Szerző Téma: Zimányi József Igehirdetései (hang)  (Megtekintve 31093 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

2013. Szeptember 20. - 21:35:50
Válasz #15

Nem elérhető nagyika7

  • Adminisztrátor
  • Hős tag
  • *
  • Hozzászólások: 5588
  • Ország: hu
  • Nem: Férfi
  • Utoljára itt járt:Ma - 15:18:35
  • katona
  • Regisztrált: 31/07/2009
      • Hajnalcsillag
Meg van a teljes könyv. Nagyon jó! Ajánlom megvenni és elolvasni!

 vr1
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
Mariann, Taabita, Siko Samuel

2013. Szeptember 29. - 20:49:50
Válasz #16

Mariann

  • Vendég
Tíz nap az élet

Amiről ebben a fejezetben beszélni szeretnék, szükséges, hogy előbb olvassuk el Isten Igéjét az új bibliafordítás szövege szerint Sámuel első könyvének 25. fejezetéből, a 36-tól a 42. verséig:
<<Amikor Abigail visszaérkezett Nábálhoz, olyan lakoma volt a házában, akár egy király lakomája. Nábál jó hangulatban volt, de annyira részeg, hogy az asszony egyáltalán nem mondott el neki semmit egészen reggelig. Reggel azután, amikor kijóza­nodott Nábál, elmondta neki a felesége ezeket a dolgokat. Erre elhalt a szíve, és szinte kővé der­medt. Mintegy tíz nap múlva aztán megverte az Úr Nábált, és meghalt. Amikor meghallotta Dávid, hogy meghalt Nábál, így szólt: Áldott az Úr, mert befe­jezte peremet Nábállal, aki gyalázott engem; vissza­tartotta szolgáját a gonoszságtól, és visszafordította az Úr a gonoszságot Nábál fejére! Azután üzenetet küldött Dávid Abigailnak, hogy el akarja venni feleségül. Dávid szolgái elmentek Abigailhoz Karmel­ba, és így szóltak hozzá; Dávid küldött bennünket hozzád, mert el akar venni feleségül, Az asszony fölkelt, arccal a földre borult, és ezt mondta: A te szolgálód szolgálóleány lesz, és uram szolgáinak a lábát fogja mosni. Azután Abigaíl sietve készülő­dött, és szamárra ült, öt cselédlány kísérte. Elment Dávid követeivel, és a felesége lett.>>
Amirő1 olvastunk az nem más, mint egy szerencsétlen házasság képe; egy bolond ember feleségül kapott egy csodálatos asszonyt.
Most a nők figyelmét kérem! Ha egy nő, - legyen leány, vagy asszony - és nagyon szép, az egy akkora nulla», hogy nem fér bele ebbe a könyvbe. Ha na­gyon okos, akkor még egy <nulla». Ha gazdag, akkor a harmadik <nulla». De ha hívő, akkor egy egyest írunk a nullák elé, és ezerszer annyit ér, mint bárki más. Abigail nagyon okos volt, nagyon szép; nagyon gazdag és istenfélő. Mennyit szenvedhetett ez az asszony egy bolond ember mellett. Nábál neve azt jelenti, hogy <bolond».
Dávid elküldte követeit Nábálhoz, akkor amikor a juhokat nyírják; ilyenkor nagy ünnepség van, nagy lakoma. Hatszáz emberével, - mint élő kőfal, ­őriztette Nábál vagyonát. Akkor nem úgy volt ám, mint ma, hogyha baj van csak egyszerűen tárcsázzuk a rendőrség számát.
Jöttek a portyázó csapatok, raboltak, megölték a szolgákat. Tudjuk a Jób esetéből. Elhajtották a mar­hákat és mindenét. De Dávid hatszáz embere élő kőfal volt, senki nem mert közel menni a Nábál va­gyonához. De közben elfogyott a sereg élelme, és a hatszáz ember megéhezett.
Testvérek! Én nem csak prédikálok az éhségről, én át is éltem, és tudom mi az. Soha nem felejtem el azt a 13 éves fiút a lágerben, aki a kenyércsomagra, - ahogy a konyháról hoztuk, hogy a barakkba vigyük magunknak, - ráugrott. Tudta, hogy meg fogják ölni, de még az élete árán is hozzá akart jutni egy szelet kenyérhez. A társai megölték, agyonverték ott a kenyércsomón. Fülén, száján, orrán jött a vér, de még nyelt egyet. Sokszor előttem van az az utolsó rágás, nyelés. Ledobták a kenyérről, s megettük a véres kenyeret, már amit meg lehetett még enni belőle. Ilyet is tud az éhség művelni.
Dávid élelmet kért Nábáltól, szépen, tisztelettel. Nábál rendkívül ostoba és goromba választ adott. Dávid pedig így szólt, megesküdött: <<...reggelre semmit sem hagyok meg mindabból, ami az övé, még egy kutyát sem.> ( 1 Sám 25,22). Dávid az ígéret tételekor elengedte Isten kezét: Nem csak az éhség idején, bármilyen feszültség idején, ha egy hívő ember elengedi az Isten kezét, az ördög rettenetesen fel tudja használni. Azt mondta Dávid: <<Kösse fel mindenki a kardját! És felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és felvonult Dávid után mintegy négyszáz ember, kétszáz pedig ott maradt a fölszerelésnél.> ( 1 Sám 25,13). Csakhogy egy bölcs ember, egy bölcs szolga megmondta Abigailnak: <<Most már neked kell tudnod és látnod, hogy mitévő légy, mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen.> (17.v ). Abigail megmentette háza népét. Emlékeztek arra, hogy Noéról mi van megírva? Bárkát épített háza népe megmentésére; így került be a hit­hősökhöz (Zsid 11,7).
Ti tudtok valamit tenni a házatok népének megmen­tésére? Abigail megmentette a háza népét, csak a fér­jén nem tudott segíteni. Vannak családok, ahol né­mely családtagon nem lehet segíteni. Van akin nem lehet segíteni. Jézus megmondta: << .. és senki el nem veszett kőzülök, csak a veszedelemnek fia...> (Jn 17,12 Károli). Jobb lett volna, ha meg sem születik. De aki közületek féli az Urat, akinek élő hite van, és mindennél és mindenkinél jobban szereti Krisztust, tegyen meg mindent a maga családjáért.
Sokszor jönnek hozzám feléségek, anyák, panasz­kodnak kétségbeejtő helyzetben: Mit tudnék tenni a gyermekemért, férjemért? Egyet lehet tenni: Még közelebb menni Krisztushoz, még jobban sugározni a Krisztus vonásait, megjeleníteni az Úr Jézust. Akik közületek nehéz házasságban élnek; szenvednek, tele vannak sebekkel, tegyenek az Úr Jézus erejére tá­maszkodva egy ígéretet: <Én meghódítom őket!» Hódítsátok meg azokat, akikkel olyan nehéz együtt lenni! Sose üssetek vissza! Ne kívánjátok a halálát, hiszen a pokolba jut! Egyengessétek az útját Krisztus felé! Soha nem tudjátok, hogy melyik mozdulat, melyik mosoly, melyik simogatás, melyik viszonzása a jónak dönti le benne a sötét erőt, és leroskad és sírni fog. És azt mondja majd: <Köszönöm a szerete­tedet. Megadom magam.» Ez nem a mi erőnk. Ez. nem a mi szeretetünk. Ez a Krisztusé.
Abigail nagyon bölcs asszony volt. Mi férfiak nagyon! ostobák tudunk lenni. A nőkben a külsőt nézzük; ilyen szép, olyan szép... A nőknek ennél több az eszük, mert nem a szépséget nézik, hanem a szellemi értéket. Ez általában így van. Nagyon csúnya fér­fiaknak gyakran olyan szép feleségük van, - mert akkor szép a férfi, amikor a lelki tartalom kiárad belőle.
Volt egy professzorunk, Makkai Sándor, aki erdélyi püspök volt korábban. Magyarország legcsúnyább embere volt, de mikor tartotta az órát, a szemünket nem tudtuk róla levenni. Gyönyörködtünk az arcá­ban, úgy ömlött róla a lelki tartalom.
Mondok egy példát a másik oldalról. Az idősebbek emlékeznek Stewart Jakabra, a futballistából lett evangélistára. Annyira vártuk, vajon kit fog feleségül venni. Budapesten, a Margit rakparton volt a baptista szeminárium. Ott tanított egy amerikai tanárnő teo­lógiát. Jakab beleszeretett ebbe a tanárnőbe. Mi nem láttuk, csak hallottuk, hogy megnősült. Annyira kí­váncsiak voltunk, hogy ez a nagyszerű, csodálatos ember kit vett el feleségül. Makón találkoztam Ja­kabbal, ahol a Bethánia rendezett evangélizációt: Hat­van tagja volt a makói Bethániának. Jakab azt mond­ta: az hatvan utca. Minden egyes tagnak vállalni kel­lett egy utcát, és János evangéliumát elvinni annak minden házába. Én mentem Jakabbal, mivel tudtam annyit angolul, hogy kisebb dolgokban tolmácsoltam. A házigazdák a mezőn voltak. Alig tudtunk bemenni egy-egy házba, hatalmas kutyák őrizték. De Jakab nem félt, őt nem bántották a kutyák. Csodálkoztam a bátorságán.
Valaki bejelentette, hogy: Jön Jakab felesége. Mikor én megláttam azt a <gombóc» asszonyt...! Hát ez ret­tenetes! Hát ennek a Jakab testvérnek hol volt a sze­me? Ez kit vett el? Szegény Jakab! Szinte sirattam. Egyszer azonban hallottam őt szolgálni: Arról beszélt, hogy Jézus háromszor kérdezi Pétert, hogy szeretsz-e engem. Nagyon sok ostoba református pap ezt úgy magyarázta- talán még mindig akad ilyen múzeumba való lelkész -, hogy Jézus azért kérdezte háromszor, hogy emlékeztesse: Háromszor tagadtál meg, nesze neked a három kérdés. Ezt azok magyarázzák így, akik se nem látnak, se nem hallanak. Jézus azért kérdezte háromszor, mert ennyire volt szükség, hogy felhozza Péter szívéből az addig lenyomott, lappangó szeretetet. Mit felelt Péter? Te mindent tudsz, hát tudod, hogy szeretlek téged.
Úgy magyarázott ennek a Stewartnak a felesége, hogy Zimányi József csak zokogott. Úgy sírtam, folyt a ruhámon végig a könnyem. Ó Uram, igaz, felhoztad az én szívemből is. Uram, Te tudod, hogy mindenki­nél, mindennél jobban szeretlek. Azt mondtam akkor: Ez a Jakab a legszebb lányt vette el. Úgy megszé­pült a prédikálás közben! Isten Igéje átjárta azt az asszonyt. Mégiscsak jól választott Jakab. Jó helyre fordította a szemét.
Meg kell mondanom valamit. Az Édenkertrő1 úgy szoktunk beszélni, hogy a Sátán elcsábította Évát, Éva pedig, Ádámot. Nem így van! A Sátán elcsábította az első házaspárt! A Sátán a házasságot támadta meg, és most is ezt teszi. Mindig a házasságot támadja meg. Ez a legkisebb élő sejt, építőkocka minden országban. A Sátán támadása elsősorban a család ellen irányul. Mindegy, hogy melyik oldalról; gyerekeken át, férjen, feleségen át, anyós-meny viszonyán, - de a családot támadja meg. De jó lenne ha komolyan vennétek: Őrizni kell a családot, és amit tudtok tegye­tek meg a családotokért. Ha a ti szívetek templom, ha a ti szívetekben a templom harangja szól, ha Isten szeretete árad el benne, akkor áldássá váltok a csalá­dotokban, akármilyenek is a családtagok.
A hálószobámban ott van egy nagy kép, a feleségem képe, abból az időből, amikor megismertem. És újra és újra visszaemlékezem, milyen sokszor voltam türelmetlen, ideges, sokszor nem tudtam felkészülni, a prédikációimra, sokszor elkéstem miatta. Egyszer az esperesem mondta: <Zimányi, magának autója van, mégis elkésik.» <Esperes úr, de feleségem is van.» <Ja, akkor más.» Elkéstem, hát elkéstem. In­kább egy esperesi dorgálás, mint a feleségem könnyei. Sokszor eszembe jut, több türelem kellett volna. Nem tudtam az Úr Jézust a feleségem előtt úgy képvi­selni, ahogy kellett volna.
Azért ha a szíveteket bármi terheli, ha bármi bántja, ha azt látjátok, hogy nem Jézus képviselői vagytok a házban, a családban, akkor meg kell ezt változtatni.
Minden körülmények között az Úr Jézus erejét és evangéliumát hordozzátok!
Figyeljétek meg, hogy Abigail mit csinál! A férje mu­lat. Nem beszél vele, mert amíg mulat addig nem lehet. Azonnal felpakolnak öszvérekre annyi enni­valót, amennyit lehet, és mennek Dávidhoz. Az asszony ereszkedik lefelé az úton, Dávid pedig jön vele szembe, hogy megrohanja a házat. Négyszáz fegy­veres, éhes ember! Megtörténik a találkozás. Hallgas­sátok meg mi történik. Ezt mondja Dávid: <<Úgy bán­jon el az Isten Dávid ellenségeivel most és minden­kor, hogy reggelre semmit sem hagyok meg mindab­ból, ami az övé, még egy kutyát sem. Amikor megpillantotta Abigaíl Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, és a földre borult.> ( 1 Sám 25,22-23).
Aki nem alázatos, az nem tud segíteni. <<Lábához esett, és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös...>> Egy csapásra megtörte az indulatot, magára vette a férje bűnét.
Asszonyok! Ne vigyétek ki a férjetek bűneit az utcára, meg a szomszédba! És ti férjek, ti se vigyétek ki! Tudjátok hova kell vinni? A Felkent elé. Abigailnak Dávid volt a felkent. Ott kell úgy elmondani; az én bűnöm is, nem csak az övé. Sokszor azért olyan ami­lyen, mert én meg olyan vagyok amilyen. Megállította
Dávidot: < ..én vagyok a bűnős..> Erre az asszonyra nem lehet kardot emelni. S akkor így folytatja: < ..mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Bolond a neve, és bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél.> (25, 24-25). És most jön a meggyőző be­széd: <<Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr harcait harcolod, uram...> (28.v.). Halljátok ezt? Dávid, te az Úr harcait harcolod. Akkor mit akar ez a négyszáz gyilkos? Hát ez az Úr harca? Egy családot megrohanni és megölni? Hát te az Úr harcait harcolod!
Teológiai oktatás Dávidnak a völgyben. Egy okos asszony tanítja a felkent fejedelmet. Ugye milyen csodálatos? Micsoda hatalom és erő van ebben a bölcs asszonyban. De tebenned (Dávid) nincs semmi bűn mióta élsz (pedig volt elég). Magamra veszem a férjem bűnét, de tebenned nincs semmi bűn. S akkor folytatja: <És ha akad, aki üldöz; és az életedre tör, az életed, uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve Istenednél, az Úrnál... ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért...> (2 9.31.v ): Ne szennyezd be a trónt, hiszen a királyi trón felé mégy! Prófétál ez az asszony! <<..az Úr harcait harcolod..>> és most mit akarsz? Né­hány védtelen embert megbosszulni, megölni, mert éhes vagy? Így fogsz a trónra menni? Ha Izrael kirá­lya leszel, ezt a véres eseményt viszed magaddal? Dávid elszégyelli magát. Ezt mondja: <Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert meg­akadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy magam segítsek magamon.> (32b-33.v ).
Én azt kívánom minden feleségnek és férjnek, hagyja­tok áldott emlékeket. Legyetek eszközök abban, hogy megakadályozzátok a másikat a bűnben. Hordozzátok Istennek ezt az áldását! Nem magunkért kell harcolni, nem is a mi megbecsültetésünkért; a másikat kell védeni!
Dávid megbocsát, elveszi az ajándékot, amit Abigail örömmel vitt az Úr felkentjének.
Mondjátok meg őszintén, ti törődtök azzal, hogy az Úr Felkentje hogyan van ellátva?! Isten ügyével tö­rődtök eleget? Ha Istennek valamilyen igénye van felétek, javaitok felé, ne alkudozzatok! Örüljetek, hogy igénybe veszi. Ez megtiszteltetés. Aki kölcsön ád az Úrnak, aki könyörül a szegényen, a legmagasabb kamatot kapja érte, mert onnan, fölülről jön. Nincs
Dávidot: <...én vagyok a bűnös..> Erre az asszonyra nem lehet kardot emelni. S akkor így folytatja: <..mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Bolond a neve, és bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél.> (25, 24-25). És most jön a meggyőző be­széd: <Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr harcait harcolod, uram...> (28.v. ). Halljátok ezt? Dávid, te az Úr harcait harcolod. Akkor mit akar ez a négyszáz gyilkos? Hát ez az Úr harca? Egy családot megrohanni és megölni? Hát te az Úr harcait harcolod!
Teológiai oktatás Dávidnak a völgyben. Egy okos asszony tanítja a felkent fejedelmet. Ugye milyen csodálatos? Micsoda hatalom és erő van ebben a bölcs asszonyban. De tebenned (Dávid) nincs semmi bűn mióta élsz (pedig volt elég). Magamra veszem a férjem bűnét, de tebenned nincs semmi bűn. S akkor folytatja: <És ha akad, aki üldöz, és az életedre tör, az életed, uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve Istenednél, az Úrnál... ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért...> (29.31.v ). Ne szennyezd be a trónt, hiszen a királyi trón felé mégy! Prófétál ez az asszony! < ..az Úr harcait harcolod ..> és most mit akarsz? Né­hány védtelen embert megbosszulni, megölni, mert éhes vagy? Így fogsz a trónra menni? Ha Izrael kirá­lya leszel, ezt a véres eseményt viszed magaddal? Dávid elszégyelli magát. Ezt mondja: <Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert meg­akadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy magam segítsek magamon.> (32b-33.v ).
Én azt kívánom minden feleségnek és férjnek, hagyja- ' tok áldott emlékeket. Legyetek eszközök abban, hogy megakadályozzátok a másikat a bűnben. Hordozzátok Istennek ezt az áldását! Nem magunkért kell harcolni, nem is a mi megbecsültetésünkért; a másikat kell védeni!
Dávid megbocsát, elveszi az ajándékot, amit Abigail örömmel vitt az Úr felkentjének.
Mondjátok meg őszintén, ti törődtök azzal, hogy az Úr Felkentje hogyan van ellátva?! Isten ügyével tö­rődtök eleget? Ha Istennek valamilyen igénye van felétek, javaitok felé, ne alkudozzatok! Örüljetek, hogy igénybe veszi. Ez megtiszteltetés. Aki kölcsön ád az Úrnak, aki könyörül a szegényen, a legmagasabb kamatot kapja érte, mert onnan, fölülről jön. Nincs olyan bank Magyarországon, amelyik annyi kamatot fizetne, mint az Úr.
És mi történik amikor kijózanodik Nábál? Mert óri­ási mulatságot rendezett. A szolgáitól nem sajnálta, meg kellett mutatnia, hogy mivel rendelkezett; pocsékoltak és pazaroltak. Amikor egy-egy családban - keresztyén családban is - esküvő van; mennyi pénzt elköltenek olyasmire, amire nem kellene: Pedig jaj de mennyit oda lehetne adni az Úr Jézus­nak belőle!
Nábál kijózanodik reggel, és a felesége nyugodtan, határozottan megmondja mit tett. Ez az ember annyi­ra tele volt gyűlölettel a felkenttel szemben, :hogy ekkor megütötte a guta, megbénult. Annyiszor pró­báltam átélni Nábál helyzetét ebben a tíz napban. Azért adtam ezt a címet; hogy «Tíz nap az élet», mert tíz napot kapott Nábál. Lebénult, most már kie­sik minden a kezéből. Már nem az övé a pénz, a gyapjú, a tárgyalás a kereskedőkkel, már nincs ha­szon, nincs bevétel, nincs jövőre terv. Tehetetlen, béna, mozdulatlan. Tíz napot kapott: Mindennap egyet a tízparancsolatból, hogy gondolja át. Nem tudom mi folyt le benne, de egyet biztosan tudok. Ha valaki Isten nehéz keze alatt megalázkodik, és magába száll, és jön az Úr; nem öli meg. Itt pedig
meglátogatta, és kioltotta az életét az Úr Olyan állapotban találta Nábált, hogy nem lehetett kegyelmezni. Ez az ember átlépte az irgalom határait. Isten adott neki gazdagságot, jó egészséget, (mert aki egész éjszaka tud mulatni, az biztosan egészséges), csodálatos feleséget. Mennyi ajándék! Zsidónak született, ismerhette Jehovát. S megüti a guta azért, mert a felesége adott valamit Isten felkentjének. Nem sokat; az ő vagyonához képest. És ebbe belehal. S akkor Dávid üzen Abigailnak: Isten leperelte peremet. Le­szel a feleségem? Még egyelőre bujdosásban, mert még Saul kergette Dávidot.
 Ez most is így van. Mikor valaki eldönti, hogy Jézusé lesz akkor vállalni kell a bujdosást is. Magyarországon nem az evangélium uralkodik. Még mindig megvan­nak a hátrányai az élő hitnek, és sok mindent nem tehetünk, amit más tehet. Sok mindent nem fogha­tunk meg, amit más megfoghat. Mi sok mindent nem vihetünk haza. Nekem olyan elismerés volt Felvidé­ken az első gyülekezetemben. A gyülekezet leányai kijártak a szőlőbe. Egy idő után a felügyelő kijelen­tette: A gecsei lányokat nem kell megmotozni, nem lopnak semmit. A többit meg kellett. Ez az igazi lel­készi oklevél!
Szeretném föltenni a kérdést. Ahogy Nábálhoz eljött az Úr, és olyan állapotban találta, hogy ki kellett oltani az életét... Ha titeket most meglátogatna az Úr, hogy fogadnátok?
Elmondok egy megdöbbentő példát. Szilvásváradra mentem evangélizálni, hegyi úton kellett felmennem. Vezettem a kocsit, teherautók mentek mellettem, kőzetet szállítottak, és hullottak le a kövek a teherautókról; állandóan reszketésben vezettem, hogy be ne törjék az ablakot. 4 órára érkeztem meg holt fáradtan. Nemsokára prédikálni kellett. Leültem a díványra, elővettem a jegyzetemet. A lelkészcsa­ládnak három kislánya volt; egy 7 éves, egy 4 éves és egy egészen kicsi. A 7 éves felmászik oda mellém. Ez a 7 éves - nem tudom hol tanulnak ilyet a gye­rekek, - de egyből letegezik az embert. Az a pár év nem számít, ő 7 én meg 70 vagyok. <Idefigyelj> ­mondja nekem - <mesélj nekem.» <Noémi, nekem nincsenek meséim csak bibliai történeteim.» «Értsd meg, hogy nekem mese kell!! » (Ebből miniszterelnök lesz- gondoltam.) <Noémi, értsd meg nekem nincse­nek meséim.» <Jól van, akkor mesélj akármit.» (A mese marad.)
El kezdem mondani a naini ifjú történetét. Mondom, hogy: <Egy édesanya egyetlen fiát kíséri...» <Hol az apa?» <Ő már meghalt.» <Jézus mért nem támasz­totta fel?» Tudta a történetet. Zavarban voltam, mind­járt kerestem a lelkészi oklevelemet. Mit mondjak?
<Hát azért nem támasztotta fel; mert akkor még nem kapott az Atyától hatalmat, hogy tanítson és gyógyít­son.» <Most hol vannak?» Mondom: <Már együtt vannak.» <Hol?» <Az Úrnál.» Mellékesen megjegy­zem, hogy 4 évet elvégeztem elég jó eredménnyel a teológián, de egyetlenegy professzor sem beszélt arról, hogy a halál és a feltámadás között hol leszünk. Akármelyik «profot» kérdeztem azt mondta: <Józsikám majd megmondom... tegnap.» Azt kérdezi tőlem a kislány: <Mondjad, mit csinálnak ott?» Jól kival­latott. Én még nem vizsgáztam így dogmatikából. Az a 7 éves aranyos kis tiszta gyerekszem, amikor néz. az emberre! Úgy szégyelltem magam. A gyerekek szemében ott van még valami az Édenkertből, egy kis fény Mienk már nagyon kevély, mindegyikünké.  <Mit csinálnak?» Mondom: «örülnek.» «Mindenki örül?» <Mondjad: Mikor leszünk ott?» Ebben a pillanatban megdöbbentem. Szinte majdnem kimondtam: ` Uram, csak ne most. Mennem kellett prédikálni és éreztem, hogy nem vagyok kész. Csak ne most... Az­tán jött egy érdekes fordulat: <Mondjad nekem, ott mindenki boldog?» <Igen.» Hozzám hajol: Ide fi­gyelj! Azért egy-két viccet elmondhatok majd?» Most tessék, erre mit feleljek? Nem volt benne a jegyzet­ben, hogy mit kell mondani erre. Mondjam, hogy hallgass, ezt nem lehet? Úgy nézett rám az aranyos kis szemével, most is látom. Mondhatok viccet? Mit feleljek? Imádkoztam: Uram, nem ér semmit a tudá­som. Segíts most. Hirtelen kaptam egy választ. <Noémi tudsz te rendőrvicceket.» <Ajjaj, mondjak egyet?» <Ne.» «Hát Arisztid és Tasziló?» «Azt is tudok. » <Mondd meg nekem Noémi: Mikor mondjuk a rendőrvicceket, ugye kicsúfoljuk őket és nevetünk.» <Igen.» «Te gondolod, hogy Jézus előtt lehet csúfol­kodni és gúnyosan nevetni?» «Tényleg. Akkor nem mondok viccet. »
Levizsgáztam majdnem jelesre. Azt a kisgyereket nem felejtem el soha. Megdöbbentett a kérdése: Mi mikor leszünk ott? Azért kérdezem most tőled is: Te most készen lennél, ha menni kellene az Úrhoz? Eljártok evangélizációkra, jó szívvel, jó lélekkel, telí­tődni, de ha most azt mondaná az Úr, hogy gyere, tudnád mondani? Készen vagyok. Én akkor féltem, riadalom szállt rám. Uram, csak ne most! Pedig evan­gélizációt mentem végezni.
Visszatérek az első emberpárhoz. Ádám nem őrizte a kertet, de nem őrizte a feleségét, a gyengébbet sem. A férjeket kérem: Az Úr félelmében őrizzétek azt a gyengébbet, pedig gyengébbek őrizzétek azt a nála­tok is gyengébb erőset! Igen, én úgy gondolom, hogy a legtöbb házasság; ha tönkremegy, a férj az oka.
A Bibliából Káleb története engem nagyon megfogott. Káleb és Józsué ketten voltak, akik megmaradtak azok közül, akik 20 évnél idősebbek voltak, mikor kijöttek Egyiptom földjéről; mindenki meghalt, még Mózes is, nem mentek be az «ígéret földjére». Káleb a hon­foglalás nagy harcaiban így szól: <<Aki megveri és el foglalja Kírjat-Széfert, - egy óriási pogány erődítmény volt - annak adom a lányomat, Akszát feleségül.> (Józs 15,16). A lányt nem kérdezi meg. Szegény asszony, hogy izgulhatott: <Csak csinos fiú lenne.» És mégis ez az apa nagyon jól döntött: <Olyan férjet akarok a lányomnak, aki az életét kockáztatja az Úr ügyéért való harcban» És aki elfoglalta, közeli rokon volt, feleségül vette Akszát. Úgy gondolom, hogy meg­szerették egymást. De hány olyan szerencsétlen há­zasság lehetett, ahol a szülők döntöttek, mert gazdag, meg ezért, meg azért... Milyen jó, hogy most már nem így van, hanem szabadon lehet dönteni. Csak olyan valaki jöhet közel hozzám, aki nálam is jobban szereti az Urat. Ez először is a lányokra vonatkozik,  aztán a fiúkra.
Van még egy mondanivalóm. Nem mindenkinek egyformán adatik az idő, hogy éljen a kegyelemmel. Ennek a bolond embernek tíz napja volt. Noé ide­jében 120 évig várt az Isten béketűréssel. Ákán lopá­sakor egy éjszaka volt megadva neki és gyerekeinek. Nagyon különbözőek az idők. Nagyon jó lenne, ha megtanulnánk: - ahogy szólt az a szolga Abigailnak, hogy nagy a baj, - az idejében mondott intő szó éle­teket menthet: Emlékeztek Naámánra? Ő nem megy bele a Jordán sáros vizébe: Ezért jött ide? Abana és Párpár vizei nem jobbak? «Atyám; - mondja egy vitéz, - hát csak azt kérte. tőled, hogy fürödjél meg. Ha nehezebbet kért volna tőled, nem tetted volna meg?» Csak le kellett vetni a páncélt. Belement a vízbe. Ha nincs az az ember; az a jó, okos közbeszólás, akkor hazamegy és poklos marad. (2Kir 5:) Körülöttetek is élnek emberek, akiknek kell néha egy-egy jó szó; és ha kapcsolatban vagytok az Úr Jézussal, mindig megta­láljátok a jó szót. Egy szón egy élet múlhat, egy családi béke, házasság borulhat fel, ha nem léptek közbe egy jó szóval. Legyetek Istennek olyan áldott gyermekei, akik el tudják végezni ezt a felséges szolgálatot. Sodo­mának is egy éjszakája volt, amikor Lót a vőit és a többieket figyelmeztette, s kigúnyolták, kinevették. Szeretném, ha közületek senki nem lépné át a határ­talan irgalom határait, hanem belül maradna. Hívok mindenkit még közelebb Krisztushoz. Nekem már nagyon kevés időm van itt a földön, s csak egyetlen célom van: Még közelebb Krisztushoz... Nem azért, mert jön a halál, hanem azért, mert viszonozni kell ezt a szeretetet. Annyira el vagyunk adósodva az Úr­nak.
Egy kedves néni Álmosdon, mikor kijöttem a temp­lomból, alaposan megrázott: «Maga egyebet sem tud prédikálni kedves, csak a bűnről, az a szerencséje, hogy magát is belefoglalta.» Erre azt mondtam: <Én nálatok is bűnösebb vagyok.» Jó ezt tudni amikor végeztünk a szolgálatunkkal, hogy nem vagyunk kü­lönbek, mint azok akiknek segítünk.
Mit mondott Abigail? Dávid szolgáinak a lábait fogom mosni. Királyné lett, de vállalkozott erre, ide leszállni. Segítsen az Úr benneteket, hogy áldott életetekkel ­akármilyen az a családi élet - mindig áldásforrás legyetek, és ha majd el kell menni, maradjon itt az áldott emlék. Az áldott emlék még holtatok után is beszél.

