Szerző Téma: 12 forrás - 70 pálmafa  (Megtekintve 4112 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

2012. December 05. - 21:02:50

Kamilla

  • Vendég
12 forrás-70 pálmafa – Máté 10 // Lukács 10

2Mózes 15:27
Azután elérkeztek Élímbe.
Ott tizenkét vízforrás volt és hetven pálmafa.
Ott ütöttek tábort a víz mellett.”


Ezt az Igét olvasva szinte az egész Biblia eszünkbe juthat…
Most a tanítványok kiküldéséről szeretnék beszélni: a 12 és a 70 kiküldéséről, mivel mi is tanítványok vagyunk és azt gondolom, nagyon fontos, hogy lássuk, értsük, mit tettek "elődeink", mi a minta :)

Máté 10:1
„Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.”

Luk 10:19
„Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.”


Lukács 10:1
„Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetven tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült.”
[/i]
Maga előtt küldte el őket, mint Bemerítő Jánost küldte Fia előtt az Atya, hogy készítse az Úr útját = készítse a szíveket Isten Országának befogadására, készítse a Megváltó befogadására.
Kettesével küldte őket, mert:
Prédikátor 4:9-12;
„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van.
Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát.
De jaj, az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.
Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg?

Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent.
A hármas fonál nem szakad el egyhamar.”

Hármas fonál!
Az Úr, Aki kiküldte őket és a tanítványok, akik az Ő küldöttei!

A 12 tanítvány megfeleltethető Mózessel, aki közvetlenül a „Vagyok”-tól vette az Igét, Vele beszélt, a 70 tanítvány pedig a 70 vénnel, akik egyszer szintén ott lehettek az Úr közvetlen jelenlétében:
2Mózes 24:1
„Azután így szólt Mózeshez: Jöjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen, és boruljatok le tőle távol!”
De csak azután, hogy áldozatot mutattak be Mózes utasítására, aki oltárt állított fel, felolvasta a szövetség könyvét, meghintette az egész népet a szövetség vérével.
2Mózes 24:9-11;
„Majd fölment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen.
Látták Izráel Istenét: Lába alatt zafírkőféle volt, olyan tiszta, mint maga az ég.
Izráel fiainak ezekre a vezetőire nem emelt kezet.
Bár látták az Istent, ettek és ittak.”

Krisztus Jézus volt a testté lett szövetség könyve, és Vére a szövetség vére.
Ezért azok, akiket Ő küldött ki, és hallották beszédeit, ugyanolyan védelem alatt álltak, mint Mózes és a 70 vén és rájuk ruházta hatalmát is: „hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.”
 
Máté 10:5
„Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, szamaritánusok városába ne menjetek be,

Ezeket a hetvennek nem mondja!

Máté 10:6-7
„…inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz.
Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!

Bemerítő János is ezt hirdette, mint Isten küldöttje, a kiáltó szó!

Máté 10:8
„Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket.
Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.”

Láthatjuk, hogy Jézus a tanítványainak nagyobb hatalmat adott, mint ami a zsidóknak volt, hiszen tudjuk, ők is űztek ördögöket, gyógyultak meg betegek, de Jézus azt mondja az övéinek: tisztítsatok meg leprásokat: ez csak a Messiás hatalmában volt, messiási csoda volt, amikor egy leprás megtisztult, meggyógyult!

Máté 10:9
„Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe,

Erre példa, mikor Péter és János az Ékes kapuban meggyógyítja Jézus Nevével a született sántát:
Apostolok Cselekedetei 3:1-8;   
„Péter és János pedig együtt mentek fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilencre.
És hoztak egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a templomba.   
Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kért ő tőlük alamizsnát

Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!   
Az annak okáért figyelmezett rájuk, remélvén, hogy valamit kap tőlük.   
Péter pedig mondta: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!   
És őt jobb kezénél fogva felemelte, és azonnal megerősödtek az ő lábai és bokái.
   
És felszökvén, megállt és járt és bement ő velük a templomba, járkálva és szökdelve és dicsérve az Istent.”

