, újabb ötlete támadt: ketté osztotta seregét: előre küldte szolgáit, Leával és annak gyermekeivel, és hátra hagyta Ráchelt, gyermekeivel és Józsefet, és vagyonának felét.
Így találkoztak Ézsuval….
Bátyja csatlakozni akart hozzájuk embereivel, de Jákob nem akarta (érdekes, itt még Jákob, hiába kapott új nevet):
33:12-13;
„És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek.
Felelt néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körül, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.”

Ezután segítőket akart mellé adni:
33:15a
„És mondta Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közül, mely velem van…”
Jákob ezt is visszautasította:
33:15b
„S ez monda: Minek az? Csak kedvet találjak az én uram szemei előtt.”

Vajon mi történt volna, ha nem így dönt?
Ha nem tart ilyen nagy távolságot?
Ha nem csak javaiból adott volna, kincseiből, amivel Isten megáldotta, hanem szeretetéből, önmagából is?
Ha tényleg rábízta volna magát az Úr kezére, védelmére és nem ő épített volna „védelmi kerítéseket” közte és testvér között?!
Ha nem félelemből cselekszik, hanem Istenben való teljes bizalomból és mer „nyitni” testvére felé?
Ha nem ő akarta volna megvédeni a kicsinyeket, szoptatósokat, gyermekeket?
Vajon hogyan folytatódott volna ?!
Valószínűleg akkor is megmaradt volna ki-ki a maga útján, de sok harc, ellenségeskedés elkerülhető lett volna… talán…
Ha jobban figyelt volna az Úrra….jobban bízott volna Őbenne, hűségében és megtartó szeretetében…. ígéreteiben… és nem a maga erejében….

 
Mit gondoltok erről?   vf11

2012. Július 03. - 19:34:01
Válasz #3

Kamilla

  • Vendég

 Valaki ?   s10 

 Ti hogy látjátok ezt a dolgot, napjainkban esetleg?  sm0

2012. Július 13. - 12:31:55
Válasz #4

Nem elérhető Guti Tünde

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 789
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:2018. Június 19. - 15:30:44
  • Testvér
  • Regisztrált: 10/06/2010
      • Guti Tünde
Érdekes kérdések, Kamilla!  s46
Azt láthatjuk, hogy Jákób félelmében rendelkezett a "védelmi vonalról".

"A félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, nem lett teljessé a szeretetben."
 Erre tanít minket János apostol az  I. levelében.
"Szívembe rejtettem a Te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened."          Zsoltárok 119:11.

2012. Július 14. - 00:08:44
Válasz #5

Nem elérhető johann57

  • Törzstag
  • ****
  • Hozzászólások: 316
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:2018. Június 18. - 12:38:45
  • Testvér
  • Regisztrált: 28/04/2011
Békesség!

Nagyon aktuális üzenete van napjainkban Jákób és Ézsau történetének. A testvéri kapcsolatok mindkét oldala a jó és a rossz is nyomon követhető benne. Nagy tanulság, hogy Jákób a múltban elkövetett és nem rendezett dolgok miatt tette amit tett. Sok testvéri kapcsolat azért is megterhelt és körülményes a gyülekezetekben, mert a megbocsátás az elengedés és a kölcsönös tisztelet hiányzik. Az utolsó idők egyik jele a szeretet meghidegülése lesz és ami érdekes ebben az az, hogy itt a görög szövegben az agape kifejezés van vagyis Jézus itt elsősorban nem a világban megtapasztalható különböző szeretetkapcsolatokról (filia, erosz, storgé) beszél, hanem arról a szeretetről amellyel Isten ajándékozza mg az övéit. A végidők egyik csalhatatlan jele, hogy ez a testvérek közötti és az Atya iránti szeretet kihűl a hívő emberek szívében. Sok gyülekezet állapota vezethető idáig vissza amikor a testvéri szeretetközösség felborul és az egyéni önző érdekek kerülnek előtérbe. Ahogy Jákób is teljesen megijedt attól a gondolattól, hogy Ézsau egyáltalán jót akar neki. Inkább kerülni akarta őt, mert az a biztos. Abból nem lehet baj. Ezeknek a falaknak a felépítése könnyebb, mint a lerombolása. Jákóbnak meg kellett küzdeni, hogy Isten harcosa legyen ezt mi sem úszhatjuk meg.

Áldás!

Johann
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
vatamas, Ircsi, ditte

 



SimplePortal 2.3.3 © 2008-2010, SimplePortal | Fordítás: SMF-Portal.hu