www.nezzjezusra.hu
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2013. Október 02. - 22:36:20
Válasz #17

Mariann

  • Vendég
Zimányi József: Miért énekel a fülemüle?

Olvastam egy kis könyvecskét. Debrecenben megláttam egy könyves bolt kirakatában. Soha sem volt annyi pénzem, hogy drága könyveket vegyek, nincs könyvtáram, de van néhány jó könyvem. Megláttam egy könyvecskét, akkorát, mint a tenyerem. Ez volt a címe, hogy Miért énekel a fülemüle? Na, mondom, ennél ostobább kérdést! Még jó hogy nem azt kérdi: Miért szalad a nyúl? Micsoda kérdés! De nem nyugodtam, meg kellett vennem. Valami tudós írta.

Legalább megtudom, hogy miért énekel a fülemüle. Egy életre szóló leckét kaptam. Sok madárról van benne szó. A fülemüle külön ki van emelve, ezért ez a címe. Amikor a kis pici fiókák kibújnak a fészekből, a fülemüle apuka, mert csak az apukák énekelnek, csak a fiúosztály, éjjel nappal fújja az éneket a kis srácoknak a fülébe. Nem értette a professzor, hogy mért nem hallgat éjszaka? Nem elég, ha nappal dalol nekik? Nem. A két kis madárfiút kivette a fészekből, és mesterségesen táplálta három hétig. Aztán visszarakta a fészekbe. Hat hét után, már nem dalol az apuka. Felnőttek, ivarérettek lettek, kirepültek, de ezek nem tudtak énekelni. Három héten át nem hallották az éneket, a másik három hét meg nem elég, hogy bele menjen a kis szívükbe a dallam. Rikácsoltak rettenetesen. Kirepültek az erdőbe feleséget keresni, és minden hölgy elmenekült, ilyen fiúval nem állunk szóba. Kiesett két fészek. Két nemzedék elpusztult, mert nem hallgatták a gyermekek hat héten át az apa énekét.

Nem tudom, milyen családból jöttetek ide, de a ti szüleitek, ha nem tudták 17-19 év alatt beénekelni a szíveitekbe a mennyei dallamot, akkor nagyon bűnösek. Az a kis fülemüle, nagyon pici feje van, de többet tud, mint sok keresztyén szülő. A fülemüle beleénekli a fiai fülébe, szívébe az élet hosszabbító dallamot. A fülemülék kirepültek, és szörnyű hangot adtak ki, mert hiányzott három hét. Akkora leckét kaptam! Megérte a 15 Forintot. Miért énekel a fülemüle? Azért, hogy a gyermekei is tudjanak énekelni.

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=97868&n=szalai0913&blog_cim=Mi%E9rt%20%E9nekel%20a%20f%FClem%F
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2013. Október 06. - 15:47:32
Válasz #18

Mariann

  • Vendég
A Magyar Parlamentben az 1991. év novemberi ülésszak idején elhangzott  igehirdetés.

Zimányi József : Átkozott, aki az Úrnak dolgát hanyagul végzi !


Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban aszerint, amint kiválasztott minket magának Őbenne, a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi  szentek, feddhetetlenek Őelőtte szeretet által.


IGE: Dániel könyve első rész 8-15. versei.
    "Dániel azonban elhatározta hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amit ô szokott inni,  ezért arra kérte a fôudvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. Isten a fôudvarmestert  jóindulatra és szeretetre indította Dániel iránt, de azért  ezt mondta a fôudvarmester  Dánielnek: Félek az én uramtól, a királytól,  mert ô rendelkezett így  ételetekrôl és italotokról. Mi lesz,  ha azt látja, hogy ti soványabbak vagytok, mint a veletek egykorú ifjak? Még bajba kerülök miattatok a királynál! Akkor Dániel ezt mondta annnak a felügyelônek, akit a fôudvarmester rendelt Dániel, Hananjá, Misáél és Azarjá mellé: "Tégy próbát szolgáiddal tíz napig! Engedjék meg, hogy zöldségféléket együnk és vizet igyunk. Azután mutassanak meg neked minket és  azokat az ifjakat, akik a király ételébôl esznek, és amit majd látsz, aszerint bánj szolgáiddal. Az hallgatott rájuk ebben a dologban és próbát tett velük tíz napig."


Feltételezem, hogy az itt lévô képviselô testvérek Biblia olvasók és Biblia ismerôk. Azért mégis kell egy kis történelmi ismertetés. Mirôl is van itt szó? Nabukodonozor a babiloni  világbirodalom ura legázolta Júdát. Kirabolta a jeruzsálemi templomot, elhordatta a szent edényeket. Isten nem védelmezte meg sem országát, sem templomát, sem papjait. Egy rettenetesen kétségbeejtô helyzet volt. De ennek elôzménye is volt. 2.Krónika 36:16 -  ahol az elôzményt, az okot  adja meg a Biblia. Izráel népérôl van szó. "De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették kijelentését, gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az Úr haragja népe ellen, hogy nem volt mentség".
 
Átéltük ezt, hogy nem volt mentség. Átéltük az ország kirablását. Nabukodonozor király parancsot adott egyik vezetôemberének, hogy a főpapot, annak helyettesét, a hadsereg parancsnokát, a mozgósítás irodavezetôjét és még hatvan főembert tartóztassanak le.



Elvitték őket Riblába, ott a király halálra ítélte és azonnal kivégeztette ôket, Sedékiás királyt pedig, aki ellenállt az ostromnak, megvakíttatta. Francz Werfel nagyszerűen írja meg a Halljátok az Igét c. könyvében ezt. Olyan megjelenítô erôvel írja le a megvakítás parancsát, ahogy Nabukodonozor ott ül a trónon. Odahozzák a fogoly Sedékiás királyt, aki nem akarta megadni magát - Jerémiás tanácsa ellenére sem. Azt mondja neki a király: - "amikor láthattál volna, nem láttál, most amikor már mindent láthatsz, ne láss többé." És akkor megvakították, de elôbb mind a két fiát a szeme láttára kettévágták. Félelmes mondat: amikor láthattál volna, nem láttál, de most, amikor már láthatsz, ne láss. Isten ôrizzen, hogy közülünk bárki a maga életében, munkájában  így tapasztalja meg Isten ítéletét.

Teljesen reménytelen helyzetben volt Izráel. Isten azonban ebben a kétségbeejtôen komoly helyzetben különösen gondoskodott népérôl. Ez mindig így van. Egyszerre négy prófétát adott Izráelnek. Soha - a zsidó nép  történelme során  - nem volt együtt négy ilyen nagyszerű ember: Ezékiel, Dániel, Jeremiás és Uriás.

Uriást a király még az ostrom elôtt, - mivel nagyon keményen prófétált Jeruzsálem ellen, azt mondta, hogy a bűneiért fel fogják szántani egész Jeruzsálemet, - halálra ítélte, de ô megszökött Egyiptomba. Mivel Egyiptom ellentétes világbirodalom volt, szembenállt Babilonnal, kiszolgáltatta a menekülô prófétát és a király megölette  Ez az ember elvérzett, meghalt a hitéért, bizonyságtételéért, vértanú lett.

Jeremiás ott maradt a lerombolt országban, noha a diktátor felajánlotta, hogy  elmehet Babilonba és ott jó dolga lesz.

Dániel próféta bekerült a palotába.

Ezékiel Babilonban, a Kébár folyó mellett, - a Kébár csatorna mellett, ahol tizezer zsidó fogoly ásta a csatornát - ott szolgált.

Tehát mindegyiknek megvolt a maga feladata. Három ilyen hatalmas, élô próféta egyszerre nem szolgált sohasem Izráel népe között, mint Ezékiel, Dániel és Jeremiás. Isten a romok felett ott tartotta áldott szolgáit, csak három embert.



Itt az igében négy fiatalról van szó. Azért mondom ezt így el, mert elég nehéz helyzetben lehet az ország. Én nem látok bele a dolgokba, de szoktam figyelni a parlamenti tudosításokat és jó egynéhány lapot olvasok. Szeretnék bátorítást adni mindenkinek - a föld kicsi urainak. Én most a Mindenség nagy Uráról akarok beszélni a föld kicsi urainak. Nagy felelôsség képviselônek lenni.  Ez egy kicsi hatalom, de mégis  jelentôs hatalom, mert sok kicsi hatalom együtt nagyhatalom.  Kezetekben sok kicsi hatalom van, de együtt ez egy nagy hatalom.  Tudjátok jól használni, tudjátok nem jól használni.

A Jeremiás könyve 48. fejezetében a tizedik vers ezt mondja  - az új bibliaforditás szerint: -  "ÁTKOZOTT, AKI AZ ÚR DOLGÁT  HANYAGUL VÉGZI".  Most mindegy, hogy hívô valaki, vagy ateista, vagy egyszerűen hinni nem tudó, de akik itt vannak, mind az ÚR  DOLGÁT végzik. Ha lenne valaki, aki hiten kívül van, vagy közömbös is,  akkor is,  mivel része a kormányzó erônek - ez pedig Isten fenntartó rendjének a végrehajtása - az ÚR DOLGÁT VÉGZI. Átkozott, aki az ÚR DOLGÁT HANYAGUL VÉGZI. Ezt nem én mondom, ez nem egyházi átok. Ez az Isten rettenetes ítélete mindenkin,  aki az Úr dolgát hanyagul végzi. Minden képviselô köteles tudni, hogy minden munkája az Úr munkája. Egyszer el kell vele számolni, és az Isten ítélete rajta van mindenkin, aki ezt a félelmetes figyelmeztetést és intést így nem fogadja el.
 
Megvan a szabadságom, hogy  beszéljek és próbálok nem visszaélni vele. Sok mindent elolvasok és kezembe került egy "kacsa" nevü lap is. Az a keresztyén vagy majdnem keresztyén/keresztény kormányzat, amelyik ezt eltűri az Úr dolgát hanyagul végzi!  Az Isten ítélete van rajta!

Végignéztem az Emánueléről szóló vetítést. Nem az a borzasztó, amiket bemutat. Nem. Részleteiben, a sokféle filmbôl össze lehet rakni máshol is, hanem miután bemutatja a teljesen szabadjára engedett fegyelmezetlen szexualitást, azt mondja a főszereplő: "most vagyok igazán szabad". Ez a rettenetes!
Ez a mondat. És ha ezt a kormány eltűri, hogy kazettákon terjesztik, akkor bűnös és az Isten megkeresi rajtunk. Én látom az én kis falumban. Megkonfirmáltam, tizennégyéves leányt, elmegy ipari tanulónak. Tizenhatévesen hazajön hathónapos teherrel. Az anyja nem engedi be, az apja nem engedi be,  jön hozzám. "Tiszteletes bácsi tessék segíteni, nem engednek haza!" Így nevelôdik fel, ezt látja. Ne fogjunk mindent a kommunizmusra... Most már nincsenek itt azok a régi urak... Ha nem veszi a kormány  a kezébe az erkölcsi nevelést és fegyelmezést a pornó terén, ennek a sajtó iszapnak a terén, ennek a mocsárnak  a terén,  akkor megtelünk mocsárgôzzel, mocsárlázzal... Ezeket nekem el kellett mondanom! Nem akarok többet erre kitérni és nem érintem a kormány munkáját, de vétkeztem volna, és hanyagul végezném az Úr dolgát, ha ezt el nem mondtam  volna.

A másik,  ami nagyon nagy fájdalommal tölt el  - itt a kormány nem tud segíteni, esetleg egy kicsit tudna - ami az egyházi életen belül van. Eléggé sokat labdáztak velem, sokkal többet szenvedtem az egyházi vezetôimtôl, mint akár a párttagoktól, akár a rendôrségtôl, akár a KGB-tôl. De a saját püspököm, esperesem, fôjegyzôm kezétôl..!

És az a megdöbbentô, hogy amíg a kommunista vezetôk szépen - csúnyán elmentek, addig az egyházi elöljáróink közül azok, akik mérhetetlenül sok kárt okoztak és kétszáz százalékig kiszolgálták az istentelen rendszert - ha le kellett mondaniuk bizonyos tisztségekrôl  lemondtak, de -  a helyükön ülnek kiemelt helyen, és elzárják az útját odavaló áldott szolgatársaknak, mert ôk vannak ott és a régi altató-nótát énekelik.  Nem tudom, hogy nincs akkora lapát, hogy kilapátolná ôket?  Én ezt nem tehetem, hatalmam sincs rá, és sokszor nem is akarom elmondani, nehogy személyes bosszú hangját hallja valaki. Szenvedem és szégyellem, hogy azok az egyházi vezetôk, akik megcsúfolták az Úr Jézus Krisztust, megtagadták hűségüket, megszegték az Úrral való szövetséget a helyükön vannak, vagy legalább is  nagyon jó pozicióban. Ők szégyenkezni nem szégyenkeznek. Pirulni nem tudnak, ezt Jeremiás is így írta meg. A múlt mögött, a múlt után nincs pironkodás, nincs  szégyenkezés.

Ameddig az egyházi élet nem jön rendbe, az állam sem jön rendbe.  Az állam testében az egyház egy külön, de beletartozó szerv, és ha az beteg és nem tiszta, ha ez fekélyekkel van tele, hogy lehet az állami élet egészséges?  Én a feladatokat nem tudom kitűzni, nincs is hozzá jogom, de keseregnem szabad és reménykednem is.

Egy ilyen helyzetben, amit Dániel és társai láttak, amikor kivégezték a vezetôk nagyrészét (a babiloni király nagyon jó politikus volt!), a királyi  nembôl, jó származású, jó vérű fiatalokból sokat kivégeztek, többet  meghagytak és akiket meghagytak, azokat hároméves tanfolyamra Babilonba viszi. Meghagyja az életüket, meghívja ôket egy királyi tanfolyamra, magas tisztségbe fogja ôket helyezni, a maga asztaláról akarja ôket etetni.


Akkor Dániel, ez a kegyelmet nyert zsidó, nem valami fiatalos hevületbôl vagy büszkeségből,  hanem az élő Istennel való kapcsolatából eredô engedelmessége folytán azt mondja, hogy én nem kérek sem az ételébôl, sem az italából! Miért nem ? Azért, mert tudta, hogy a babiloni király a maga pogány módján (hogy mit gondolt az isteneirôl az más kérdés),  de a nép előtt megmutatta, hogy az asztaláról az első falat, az első pohár a bálványok oltárára ment. Elôször megvendégelte isteneit, aztán a vendégeit. Dániel nem akart ilyen asztalközösségbe kerülni a király bálvány vendégeivel.  Erre Istentôl kapta az indítást, nem ő ötlötte ki! Társainak nem volt ilyen gondolata, de ônála megszületett és elhatározta, hogy nem fogja igénybe venni.

Megtanultam egy gondolatot Chamberstől,  ettől a 41 éves korában meghalt, hitre jutott szobrászművésznek a nagyszerű igemagyarázatos, áhitatos könyvéből: Minden tôlem telhetőt az Ő uralmáért, ( Krisztus mindenek felett - az újabb kiadás címe). Van egy mondat benne amit a szívembe írtam : "Ne törődj azzal, hogy Istennek való engedelmességed mibe kerül másnak!"