Nem az lett volna „természetesebb”, ha van pénzük, vagy aranyuk, vagy egyéb, amit odaadhattak volna, hogy azt adják oda, és nem a hitüket gyakorolták volna, ezzel felemelve Urunk Nevét?
Így két lehetőségük volt: vagy tovább mennek szó nélkül, mint már előtte annyiszor, hiszen a sánta mindig ott koldult, vagy megálltak, és Jézus Nevét hívták segítségül, „alamizsna” gyanánt.

      (folyt.köv.)    cw6

2012. December 05. - 21:11:30
Válasz #1

Kamilla

  • Vendég
Máté 10:10
„…se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére."

Az Ige első részéről az jut eszembe, ahogyan az Örökkévaló vezette népét a pusztában, és meg van írva:
5Móz 29,5    
„Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.”
// Lukács 10:4a
„Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut.


„…mert méltó a munkás a kenyerére."
// Lukács 10:7-8;
Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére.
Ne járjatok házról házra.
Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.

A munkás kenyere = tarisznya, erszény, felsőruha, saru, bot.
A munkás bére = étel, ital.
Erről beszél Jézus a Hegyi Beszédben:
Máté 6:25-34;
„Ne aggodalmaskodjatok! Mit együnk, mit igyunk, mibe öltözzünk…keressétek először Isten országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”
Abban a házban, ami méltónak bizonyult, ott kell maradni, és nem kell házról-házra menni.
Meg kell elégedni azzal, amit ott adnak.
„Ne járjatok házról házra”!
Ez számomra azt is jelenti, hogy nem kell harácsolni, keresni, hátha máshol jobbat adnak, vagy itt is, ott is, mindenhol elvenni, ami ott van, hanem meg kell elégedni azzal, amit ott adnak, ahová Isten vezetett, akár bőséges, akár szűkös.
Pál is így volt, megelégedett azzal, amiben éppen az Úr vezette: volt, amikor olyan helyre vitte, ahol bővölködött, de sokszor olyan helyen kellett szolgálnia, ahol szűkölködött sok mindenben, de nem panaszkodott, nem keresett „jobb” helyet.
Azt mondja az Úr, hogy az utolsó időkben pont ez lesz a jellemző, hogy egyesek nem tudnak megelégedni azzal, amit Istentől kapnak, hanem:
2Timotheosz 3:1-7;
„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek.
Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent.
Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják.

Fordulj el tehát ezektől.
Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat.
Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg.”


Ez igaz azokra is, akik gyülekezetről gyülekezetre járkálnak, itt is, ott is szedegetnek, válogatnak és ami tetszik megtartják, ami nem elvetik és így „kóborolnak”, nem tudnak gyökeret ereszteni és valósággal Isten munkájába beállni, mint munkás, hanem mintegy „haszonélvezők” élnek Isten népe között és nem törődnek az igazi céllal: az Úr hasznával!

Máté 10:11
Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek.
 
Micsoda meglátogatások voltak az Ószövetségben, amikor küldöttek mentek házakhoz és áldást nyertek azok, akik jó szívvel fogadták őket: Ábrahám és a 3 angyal, Lót, és a két angyal, de emberi szinten is, például Ráháb, a parázna nő és a két felderítő, Jerikó városában.
Az Újszövetségben például Pál és társai, amikor Filippiben elmentek Lídiához:
Apostolok Cselekedetei 16:14-15;
„Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.
Amikor pedig háza népével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: "Ha úgy látjátok, hogy az Úr
híve vagyok[/u], jöjjetek, szálljatok meg a házamban!" És kérlelt bennünket.”[/i]

// Lukács 10:8-9;
„Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.
Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa.”

Ez történt Málta szigetén is Pállal és azokkal, akik velük voltak.
A máltaiak vendégül látták őket, szívesen fogadták a hajótörötteket, főleg, miután Pál meggyógyította a vezetőjük apját: Apcsel 28:1-10;

Máté 10:12-13;
„Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok.”

// Lukács 10:5-6;
„Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!
Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza.

Tehát az a ház a méltó, ahol a békesség fia, fiai laknak.
Máté 5:9
„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”
Tehát a békesség fiai = Isten fiai.
A ház jelent egy embert, egy családot, egy gyülekezetet, és az Egyházat is, mint Isten Házát.

Máté 10:14
„Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról.”
[/i]
Mit jelent az, hogy „valaki nem méltó”?
Nem fogad be titeket”, vagyis nem fogadja be Isten fiait, akik békét akarnak teremteni Isten és a ház lakóival, azáltal, hogy elmondják az örömhírt, hogy elközelített isten Országa!
„Nem hallgatja szavaitokat”, nem törődnek ezzel a jó hírrel, ezzel elutasítják az Istennel való megbékélés lehetőségét, nem tudnak Isten fiaivá válni.
„Még a port is verjétek le lábatokról”: erről a lábmosás jut eszembe: János 13:4-17;
A por azok a dolgok, amik a világban való forgolódás közben ránk tapadhatnak, kísértések, gondolati, érzelmi bűnök, amik a látás, hallás útján fertőznek, az emberekkel való kapcsolat során, amik óhatatlanok, hiszen ebben a gonosz, bűnös világban élünk, és amiket nap, mint nap le kell mosnunk: meg kell vallanunk, megbánnunk és elhagynunk.
Ebben segítenünk is kell egymásnak, a terhek hordozásával, tanáccsal, feddéssel, intéssel, ha szükséges.

   (folyt.köv.)    cw6
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2012. December 05. - 21:22:17
Válasz #2

Kamilla

  • Vendég
Lukács 10:10-11;
Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy közel jött az Isten országa.”

Közel jött, ott volt, de elmulasztották!
Elmulasztották a kegyelmet…
Ezután Jézus felsorol városokat, akik ezt tették, akik ellen leverték a lábukról is a port Isten emberei: Kapernaum, Betsaida, Korazin.
Ezek súlyosabb ítélet alá esnek amiatt, hogy elutasították Isten megmentő kegyelmét, Isten Fiát, mint azok a városok, amik paráznaság, homoszexualitás, és hasonló bűnök miatt estek régebben ítélet alá.
Más az ítélet, és a bűnök következménye, amikor valaki a saját bűnei miatt hal meg, és más, amikor lázadás, Isten elleni bűnök miatt:
4Mózes 27:1-7;
„Előálltak pedig a Czélofhád leányai, a ki Héfer fia vala, a ki Gileád fia, a ki Mákir fia, a ki Manasse fia volt, József fiának, Manassénak nemzetségei közül. Ezek pedig az ő leányainak neveik: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thircza.   
És megálltak Mózes előtt, és Eleázár pap előtt, és a fejedelmek előtt, és az egész gyülekezet előtt a gyülekezet sátorának nyílásánál, mondván:   
A mi atyánk meghalt a pusztában, de ő nem volt azoknak seregében, a kik összesereglettek volt az Úr ellen a Kóré seregében; hanem az ő bűnéért halt
meg,[/b] és fiai nem voltak néki   
Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az ő nemzetsége közül, azért, hogy nincsen őnéki fia?
Adj örökséget nékünk a mi atyánknak atyjafiai között.   
Mózes pedig vitte ezeknek ügyét az Úr elé.   
És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
   
Igazat szólnak a Czélofhád leányai: Adj nékik örökségi birtokot az ő atyjuknak atyjafiai között, és szállítsd rájuk az ő atyjuknak örökségét.”

Máté 10:16
"Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.”
// „…és tiszták, mint a galambok.

// Lukács 10:3
„Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

Az a szó, ami itt „okosak” jelent még: józanságát megőrzőt, önmagán uralkodót, érzéseinek parancsolót, körültekintőt, értelmeset, fortélyost, ravaszt.
Tiszták, mint a galambok”, vagyis érintetlenek, be nem szennyezettek, változatlanok, szelídek.
A szelídségről az jutott eszembe, hogy amikor Jézus feljött a Jordán vizéből, a Szent Szellem rászállt, mint egy galamb, vagyis a Szent Szellem megnyugodott a Bárányon!
Megnyugodott rajta, Vele ment a pusztába is, ott győzelemre segítette és Jézus a 40 nap elteltével, amikor legyőzött minden sátáni támadást, a Szellem Erejével kezdte meg szolgálatát.
Minket is bárányoknak nevez az Úr, akiken szintén megnyugszik a Szent Szellem.
Így küld minket az Úr a farkasok közé, ahogyan megígérte:
János 14:15-17;
"Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Szellemét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."