Amikor bementem a KGB főnökéhez Kárpátalján és bevittem a Sztálin számára írt levelet, biztos voltam benne, hogy egy óra mulva hideg leszek, a homlokomon lesz egy piros lyuk. Biztos voltam benne! Elköszöntem fele-ségemtôl és a három gyermekemtôl, negyedik az anyaméh-ben volt. Annyit mondtam: ha nem jövök vissza, elestem egy  becsületes harc mezején. De nem mondtam meg, hogy hova megyek és miért. Ha megmondtam volna, hogy viszek egy levelet, feleségemet is bevitték volna, mert ahogy minket elhurcoltak, minden aszonyt kikérdeztek, hogy mit tudtak a levélrôl. Ha tudtak volna, vagy csak hallottak volna róla -  25 év! Isten adta azt a bölcs gondolatot, hogy hallgattunk!  Tudtam, hogy itthagyok egy asszonyt, és azt, hogy nincs családi pótlék. A Szovjet-unióban családi pótlék?  Ki talál ki ilyet? Vagy szociális segély? Majd a gyermekeket elviszi állami gondozásba, az asszony pedig menjen dolgozni. Az Isten kegyelme velük volt. Vezetett, megóvott bennünket,  engem is megôrzött,  itt vagyok.  Kaptam hétéves büntetést, aztán életfogytiglani száműzetést. Alá kellett írnom miden hónap 11-én, hogy itt vagyok, hogy megvagyok, mert vigyáztak nagyon rám, hogy el ne vesszek, mert fontos voltam. Miután Beriját kivégezték, és az anyagát átnézték két és félévig tartott míg az emeletes papírok során elérkeztek hozzám is. Elintézték azzal, hogy elvtárs (bár nem voltam az, de ez volt a megszólítás,) felejtse el. Nem lehetett elfelejteni. De Istennek hála, hogy itthon vagyok. A fogságom után született még egy fiam, és egyik fogolytársamnak született még egy leánya.  És a két fogság utáni gyerek házasságot kötött. Ez a fiam most Tiszanagyfaluban lelkész, négy-gyerekes édesapa. Isten tehát megtartott, de el kell mondanom még egyszer, hogy az engedelmesség útja ilyen, ne törôdj azzal, hogy Istennek való engedel-mességed mibe kerül másnak!



Dániel így szólt: Nem fogok az asztalról enni. Igen, de! Ezt szeretném az itt lévô tesvéreknek hangsúlyozni, - mivel képviselôk és bizonyos fokig diplomaták, -  minden dologban diplomatikusan kell eljárni!  Nem azt mondta Dániel, hogy mivel nekem Istentôl parancsom van, engem nem érdekel hogy Aspenázzal (a fôudvarmesterrel), meg a többiekkel mi lesz. Ha leveszi a fejeteket leveszi, én nem eszem és kész. Nem! Van diplomácia. "Tégy próbát velünk tiz napig! Aztán utána döntsél!"  "Nem kérünk a borból, nem kérünk a húsból, hanem mi zöldséget és vizet kérünk! Nézz meg  tíz nap múlva bennünket."

Tíz nap múlva szebbnek látszottak és kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételébôl ettek, ezért a felügyelô felmentette  ôket, az alól a parancs alól, hogy az elôírt ételeket egyék és bort igyanak. Diplomácia!

Amikor Dávid a kis zsidó, parittyával elindul Góliáttal szembe, elôtte Saul behívta: "gyermek vagy még, mit akarsz, na itt a páncélom". A két méteres páncél Dávidnak túlnagy volt. Dávid nem azt mondja "vidd ezt az ócskavasat Uram, királyom," hanem megpróbálja felvenni. "Ne haragudj,  nem tudok benne menni" - és nem kellett felvennie. Nagyon sokszor hibáznak keresztyén, hívô emberek, talán a jó politikusok is,  hogy nem találják meg a hangot.

Itt nem szégyenlem elmondani, hogy most 75 éves  vagyok, de én már sokat tanultam Antall József miniszterelnöktôl. Ha lenne más megjegyzésem megmon-danám. Az a nyugalom, az az önfegyelem,  az a meg-gondolt válaszadás, az a belsô  háborgás felett megôrzött nyugalom mégis... Én nagyon elszégyellem magamat, nagyon sajnálom, hogy nagyon hirtelen vagyok, bár sokszor voltam kifeszítve, de ez nem mentség számomra. Nagyon jó látni azt a diplomatikus nyugalmat. Adja az Isten meg mindegyikôtöknek, hogy legyen meg az a belsô nyugalom a magatok helyén és munkájában. Ez maga már egy fél győzelem.

   

Isten igazolta Dániel kérését, mellette állt, nem vallottak szégyent. És még valamit errôl a bátorságról. Ez egy hároméves tanfolyam volt. Amikor vége lett a tan-folyamnak, Isten megadta ennek a négy ifjúnak, hogy elôrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben, és amikor eljött az idô. Amikor meghagyta a király,  hogy vezessék be ôket eléje (okos ember volt a diktátor!), a fôudvarmester bevezette ôket Nabukodonozor elé. A király elbeszélgetett velük, de egy sem akadt több közöttük olyan, - akiket tanítottak és etettek, mint Dániel, Hananjá,  Misáél és Azarjá. Ők tehát a király szolgálatába álltak.

Ezt azért kell elmondanom, mert meg vagyok gyôzôdve arról, hogy mennél komolyabb a hite valakinek, annál inkább legyen művelt is. Nem igaz, hogy a műveltség és a hit kizárják egymást. Egy nagyon hívô ember, ha nagyon buta, az nagy szégyen. Ha egy hivô ember nagyon hívô, akkor annak művelôdnie is kell. Egyszer megtámadtak engem is a pedagógusok még a múltban, persze kiszivárgott, és nekem is van fülem jobbra és balra (nem csak kettô!). Arról beszéltek, hogy ez a pap kézbe akarja kapni ezeket a gyerekeket, meg el akarja szédíteni ôket a vallás ópiumával. Egyik tanárnô megszólalt: azt mond-játok, hogy maradi ember? A legtöbb újságot ô járatja a faluban, és a könyvtárból a legtöbb könyvet ô viszi ki. Ehhez mit szóltok? Hát nagy csend lett! Igen, a legtöbb újságot én járatom és minden irányzatot, minden felôl. Az nem baj, ha az ember tud valamit, és minél többet tud annál jobb.
Egy okos hívô ember jelenléte (néha látok a televízióban is egy-két ilyen sugárzó arcot) olyan jó, ahol nem csak hit van,  hanem, értelem is. Értelmes hit.
Hit és értelem.
Ha valaki Krisztust megtalálta, akkor megtalálta a bölcsesség forrását, de egyúttal a világi ismeretekbôl is annyival kell bírnunk, hogy azt Isten szolgálatába tudjuk állítani. A butaság nem érdem, a butaság nem elôny, a tudatlanság sem. Átkozott, aki az Úr dolgát hanyagul végzi! Én most is mindennap olvasok oroszul és Németül, hogy ne felejtsem el. És van alkalmam néha oroszokkal találkozni és akkor milyen jó, hogy anyanyelvükön beszél-gethetek velük.

Rendszeresen prédikáltam fogságom idején, amikor már a lágerbôl kiengedtek. Száműzve a városban, - amelyet nem hagyhattam el - mindig bújkálva de összejöttünk. Noha olyan folyékonyan nem tudok oroszul, hogy megállás nélkül  beszéljek, de prédikálni? Olyan gyorsan beszéltem, hogy a kedves orosz hallgatók azt mondták: Brat Joszif, nye tak büsztró! József testvér ne olyan gyorsan! Nem baj, ha az ember minél többet tud. Legyen az ismeret is, amivel bírunk az Úr szolgálatába állítva.

Dániel tiszteletet, becsületet érdemelt ki hitével, de a tudásával is.

Vendége voltam egy lelkészcsaládnak, ahol a fiatalember vizsgára készült, szabad egyházi, nem református volt az illetô. Azt mondta: Józsi bácsi holnap héber vizsgára megyek Debrecenbe, de  még el se olvastam az anyagot. Azt kérdeztem tôle erre: Lelkész akarsz lenni, és nem tudsz  héberül  olvasni?  Elment és megbuktatták. Hazajött ingerülten, hogy az Úr  nem segítette meg.  Az Úr Jézus nem ment el helyette vizsgázni. Ha nekem kell a lelkészi oklevél, akkor tanuljak meg héberül olvasni, görögül, latinul. Meg kell adni mindennek az árát. És ha valaki egy gazdasági egységet akar irányítani, akkor az agrotechni-kával legyen tisztában. Ha valaki kórházi fôorvos akar lenni, akkor tudja a dolgait. Szívbôl kívánom mindenkinek, aki itt van, hogy az értelem dolgában -  aki keresztyén, aki Istent  félô, aki valóban féli az Urat, legyen mindenben példa és járjon mindenütt elôl.

Amikor hivatalba álltak, Dánielnek volt egy kérése, a barátait magas hivatalba akarta helyeztetni, és ez bizonyára  érthetô is. De amikor  aztán eljött egy bizonyos próbatétel, akkor a tüzes kermencébe kerültek a barátai is. Az ember néha nem tudja, hogy mikor tesz jót. Mindig meg kell gondolni, hogy pártfogásunkat kinyújtsuk-e valamerre. Isten tanácsából kell mindent tenni.

Hálás vagyok Istennek, hogy ezeket elmondhattam. Ha beszéd közben kicsit eltértem a jegyzeteimtől, ha nem volt benne rendszer, akinek kell, majd rendszerezi. Úgy gondolom, hogy valamit a hallgatók megértettek, megéreztek abból, hogy mit jelent Isten vezetése alatt  szolgálatban lenni. Még egyszer mondom :
 
Átkozott, aki az Úrnak dolgát hanyagul végzi!

Legyen Isten békessége a szívetekben, Krisztus kegyelme hordozzon benneteket. Hálát adok Neki, hogy láthattam orcátokat, ezt a gyönyörű parlamentet, és ezt a szolgálatot elvégezhettem.


ˆFUNDAMENTUM evangéliumi ALAPÍTVÁNY


 
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2013. Október 10. - 22:50:32
Válasz #19

Mariann

  • Vendég
A SÁTÁN GYÁSZA  Zimányi József



/1057-es kazetta anyaga - 2 Királyok 18/

"Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Mennyekben, a Krisztusban, aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által." (Ef 1:3-4)
Isten szent Igéjét az Ószövetségből a Királyok második könyve 18. fejezetéből így olvassuk az új bibliafordítás szövege szerint: "Hóseának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya. Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abi volt, Zekarja leánya. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített, mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. Bízott az Úrban, Izráel Istenében, nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr parancsolt Mózesnek. Ezért vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt." (2Kir 18:1-7a)




A mostani istentiszteleten szeretnék néhány családi kérdéssel is foglalkozni. Isten Igéjéről úgy kívánok szólni, hogy azért közben mindig az Úr Jézusról is szóljak. Nemrég érkeztem meg, de lelkipásztorotoktól azt hallottam, hogy a gyülekezetnek egy jó része buzgó, istenfélő, élő keresztény. Ennek örülök, mert nagyon sok templomban prédikáltam, ahol többen voltak, mint itt, de nagyobb része mozgó koporsó volt. Nagyon sok istentiszteleten ilyen mozgó koporsók vannak. Mert csak "Akié a Fiú, azé az Élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az Élet sincs meg abban." (1Jn 5:12) Lehet valakin palást, lehet egyházi tisztsége, lehet rengeteg adománya az egyház pénztárába beírva, de ha nincs a szívében az Úr Jézus, az egy halott ember. Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. "Akié a Fiú, azé az Élet." Nekem az a feladatom, hogy ezt a nyugtalanító kérdést most feltegyem mindjárt az elején. Hogy tartjátok magatokról, hogy élő emberek vagytok vagy holtak? Mert van ám egy drága ígérete az Úr Jézusnak. Így szólt egyszer a jeruzsálemi Templomban: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak." (Jn 5:25) Majd fogunk tanulni egy éneket, a 85-ik Halleluját: "Itt van szívem, neked adom, Uram!" Az én feleségem, mint 20 éves, jó, rendes, tisztességes, református leány elment egy bibliaórára. Ott énekelték ezt a Halleluját: "Itt van szívem, neked adom, Uram!" Bement egy halott lány, kijött egy élő leány. Ahogy énekelték, a szíve kinyílt.



Az előbb mikor énekeltétek, hogy eldőlt a szívemben, követem Jézust, most is mint minden alkalommal, félelem van bennem. A szívem gyorsabban ver, mert nagyon sokan nem igazságot énekelnek. Nem mondanak igazat. A vallásos emberek legtöbbet a templomban hazudnak, meg a sírkövekre írják a legtöbb hazugságot. Ha nem igaz, hogy eldőlt a szívemben, követem Jézust, ha nincs is társam, ha nem igaz, hogy hátam mögött van a világ, előttem a kereszt, akkor nem énekeltem igazat. Már pedig benne van a Bibliában, hogy a hazug bizonyság elvész. De aki meggyőződött az ügyről, mindig beszélhet. Nagyon szeretem ezt az Igét a Példabeszédek könyvéből. Inkább ne énekeljétek, ha nem igaz! Sokkal jobb nem énekelni, mint énekelni úgy, hogy az nem igaz. Minden hazug ének és hazug imádság ingerli az Istent. Nagyon sokat lehet vétkezni a templomban. Tudjátok mit tanultam? 78 éves vagyok, és tanultam egy nehéz leckét. Sehol sem lehet olyan jól elbújni az Isten elől, mint a templomban. Nem lehet elbújni, csak így gondolja az ember, hogy elbújt. Azt mondja, ott vagyok minden alkalommal. Nagyon figyelek, tetszik is a prédikáció, csak a szív marad bezárva.

 

Vajon akik itt vagytok, nem számoltam meg, minden szív ki van nyitva. Szeretnélek benneteket figyelmeztetni itt az elején, mert nem tudom, hogy itt leszek-e holnap, nem az enyém a holnapom, sem a következő órám. Nekem két lelkésztársam halt meg így a szószékre borulva, prédikáció közben. Engem is bármikor elérhet. Ezért nem mondtam, hogy holnap itt leszek, csak szeretnék. Nagyon jó lenne meggondolni egy Igét. Ez van a Jelenések könyvében: "Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." (Jel 3:20) Sehol nincs a Bibliában, ha nem nyitja meg az ajtót, akkor betöröm. Ilyen nincs! Ha nem nyitja meg, akkor elmegyek! Én 8 hónapot voltam orosz börtönökben. Belől nem volt kilincs, csak kívül! De a szívben belől van a kilincs! Az Úr Jézus nem tudja kinyitni, ha én nem akarom. Soha még az Isten senkit nem üdvözített, aki nem akart. Mindenki megmenekült, aki akart. Bárki segítségül hívja az Urat, megtartatik! Jézus elkötelezte magát, azt mondta a jeruzsálemi Templomban, aki énhozzám jön semmiképpen ki nem vetem. Jöhetünk akármilyen állapotban, akármilyen helyzetben. Ha én Krisztushoz jöttem, meg vagyok mentve! Majd fogok nektek elmondani érdekes történeteket ezzel kapcsolatban. Most szeretném az alapokat, az alapgondolatokat elmondani.



Most egy olyan királyról van szó, amelyről a Biblia azt mondta, hogy nem volt hozzá hasonló Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz. Egyezzünk meg abban, hogy csak úgy van értelme járni istentiszteletre, a Bibliát otthon kinyitni, és csendes órát tartani, ha eldöntöttem, hogy ragaszkodom az Úrhoz. Az Úr Jézusnak volt egy félelmes mondása. Azt mondta, hogy senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti, vagy az egyiket szereti, a másikat gyűlöli. A 97. zsoltárban van egy vers a 10. "Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!" Nem arról van szó. hogy kerüljétek ki, mondjatok róla rossz véleményt, hanem gyűlöljétek! Aki nem gyűlöli a bűnt, az nem szereti az Úr Jézust, mert aki az Úr Jézust szereti, az gyűlöli a bűnt! Ez a kettő elválaszthatatlanul összetartozik. Ha én a Megváltómat szeretem, akkor a bűnt gyűlölöm. Ha a bűnt szeretem, akkor a Krisztust gyűlölöm.



Úgy gondolom, a ti szívetekben az van, szeretni az Úr Jézust, akkor nézzetek majd széjjel, hol van még olyan bűn, amelyet eltakartatok, elrejtettetek, betakartátok, valami más nevet írtatok rá. Nem gyarlóság, bűn. Nem tévedés, bűn. Nem tudatlanság, bűn. Az Isten felismeri, Őt nem lehet becsapni. Nem tudom Kain mennyi fűvel, gallyal temette be Ábel holtestét. Betakarta, de az Isten látta. Hol van a testvéred Ábel? A samáriai asszony olyan szépen mondta, mikor Jézus kérte, hívd ide a férjedet, - nincs férjem. Halljátok a Mester szavát: Öt férjed volt, a mostani nem férjed! Ezt jól mondtad, hogy nincs. Betakarta a múltat. Nincs férjem. Milyen ártatlan! Eddig 5 férjed volt, a mostani pedig nem férjed. Csak úgy laktok együtt! Az Úr Jézus előtt nem lehet betakarni semmit. Amint mi közeledünk az Úr Jézushoz, azonnal nyilvánvalóvá válik, mi van bennünk. A fizikai világban, ebben, amelyben most élünk, itt vannak ezek a lámpák. Isten bele írt egy különleges törvényt. Jó lenne megtanulni. Ez a fizika törvénye, de Isten parancsa van benne. Ha én közeledek egy fényforráshoz, pl. ahhoz a lámpához 10 egységgel, akkor 100-szor erősebb a fény, nem 10-szer, 100-szor! Ha 10-et lépek közelebb, akkor 100-szor erősebb, ha 10-et távolodok, akkor 100-szor gyengébb. Ha az Úr Jézustól 10-et távolodok, akkor 100-szor sötétebb bennem és körülöttem minden. Ha közeledek, akkor 100-szor világosabb körülöttem és bennem minden! Az előbb énekeltétek, hogy nincs visszaút. Nem igaz! Van visszaút! De a ti szívetekben ne úgy legyen! Júdás elvállalta, hogy tanítvány lesz. Volt visszaút? Volt! Anániás és Safira őskeresztény elöljárók voltak, és volt visszaút! És Démás? Pál leírta, hogy Démás engem elhagyott a jelenvaló világhoz ragaszkodva. Van visszaút! Csak az nem az én utam. Nektek soha ne legyen visszaút! Csak mindig előre, mindig közelebb, mindig Vele, mindig Hozzá, mindig Feléje. Most megkérdem tőletek, próbáljatok belül válaszolni, én úgysem hallom a választ, de Valaki ellenőrzi. Igaz az, hogy teljes szívből szeretitek az Úr Jézust? A parancs így szólt nagyon régen:

"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből,
teljes elmédből és minden erődből!" (Mk 12:30)

 

Majd fogok közöttetek megvételre kínálni egy könyvet, amelyet én írtam. Az a címe: Tizenharmadik forduló. Jerikó ostromának története. Ebben a tizenharmadik fordulóban van egy érdekes dolog. Isten azt kívánta, hogy Jerikónak minden aranya, ezüstje, reze és vasa az Úr kincstárába kerüljön. A pogány világ gazdagsága egyszerre hit által az Isten kincstárába került. Tibennetek sok érték van, de aki nem az Úr Jézusé, azok az értékek nem Istennek szolgálnak. Mikor azt olvasom valakiről, hogy a harmadik doktorátusát szerzi, de hitetlen, akkor ezzel a sok diplomával nem Istennek szolgál. Nekem 16 unokám van. Dédnagyapa vagyok. Az unokáimtól olyan sokat tanultam. Az egyszerű gyermeki szív, mikor megnyílt, tanítottak engem az unokák, azzal a gyermeki egyszerűséggel. Annyi bölcsesség van egy kisgyerekben, ha féli az Urat. Legyetek olyanok, mint a gyermekek! Tudatlanok a rosszra, és bölcsek a jóra.



Most pedig nézzünk bele ebbe a történetbe! Nagyon különös történet. Sokan nézik a TV-ben a Dallas nevű sorozatot. Nyújtják, nyúzzák, mint régen a Szabó családot, meg ilyeneket. Néha látok egy-egy részt, de nem tudom, hogy ki kicsoda, nem értem. Bibliában is vannak családtörténetek. Ennek a csodálatos királynak, Ezékiásnak, az apja, Áház, egy rendkívül gonosz ember volt. A nagyapja Jótán egy áldott ember volt. Látta Ezékiás apja sokféle istentelenségét. Látta, hogy összetörte a rézoltárt, az engesztelés oltárát is kitolta a Templomból, mennél több gonoszságot látott apjának, Áháznak az életében, annál közelebb ment az Úrhoz. Éntőlem a lágerben sokszor megkérdezték foglyok is, felügyelőim is, őrök is: Mondjad Magyar, így szólítottak, itt vagy, de a lágerből soha ki nem mégy, életfogytiglan száműztek, Szibériában kell meghalnod. Itt fognak eltemetni. Nem hűlt ki a szíved a te Istened iránt? Nem nehezteltél meg? Magadra hagyott! A hitedért vagy itt, de magadra hagyott. Soha nem térsz vissza a családodhoz. Soha nem látod őket. Ilyen Istened van? Akkor csendesen, szerényen mindig azt felelhettem: Soha életemben olyan közel nem voltam Megváltómhoz, mint most, és soha úgy nem szerettem, mint most. Most csak igazán Ő az Egyetlen, aki nekem megmaradt. Elvették a szabadságomat, feleségemet, gyerekeimet, gyülekezetemet, lelkészi szolgálatomat, de van Megváltóm!!! Van egy csodálatos Barátom, és Pásztorom! Mindenem van! Csordultig van a poharam. Egyszer, mikor a lágerből kiszabadultam, és alá kellett írnom minden hónapban, hogy soha nem megyek haza, mert száműztek életfogytiglan, egy rézgyárban voltam gazdasági felügyelő. A kommunistáknak arra volt eszük, hogy az anyagi javakat nem bízták kommunistákra, hanem egy ilyen buta hívőre. Ez nem tud lopni. Egyszer a főnököm, egy fiatal mérnök, elég rendes ember volt, bár kommunista volt, felhívott, és azt mondta: Ide figyelj te Magyar, ugye csalódtál az Istenedben. Összehívom a pártbizottságot, vagy 30 vezető pártembert, és te elmondod előttük, hogy valóban a te Istened téged cserben hagyott, mert soha nem mehetsz haza, most 800 rubel a fizetésed, felemelem 1200-ra. Engem egy nevetőgörcs fogott el. Elkezdtem nevetni, és nem tudtam visszatartani. Nagyon ingerült lett.

Mit nevetsz?




Hogy lehet egy ilyen nevetséges ajánlatot tenni. Maradt egy rossz szalmazsákom egy albérletben. Ennyi van nekem, ami külső, világi 400 rubelért adjam el az én Megváltómat? Elmondtam a mérnöknek, hogy engem az Isten Fia annyira szeret, hogy nemcsak, hogy otthagyta azt a dicsőséget, hanem 6 órán át a szegeken úgy vergődött énérettem, hogy nem szállt le. Míg minden adósságomat ki nem fizette, addig ott volt a kereszten. Énrólam is kiáltott, hogy elvégeztetett! Minden megbocsátatott, minden rendben van! 400 rubelért ezt a Szeretetet tagadjam meg, csúfoljam meg? Azt mondta, takarodj ki. Ki kellett menni. 2 óra múlva megint hívtak. Ez a kommunista módszer, gyúrják az embert, míg meg nem adja magát. Ott volt a pártbizottság. Úgy ültek oldalt, 30 ilyen vodkás hordó, mert mind az. Lilák, kékek a sok italtól. Na, Magyar mondd el a beszélgetésünket. Elmondtam, és megint rámjött a nevetés. A főnök, a főmérnök azt kívánta, hogy havi 400 rubelért csúfoljam meg az én hitemet. Megint nevettem. Ez annyira nevetséges, hogy nem lehet nevetés nélkül megállni. Akkor így szólt a pártbizottsághoz: Ha ti 30-an úgy szeretnétek a Szovjetuniót, mint ő az ő Istenét, nem állnánk ilyen nyomorultul, rongyosul. Mától kezdve a fizetésed 1200, elmehetsz!

 

Lehetett volna másképp is, mindegy. Olyan nevetséges, amikor bármit kínálnak, vagy bárkit cserébe Krisztusért. Júdásnak 30 ezüstöt ért, Anániásnak, Safirának nem tudom mennyit, de nyomorult pénz, Démásnak nem tudom mennyit, de soha ne tagadjátok meg, soha ne cseréljétek el, soha ne engedjétek, hogy az Ördög alkudozzon veletek, hogy valamiben tagadjátok meg a drága Megváltót. Mennél nehezebbek a körülmények, annál jobban ragaszkodunk az Úr Jézushoz. Tudjátok, amikor az ember ilyen szorult helyzetben van, foghatja a Megváltónk kezét, és a Megváltó fogja a mi kezünket, olyan öröm és béke tölti el a szívünket, melyet nem lehet meg se magyarázni. Olyan érthetetlen ez, de így van.



És amikor Ezékiás király látta az ő istentelen apjának rengeteg bűnét, átélt egy különös csodát. Volt egy ellenséges vitéz, aki megölte Ezékiás testvérét harc közben. Betörtek a palotába, és megöltek a királyfiak közül többet, ő életben maradt. Áház, Ezékiás apja gyakorolta azt a borzalmas pogány szokást, megégette fiait a bálványokért. Kiizzították a rézbálványt, amely belül üres volt. Megrakták tüzelőanyaggal, száraz fával, és mikor izzott, szikrázott, akkor a kis fiatal gyerekeket rádobták a karjára. Ugyanezt csinálta Áház is. Ezékiás ettől is megmenekült. Ő nem került sorra. Sokszor látta, hogy milyen kegyelmes hozzá az Isten. Mikor 25 évesen trónra került, az első dolga volt összetörni azt a sok bűnt, és kitakarítani, amit az édesapja összeszedett. Benne van a Bibliában, hogy megparancsolta, hogy minden tisztátalanságot hordjatok ki a szent helyről, a Templomból. És én most szeretnélek titeket arra kérni, hogy hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyről, mert ti az élő Isten temploma vagytok! Tisztítsátok meg a templomot!



Amikor én már kiszabadulhattam, repülőgépen tértem haza messze Szibériából. Egyszer kinézek a repülőgépből, és óriási mocsár területet látok. A mocsárból 4 templomtorony látszott ki, de csak a csúcsok. Megkérdeztem a mellettem ülőtől, hogy mi ez. Akkor elmondta, hogy ez lengyel terület már, ez a hely rendkívül vallásos. A templomok egymást érik. Ebben a kis völgyben ezek a legmagasabbak. Sztálinnak volt egy külön parancsa, mert mindent bejelentettek neki. Sok templom, mocsárba vele. Elrekesztették a völgy két oldalát, elárasztották vízzel. Aztán megszüntették a vízutánpótlást. Mocsár lett belőle. Csak a csúcsok látszottak ki. Arra gondoltam megrendült lélekkel, Istenem, hány ilyen templom van, templom a mocsárban. A templom belseje el volt árasztva mocsárral. Befolyt a mocsár. És ott kinn Északon, tudjátok mit láttam, a tundra, meg a tajga világa, az olyan, hogy az embernek nagyon kell vigyázni. Vagy egy kis út, ahol lehet menni, de a két szélén gyilkos növények leselkednek. Olyan a formájuk, mint a spirál. Ha az ember véletlenül lelép innen, abban a pillanatban rácsavarodik a lábára. Ember onnan ki nem húzza többet. Leszakad a lába. Nem lehet kihúzni! Ezen a vidéken vadásznak a prémes állatokra. Nagyon finom prémjük van. Kibírják a 60 fok hideget. Nem kell őket lelőni. Oda kell szorítani a mocsárhoz. Ezek a pici állatok megállnak a hátsó lábukon, vicsorognak, kalapálnak a lábaikkal, de nem mennek bele a mocsárba. Rájuk dobják a hálót, megfogták. Inkább a halál, mint a mocsár. Megtanultam ezt a leckét. Inkább a halál, mint a mocsár. Mondjátok meg a gyerekeiteknek, unokáitoknak: Inkább a halál, mint a mocsár. Templom a mocsárban. Volt még egy nagyon szomorú tapasztalatom. Amikor kiszabadultam, hazamehettem, igyekeztem felkeresni ott Kárpátalján azokat a kis közösségeket, ahol nem voltam 9 éve. Elmentem Billkére, ez egy kicsi ruszin falu, van egy kis református hívőcsoport. Mondtam, hogy szeretnék a templomban tartani istentiszteletet. Azt mondta a vezető, hogy a templomba nem lehet bemenni. Tessék velem jönni. Bemegyünk. Úr asztala. Nagy muraközi lovakat abrakoltatnak az orosz katonák az Úr asztalánál. Tele volt trágyával a templom. Nagy lovak. Istállóvá tették a templomot. Ez fájdalmas és csúnya. De mikor egy emberszív válik ilyenné. Mikor szeméttel van tele. Benne van a Bibliában, aki megrontja az Isten templomát, megrontja azt az Isten. Arra kérlek titeket, hogy nézzetek szét a templomban! Hordjatok ki minden tisztátalanságot!



Ezékiás azzal kezdte az uralkodását, hogy rendbe hozta a Templomot. Összezúzta ezeket a különféle pogány áldozati helyeket, sőt még azt a rézkígyót is, amelyre fel kellett nézni hittel és meggyógyultak, de imádság tárgyává tették a zsidók, bálvánnyá. Össze kellett törni. Egyedül az Úr neve, egyedül az Úr és senki más. Én most befejezem azt, amit eddig el akartam mondani. Ha élek folytatom a hét folyamán. Nagyon kérlek titeket, ha Ezékiás zsidó király, nem tudott annyit, mint mi. Jézus azt mondta, hogy próféták és királyok kívánták látni és hallani, amit ti láttok és hallotok, nem látták, és nem hallották. Ez az ember úgy élt, hogy ez van róla megírva: "Bízott az Úrban, Izráel Istenében, nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle.(…) Ezért vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt." Ezzel szeretnék most tőletek elbúcsúzni, ragaszkodjatok az Úrhoz! Ne térjetek el! Ha most elébetek hozott az Isten valamit, ahol hűtlenek voltatok, gyávák, megalkuvók, bánjátok meg! Kérjétek az Istent, hogy hozza el a megújulás idejét! Az Úr Jézus most is hajlandó megbocsátani. Őszintén nevezzétek meg mindazt a hűtlenséget, engedetlenséget, önzést, elrejtett bűnöket! Vigyétek a Színe elé! Kérjetek bocsánatot! Újítson meg titeket az Isten! Elkezdődik az öröm ideje. Ahogy tisztul a szív, föllélegzik, árad az emberre a mennyei öröm. A szobámban Nyíregyházán, van egy kis papír az irodámban. Egyszer, ahogy ülök ott csendesen egy vers született bennem.



Győztél bennem Jézus, sosem lesz vége. Mennyei fény hull sötét szívemre.
Árad bennem árad, mennyei béke. Győztél bennem Jézus, sosem lesz vége.



Mikor egyedül vagyok, sokszor énekelem magamban. Nem tudok jól énekelni. Hangom nagyon rossz, de mikor nem hallja senki, akkor jó. Az angyaloknak tetszik. Győztél bennem Jézus, sosem lesz vége. Énekelje a ti szívetek is! Győztél bennem Jézus, sosem lesz vége.



Imádkozzunk!
Megköszönjük Atyánk, hogy áldott Igédből, a messze múltból jön a tanítás, intés, bátorítás, nevelés. Köszönjük a teljes Írást, amely hasznos arra, hogy megjobbítson minket. Nemcsak tanít, de erőt is ad. Úr Jézus bocsánatot kérünk, minden szándékos, tudatos bűnért. A titkos bűnöket is hozd elénk, amiket magunk sem ismerünk, de vétkeztünk vele. Oldozz fel, tisztíts meg teljesen! Ámen.
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
vatamas, Taabita

2013. Október 18. - 09:20:59
Válasz #20

Mariann

  • Vendég
Egészséges gyülekezet Zimányi József


Olvassuk el Isten Igéjét az ApCsel 9. részének 31-35-ig terjedő verseit: <<Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az ÚR félelmében járt, és a Szentlélek segít­ségével számban is gyarapodott. Amikor Péter vala­mennyi gyülekezetet végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez is. Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyban bénultan. Péter így szolt hozzá: "Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisz­tus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!" És azon­nal felkelt. Lidda és Sáron lakói mind látták őt, és megtértek az ÚRhoz>.


Egy beszámoló, az őskeresztyén gyülekezetnek egy nagyon szép idejéről. Nem sokáig tartott. Azt olvas­tuk, hogy az egyháznak tehát egész Júdeában, Galile­ában Samáriában békessége volt. Ez kb. egy 220 km­-es terület. Mire használták fel ezt a békességes időt? Mert azután jöttek az üldözések egymás után. Meg kell mondanom a Biblia tanítása szerint, hogy Isten meg tudja áldani a békességes időt, és meg tudja áldani a keserű időket. Ha az ember nincs élő kapcso­latban az élő Istennel, akkor eltékozolja a békességes időt, és eltékozolja a keserűség áldásait is. Személyes élményem volt, és Istent magasztalom ezért, hogy soha életemben annyira közel nem voltam, s annyira kézzelfoghatóan nem tapasztaltam Atyám vigyázó gondosságát, szeretetét, mint életem legkeservesebb 92 hónapjában, túl a sarkkörön. Isten meg tudja áldani a keserű időket is, és édessé változnak.

Három dolgot mond a Biblia, hogy mire használták az őskeresztyének, a béke, a csend idejét. Azt olvas­suk, hogyan <épültek». Az őskeresztyén testvérek a békesség idejét, épülésre használták. Engedték, hogy Isten építse őket, de eközben Isten munkatársai vol­tak. Isten mibennünk soha nem dolgozik egyedül, csak velünk együtt. Mi sokszor akadályozzuk ezt a munkát. De, ha Isten munkatársai vagyunk, akkor ebben is munkatársnak kell lennünk. Hogy <épült», azt jelenti: Kősziklán volt az alap. Megvolt az alap. Az épülés azt jelenti, hogy egyre távolabb a földtől, egyre közelebb az éghez. Nem lefelé építünk a föld alá.

Én hónapokig voltam földalatti pincékben, a KGB börtöneiben. De, amikor lelkileg épül egy keresztyén ember, akkor emelkedik, közeledik az éghez. A Kolos­sébeliekhez írott levélben az van, hogy: <<...ne a földiekkel törődjetek, hanem az égiekkel>. Mennél job­ban épül valaki, annál közelebb van az éghez, és annál távolabb a földtől, de ugyanakkor teljes józansággal a földön él. Ez a hitnek a titka, amit emberi értelem nem tud megmagyarázni.
Az őskeresztyén gyülekezet a békesség idején az ÚR félelmében járt. Annyira szomorú, hogy meg kell ma­gyarázni a hívőknek is, hogy az ÚR félelme nem azt jelenti, hogy rettegek az Istentől, ha a villámok csap­kodnak. Az Isten félelme azt jelenti, hogy annyira szeretem Őt, hogy félek a legkisebb dologban is meg­bántani, félek vétkezni, félek a bűntől, félek az enge­detlenségtől. Ettől az ember bölccsé válik, mert az Úrnak félelme a bölcsesség és az értelem a gonosz­tól való eltávozás.

A következő amire figyelnünk kell, hogy létszámban növekedett - pedig nem toborozták - a Szentlélek segítségével. Isten Lelke vonta, hozta az embereket. Az álmosdi gyülekezetben, ahol 30 évig voltam lel­kész, akkor gyógyult meg a gyülekezet, amikor a 24 presbiter közül 18 asszonyt választottunk be. A nők­ben sokkal több volt az istenfélelem, a buzgóság. Ki kellett cserélni a halott férfiakat élő asszonyokra. Na­gyon zúgolódtak, tiltakoztak a férfiak, aztán be kellett ismerniük, hogy egész más az élet a nőpresbiterekkel. Nekünk ez az egy megoldás volt; anyagilag, lelkileg megváltozott minden, azzal, hogy istenfélő asszonyok kerültek a presbitériumba.
Olvastuk, hogy Péter apostol elindul látogatni. Na­gyon sokféle látogatás van; van hasznos és áldott láto­gatás, van haszontalan és hiábavaló látogatás, és van bűnös látogatás is. Az a kérdés, hogy kivel megyünk. Ki indít, kinek a nevében, kinek az erejével. Lelkipásztorként nagyon sok látogatást kellett végez­nem betegágyaknál, haldoklóknál. Nagyon sok szo­morú tapasztalatot szereztem. Volt, amikor hiába szól­tam a haldoklónak, hogy szálljon magába. Azt kérdez­te: Ugye, a család beszélt valamit magának rólam, mindig árulkodnak rám. Olyan nehéz volt úrvacsorát adni, amikor bűnbánat helyett a feleségét vádolja va­laki.
Ha a testvérek látogatóba indulnak, az ÚR Jézussal induljanak, mert ha nem vele mennek, akkor lesz egy másik kísérő.
Péter amerre csak ment, Jézus Krisztussal ment és látogatásait csodák kísérték. Jézus jelenléte, jelen­létének a jó illata kísérte. Vannak látogatások, amikor azért megyünk el, mert ő is meglátogatott engem, amikor én voltam beteg. Azért megyek el, mert rokon és úgy illik». Én mindig annak a tudatával mentem, hogy csak Krisztussal mehetek. Csak Krisztussal! Ne menjetek beteget látogatni Krisztus nélkül. Az nem elég, hogy visztek narancsot, banánt és egyebeket, vagy pénzt adtok neki. Vigyétek a bennetek lévő Krisztus ajándékát! Tegyetek vallást az Egyetlenről, a Főorvosról; Krisztusról, s a gyógymódról. Jézus tanúi legyetek a betegágy mellett is. Különben hiábavaló és haszontalan volt. Ne vigasztaljátok a beteget a ma­gatok vigasztalásával, és ne is ijesztgessétek! Meg kell mondani minden betegnek, hogy a betegsége figyelmeztetés, hogy közel van a küszöb. Lehet, hogy át kell lépni az örökkévalóságba. De Krisztussal nem félelmes, nem rettenetes. Sokkal jobb ott Vele, mint itt. Küldeni sem kell őket, visszatartani sem. Föl kell kínálni ott a kórházban a betegnek a Jézussal való megbékülést, Krisztus befogadását. Akkor tettük a legtöbb jót a betegnek, ha megtapasztalja, hogy Jézus volt a betegágyánál.
Péter elment Liddába. A Biblia szava szerint a <Haggios» szó azt jelenti, amit mi <szent»-nek fordítunk, hogy érinthetetlen, csak Isten használhatja. Liddában olyan egyháztagok voltak, hogy a Sátán nem tudta őket használni. Péter, Jézus Krisztus jelenlétét ta­pasztalta minden testvérben. S látogatása közben mondják neki, hogy van itt egy Éneász nevű beteg, aki 8 éve fekszik bénultan. Péter odamegy Nem a saját erejével gyógyított, nem azt tette amit ő akart. Kapott egy parancsot. Azt se kérdezte Éneásztól, hogy: Hiszel-é, hiszed-é hogy meggyógyulsz? Érdekes eset volt. Egyszerűen felszólította, hogy Jézus ne­vében keljen fel.


Nekem ez a Biblia egyik legkedvesebb története, mert amikor 8 heti bénultság után egy reggel Isten keze megérintett, és egyszerűen fölkeltem és ki­mentem a konyhába, ahol három nőtestvér sürgö­lődött, én sírva mentem ki, ők pedig kedvesen ennyit mondtak: Itt egy szakajtó zöldborsó, tessék megtisz­títani. Én miközben a zöldborsó szemeket fejtettem tiszteltem, imádtam, magasztaltam az Istent. Az asszonyoknak és a férfiaknak is üzenem: Minden ház­tartási munka legyen egy istentisztelet. Amikor ott­hon elmosogatok, - néha összegyűl bizony egy szép kis halom -, de mikor tiszta, akkor olyan jó ránézni, hogy megint használható, de ha nem tiszta akkor nem használható. A mosogatás is prédikál. Valaki fáradt érte, valaki elmosta. Használható és tiszta. De minket a Bárány vére mosott meg! Asszonyok! Sze­ressétek a házi munkát! Örüljetek, hogy mozdul a kezetek, zúg az a mosógép, az a porszívógép, csörög a tányér Mikor engem etettek, mert nem tudtam a kezemet sem fölemelni, folyt az orromba, ingembe, mindenhova az étel, de jó lett volna ha emelhettem volna a kezemet, de szívesen törölgettem volna az ablakról a szennyet. Lehet tisztelni Istent házi munka közben is.


Figyeljétek meg, hogy Péter mit mond Éneásznak. Péter egy apostol. Nem azt kéne mondania? Éneász, látod, egy pillanat alatt meggyógyultál, térdelj le, imádkozzunk, adjunk hálát a gyógyulásért, utána te­gyél egy fogadást, ha lesznek anyagi javaid mennyit fogsz adni a gyülekezetnek, állandóan fogsz járni is­tentiszteletre, ezen a napon mindig böjtölni fogsz. De Péter nem ezt mondta. Azt mondta: Magad vesd be az ágyadat!

Mióta fölkeltem a bénultságomból, nem volt még olyan reggel, hogy ne köszöntem volna meg Istennek, hogy leszállhattam az ágyról segítség nélkül, és ma reggel is, amikor az ágyamat rendbe hoztam tisztel­tem Istent és imádtam Őt, hogy nem más csinálja, hogy nem igazgatják a párnát a fejem alatt, mert én meg tudom igazítani.

Elmesélek egy valóságos történetet egy angol missziós munkásról, aki kikötőkben, kocsmákban, csapszékek­ben dolgozott, elment a bordélyházakba is, vitte ha­talmas erővel az evangéliumot. Egyszer az utcán pré­dikált a csőcseléknek, részeg embereknek. Valaki fo­gott egy fél téglát és odahajította. Nagyon súlyosan megsérült, elvesztette az eszméletét és bevitték a kórházba. Hónapokon át úgy volt, hogy egy-egy órára magához tért, aztán megint eszméletlen lett: De mi­kor magához tért, akkor vette a Bibliáját, és ahogy tudott írni egy-egy bibliavershez fűzött egy-egy ma­gyarázatot. Sokáig volt kórházban. Ezekbó'1 a kis gyön­gyökből lett egy füzet. Lefordították minden modern nyelvre, még japánra is. Egyszer mikor már jobban lett, eljött hozzá egy hívő ember, és mondta neki: Drága testvér, ugye milyen gonosz volt az az ember, aki téged, - ezt az áldott embert, aki ilyen könyvet írt -, meg tudott dobni egy téglával. Ezt felelte szelí­den: Ha nem repül ez a tégla, akkor nincs ez a könyv a szenvedésből áldás lett.
Fordítsatok minden keserű órát és fájdalmat áldássá. Keserű szavak, bántó szavak, nehéz körülmények arra valók, hogy kipréseljük azt, ami belül van. Min­denkiből az jön ki, ami belül van, a tartalom. A kese­rűség idején meg ne bántsátok az Urat. Ne mond­játok: Uram magamra hagytál, hogy tűröd ezt el! Még jobban fogjátok meg a kezét! Meglátjátok, hogy nem késik el. <<Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egye­nes ő!> (5Móz 32,4). Annál jobban szeressétek minél keményebben fog benneteket. Meg kell tanulni ezt, Isten kezében, - akár könnyű, akár nehéz napok jönnek -, mindenen áldás van. Áldom az Urat a házi munka közepette, áldottam a kórházban, áldottam a lágerben, a börtönben, és áldom most szabadon.
Sokszor sírok, a lelkem is sír, ahogy olvasom a sta­tisztikát. Még mindig az öngyilkossági statisztikában a világon Magyarország az első. A fiatalkorúak sta­tisztikájában annyira első, hogy a második és har­madik helyen lévő nem tesz ki annyit, mint Magyar­ország. Néha ámulattal kérdem: Uram, miért süt a nap? Több mint 2000 magzatot roncsolnak szét az anyaméhben. Fiatalok ölik meg magukat, felnőttek ölik meg magukat. Tombol a bűn. Mégis süt a nap, esik az eső, és a fákon gyümölcs érik és búzát ara­tunk. Miért? Mert felhozza napját jókra és gonoszokra egyaránt. Vörösmarty megírta: «A sírt hol nemzet süllyed el, népek veszik körül, a népek millióinak szemében gyászkönny ül». 30-35 ezer elfogy évente Magyarország lakosságából. Ez az egyetlen öngyilkos nemzet. És évszázadok után megtörténhet, hogy egy történelem tanár ezt fogja mondani: Gyerekek, a Kár­pát-medencében nagy hullámzás volt. Voltak bese­nyők, avarok, hunok, és állítólag volt ott egy nép, úgy hívták őket, hogy magyarok. Vannak róluk em­lékek, de már nincsenek. Ez nem rémlátomás, efelé megyünk. Imádkozni kell: Uram Jézus, könyörülj ezen a népen. Könyörülj az egyházakon, könyörülj a papságon. Ha felébrednének a papjaink meggyó­gyulna ez a nemzet. Ha igazán szeretnék Jézust az egyháztagjaink meggyógyulna ez a nemzet.
Szeptember elején a Debreceni Református Kollégi­umban ötször prédikálhattam 500 gyereknek. 500 szempár nézett reám. Azt mondtam nekik: Ha ti mind odaadnátok a szíveteket az ÚR Jézusnak Debre­cen meggyógyulna. Ha ti odaadjátok a szíveteket Jé­zusnak gyógyulni fog ez a pusztuló nemzet. Halálra vagyunk ítélve. Az élet Krisztusban van. <Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban> (* 1Jn 5,12). Újítsuk meg a szövet­séget: Egész életemet Krisztusnak adom, és eszközzé válok mint Péter Áldja meg Isten a ti életeteket, min­den napotokat, minden órátokat. Mindennap jobban szeressétek az Urat. Mindennap könnyebb szívvel fogadjatok szót. Mindennap hangosabban magasz­taljátok őt. Ha vétkeztek sírjatok hangosan. Ha meg­bocsátott sírjatok még hangosabban. Egész szívetek­kel szeressétek őt! Ámen.


Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2013. Október 21. - 21:47:54
Válasz #21

Mariann

  • Vendég
Zimányi József: SZERETETEM ÉS TÖRVÉNYEM




Alapige: Zsolt 101

“Dávid zsoltára. Szeretetedről énekelek, zsoltárt zengek neked Uram! Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk! A csalárd szív távol áll tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról.