Máté 10:17
„Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban,”

Óvakodj az emberektől!
Kiktől?
A vallásos, törvénykezőktől, akik nem Szellem szerint élnek, nem a békesség fiai.
Megkorbácsolnak a gyülekezetekben, az Egyházban, a testies, lelki keresztények, akik üldözik a szellemit.

Máté 10:18
„..sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak.

Máté 10:19-20;
„Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.
Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Szelleme szól általatok.”

Lukács 10:16
"Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem."

Félelmes Igék ezek!
Olvashatunk erre példát, amikor Mózes ellen beszélt a nép, mi lett a büntetés, Kóré és társai esetében, vagy amikor Sámuellel perlekedtek, királyt kérvén, akkor is ezt mondta az Úr:
1Sámuel 8:4-7;
„Összegyűltek azért Izráelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.   
És mondták néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útjaidon; most azért válassz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.   
Azonban Sámuelnek nem tetszett a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk.
És könyörgött Sámuel az Úrhoz.   
És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük.


Máté 10:21-22;
„Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.


      Ámen                cw6
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
Ircsi

2012. December 07. - 08:38:33
Válasz #3

Kamilla

  • Vendég
Eszembe jutott még pár gondolat...

12 forrás = 12 kútfő, akik Krisztus Jézusból fakadnak, a 12 apostol, a 12 alapkő, melyre épül az Egyház.
Maga Krisztus Jézus az alapkő, a becses, drága Szegletkő.
Zakariás 13:1
„Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.”
János 4:13-14;
„Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."
Ez a forrás, kútfő Isten Házában ered és onnan folyik szét: Ezékiel 47. fejezet
47:1
„Azután visszavitt engem a templom bejáratához.
Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz.
A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább.”

Élő víznek kútfeje, Ő a gyökér, a szelíd olajfa, törzse, gyökere, megtartója, melyen a 12 ág volt és most egy rövid időre ugyan kitörettek, és vadolajfa ágak lettek odaültetve, a törzsbe, de hamarosan újra beoltatnak!
A tanítás Sionból jön, az Úrtól és ez a 12 forráson, kútfőn keresztül indult, amelyek a gyökérből táplálkoztak.
Róma 3:1-2;
„Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna?
Minden szempontból sok.
Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit.”


12 forrás, kútfő és körülöttük 70 pálmafa.
Egy oázis a sivatagban, a pusztában!
Izrael és mindazok, akik Krisztus Jézusban gyökereznek, a Kősziklán állnak, teljes hittel, és Belőle, a Kútfőből isznak, és élő vizek fakadnak fel bensejükből, hogy ők is áldássá váljanak a népek között, hogy meggyógyuljanak = megtérjenek és helyreállítódjanak Krisztusban!
De mi előzi ezt meg?
Törvény és rendelkezés:
2Mózes 15:25-26;
„Õ pedig az ÚRhoz kiáltott segítségért, és az ÚR mutatott neki egy fát.
Azt dobta bele a vízbe, és édessé vált a víz.
Ott adott a népnek rendelkezéseket és törvényeket, és ott tette próbára őket.
Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak szavára, és azt teszed, amit õ helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam.
Mert én, az ÚR, vagyok a te gyógyítód.
Azután elérkeztek Élímbe.
Ott tizenkét vízforrás volt és hetven pálmafa.
Ott ütöttek tábort a víz mellett.”


Egy fát mutatott az Úr, melyet a keserűvízbe dobott Mózes és édessé lett a víz = a Kereszt az a fa, amit a népek közé „dobott” az ÚR, és a keserű édessé lett, a halálból élet lett!
Adott rendelkezéseket és törvényeket Krisztus által betöltve, hogy aki Őbenne él, az élhessen általuk, és ad próbákat is, hogy formáljon és kipróbáltakká, hűségesekké válhassunk, hogy aki mindvégig megáll, az üdvözülhessen.
Így jön el gyógyulásunk!

Malakiás 4:1-2;
„Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.   
És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok.”

 
„Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak szavára, és azt teszed, amit õ helyesnek tart, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését”
= „Akik félitek az én nevemet
= Jeremiás 17:7-8;
„De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az ÚR a bizodalma.
Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad.
Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.”


          :)     cw6
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

 



SimplePortal 2.3.3 © 2008-2010, SimplePortal | Fordítás: SMF-Portal.hu