Kedves testvérek. Örömmel látom ezt a szép gyülekezetet de nem tudom a szomorúságomat sem eltitkolni. Amikor dombrádon először szolgálhattam akkor az akkor még életben volt és szolgálatban állt lelkipásztort meleg szeretettel állt mellettem és én nem gondoltam azt hogyha majd megint eljövök akkor már itt a földön nem látom öt. Adjon Isten vigasztalást az ő özvegyének övéinek és hálát adok Istenek azért hogy rendelt a gyülekezetnek lelkipásztort. Ez az Isten gondoskodása. Fogadjátok szeretettel akit Isten ide állított vele együtt szolgáljátok az Urat.
A mostan felolvasott ige nem egy bibliai történet, amit talán könnyebb lenne magyarázni, de egy olyan gyönyörű zsoltár hogy szinte maga magyarázza magát és bár meg vagyok arról győződve hogy minden alkalommal amikor valaki Isten igéjét magyarázni akarja mondjuk ahogy ti mondjátok prédikál akar. Akkor mindig egy lehetetlen dologra vállalkozik. Minden inkább lehetséges a földön mint az hogy egy bűnös ember a Tökéletes és Szent Istent tökéletes beszédét megértse és ezt elmondja és akik hallják éppen olyan bűntől megrontott emberek mint a prédikátor maga. Még is megértik és hitbeli választ adnak rá. Ahogy jöttetek be egymás után minden egyes bejövőnél akit megláttam egy fohász volt a szívemben. Add Uram hogy ne csak ide hanem hozzád. Legyen, legyen ez az este is egy hatalmas segítség a lelketek számára. Közelebb a ti áldott Uratokhoz a Jézushoz. Az egész hétnek ugye ez volt a címe hogy: Senki sem zárhatja ki téged! Én most olyan jó dolgokról fogok most beszélni ami Istentől vannak elkészítve mindnyájuk számára de senki nem kapja meg aki nem akarja mindenki megkapja aki akarja. Megismételem. Senki nem kapja meg ezeket aki nem akarja de senki ki nem zárhat téged ha akarod. Senki se zárhat ki csak magadat. Azt mondta az Úr Jézus az övéiről: Az én kezemből senki ki nem ragadhatja ki őket. Ez igaz de mindenki kicsúszhat. Én nagyon sokszor elmondom és nem szégyellem ismételni hogy az áldott mester kezéből kicsúszott Júdás elment a pokolra. Elment Anániás és Safira elment Demás. Olyan sokan elmentek. Ha vannak itt köztetek akik már az Úr Jézust hitben ismerik és létrejött köztük és az Úr között egy áldott erős biztos hitbeli kapcsolat. Ki ne menjetek ebből a kézből! Ebből a szeretetből ebből a kegyelemből. Senki ki nem zárhat! De ti bármikor elveszíthetitek. Hát ti ne veszítsétek el.
Most pedig próbálunk menni az előttünk lévő szöveg szavai szerint. Szeretetedről törvényedről énekelek. Aki ezt a zsoltárt írta Dávid. Hatalmas lelki tapasztalatokkal rendelkezett és két dolgot értett meg az életben a legfontosabb. Semmi sem fontos mint ez a kettő. Megérteni az Isten szeretetét befogadni és válaszolni rá engedelmes élettel. Ez a titka a földön is az örökkévalóságban minden boldogságnak. Befogadni az Isten szeretetét meghódolni előtte. Ostromol. Meghódolni. Krisztus szeretetének fogságába esni. Ezért írja Pál apostol hogy ő a Krisztus rabszolgája. Az egy gyönyörű élet volt egy csodálatos élet és ezt a szeretetet viszonozni. De figyeljétek meg a mi szívünk hajlik arra hogy mindig azt mondjuk hogy szeretetedről énekelek. Olyan jó az Úr. Majd a Mennyei Atya. Mikor hallom ott álmosdon a gyülekezetben tagjaitól ezt a rettenetes ördögi mentséget. Húzzák magukat az igétől és a szív odaadástól. Majd a jó Atya. Szeretetedről és törvényedről énekelek. Van egy nagyon irgalmas Isten de vannak törvényei. Isten nem szeret minket törvényi nélkül. Csak törvényiben szeret. Majd megpróbálom jobban megmagyarázni ha tehetem. Isten szeretete árad az egész földre minden emberre. Az Úr Jézus megmondta hogy jön az eső a napfény. Jön sok áldás a hitetlenre és hívőre. Jóra és gonoszra. Ez az általános kegyelem áldása. De van Istennek maradandó szívünkre szóló áldása. Ez már nem mindenkié. És nekem erről kell beszélni: Szeretetedről és törvényedről énekelek. Ti bizonyára szerettek zsoltárokat énekelni de mindig gondoljátok meg nem csak az Isten szeretetéről kell énekelni hanem a törvényéről is. Nem csak befogadni a szeretetet hanem viszonozni. Egyetlen módja van a szeretetünk bizonyítására. Nem az adományaik nem a szép beszédünk nem azt hogy meghajlunk az Úr neve előtt. Azt mondta Jézus: Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat az szeret engem. A szeretet viszonzására egyetlen módja van. Szótfogadni. Én most megkérdem tőletek mindnyájatoktól. Ti engedelmes keresztény emberek vagytok? Igaz az hogy életetek egyetlen mozgató rugója az. Isten kedve szerint élni. Tessék erre felelni belől. Mert ha nem akkor magatokat csaljátok meg és ez nagy fájdalom. Meg tévesztitek magatokat. Úgy gondoljátok hogy Isten szeretete mindenre elég? Vajon nem szerette Úr Jézus Júdást. Szerette. Viszonozta Júdás. Nem. Mi lett Júdással? Elveszett! És ez így van mindig. Lehet Jézus közelében élni 60-70 éven át. Meg lehet ízlelni mennyei erőket. Azért idézem Júdást mert mindenki tudja a dolgait. Júdás csodákat tett. Ördögöket űzött. Boldogan beszámolt róla Jézusnak hogy még a gonosz lelkek is engedtek nekem. Mi lett a vége? Soha szívből nem szerette Krisztust. Szerette az adományait. A lelki erőt a hatalmat és arról ábrándozott hogy ha majd Krisztus királyságában ott lesz valahol a trón körül. Ne az Úr Jézus ajándékait szeressétek hanem öt magát. Szeretetedről és törvényedről énekelek. Így kell megtanulni. Hamis a dallam mikor szeretetét dicsérjük és törvényéről hallgatunk. Ha szeret az Úr mert szeret fogadd el ezt a szeretetet és viszonozzad. Testvérek én 75 éves vagyok. Egy pár dolgot tapasztaltam. Házas ember voltam sokáig. Vannak unokáim van dédunokáim is de soha életben soha sehol a szeretetnek az édességét azt a belső szépségét szentségét tisztaságát sodró és megtartó erejét nem tapasztaltam mint a Krisztus szeretetében. Ismeritek ezt a szeretetet? E mellett minden más elhomályosul. Minden más. Semmit nem lehet hozzá mérni. Ez úgy van mint Jézus mondta a példázatba mikor megtalálta az embert drága gyöngyöt mindent eladott hogy megvegye. Igaz e hogy nektek egyetlen kincsetek Jézus Krisztus? Mert ha ez nem igaz akkor hiábavaló minden istentisztelet gyakorlás. Az Úr Jézus nem egyezik bele a második helyben sem a harmadikba sem. Csak az elsőbe. Miért mondjátok hogy: Uram Jézus. Ha nem ő az Úr. Sok embernek így kellene imádkozni. Uram pénzem uram egészségem és uram Jézus. És sok féle képpen. Ha az Úr Jézus az Úr akkor valóban legyen Úr. Legyen igaz. Igen most egy kicsit szeretnék odavilágítani valamire amire kevesen gondolnak. Még a hitetlen emberek is elismerik hogy ebben a világban megérkeznek és semmi sem az övék. Mi tulajdon képpen benne vagyunk egy minket már készen várt elkészített világban élvezzük mindenféle ajándékát és javait   és úgy élünk benne ahogy akarunk. Mondjátok nem furcsa? Ha a ti kertetekbe bejönne valaki és elkezdene palántálni. Ebbe a sarkába azt, ott kitépne valamit ,ide mást tenne valamit. Mit szólnátok hozzá? Ez az én kertem! Mi megérkeztünk az Isten világába és rendezkedünk. Sok mindent tönkreteszünk átrendezünk. De milyen címen? Hát ki a gazda? Mondhatja valaki hogy enyém az egészségem? Enyém a napfény? Enyém az erőm? Enyém a gyermekeim? Hát minden Isten ajándéka. És úgy bánunk ezekkel ahogy a karunk. Ez egy óriási visszaélés és Istent ingerlő bűn. Vegyétek tudomásul hogy semmit nem hoztatok erre a világra. Én láttam az egyik lányom születését mert a bába mellett én voltam a másik bába. De nem volt rajta hálóing semmi. Meztelenül jön a világra és úgy megy el. Mi az hogy úgy rendezzük az életünket ahogy akarjuk? Nem régen mondta nekem valaki egy beszélgetés közben. Tessék megérteni egy életem van és én így csinálom. Hát tied az életed? Akkor az csak a pokolba mehet. Boldog aki bebiztosította az életét és odaadta az Úr Jézusnak. Szeretetedről és törvényedről énekelek. Van egy szép ének nincs a református énekeskönyvébe de egy keresztény gyülekezet éneke. Isten szent szerelmét Jézus hozta hozzánk. Hogyne zengne róla szívünk csak és szánk. Az Isten szeretetét nem ismerjük meg a teremtett világban. Bár nagyon szépen beszél. Az Isten szeretetét az Úr Jézus hozta el. Én nem tudom hogy valamikor a hitetek szemével láttátok e ezt a csodálatos a csodálatos Jézust. Ahogy a keresztfán töviskorona alatt egy gerendára odaszegezve érettetek imádkozik. Van egy szép hallelujánk: Szegedet lábadba a szöget én vertem. Véred minden cseppje égeti a lelkem. És úgy emlékszem mikor itt voltam először első alkalommal. Akkor is elmondtam hogyan nézünk a keresztre. Két nagy csodát találok és a szégyen elpirít. Isten szerelmét látom és szívem nagy bűneit. Most énekelte az egész gyülekezet hatalmas erővel. Istenem én nagy bűnös ember. Bűnöm annyi mint már a tenger. Igaz ez? Igaz vagy nem igaz? Ha igaz akkor nagyon nagy szükségezek van de azonnal egy Megváltóra. Ha annyi a bűnöd mint a tenger hova sodor? Ha nincs aki levegye nincs aki megbocsátsa mi lesz? Áll a Krisztus szent keresztje elmúlás és rom felett. Krisztusban beteljesedve látom üdvösségemet. Mit jelent nektek az Úr Jézus és kit jelent? Keresztények vagytok. Megkeresztelt emberek. Egyháztagok. Kicsoda számotokra az Úr Jézus? Igaz e az hogy szeretetedről törvényedről énekelem. Akik közületek becsületesen szereti az Úr Jézust az becsületesen szolgálja öt. Annak a számára ez a könyv ez az élet törvénykönyve. Ugye van bibliátok? Ugye olvassátok is? Ugye szótfogadtok? Nagyon furcsa dolog. Az igét elolvasni megérteni és ellenkezni. Válogatni benne. Én arra kérek mindenkit akinek van bibliája és előtte a bibliának van tekintélye. Én ennél jobb könyvet nem láttam és nem ismerek. Soha be nem csapott. Ez az egy könyv amit nem kell átírni soha nem hazudott. Ez nem kímél se királyt se koldust. Ha van bibliátok és ha olvassátok fogadjatok szót az Isten igéjének. És mindjárt ebből a zsoltárból tanuljuk meg. Uram szeretetedről és törvényedről énekelek. Elfogadom a szeretetedet és vallást teszek arról hogy viszonozom egy szófogadó élettel. Ha most azt kérném hogy tartsa fel a kezét az aki egy engedetlen keresztény élet él félek hogy félek hogy nagyon sok kéz felemelkedne. Ha meg nem akkor nem lenne igaz. De azt kérném hogy az tartsa fel a kezét aki egész szívével szeretetből viszonozza az Úr Jézus szeretetét. Hányan emelnék fel a kezüket? Gondolkozzatok rajta. Mondjátok meg őszintén hogy elfogadnátok ha most én mondanám valaki nektek hogy: Te a hitre nézve nem vagy  becsületes ember. Keresztény vagy de nem becsületes a hitedre nézve. Ugye rosszul esne? Már pedig így van. Ha én Isten szeretetéről énekelek azt vallom de nem vagyok szófogadó nem vagyok Jézus engedelmes követője akkor én a hitre nézve nem vagyok becsületes ember. Az Isten szomorúságára és fájdalmára élek. Egy kicsit tovább kell és még jobban bele kell menni a dolgokba. Honnan tudom meg Isten törvényét? Törvényedről énekelek. Honnan? A magyar alkotmányban nincs benne. Itt van Isten törvénykönyve. Én arra kérlek titeket ha el akartok jutni egy egészséges erőteljes hatékony és belől megvigasztalt megerősödött lelki hit életre akkor ezt a könyvet tartsátok mindenek fölött mindennél többre. Csak ennek higgyetek. Bárki és bármi ellene mond ennek van igaza. Olyan fájdalommal látom mert sok újság jár nekem is. A horoszkópokat. Tanult emberek hogyan lehetnek ennyire ostobák hogy elhiszik hogy a csillagokon hogy járnak a pályájukon az döntik el a sorsunkat. Nem ahogy én futom a pályámat ez dönti el a sorsomat. Vagy követem az Úr Jézust vagy nem. Bele sem nézzetek ezekbe a horoszkópokba. Én remélem nincs is itt aki jövendőmondókhoz jár vagy ilyen dolgoktól teszi függővé a lépéseit. Minden reggel kezdjed Jézus nevével. Hódolj neki. Tégy vallomást a szeretetedről és mondjad: Uram köszönöm hogy törvényedbe járhatok és indulj el a nappalnak. Ez lesz az a biztos védőfalad. Nem kellenek ördögi horoszkópok és egyebek. A te biztonságod a te védelmed egyedül Krisztus. Zsoltárt zengek neked Uram. Mi sok zsoltárt ismerünk hát 150 van könyvünkbe de mindegyiket nevezhetjük zsoltárnak. De csak akkor zengek zsoltárt amikor ez a kettő együtt van. Szeretetedről és törvényedről énekelek. A Bibliában találja meg ezt a kifejezést Dávid mondja hogy: Tízhúrú hangszer dicsőítlek téged. Ez a tízhúrú hangszer az emberi szív. A tíz húr a tízparancsolat. Valaki a hetediket nem szereti megpengetni. Ne paráználkodjál. Hogy ne legyen idegen isteneid. Ez a húr néma el van szakadva. Ne tégy hamis tanúbizonyságot. Ne kívánd… Ezeket a húrokat elbontja. Az már nem hangszer. Tízhúrú hangszerel. Engedjétek hogy a Bibliának minden tanítása kérése mert nem követelés csak kérés és ajánlat tartsa fogva a szíveteket. Legyen a ti életetek egy gyönyörű ének. Egy vallomás. Az Isten szeretetének viszonzása. Higgyétek el lehet az ember nagyon beteg lehet sok féle bajjal terhelt mégis belől olyan békessége van. Fent háborog a tenger szintje de lent a tenger mélyben csend és béke van Krisztussal. Ezt kívánom közületek mindenkinek. Svájcban nem tudom a múltkori ittlétemkor elmondta-e de most elmondom ezt a különös tapasztalatomat. Feleségemmel ott voltunk egy bibliai üdülő otthonba és hát az asztalunknál nyolcan voltunk az asztalnál volt egy fiatal házaspár. Nem régen esküdhettek meg. Egy nagyon helyes szép férfi és egy kis fiatal felsége. De a fiatalasszony nem szolt a férjéhez egyetlen egyszer sem és amikor ettünk látszott rajta hogy nem tudja mit eszik. Nem volt ott egyszerűen. Nagyon sajnáltam azt a férfit. Aztán eljött a búcsú este és a ház főnök megengedte hogy én egy prédikációval bucsuzak el. Nagyon féltem mert nekem a Német nyelv nem anyanyelvem és hát Németül csak dadogni tudok. Azonban Isten úgy meg segített akkor 20 percig nagyon folyékonyan prédikáltam. Egy nagyon kemény ószövetségi igéből és amikor vége volt nagy félelemmel jöttem ki hány hibát csinálhattam. Jó Németek voltak én meg ugye a magam Németségével. Egyszer csak ez a fiatalasszony odajött hozzám. Nem szolt egész héten se a férjéhez se hozzánk. Velem pont szembe ült az asztalnál. Látott is meg nem is engem és megszólalt Németül. Azt mondta: Én nem értettem mindent a prédikációjából de ma este maga nekem beszélt. Köszönöm. Az Isten igéje ezt a béna néma lelket felnyitotta és megvigasztalódva kezdett beszélni a férjével is. Odahatolt a szívébe Isten szeretete. Azért mondom mert ha vannak köztetek megszomorodott emberek vagy közönyösek vagy megkötözöttek vagy csalódottak vagy kételkedők. Engedjétek a szíveteket Isten szeretetét. Minden feloldódik. Minden megváltozik. Az Úr Jézus tenyerén fogtok járni és ha oroszlánok vermébe kell menni tüzes kemencébe az Úr ott lesz. Adja meg hogy megtapasztaljátok igazán. De tovább kell mennünk. Igaz e hogy szeretetedről törvényedről énekelek? Mi a bizonyíték? Most felsorolja a zsoltáríró. Ügyelni akarok a tökéletes útra. A tökéletes út az Úr Jézus Krisztus. Ő azt mondta: Senki sem mehet az Atyához csak is én általam. Nincs más út. Nem a római pápa nem különféle szentek nem szűz Mária. Egyedül Krisztus. Ügyelni akarok a tökéletes útra. Jézus a tökéletes út. Azért azt kérem tőletek hogy a tekintetetek hittel emeljétek az Úr Jézusra. Az Atya így szolt a Fiú felett: Ez az én szerelmes Fiam akiben én gyönyörködöm. Most gondoljátok meg ha a tökéletes Isten így szól Krisztusról gyönyörködöm benne. Az Isten gyönyörűsége lett Krisztus. Minket meg nem érdekel. Mit ad nekem? Többet ér egy ripp-ropp muzsika mint akármi. Vagy egy futó kaland vagy valami jó étel. Nem rettenetes szegény és koldus élet ez? Aki Isten gyönyörűsége és öröme. Jelenten-e nekünk valamit? Legyen a ti életeteknek is öröme. Amikor nagyon messze túl az északi sarkkörön ültem ott a jégtáblák világában. Egy magyar szót nem halottam még oroszul sem tudtam. Úgy verték belém mert belém verték a szöveget. Olyan csend és béke volt a szívemben. Az én hűséges Megváltom annyira közel volt hozzám. Annyi szeretettel vett körül. Hiába voltam 39 kiló elég volt a sulyom és elég volt az erőm és most itt lehetek. Bízzátok magatokat magatok erre a szeretetre. Legyen nektek az Úr Jézus kedves. Úgy szeretnélek benneteket rábeszélni benneteket. Ez nem csalás nem ámítás. Ez a szívem boldog vágyakozása és vallomása. Ügyelni akarok a tökéletes útra. És most figyeljétek meg a következő mondatot. Mikor jössz hozzám? Íme a bizonyítékok hogy a hitünk és ez a vallomásunk hogy: Szeretetedről törvényedről énekelek. Becsületes. Hogy ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Ha egy feleség akinek titkos szeretője van látja jönni haza a férjét rosszul érzi magát. Azt szereti ha elfele megy. Minél messzebb van és minél tovább annál jobb. Ugye? Ilyen a hűtlen asszony és ilyen a hűtlen keresztény. Minél messzebb van az Úr és ha jön felém az kellemetlen. Mit mond a zsoltáríró: Mikor jössz hozzám? Én tudom mikor tik vendéget hívtam attól függ hogy milyen súlyú az a vendég tekintélyű. A lakást rendbe hozzátok. Mindenki rendezkedik. De milyen boldogan mondja hogy: Mikor jössz hozzám? A szíve készen van. Nincs titkolnivalója. Most megkérdem tőletek ezt. Csak belől feleljetek. Vannak-e a szívetekben az otthonotokban olyan dolgok amit szeretnétek az Úr Jézustól eltitkolni? Amiről nem beszéltek vele. Úgy tesztek mint ha nem lenne. Uram ezt a kérdést hagyjuk. Akkor nem igaz hogy szeretetedről és tőrvényedről énekelek. Akkor nem igaz. Ha ügyelek a tökéletes útra és én mondom hogy: Mikor jössz hozzám? A bibliának utolsó mondataiban van. A Lélek és a menyasszony mondja jövel. Bizony jövel Uram Jézus. Legyen minden nap a szívetek ez a vágya. Közelebb Krisztushoz. Közelebb. Én körülbelül 6-7 éves korom óta ismerem az élő Istent és imádságba össze vagyok vele kötve. De még mindig olyan messze vagyok. Ahogy Pál mondta hogy a testben lakozván távol vagyunk az Úrtól. Minden nap ez a vágyam hogy közelebb. Olyan keveset tudok még róla és annyira gazda Ő. Mi csak morzsákból élünk de már ez is olyan sok. Mondjátok az Úr Jézusnak. És ha valaki közületek nem tud hinni. Lehet hogy valaki azt mondja. Semmi hittapasztalatom sincs. Egy üres hittanítás az egész. Mondjátok el őszinte imádságban. Jöjj el hozzám. És mondjátok azt: Én most Úr Jézus most te hozzád megyek. És mondjátok meg hogy a János evangéliumába Uram megígérted a 6. Fejezetben hogy aki hozzám jön azt semmi képpen ki nem vetem. Én most jövök. Bizonytalanul, hitetlenül, kétségek között, tudatlanul. De hozzád jövök. Uram teljesítd be az ígéretedet. Jelentsd ki magad nekem és meg fogjátok tapasztalni elönti a szíveteket. Olyan belső bizonyosság. Nem fog kiférni a szemeteken annyira könnyezik. A szívetek tele lesz örömmel. Jézus az ő élő szeretetének valóságos megtapasztalását adja nektek. És foglyai lesztek ennek a szeretetnek. Ettől nem lehet többé szabadulni. Azt mondta Jeremiás: Szeretném ezt a tűzet magamból kioltani de csontjaimba van oltva. Nem tehetem. Sokkal könnyebb meghalni az Úr Jézusért mint élni nélküle. De nektek nem kell meghalni. Élni kell érte. De nem nélküle. Ha csak egy is van köztetek akinek hideg a szíve és üres. Most mondja meg ezt őszintén csendes imába és ne nyugodjatok amíg Jézus nem adja a biztos választ. Mert mindenkinek felel. Senkit nem hagyott még viszonzatlanul és nem hagyott vergődni. Így beszél tovább. Tökéletes szívvel akarok élni házamon belől. Most megint mondok egy mondatot akár elfogadjátok akár nem igaz. Aki otthon nem keresztény az sehol sem az. Aki otthon nem jár az Úr félelmében az sehol sem.  Ülhet nagyon áhítatosan vagy vetheti a keresztet vagy nem tudom mit tehet. Aki otthon nem keresztény az sehol sem. Az ige nagyon világos. Tökéletes szívvel akarok élni házamon belől. Ennek óriási súlya van. Bizonyára vannak itt többen akiknek családtagjuk még nem hívő vagy csak olyan langyos keresztények. Nem mindegy hogy a mi házunkon belül hogy élünk. Ez is egy vallomás de el kell mondanom mert fájdalmas is volt de hasznos is. Amikor már a gyermekeink felnőttek annyira hogy mertek beszélni mindenről. Nekünk is. Egyik lányom aki lelkész most már ötgyerekes anya azt mondta. Tudod apám így ahogy nőttünk láttalak sokszor téged idegesnek halottam mikor civódtál a feleségeddel az anyámmal. Fájt nekünk. De ezt el tudjuk felejteni. De ahogyan egymástól bocsánatot kértetek ahogy megbántátok ahogy kibékültetek az Isten előtt a Krisztusért. Ez maradt meg bennünk. Vereséget szenvedtetek mint emberek de a kegyelem fölemelt és ez megfogta a gyerek szívét és ezt gyakorolják a házasságában is. Jézus Krisztus uralma. Csetlünk és botlunk de szeretnék tökéletes szívvel járni a házamon belől. A falak eltakarnak benneteket a kinti világtól. De az Úr szeme lát. Lát a konyhában a kamrában a hálószobában a fürdőszobában. Mindenütt. Ott van a tekintete mindenütt. Tökéletes szívvel akarok járni házamon belül. Igazán akarjátok ezt? Vagy két felé van osztva az élet. Van egy templomi és van egy otthoni. Otthon sok mindent lehet. A templomban… Ugye milyen furcsa lenne valaki rágyújtana cigarettával a templomba. Nekem sokszor a temetésen szólnom kell a gyászolóknak miközben prédikálok mellettem füstölnek. Megmondtam ez most templom. Tessék eloltani. Valaki morogva elment. Nem bánom. Drága szivargyújtó az nem drága. Ez templom. És otthon is így van. Nem azért mondom hogy valaki most minden cigarettát. Bár eldobná. De hogy nem illik a templomba az illetlen dolog úgy nem illik otthon sem. Én töklétes szívvel akarok járni házamon belül. És figyeljétek meg ezt az önfegyelmezést. Ezt a lelki egészségellenőrzést. Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Testvérek amilyen a szívetek olyan a nézésetek. Akit szerettek arra irányul a tekintetek. Jézus mondta hogy lámpás a szem és hogy ha a sötét akkor micsoda sötét van belől. Ha lámpás sötét akkor belől mi van? És ez így függ össze. A sötét szív sötét szem. Sötét szem még sötétebb szív még sötétebb szem. De ha tik felemelitek a tekinteteket az Úr Jézusra. Ha volt a földön valaha gyilkos tekintet gonosz. A kereszten odaszegezett rablóé az volt. Egyszer csak milyen fény gyúlt ki benne. Jézus emlékezzél meg rólam amikor eljössz Királyságodban. Ez a menny fénye volt még maga nem leszel. Megkapta a vízumot rögtön azonnal és hazavihette. Cserélje ki az Úr a szíveteket de akkor a nézésetek is. Nem vetem a szemem haszontalan dolgokra. Tudni kell a tv bekapcsolni és kikapcsolni. Tudni kell a könyvekbe. Én is ma kaptam jár egy újság. Azonnal kitéptem egy lapot belőle és elégettem mert az én házamba senki sem nézheti meg. Én nem tehetek róla hogy beleszerkesztik de a szemem nem vetem hiábavaló dolgokra. A szemen keresztül annyi szenny tud beáradni annyi mocsok és végigömlik az egész emberen. És annyi szeretet és irgalom és kedvesség tud áradni a szemből. A szívetekbe ott van az Úr Jézus és ha ő rá néztek hittel akkor a ti szemetekből árad valami különös. Úgy meg lehet ismerni az istenfélő keresztényt embert a nézésén is. Más a tekintete. Hordozzátok a szívetekben lévő Jézusból kiáradó ezt a kiáradó sugarat. Amikor a parlamentbe voltam prédikátor széjjel néztem és úgy meg láttam ki a keresztény ember. Nem ismertem senkit de az arcról meg tudtam állapítani. Egy egészen más modorú más természet. Igen így van. Nem tekintetem haszontalan dolgokra. Haszontan minden amit téged lelkileg nem segít előre. Hasznos minden ami állttal Jézust jobban megismered jobban szolgálod. Ami elveszi az idődet erődet a Jézustól való szolgálattól az mind haszontalan. Legyen anyagi haszna a tested örülhet. Haszontalan. És akkor az egész élet haszontalan. És itt a befejezés. Gyűlölöm a széthúzókat semmi közöm hozzájuk. Sok fele járok sokféle gyülekezetbe. Van egy szomorú tapasztalatom. Nálam is sokszor előfordult már. Igyekszem mindig valahogy csendesíteni. Néhány ember valamiért megneheztel vagy kitalál valamit és felkavarják az egész gyülekezet nyugalmát. Néhány asszony. Nálunk főleg az asszonyok  akik sok presbiterasszonyom van. Háromnegyed részük asszony és kitalálnak valamit. És elég 3-4 kis oktalan asszonyka. Olyan keveset tudnak és olyan vigyázva szeretettel kell őket csendesíteni. De az igébe ez van. Gyűlölöm a széthúzókat. Abban a gyülekezetbe ahová tartoztok ti az építést az összetartást a Krisztushoz vonzást gyakoroljátok. A széthúzó az igazi széthúzó a diabolosz magyarra fordítva a szétdobáló az ördög. A sátán a nagy széthúzó. Széthúzta már az első házasságot. Mert azt mondta Ádám hogy akit mellém adtál. Megvádolta Évát meg Istent. Már megbontotta a családot. Nem én hanem a kígyó. Mi az hogy Isten Ábel ajándékát elfogadja enyimét a Káinét meg nem. Húzta széjjel és lett belőle testvérgyilkosság. Mindig gondoljatok erre. Az építést a békítést Isten összekötő szeretetét azt hordozzátok. Gyűlölöm a széthúzókat semmi közöm hozzájuk. De a családban is a rokonok közt is. A feleségemmel kötöttem egy megállapodást amikor a gyerekeink kezdtek házasodni. Soha a menyem a vőm ellen nem szolok. Ha nem tudom megvédeni akkor hallgatok. Ebből a gyerekeink értik hogy nekik van igazuk. De sosem védtem meg a gyerekeimet. Soha. Mert ők csak kibékültek én meg ott maradtam volna megvádolva. A széthúzás… Nagyon sok mindent le kell nyelni el kell tűrni. Gyűlölöm a széthúzókat a békességért. Na most a legvégső pedig ez. A család szív távol áll tőlem. Tudni sem akarok a gonoszságról. Család a szíve mindenkinek. Aki csak az Isten szeretetét várja és igénybe veszi de törvényét nem akarja elfogadni. Énekeljetek az Isten szeretetéről és törvényéről. Ügyeljetek a tökéletes útra. Hívjátok: Mikor jössz hozzám? Éljetek a házatok belül Isten félelmében. Kerüljetek minden széthúzást. Megáldottan szolgáljátok az Urat hogy ez az áldás rajtatok által tovább áradjon.

Imádkozzunk:
Kegyelmes Istenünk köszönjük neked az igédet. Egyszerűen és világosan hívsz minket Jézus nyomába. Úr Jézus segíts abban hogy ne csak szeretet után vágyakozzunk hanem szeressük a te törvényedet is. Legyen az életünk egy élő Istenfélelemben töltött élet. Hallgasd meg kérésünket bocsásd meg bűneinket segíts előre minket a békés örömteli erőteljes hívő életre. Ámen
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2013. Október 24. - 23:00:51
Válasz #22

Mariann

  • Vendég
Id.Zimányi József - Teljes fényben délig


<a href="http://www.youtube.com/watch?v=91FPOOZ7v4E" target="_blank">http://www.youtube.com/watch?v=91FPOOZ7v4E</a>
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2013. November 05. - 11:04:27
Válasz #23

Mariann

  • Vendég

Kiálts, ne sajnáld a torkod!



»Jerikó olyan alaposan be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki» (Józs 6, 1 /.



Istennek van egy választott népe. Minden ember Isten teremtménye, de vannak, akik Is¬tentől születtek. Olyan a különbség, mint a szob¬rász alkotta szobor és a szobrász gyermeke kö¬zött. Az egyik alkotás, a másik tőle született. Az egyikkel semmi kapcsolat nincs, mert nem le¬het vele beszélni, a másik hasonlít is rá, mert tőle született, és van közöttük kapcsolat is. Vi¬seli a nevét is, és azzal, amit a gyermek hibázik, szégyent hoz az apjára.
Talán megértik a Testvérek, hogy mit aka¬rok ezzel mondani. Nekünk Isten akaratából azt kell hirdetnünk, hogy ne halott szobrok legye¬tek, hanem élő gyermekek, hogy élő táborává növekedjetek az élő Istennek. Akiket a Fiú meg¬szabadított az Ördög hatalmiból, azokat kül¬detéssel bízta meg. Nem azért szabadította meg őket, hogy csak pihenjenek, hanem egy küz¬delmes útra indult velük, és hódításra rendelte őket. Minden élő hitű ember hódító ember. Az nincs rendjén, amikor valaki már hitre jutott, hogy a szívében még mindig az Ördög hódít nagyobb teret, hanem az van rendjén, hogy a bennünk uralkodó hatalmas Jézus által eszkö¬zei leszünk az Isten hódításának.
Most két táborról fogok beszélni. Az egyik¬ről, amelyik elindul és hódít, a másikról pedig, amelyik bezárkózik, útjában van az Isten akara¬tának, és mindennek ellene áll, amit Isten akar. «Jerikó olyan alaposan be volt zárva lzráel fiai miatt, hogy se ki, se be nem mehetett senki» /Józs 6,1/. Én tudom, hogy közöttetek is van¬nak ugyanilyen «jerikói» emberek. Ugyanúgy be vannak zárva, se ki, se be... Bezárkóztak az Is¬ten uralma és hatalma előtt. Járnak a templom¬ba, adakoznak, és ha a lelkész felolvasná a szó¬székről, hogy ezeket meg ezeket töröltem az egyházközség névsorából, nagyon megsértőd¬nének. Nem is törli ki senki a nevüket, úgy is Isten az, aki beírja az élet könyvébe, aki¬ket beír. Tisztában kell lenni azzal, hogy melyik táborhoz tartozunk. Ahhoz-e amelyiket Isten vezet és Isten hódító eszköze, vagy ahhoz a tá¬borhoz, amelyik mindig útban van, akadályoz, kőfalai védik, bezárta magát. Boldog az, aki most azt mondhatja hálás szívvel, alázatosan: «Köszönöm Istenem, hogy kihoztál Egyiptom földjéről, a sötétség hatalmából általvittél Szent fiad országába, és én úton vagyok, és amerre megyek, a Te Lelked ereje hódít. Te engem hasz¬nálhatsz!» Az a gyülekezet gazdag, amelyiknek sok ilyen használható, munkás harcosa van. Te melyik táborhoz tartozol? Keresztyén ember vagyok, de Krisztus nincs a szívemben? Hívő ember vagyok, de Isten nem tud használni? Van vallásom, és megvannak a kőfalaim, és ide a Megváltó a lábát be nem teheti. Én vagyok az Úr! Az van, amit én akarok! Testvérem, nyisd ki: «Jerikó kapuit» az Úr előtt!
Sok helyen elmeséltem már a következő tör¬ténetet. Még Álmosdon meglátogattam egy családot. Éppen egy kis vita volt, és amikor be¬léptem, nem tudták eltusolni a veszekedés fe¬szültségét. Keserűen mondta a férfi: «Ez az asszony mindig okoskodik, pedig megmond¬tam, hogy ebben a házban én vagyok az Úr!» Megvártam amíg kicsit kifújja magát, azután azt mondtam, hogy akkor tévedtem, mert én azt hittem, hogy olyan házba jövök, ahol az Úr Jé¬zus az Úr. Zavarba jött ez az ember, de a továb¬biakat megúsztuk csendesen, mert a levegőben ott maradtak a szavak: Én azt hittem, hogy eb¬ben a házban Jézus az Úr. Addig az az ember hangosan, az asztalt verve állította: én vagyok az Úr. De aki nem ilyen hangosan, kirívóan csi¬nálja, ott is lehetséges, hogy nem Jézus az Úr, hanem az ÉN.
Jerikóban jerikói törvény, jerikói akarat, po¬gány istenek, pogány törvény, pogány áldozat, pogány imádság, pogány szokás van. De aki az Úré, aki az élők táborába bevitetett, ott az Úr akarata, az Úr jó kedve, az Úr szeretete, az Úr tanácsa, az Úr vezetése, az Úr irgalma, az Úr feddése, az Úr vesszeje, az Úr kenyere, az Úr asztala, az Úr állandó jelenléte van. No, melyik táborban vagytok? Én nem ismerlek titeket, de az Úr ismer. És ha jól bezárjátok Jerikó kapuit, lehet, hogy Isten többé nem szólaltatja meg a kürtöket. Milyen borzasztó, amikor valaki úgy be tud zárkózni, hogy egyetlen bűnbánó imád¬ság ki nem jön a falakon, és egyetlen élő Ige be nem mehet oda, mert be van zárva. Rettene¬tes, hogy sokan élnek így, és büszkék is rá!
Most figyeljük meg, hogyan folytatta le Is¬ten Jerikó ostromát. Ez Isten hadititka, mű¬vészete, és nem változott meg ma sem. Leg¬alább 3500 éves ez a történet, de Isten harc¬modora nem változott. Ugyanolyan, mint aho¬gyan itt le van írva. «Így tégy hat napon át! Hét pap vigyen hét kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és a papok fúlják meg a kürtöket. És ha majd hosszan fújják a kosszarvakat, ti pedig meghaljátok a kürt szavát, hatalmas harci kiál¬tásban törjön ki az egész nép. Akkor le fog omlani a város kőfala, és a nép bevonulhat, mindenki egyenest előre» /Józs 6,3-5/. Ezután Józsué szólt a néphez és minden a parancsa szerint történt: «A hét pap, aki a hét kosszarvból készült kürtöt vitte, az ÚR előtt vonult, és fújta a kürtöket. Az ÚR szövetségládába pedig utánuk haladt» (8. v.). Így állították fel a ren¬det: elöl mentek a fegyveresek, utána hét pap a hét kürttel, azután a frigyláda, azután a nép.
Az első, amikor az ember találkozik Istennel. Isten közeledik az emberhez. Azután jön a fegy¬ver. Eljön az ítélet minden bűnre, mert a bűn zsoldja a halál. Nem ölelkezéssel kezdődik, ha¬nem halálos ítélettel, és senki sem jut életre, ha nem fogadja el a fegyvert, az ítéletet, a halált. Sokszor elmondjuk az asztalnál: büntetést, ha¬lált, kárhozatot érdemlek. Az embernek tudnia kell: «én halálra méltó bűnös ember vagyok».
De mivel Isten szeretet, a fegyver mögött szólnak a kosszarvú kürtök. Voltak ezüstkürtök is, amiket arra használtak, hogy jelezzék Iz¬rael táborának, melyik rész induljon. Ez csak Izráel fiainak szólt. De mikor Isten hódítani jön, akkor a kürtök szólnak. Hatalmas, riasztó, éb¬resztő hang. Nem lágy muzsika.
 
Jeremiás könyvében van egy félelmes Ige: «Átkozott, aki az ÚR dolgát hanyagul végzi» (48,10). Nekem szólt ez az Ige. Úgy kell átadni az üzenetet, ahogy az Úr Igéjében van. Tetszik, vagy nem tetszik a gyülekezetnek, az igehirde¬tő ahhoz nem igazodhat. Ha valaki haragszik, hogy elől mennek a fegyverek, hát haragud¬jon. De sok embert becsaptak már igehirdetők! Sok jóakaratú, de tudatlan igehirdető, mert azt mondták: «Jöjj csak úgy, ahogy vagy, mert így szeret az Úr. Minden rendben van.» Nem! Nincs rendben! Rendbe kell hozni! Meg kell látni, ho¬gyan jött rendbe. Kit talált el a fegyver énhe¬lyettem. Kit járt át a dárda, kinek a homlokát szántotta fel a tövis? Kinek a testét szaggatták fel korbáccsal? Kit szegeztek oda a gerendára?
Nem lehet a sorrendet megváltoztatni: elöl megy a fegyver. Ugyanakkor szólnak a kürtök is. Nincs senki, aki ne vétkezett volna, és ne len¬ne méltó a halálra. Még mindig a drága kegye¬lem ideje van. Nincs senki, akihez ne szólnának a kürtök - riasztás és hívás megadásra. Van, aki meghódol, van aki nem.
Felvidéken egy konferencia alkalmával meg¬rendítő élményünk volt. Többen prédikáltunk a templomban, Isten Lelke hatalmasan dolgozott. Egyszer csak egy asszony kijött előre, és elkezdte megvallani a bűneit. Rengeteg szemetet kirakott oda. Már jó lett volna, ha abbahagyja, de láttuk, ha nem mondhatja el, megzavarodik. Felriasztotta őt a kürt. Megszégyenülve ment haza. «Tiszteletes úr, belepusztulok, ha nem így csínálom. Nekem ezt ki kellett rakni.» Meglátta a fegyvert, és meghallotta a kürt szavát.
Tökéletes az üzenet. Hét pap, hét kosszarv¬ból való kürt, és meg kellett kerülni az utolsó napon hétszer a várost. Isten háromszorosan kifejezte, hogy tökéletes munkát végez. Nem nyolc pap volt és nem öt vagy hat, hanem hét, mert a hét a tökéletesség száma. Hét kürt, ez azt jelenti, hogy tökéletes üzenet, tökéletes ri¬asztás, valóságos mondanivaló. Minden megzendülése igaz.
A gyülekezetemből nemrég elmaradt egy asszony, mert istentisztelet után a feleségem felállt, és ezt mondta fájó szívvel: «23 éve hall¬gatjátok a férjemet, és a szívetek még mindig be van zárva.» Ez az asszony azt üzente: «Soha többé nem jövök.» Sajnáltam őt, mert nincs neki nyugta. Imádkozunk azért, hogy meg tudjuk találni a kulcsot a nagykapuhoz, mert tényleg be van zárva. És hányan kint rekedtek! Rettene¬tes, amikor valaki maga ítéli halálra magát.
 
Tehát elöl megy a fegyver, és ez azt jelenti: tudom, hogy méltó vagyok a halálra. De ugyan¬akkor engem az Isten ébresztget, hív a megté¬résre, megadásra. És ha én megadom magam, mi következik? Ez a sorrend: fegyver, kürtös papok, frigyláda. Jön a szövetség Istennel! Nem a keresztség teszi, nem a házassági eskü, hanem amikor megadom magam, elismerem bűnös voltomat, magam ítélem magamat, ak¬kor hallom a hívást. Vár engem a frigyláda, vár a szövetség. De úgy vár, hogy ami ott kőbe van írva, a Tízparancsolat, az a szívembe lesz írva. «Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek» /Ez 36.26). Nektek is szól ez az ígéret, mert nektek szól és a gyermekei¬teknek. Akkor, ha megvan a frigy, benn vagyunk a hódító seregben.
Ezután egy érdekes dolog következik. Azt mondtuk, hogy el kell ismerni a fegyver jogát, hallgatni kell a kürtszóra, vár engem a frigy, bekerülök a népbe. Igen ám, de az Úr megpa¬rancsolta Izráel fiainak, hogy saját földjükön egyetlen élő embert életbe ne hagyjanak. Iga¬za volt Jerikónak, hogy bezárkózott, halálos íté¬let volt ellene meghirdetve. Miért volt ez a fur¬csa ostrom? Miért kellett Jerikót hat napon át egyszer megkerülni, kürtölni, hetedik nap pedig hétszer, összesen tizenháromszor fordulni, ha úgy is halálra volt ítélve? Miután sokat gon¬dolkodtam ezen, az Úr előtti csendességemben ezt a választ kaptam: ha Jerikó királya, akár a második, akár a hatodik napon korán reggel tábornokaival, tisztjeivel, tanácsnokaival kijött volna Jerikó síkságára, és azt mondja Józsuének: «Mi tudjuk, hogy pogány életünk halált érde¬mel. Láttátok este azt a nagy tüzet a város kö¬zepén? Nem gyerekeket égettünk, mint aho¬gyan szoktuk, hanem elégettük a bálványain¬kat. Gyertek, nézzétek meg! Aki a papok közül nem vállalta Jehova szolgálatát, azt is a halálba küldtük. Mi mostantól kezdve akár megöltök, akár életben hagytok, ezt valljuk: Jehovának akarunk szolgálni, az élő Istennek!» Mit gondol¬tok, mi lett volna? Én tudom, mert a Bibliában benne van, hogy az irgalom dicsekszik az igazság ellen. Ez a nép teljes kegyelmet ka¬pott volna: öregek és kicsik. Nem olvadhattak volna bele Izráel népébe: egy különleges sereg lett volna, Isten tulajdona, ugyanúgy, mint Izráel. Csakhogy ez a nép annál sokkal büsz¬kébb volt és makacsabb, mintsem kijöjjön, ezt a vallomást megtegye, és magát megadja. A régi feljegyzések szerint olyan széles volt Jerikó Kőfala, hogy két szekérrel meg lehetett fordulni rajta. Nagyon bíztak ezekben a falakban.
 
Most hadd forduljak hozzátok. Mi nem Jeri¬kóban vagyunk, hanem Magyarország valame¬lyik gyülekezetében. Ti megnyitjátok-e a kapu¬kat? Kijöttök-e az Úr Jézus elé? Vállaljatok-e, hogy megítélje életeteket, és kéritek-e a bocsá¬natát? Akarjatok-e, hogy szívetekben ott legyen az Isten törvénye? Akartok-e vérrel megmosott nép tagjai lenni? Akartok-e élni? Jerikónak nem adatott meg, ami nektek megadatik. Jézus ek¬képpen mondta tanítványainak: «Sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallo¬tok, de nem hallották meg» (Lk 10.24). Éljetek a lehetőségével! Legyetek élő hitű keresztyének, olyan családok, ahol a szülők szívéből ömlik a vallomás a gyerekek felé, és a gyerek nem tud nem hinni, mert látja az istenfélő szülők bol¬dogságát, és sodorja az apa, anya imádsága. Mikor a gyerek látja, hogy az apa sír a bűnei felett, és azt mondja: «Istenem, bocsásd meg! Add vissza a kezedet, ne vedd el tőlem!» Vagy amikor a család együtt imádkozik, és Isten kar¬jába veszi őket. Milyen erős, boldog az ilyen család!
Talán többen azt mondják, hogy merem őket összehasonlítani Jerikóval. Szeretném tő¬letek megkérdezni, hogy milyen volt a gyermek¬korotok? Igaz-e, hogy gyermekkorotokban a szívetek tiszta volt, legjobban az Úr Jézust sze¬rettétek? Akkor örültetek, ha Róla hallottatok történeteket, és pajtisaitokkal megbeszéltétek? Így volt-e? A kamaszkor sokféle érzés forrása. Akkor dobogott legjobban a szívetek, ha az Úr Jézusról énekeltetek egy lelki éneket? Aztán amikor eljött a házasságkötés ideje, ki döntötte el, hogy ki legyen a társatok? Kinek az akarata lett meg?
Én biztos vagyok benne, hogy amikor az első nap Izrael fiai körüljártak Jerikót, félelem volt a város lakóiban. Kettőzött őrök álltak őrségben, és figyeltek. Ilyet eddig még nem Ittak. Ezek a héberek mintha megkergültek volna. Viszik a fegyvert, kürtölnek, járnak körbe, de nem támadnak. Azután másnap-harmadnap már lan¬kad a figyelem.
Amikor kisgyerekek voltatok, 4-5-6 évesek, féltetek, ha villámlott, dörgött, és imádkozta¬tok, tudtátok, hogy Valaki hallja. Elképzeltétek az Úr Jézust. Ha valaki elmondott mellettetek egy imát, másképp aludtatok el, még volt egy kis izgalomféle, aztán később megszoktatok. Ugyanaz a prédikáció, ugyanaz a harangszó, ugyanazok a templompadok - ugyanaz a kürt¬szó. Itt nem történik semmi. Ez borzasztó, ha idejut az ember! Már tizenegyedszer, tizenket¬tedszer jönnek körbe. De eljött a tizenharma¬dik forduló. Leomlottak a falak. És nem volt ir¬galom csak Ráhábnak, a parázna nőnek, aki elrejtette a kémeket. Milyen érdekes az Isten hadititkokkal teli munkája. Miért kellett ezt így csinálni? Hat napon át egyszer, a hetedik na¬pon hétszer kellett körüljárni Jerikót. Ebben is üzenet van.
Ezekben a mostani időkben a hetedik nap van. Soha Magyarországon ennyi Biblia nem volt. Soha ennyi elhangzó jó igehirdetés nem volt. Isten fokozza az ostrom erejét. Sürgetés van benne. Állandóan szól a kürt. Már a televízi¬óban, rádióban is prédikálnak. Keresztyén köny¬vesboltok vannak: a Bibliák, egyházi újságok, könyvek ki vannak téve kirakatokban, megvá¬sárolhatók, a prédikációk hallhatók kazettákon. Közeledik a vég: vagy kinyílik a kapu, vagy jön az ítélet. Ha a szíveteket nem nyitjátok meg, én nem tudom megmondani, hány forduló van még. Nem merem azt mondani, most halljátok utoljára a kürtöt, de azt se merem mondani: holnap még fogjátok hallani! Azt tudom mon¬dani: nagyon sürgetően szól a kürt. Sürget az Isten szeretete megtérésre, igazi bűnbánatra. «Kiálts, ne sajnáld a torkod! Harsogjon hangod, mint a kürt! Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne, Jákób házának, hogy mi a vétke « /Ézs 58,1 /. Ez énrám nézve parancs. Én csak ennek engedek: «Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne...!» Az, hogy nem szereti az Úr Jézust! Nem engedi be, nem Krisztus uralma alatt él! Jákób háznak mi a vétke? Hogy emlegeti szájával, de szíve távol van Tőle. Isten legyen hozzám irgalmas, hogy az én kezemen egyetlen lélek se vesszen el. De légy te is irgalmas a te lelked¬hez és a tieidhez! A kürt szól, nyisd meg a ka¬put, és kegyelemben részesülsz! Menekülj az Űr Jézushoz! Nyisd meg Neki szíved ka¬puját!

Zimányi József
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2013. November 23. - 20:35:29
Válasz #24

Mariann

  • Vendég
Szégyen nélkül


Ézsaiás 29:22-24. 22Ezért így szól Jákob házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, 23mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izrael Istenétől. 24A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.
 
Tegnap délelőtt itt az úrasztalánál két kis fiúcskát kereszteltem meg. Úgy meglepődtem, hogy a kisebbik odajött hozzám a templom ajtóban és azt mondja nekem nagy barna mosollyal, hogy: Tiszteletes bácsi nagyon szeretem az Úr Jézust. Meglepődtem. Gondoltam: Vajon ki rágta a szájába? Hát kiderült, hogy senki, hanem ezt ő magától mondta. Örültem neki, aztán elkezdtem vele beszélgetni, hogy mit is jelent az Úr Jézus szeretni. Mondtam a szülő iránti engedelmességet, a testvér iránti szeretetet. Na ezt megbeszéltük. Aztán hirtelen azt kérdeztem a kicsitől, hogy még is verekedtek? Ki kezdi? Azt mondta, hogy mindig ő. Hát ugye egy kis hiba van a buzgóságban, de azért nekem olyan jó esett hallani, hogy én szeretem az Úr Jézust a gyereknek a szájából. Akkor ez úgy megfogott. Ezt a gondolatot kereszteléskor itt elmondtam. Úgy éreztem, hogy a gyülekezetnek is el kell bővebben, egy kicsit szélesebben is mondani. Hát megpróbálom.
A legelső: „így szól Jákób házához az Úr”. Nem úgy általában beszél Isten a nagyvilágnak. Itt nem is mindenkinek. Valamikor mindenkinek szól. Valahol azt mondja az ige. „Halja meg az egész föld, haljátok meg ti népek”. De itt az van, Jákób háza. Ez mindig jelenti az Isten választottait. Egy nagycsaládot az egyházon belül. Sokan sokfelé laknak, de még is egy családba tartoznak. Ugye, most a magyar miniszterelnök kint van Amerikában, és az amerikai magyarok mennek oda hozzá. Ők ott is magyarok. Igazából ott is ide tartoznak, de még inkább a lelki táborba van így, hogy a Jákób háza, az Isten által szeretett, az Isten szeretetét megtapasztalt és Isten szeretetét viszonzó nagy család. Ez a Jákób háza, aki megváltotta Ábrahámot, az az Úr mond valamit.
Egy kicsit meg kell itt állnom, mert úgy érzem, hogy nem tudtam még jól megmagyarázni megértetni a gyülekezettel. Pedig szeretném, hogy minden hivő ember számára van Istennek mondanivalója. Nem papi prédikációja van, hanem mondanivalója, és azt négyszemközt mondja meg. Amikor nagyon szeretünk valakit és ezt meg akarjuk vallani, nem szoktuk összegyűjteni a nagy tábort. A legmelegebb vallomások négyszemközt hangzanak el. Isten az ő nagy szeretetéről nekünk úgy akar beszélni, hogy csak ő meg én. Te meg Ő. Csak mi. Így szól az Úr az ő népéhez az ő házához. Ezt azért hangsúlyozom ennyire, mert mi abba a táborba tartozunk, akikkel az Isten akar beszélni. Nem mindig akar mindenkivel. Benne van a bibliában, hogy Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön, de vannak emberek, akikhez időnként szól. Néha olyan megrendült lélekkel ülök ott az irodában és elgondolom, hogy csak Kínában már több mint egy milliárd ember van és csak néhány ezer van közte, aki ismeri az Úr Jézust. Úgy születnek, élnek, és halnak meg, hogy nem tudják kicsoda a Megváltó. Nem tudják, hogy Isten hogy szereti őket. Még nem volt neki, aki elvigye és megmondja. Milyen jó, hogy mi gyerekkorunktól kezdve haljuk, de azért félelmes is. Folyton hallani a vallomást, és nem válaszolni rá.
Tegnap este mikor mentem, hogy harangozzak, jelezzem a szombat estét, úgy imádkoztam, hogy: Uram áld meg ezt az egyszerű harangszót, hogy ne csak a fülekig menjen, hanem szívekig is. Halják meg az emberek, hogy hála Istennek elmúlt egy munkás hét és holnap jön egy nap, amikor lehet lecsendesedni, pihenni, imádkozni, együtt énekelni. Együtt lenni, az igéből tanulni. Kértem Istent hogy áldja meg a harangszót, és mindig kérem. Azt is, ami ide hívogat, meg azt, ami temetésre emlékeztet. A Bibliában benne van, hogy Isten hajdan sok féleképpen szólott az atyákhoz a proféták által, de ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által. Az Isten mondanivalója Krisztusban van. Ha valaki el akarja kerülni az Úr Jézust, nem hall meg az Isten mondanivalójából. Nem az ószövetségi harcok, háborúk, meg újszövetségi csoda, hanem Krisztus a mondanivaló és mind ez a Krisztus által érthető meg és világosodik meg. Mert az ószövetség minden könyve az újszövetség minden könyve mind a két oldalról a központra, Krisztusra mutat. Ő van a középpontban, úgy ahogy a Golgotán középen volt. Innen is lator, onnan is lator. Mert így van. Régi időkben is bűnös az ember, most is bűnös, meg az lesz, de ott van középen és mondhatja és halhatja valaki Ő meg mondhatja hogy: Velem leszel a paradicsomban. Ha valaki mondja: emlékezz meg rólam. Milyen érdekes, hogy az a lator hogy megtanult beszélni az Úr Jézussal. Pedig nem kátézott, nem volt egyháztag, református egyháztag, és vannak akik éveken át járnak az istentiszteletre és nem tudnak az Úrral beszélni. Higgyétek el nagy csapás a néma gyerek nagy csapás a béna gyerek, nagy csapás a süket gyerek, nagy csapás a vak gyerek. Nagy. Minden szülőnek nagy fájdalma, ha nyomorék a gyereke. De küldött valakit, aki meggyógyítja a beteg szemet és látóvá teszi megoldja a néma nyelvét mert megoldotta a süket fület megnyitja a sántát járóvá tette a béna kezet kiegyenesítette. Van valaki, aki tud segíteni ezen a lelki bénaságon. Olyan valakink van nekünk Isten jobbján, és ha akarjuk a szívünkben, akiről azt mondja a Biblia. Hatalmas mondat. Jézusról mondja: „hatalmas szavával tartja fen a mindenséget.” Ez a Jézus az aki által a világot teremtette. Micsoda hatalom és erő van benne.
Testvérek ez a könyv a Biblia régi fordítású vagy új. Mindegy. Isten üzenetét hordozza mindig ugyanazt mondja és még is ujjat. Boldog ember - mondja a Biblia - aki hallja a kürt szavát. Boldog nép, amely hallja a kürt szavát a te arcod világosságánál jár az ó Uram. Valaki nem halja a kürt szavát. Valaki csak annyit hall, hogy mondott a pap valamit, vagy már megint olvastam valamit. Engedjétek, hogy a kürtharsogás az mindig megmozgatja az embert a kürtszó. Mindig jelez valamit. Általában riasztást. Boldog, aki meghallja a riasztó kürtszót. De válaszolni kell Isten beszédére. Mikor ti halljátok az igehirdetést, itt még ha valaki otthon nem is olvasná a Bibliát - de tudom hogy többen olvassák - Válaszolni kell. Nekem is erre a textusra magamnak is válaszolni kellett. És a prédikációm is válaszom, de először magamnak kellett megválaszolni. Nehéz dolgok vannak benne. Mennél alázatosabban ül le az ember a bibliája mellé, annál világosabban annál hangosabban hallja az Isten válaszát. De nagyon világosan és hangosan kell felelni is. Olyan biztosan. Mi sokszor úgy vagyunk, én már tudom mikor a gyerekekkel megbeszélek most a múlt héten Bagamérba hordtam őket ifjúsági konferenciára jövő héten meg Újétára fogom vinni. Kérdem a gyerektől: Eljössz? Mikor a vállát rángatja, akkor én tudom, nem mondta, hogy nem de biztos, hogy nem jön. Biztos. Vagy csavargatja magát. Ez már nem jön. Mi sokszor így vagyunk, hogy szól az Isten, nem mondjuk hogy nem. Még senki sem mondta, hogy nem mond igazat a szószékről, csak még sem. Nem. Nem jó van így. Figyeljetek ide testvérek. Minden időbe voltak most is vannak Álmosdon is, akiknek ez a mondani valójuk az igehirdető felé. A Biblia mondja: - Ézsaiás 30-bol olvasok! „Nem akarnak hallgatni fiai az Úr tanítására. Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! ? a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok!” Ezért haragudnak a temetési beszédekért. Ne a valóságot! Ne a valóságot! Hanem: Mondjatok nekünk hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat! Látjátok nyolcszáz évvel Jézus születése előtt ugyanaz volt mint ma. Ne a valóságot lássátok. Mondjatok nekünk hízelgő dolgokat. Lássatok már kedvünkre valókat. Hagyjatok békén nekünk Izrael szentjével. Hagyatok már békén, ahogy valaki megrázta a palástomat. Még mindig a bűn. Még mindig. Igen. Még mindig a bűn, és amíg lesz bűn, addig prédikáció is szólni fog a bűnről. Ne a valóságot lássátok. Mondjatok nekünk hízelgő dolgokat. Lássatok már kedvünkre valókat. Emlékeznek a testvérek, meg kell mondanom, mert ezt a mondatot, amíg élek mindig megőrzöm magamban, hogy: Maga a szószéken még csak elmegy valahogy, de temetni aztán nem tud. Hát nem. Elismerem. Isten ítélete van azon az igehirdetőn, aki így enged a hallgatóinak. Aki nem az Isten kedvét keresi, hanem az emberekét. Benne van a Bibliában, ha embernek igyekszünk tetszeni, Isten szolgái nem vagyunk.
Na most rá kell térnem hát akkor ilyen nagyon hosszú, de fontos és elengedetlen bevezetés után erre, hogy milyen szégyen volt. Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca. Miért kellett szégyenkezniük az atyáknak, a felnőtteknek, a szülőknek, a nagyszülőknek, a Jákób háza öregeinek? Miért sápadt meg az arcuk? Miért? A következő sorból kiderül. Mert ha gyermekei meglátják kezed munkáját, szentnek vallják nevemet. Isten szemrehányást tesz a felnőtteknek, a családfőknek, az öregeknek, hogy a családban nem látszik meg Isten keze munkája. Mert ha gyermekek meglátják kezek munkáját majd, szentnek vallják nevemet. Ugye mennyi panasz van, világi hatóság is, egyházi is, mondja, nem lehet a fiatalokkal bírni. Hát biztos, hogy nem angyalok, és nem a bűneiket akarom menteni mert van elég. Van. De egy igaz! Minket megítél valami. Vajon mielőtt olyan hitetlenek lettek volna, egészen ateisták, vagy elzüllöttek volna, látták-e az Isten keze munkáját bennünk és általunk? De mivel nem látták, vagy alig látták, bizony igaz, hogy szégyenkeznünk kell. Ha már tudunk pirulni ez a gyógyulás helye. Nagy baj, amikor a szülőnek nem sápad meg az arca és nem bánkódik és nem fáj neki, hogy nem tudta a gyermekeknek mielőtt kirepülnek a fészekből megmutatni az Isten keze munkáját. Ha nem fáj, ott már nincs segítség. Sokszor mondtam és mondom, hogy csak a halott nem érez fájdalmat. Aki lelkileg halott, nem is tudja, hogy miről beszélek most. De sápad az arca az apának anyának enyém is, mert nagyon sokszor nem tudtam megmutatni Isten keze munkáját a gyermekeim előtt sem. És ti is erre gondoljatok, hogy mennyi mindent látnak, ami nem az Isten keze munkája volt bennetek meg általatok. Bizony van miért szégyenkezni, de Isten le akarja venni ezt a szégyent. Le akarja népe arcáról venni ezt a szégyent. Nem szégyenül meg többé Jákób. Hát egy mód van rá. Úgy beszél-e hogy a szülőket felbuzdítja, hogy mostantól kezdve engedjétek meg ti felnőttek, ti szülök, nagyszülők, felnőtt rokonok, hogy munkálkodjon bennetek és általatok és akkor a gyerekek látják kezem munkáját bennetek. Mert amikor férj és feleség összevesznek, aztán egymástól bocsánatot kérnek néha sírva. A Bibliához leülnek és elmondják az Istennek, hogy megint elbotlottunk. Ezt a gyerek látja és nem arra fog emlékezni, hogy veszekedtek hanem hogy békültek ki és ki volt a kibékítő. Vagy amikor jön valamilyen dolog, ahol lehetne bizonyos előnyhöz jutni, de csak görbén. Azt mondja az apa, hogy nem. Nem, mert Jézus nyomába járok. Ez az út nem járható. A gyerek csodálkozik. De hát meg lehetne valamit fogni. Nem. Akkor az ördög kezét is meg kell fogni. Gyerekek nem. A gyerek most nem ad igazat, de később. Azt mondja, hogy inkább ráfizettek a szüleim, de az egyenes úton mentek. Látták az Isten keze munkáját. És sok mindenben nem tudom felsorolni tételesen. Úgy is érti mindenki mikor a gyerek azt látja, hogy akár öröm volt a családba akár bánat jött valamilyen kísértés váratlan baj, vagy tartó bajok apám és anyám mindent oda vittek az Isten színe elé és ott beszélték meg. Ez beíródik ám úgy a gyerek szívébe, nem törli ki semmi féle ateista propaganda. Semmi hitetlen beszéd. Ez be van írva abba a hústáblába olyan betűkkel. Nem lehet kitörölni. Most kacag rajta, de a kacagás alatt ott van, ami most következik. Szentnek vallják nevemet. Elismerik, hogy apám és anyám Isten félelme a Szent Isten félelme volt és rettegnek Izrael Istenétől a gyerekek. Mikor a gyerek nem csak egyszer, hanem komolyan látja nem csak templomba mennek ezek a szülök nem csak úrvacsoráznak nem csak karácsonyfa van meg karácsonyi ének, hanem itt az Isten köztünk. Akkor érzi a gyerek, hogy térdre hullva belső csendbe áhítatba. Nekem meg kell becsülni a szüleim hitét, isten félelmét. Szentnek vallják a gyerekek az Isten nevét és rettegnek Istentől. Ez azt jelenti, hogy rettegnek a bűntől. De az az értelme ennek a gyerek nem fél vétkezni, ha látja a szülőt is.
Nagyon sokszor megtörténik, több ilyen eset volt valahol bent volt egy televízió, házi antenna van. A szülök nem jelentették be, nem fizették a forintokat. Valaki elsusogta jön az ellenőr. Kérem úgy hallom önöknél a televízió nincs bejelentve. Becsületszavamra mondom hogy nem. Elment az ellenőr. Na most a gyerek valamikor valamiben hazudik, azt mondja neki az apja: Te betyár kölyök hát te hazudtál. Édesapám hát a tévével mi volt? Nincs tovább beszéd. 70 forintért hazudtatok. 70 forintért. Mit akarsz nekem mondani? Kis dolog ugye? De nagy dolog!
De mikor azt látja a gyerek, hogy az a szülő féli az Istent inkább vállalja a károkat is anyagi terheket egyebet, de megy a Krisztus nyomába, akkor a gyerek kezd rettegni Izrael Istenétől. Vagy történik egy baj a családban. Azt mondja az édesapa a feleségnek: hívd ide a gyerekeket. Leülnek. Na az apa elmondja: gyerekek ebben és ebben a dologban én eltértem Isten útjától, itt a következmény. Ez a bot ez nekem szól. Ez az Isten fenyítése. Gyertek együtt kérjünk bocsánatot és elkezdenek imádkozni. A gyerek elkezd az Istentől félni nem az apja botjától, az Isten kezétől. Így kell tanítani a hittant. Így kell a vallást tanítani. Azután van még egyéb is. Észreveszi a gyerek, hogy akármilyen jó ízű volt és bőséges az ebéd reggeli vacsora a szülök nem laktak jól. Hanem kinyitják ezt a könyvet, most jön az igazi fő étkezés. Azt mondják a szülők: gyerekek az Isten meg adta nekünk adjuk hálát az Úrnak, mert érdemli. Megadta a testi javakat, de nézzétek mi nem állatok vagyunk, hanem emberek. Nekünk van egy örökké való részünk is, és azt is kell táplálni. Itt manna itt a kenyér itt a forrás. Együnk és igyunk. Aztán megmagyarázza a szülő a gyereknek ez még magába nem elég. Ezt bevetted a szádba, de nem oldódik fel csak akkor, ha meg is teszed. A szófogadásoddal táplálkozol a benned lévő hit a te szófogadásod által erősödik. Ez a Krisztus ereje növekszik benned. Nagy dolog. Visszaemlékszik a gyerek arra, hogy honnan volt az apámnak anyámnak annyi ereje. Hogy tudtak elviselni káromkodást panasz nélkül nehéz terheket. Volt egy asztaluk, ahol mindig vendégek voltak és bőven ehettek volt egy gyógyszertáruk, ahol minden orvosságot megkaptak, volt egy áldott orvosuk, volt egy jó pásztoruk, volt egy drága barátjuk. Nem kell kimenni a temetőbe a síremlékhez. Amerre megy az a gyerek, ott van a köszönet Isten iránt azokért a szülőkért akik erre tanították meg. Az ilyen szülőnek már nem kell szégyenkezni, nem pirul meg az arca. De még mindig nincs vége.
Ha egy családban ilyen komoly istenfélelem van szülök, ha ott vannak a nagyszülők gyerekek templommá tették azt a házat akkor van egy következménye még. A tévelygő lelkek észhez térnek. Higgyétek el, hogy szomszédok, akik évtizedeken át, vagy hosszú éveken át élnek mellettünk valamilyen hatást kapnak tőlünk. Mi is kapunk tőlük. És ha látják a mi állandó, kitartó, mindig egyenes, mindig becsületes istenfélelmünket, észhez térnek. Rájönnek hogy ez jobb út. Nem kell mindig mondogatni: imádkozzatok, ti is olvassátok a Bibliát, ti is énekeljétek a zsoltárt, ti is. De olyan közel vagyunk, hát a kerítéseken átlátni mindent, látnak mindent. Azt látják, hogy ezek az emberek együtt laknak az Úrral. Itt a házigazda Krisztus maga. Ez más mind a többi ház. Belépsz az udvarra, más a levegő, belépsz az otthonba más minden. Itt a menynek egy darabja valahogy itt van. A zúgolódok levonják a tanulságot. Mert látják ezt a családot, nagy bajok között, könnyek között is hálát adni, Istenbe fogózni és a zúgolódok levonják a tanulságot.
Adja meg az Isten, hogy ne legyen senki közöttünk, aki nem veszi észre, hogy van miért pirulni. Ne legyen senki, aki Isten nem tudja levenni ezt a szégyent. Olyan jó, hogy ha azt tapasztaljuk, hogy megbocsátotta vétkeinket, amiket elkövettünk a családunkon belül és a gyerekekkel együtt szolgálhatunk az Istennek. Szülő és gyerek szentnek vallja az Isten nevét. Együtt rettegnek a bűntől, Izrael Istenétől, hogy nem vétkeznek. Ez az élet a tévelygő lelkeket észre téríti. Érdekes ez a mondat még hagy térjek ki rá. A tévelygő lelkek észhez térnek. Én csak egyet tudok mondani. Ha valaki megsértődik, nem tehetek róla. Nem sértő szándékkal mondom de a hitnélküli élet a legnagyobb tékozlás és pazarlás. Nem okos ember az, aki nem veszi igénybe ezt az óriási erőforrást már itt a földön. Nem okos ember az, akinek minden segítség készen van, és nem veszi igénybe. Nem okos ember, aki nem a legnagyobb szeretet felé fordul. Nem okos ember, aki nem a legnagyobb erő felé fordul. Nem okos ember, aki nem a leghűségesebb baráttal barátkozik. Milyen jó, ha életünk olyan, hogy a tévelygő lelkek észhez térnek, a zúgolódok levonják a tanulságot.
Adja meg Isten nekem is, meg nektek is, hogy úgy legyen, hogy nem szégyenül meg Jákób háza. Ámen.
Zimányi József
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2013. December 27. - 19:49:52
Válasz #25

Mariann

  • Vendég
NE NYÚLJATOK A KIÍRTANDÓKHOZ ! - Zimányi József


«Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert felidézitek az átkot Izrael tábo¬rára, és szerencsétlenségbe döntitek! Az összes ezüstöt és aranyat meg a réz- és vastárgyakat az ÚRnak szenteljétek, azok az ÚR kincstárába kerüljenek» (Józs 6,18-19).



Nemcsak a hadviselés módját határozta meg Isten, hanem a győzelem utáni hadviselést is. Amikor valaki hívővé lesz, bekerül Isten táborá¬ba, reá ez a parancs érvényes: «Hozzá ne nyúl¬jatok a kiirtandókhoz...» Volt, amit ki kellett ir¬tani, volt, amit oda kellett szentelni. De ma¬guknak elvenni semmit nem volt szabad. Ha valaki az Úr Jézus szeretetének foglya lesz, nem marad semmije, csak az Úr Maga. Se egészsé¬gével, se betegségével, se örömével, se bána¬tával, se szabadságával, se munkaidejével, se pénzével, se szerelmével, testével-lelkével nem rendelkezik. Csak KRISZTUS marad. De ez nem «csak», mert Ő minden. Benne van a Kolossé levélben: «Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve» (Kol 2,3). A hitre jutás nem kifosztatás, hanem végtelen gazdagság¬nak a kezdete. «Megnyitja az ÚR gazdag kin¬csesházát, az eget, és idejében ad esőt földed¬re, és megáldja kezed minden munkáját» (5Móz 28,12) - mondta az Úr már Mózes által. Ömlik és árad az áldás Tőle.

Mi az, amit ki kellett irtani, és mi az, amit oda kellett szentelni? El kellett pusztítani Jerikó¬ban mindent, ami élt: embert és barmot. Félelmes ugye? Oda kellett adni mindent, ami ezüst, arany, réz és vas. Hogyan kell ezt érteni? Mert ezeknek jelképes értelmük van.
Mielőtt hozzáfognék ennek elmagyarázásához, még valamit el kell mondani, mert akkor válik érthetővé. Amikor valaki megnyitja a szí¬vét Krisztusnak, attól kezdve lelki emberré lesz. Addig csak hústesti ember. «Test és vér nem örökölheti Isten országát» (1 Kor 15,50). Test és vér nem örököl. Ha valaki «jerikói», halál és íté¬let vár rá. Csak lelki ember érti meg az Isten dolgait. Aki tehát lelki ember lett, annak életé¬ben, szívében, kezében a következő dolgok nem lehetnek. Mindazt, ami a test cselekede¬te, ki kell irtani. «A test cselekedetei azon¬ban nyilvánvalóak, mégpedig ezek: házasság¬törés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthú¬zás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás, és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már koráb¬ban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát" (Gal 5,1 9-21). íme a kiirtandó 17 dolog. Nem magyarázom mind a tizenhetet, hanem hét csoportba osztom, és így próbálom érthetővé tenni.

A legelső, ami kötelező minden hívő ember¬re, hogy családi élete, szerelmi élete rendben legyen Isten előtt. Mindent ki kell irtani, ami a tiszta, megszentelt házasságot zavarja, sebzi, szennyezi, mindent, ami gaz, gyom. Halljuk, hogy mennyi öngyilkosság történik Magyaror¬szágon féltékenységből. Az én szüleim házas¬sága féltékenységből ment tönkre. Mindaz, ami a házasságot fertőzi, szennyezi, rombolja, ke¬seríti, az kiirtandó.
Testvérek! Fegyelmeznünk kell a szemünket! Valaki megcsalhatja a párját a szemeivel is. Mindennek vesznie kell, amit az Úr Jézus gyű¬löl. 71 éves létemre sok mindent hallottam, lát¬tam. Vannak, akik azt mondják: én csak a fele¬ségemmel élek, nem voltak szeretőim. De mi van, ha Isten egyszer mérlegre teszi azt a há¬zasságot? Lehet, hogy benne van a bujálkodás.
Vannak házasságok, ahol az egyik fél rettene¬tesen szenved, mert a másik nem ember mód¬jára viselkedik. A hálószobákon átcsörtetnek a vaddisznók és feldúlnak mindent. De sokan öntötték ki a szívüket sírva!

Magyarországon minden esztendőben nő a válások száma, és minden évben csökken a házasságkötések száma. Ami még szomorúbb, hogy minden évben nő az eldobált gyerekek száma. Az államkasszát terhelik az elhagyott gyerekek. Az én községemben is vannak olyan gyerekek, akiket már rég el kellett volna vinni állami gondozásba, de nincsen hely.
Kb. 15 évvel ezelőtt egy fiatal lelkésszel be¬szélgettem Debrecenben, a kollégium parkjá¬ban, és szóba jött sok minden. Elmondtam, hány unokám van. Azt mondja ez az ifjú: «Józsi bácsi, én nem merek megnősülni.» Mondom neki: «Vannak rendes hívő lányok.» «Nem, én nem merek megnősülni.» És lányoktól is hallot¬tam hasonlókat. Ide jutottunk.
Isten azt akarja, hogy a házasság ajándék legyen, öröm legyen gondok között is. Kacagó gyermekek, boldog család, unokák. Úgy szállunk a sírba és úgy búcsúzunk el, hogy megáld¬juk a gyermekeinket, unokáinkat, és ők áldják az emlékezetünket. Ez az Isten akarata!
Miért gyötörjük, kínozzuk egymást? Miért olyan irgal¬matlan a férfi, és miért olyan éles nyelvű az asszony? Mert nincs kiirtva, amit ki kellene irtani.
A következő: ne hódoljatok idegen iste¬neknek! Az idegen isteneket is ki kell irtani. Le kell számolni a férj szerelmével, a televízió rab¬ságával, az otthon imádatával, és még sok min¬dennel. Egyik gyülekezetemben a Felvidéken volt egy kedves gondnokom, akit nagyon sze¬rettem, de volt egy nagy hibája: «Tiszteletes úr, csak ne a kártyaparti idejére tegye az istentisz¬teletet." Nagyon fáj ennek az emléke. Hány ilyenfajta szenvedély van. Isten nekem is meg¬mondta, hogy le kell tenni a sakkot. Megadta a kegyelmet, hogy ahogy én azt letettem, azóta is le van téve. Még álmomból is felijedek, ha azt álmodom, hogy sakkozok. Le kell tenni a bálványokat. Ez nem megalkuvás. Nem csök¬kenteni kell a kapcsolatot a bálványokkal. Ki kell irtani teljesen. Ha valakinek az alkoholtól kell szabadulni, az nem úgy van, hogy mostantól csak fél litert iszok. Semmit nem ihatok.

A harmadik csoportban ki kell irtani a va¬rázslást. Semmiféle babonának helyet ne ad¬jatok. Nem hittem el, hogy van ilyen, pedig megöregedtem. Egy gyülekezetről elmondták, hogy vagy negyven asszony jár közülük Putnokra a halottlátó asszonyhoz. Tudakozód¬nak, hogy mit üzen az elhunyt férjük, mit mon¬dott utoljára. Elhatároztam, hogy megleckéz¬tetem őket, de figyelmetlen voltam. A prédiká¬cióm során beszéltem a babonáról, varázslás¬ról, ördögi kapcsolatokról. Ott ültek baloldalon, mind fekete kendővel a fejükön. Nyíltan kimondtam: aki meglátogatja a putnoki asszonyt, az az Ördög szeretőjéhez megy. Abban a pillanat¬ban elvesztettem minden gondolatot. Nem tud¬tam hol vagyok, ki vagyok, mi van velem. Ret¬tenetes érzésem volt. De imádkozni tudtam. Fohászkodtam Istenhez. A gyülekezet nem vet¬te észre. Két másodpercig álltam némán, aztán ezt a témát abbahagytam, de a következő esté¬re felkészültem. Újra megismételtem az előző napon mondottakat. Felállt egy asszony, elkezd¬tek morogni, zúgni. Ekkor így szóltam: «Az Úr Jézus nevében megnémultok, egy szót nem akarok hallani! És el ne menjetek az Ördög sze¬retőjéhez!" A lelkész azt mondta, hogy ő nem merte volna megmondani. Ha valakinek ilyen kapcsolata van, az szövetség az Ördöggel. Min¬denféle babona: álomfejtések, álommagyarázá¬sok, jóslás, jövendölés szövetség az alvilággal.

A következő csoport a saját akarat érvé¬nyesítése. Többféle módja van: ellenségeskedés, viszálykodás, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás. Keserves tapasztalataim vannak hosszú élet-utamon. Elég volt egy ember a gyülekezetben, hogy mindent tönkretegyen. Ezelőtt négy és fél éve szabadultam meg a 36 éve szolgáló kán¬toromtól, aki 4 évig gondnokom is volt. Nem¬régen megint feljelentett, most tárgyalták meg a feljelentést. Amikor oda van téve vasárnap szép tálban a húsleves, elég bele egy kávéska¬nál tinta, és nem lehet megenni. Van egy ked¬ves lelkésztársam, aki most menekül a gyüleke¬zetéből, mert egyetlen ember nem hagy neki békét. Minden hónapban vizsgálják az ellene felhozott vádakat, és mindig kiderül, hogy nem igazak.
Arra kérlek benneteket, hogy a magatok csa¬ládjában és a gyülekezetben is a békességen munkálkodjatok. Még akkor is, amikor igazunk van, néha engedni kell a békességért. Pál apos¬tol is így tett. Az Úr Jézus is olyan vigyázó szere¬tettel volt tanítványai között, olyan türelemmel tanította őket. Egységben legyetek! Se a családotokban, se a nagycsaládban a széthúzást ne támogassátok!

Van egy asszony a gyülekezetben, akinek soha nem jó semmi. Nemrég villamosítottuk a harangot, de amíg nem volt villamosítva, sze¬gény harangozónak éppen elege volt 20 per¬cen át mindkét kezével harangozni. Azt mond¬ja ez az asszony: «Miért nem húztad a harmadi¬kat, Marcsa?» «Hát hogy húzzam a harmadikat is?» «Hát tekerd a lábadra azt a kötelet!» Sze¬gény, kisebb nálam egy fejjel. Most már villa¬mosítva van, de neki az se jó. Amikor bevakol¬tuk a templomot, nem tetszett neki a színe. Jobb az ilyeneket a gyülekezetből csendesen elkül¬deni. Menjenek el! Szórják a szemetet odakinn. Az maradjon itt, aki a békességen munkálko¬dik. Ha valakinek a szívében ott van az ÚR JɬZUS, akkor sosem a széthúzásnak, hanem min¬dig a megbékélésnek lesz az embere.

Azután a hatodik csoportban: azok a fellob¬banó indulatok. Van, aki ezt mondja: kérem én hamar begurulok. Ha az Úr Jézus benn van, nincs gurulás. Ő viharzó tengeren a hajóban is bennmaradt. Ő a viharban is megtart. Nem kell kiborulni! Ne vegyétek könnyedén a kiborulásokat! Minden kiborulás bűn. Ki kell szaggatni ezeket az indulatokat!
Visszaemlékszem arra, amikor a 20 éves fi¬amnak adtam egy pofont. Azóta is bánom, im¬már 25 éve. Nagy pofon volt. Rászolgált a fenyítésre, de nem úgy, ahogy én csináltam. Nem ütött vissza, de nagyon küszködött magával. Bocsánatot kértem érte, de nem tudom elfelej¬teni. Még mindig hallom azt a csattanást.

Magyarországon kb. 200 gyilkosságot követ¬nek el egy évben. Ebből 60-70 esetben mindig családtag öli meg a családtagot. «Családi vita hevében megszúrta, megfojtotta, leütötte, stb.» Az Álmosd melletti kis Kokadon volt egy fiú. Én eskettem meg. A közelmúltban egy karóval le¬ütötte a szomszédját, aki meghalt. Én sose hit¬tem volna, hogy ez a Gáspár nevű fiú gyilkos lesz. Csak haragudtak, és a szomszéd felinge¬relte, felkapta a karót, ennyi volt. Nem akarta megölni. Most ülni fog érte sokat. A községben tanít a fia. Milyen szégyen neki: az apja egy gyilkos. Mindenki féljen saját magától!
A hetedik, amiről szólni kell: a gyomor ural¬mának meg kell szűnni! Féktelen tud lenni az étkezésünk. Pazarló. Ha a lágerben csak a szá¬zadrészét ettem volna, amit itt a malacoknak adnak... Az Isten Lelkének fegyelmező hatalma alatt kell lennünk, és nem árt, ha néha böjtö¬lünk is.
Ha van templomi esküvő, 40 perc alatt vége, de az evés reggeltől másnap reggelig tart. A templomi esküvő alatt van két ének, ott pedig van muzsika szünet nélkül. A gyomor uralmá¬ba beletartozik az alkohol is. Mindenkinek ta¬nácsolom, hogy csak akkor fogyasszon alkoholt, ha az egészségét szolgálja, ahogy Pál mondja: «gyakori gyengélkedésedre való tekintettel - élj egy kevés borral is» (1 Tim 5,13).
Emlékszem arra a fiatalemberre, aki megát¬kozta azt az embert, aki először adott poharat a kezébe. Előttem van az az édesapa, aki büsz¬kén mondta: «5 éves kisfiam a háromcentest hogy lehajította.» Megdermedtem. «Az én fiam bírja."
Paráznaság, bor elveszi az észt. A statisztika szerint a halálozási arány alkoholbetegségben 28 európai ország közül Magyarországon a leg¬magasabb. Ezer főre vonatkoztatva 13,1 %. Ez a szám Hollandiában csak 8, és abban a nem keresztyén Japánban csak 6,5.
Nézzük az öngyilkosokat. Százezer lakosra jut 45. Olyan messze vagyunk a többi ország előtt, hogy össze se lehet hasonlítani. Ami a leg¬megdöbbentőbb: a 14 éven aluli öngyilkosok száma évente 360. Miért öli meg magát az a 14 éves gyermek, amikor mindene megvan? Mert nem ismeri az Úr Jézust. Mert a szülők mindent adtak neki, de a legdrágábbat nem. Szerencsétlenek, ők maguk sem ismerik. És tudjátok mi a legmegdöbbentőbb a statisztikában? Hogy a 75 éven felülieknél a legnagyobb ez az arányszám. Amikor valaki végigküzdötte, végigjárta ezt a nehéz életet, elérte a 75 évét, és nem bírja to¬vább. Már csak pár méter lenne az Úr Jézusig. Nem irtották ki menet közben a bűnt.

Mit kell odaszentelni? Ezüstöt, aranyat, rezet és vasat. Már mondtuk, hogy ennek lelki jelentése van. Röviden megmagyarázom ezt a négy jelentést. Tudom, hogy lehet ezt a négy dolgot másképp is magyarázni, és úgy is igaz. Hadd hozzak fel egy példát. Az Úr Jézus többféle hasonlatot használt magára: Én vagyok az út..., az igazság..., az élet..., az élet kenye¬re, az ajtó..., a juhok pásztora, stb. A Biblia leír¬ja, hogy amikor a nép ment a pusztában, a Krisz¬tus volt a kőszikla is. Ez nem ellentmondás? Nem. Ez mind együtt igaz.
Érdekes, hogy nem az arannyal kezdi a fel¬sorolást, hanem az ezüsttel. Az ezüst, a gon¬dolat és az értelem. Amikor valaki hívővé lesz, a gondolatait, érzelmeit oda kell adni az Úr Jé¬zusnak. Az nem lehet, hogy rejtegetett, bűnös gondolataim legyenek. Olyan gondolatok, amikre azt mondom, hogy Jézusnak semmi köze hozzá. Oda kell szentelni a gondolatokat. Az Úr kincstárába kerüljön. Nem csak a fele, vagy 80%-a, vagy 99%-a, hanem mind. Ha a gondo¬lataid nem Krisztuséi, az életed sem az. Ha a gondolat és a kívánság találkozik, a kívánság megfogan, és bűn lesz belőle. Ha a gondolat tiszta, soha nem jöhet a bűn. Minden itt a fe¬jünkben kezdődik, nem a sarkunkban. Ismeri¬tek az első zsoltárt? «Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétke¬sek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, ha¬nem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal» (1,1 -2). Az ilyen jól elvégzi a dolgát, és mindene megvan.
Második az arany. Ez drágább, mint az ezüst. Ez az akarat. A legdrágább, amit adha¬tunk. Nem a lelkünket kell felkínálni, hanem az akaratot. Ha valaki nem akar, soha nem lesz Krisztusé. Gondolkodhat rajta, forgathatja a fejében, de ha nem akarja, nem lesz az övé. Akarni kell! Én nem tudtam úgy megházasod¬ni, hogy nem akartam. Nem rendőrök vittek az esküvőre. Én akartam. Amit az ember akar, azt csinálja. Vannak, akik akarják hallgatni a prédi¬kációt, de nem akarnak az Úr Jézushoz jönni. Adjátok oda az akaratot!

Igen ám, de erre az ember képtelen magá¬tól. Mégis van egy mód. Ha az Úr Jézus bejön a szívbe, Ő mindig azt akarja, amit Isten akar. Ő Isten megvalósult akarata: «nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem» (Jn 6,38). Ez sokkal jobb. A befogadott Úr Jézus megvalósítja bennem Isten akaratát. Ha kizárjátok a szívetekből az Úr Jézust, soha nem fogjátok megvalósítani Isten akaratát. «Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek ab¬ban, akit ő küldött» (Jn 6,29). Tudjátok, hogy az arany ékszerek között melyik a legértékesebb? A 24 karátos. Az kemény, amikor kibányásszák. Nem tiszta arany. Mikor teljesen megtisztítják az aranyat, akkor kézi szerszámmal lehet for¬málni. Amikor valakinek a szíve színtiszta, Isten úgy formálja, ahogy akarja. Nem az én akara¬tom, nem a házastársamé, nem a püspöké, nem a párttitkáré, hanem az Úr Jézusé! Nem érde¬kel, hogy milyen következményekkel jár. Nekem egy a fontos: «Legyen meg a Te akaratod!» És¬pedig ezt jó kedvvel kell tenni. Ha valaki min¬dig panaszkodva követi az Urat, az a leg¬rosszabb.
Ismertem Debrecenben egy idős asszonyt. Csak feküdt mindig, és ha nyomorék ujjai közé tették a ceruzát, talán még tudott írni valamit. Szörnyű epegörcsei voltak, amivel megoperálni nem lehetett. Egy rettenetes rohamokkal teli éjszaka után elmentünk hozzá feleségemmel (akkor még menyasszonyom volt), és annyi szeretet áradt ebből az agyongyötört asszonyból, annyi lelki erő. Erős volt ez az asszony. Érez¬tem, hogy én a fiatalember gyenge vagyok mellette. Hatalmas prédikáció volt az a beteg¬ágy.

Eljön az idő, amikor nehéz dolgokban kell dönteni. Legyen meg akkor is az Úr akarata. A Jelenések könyve elárulja nekünk, hogy a Mennynek nagyon sok aranyra van szüksége, mert az utcák aranyból vannak, vannak csészék, amik aranyból vannak. Adjatok aranyat a Menny számára! Szaggassátok ki a másik akaratot!

Jön a réz. Ismerős anyag nekem, mert a fogságban kinn rézgyárban is dolgoztam. Na¬gyon nehéz fém a réz. Nehezebb a vasnál is. Hatalmas kohóban ömlött ki az olvasztóból a réz. Tetején úszott a megolvadt kő, a nehezebb anyag leszállt, alul kinyitották a csapokat és folyt az érc. A réz az érzelem. Rettenetes súllyal nehezedik az emberre. Egyesek olyan búskomor¬rá válnak, mert a rezet nem adták oda. Vártak valami jót, és nehéz dolgok jöttek. Felkavaro¬dik a lélek. «Hát így felel nekem az Úr?» Nem értik meg az Úr üzenetét. Az érzelmeket is oda kell adni! Sokszor vannak rossz napjaim, rettenetesen érzem ma¬gam. De akkor is tudom, hogy az Úr Jézus na¬gyon szeret. Nem az érzések számítanak. Sok¬szor azt érzem, hogy elhagyott, nem szól, sö¬tétben vagyok, pedig akkor is nagyon szeret. Benne van Jeremiás könyvében: «örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat» (Jer 31,3). Odaír¬tam tintával: «Tudom, Uram.»

Utolsó: a vas. Ez pedig a szorgalom. Ez az Isten ügyében való kitartás.
Meglátogattam egyszer egy lelkipásztort vasárnap délután, s mondja nekem: «Tudod, délelőtt prédikáltam, most temettem, ilyenkor délután nem tartok istentiszteletet. Olyan jól esik pihenni.» Megkérdeztem: «Nem bírtad volna ki a harmadik igehirdetést?' Ez nem szorgalom. Ez az ember megtartotta a vasat magának, és nem adta oda az Úrnak.

Jaj, de tudja az ember a vasat beépíteni a házába: fürdőszobába, falakba, mindenbe. Szor¬galmasan kell Bibliát olvasni, imádkozni, temp¬lomba jönni, adakozni, a gyereknek bibliai tör¬téneteket mesélni, egymást szeretni, megbocsátani. Szenteljétek oda a vasat. Az Úr kincsei közé kerüljön a szorgalom is. Legyen olyan a gondolat, az akarat, az érzelem, a szorgalom, hogy az Úr az Ő kincseskamrájába tudja tenni. Az Úr ezeket nekünk visszaadja, amikor szüksé¬günk van rá. Nem maradunk értelem nélkül, hanem hívő értelmet kapunk, olyat, amelyik megérti az Úr titkait.
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2013. December 27. - 21:42:20
Válasz #26

Nem elérhető Lilla

  • Hős tag
  • *****
  • Hozzászólások: 3044
  • Ország: 00
  • Utoljára itt járt:Ma - 14:26:23
  • Regisztrált: 27/12/2009
Nagyon áldott tanítás, köszönöm, hogy feltetted!

Idézet
Ha a gondolat és a kívánság találkozik, a kívánság megfogan, és bűn lesz belőle. Ha a gondolat tiszta, soha nem jöhet a bűn. Minden itt a fe¬jünkben kezdődik, nem a sarkunkban. Ismeri¬tek az első zsoltárt? «Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétke¬sek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, ha¬nem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal» (1,1 -2). Az ilyen jól elvégzi a dolgát, és mindene megvan.

Mennyire így van! Miért mondja az Íge: "Ne kívánd" a 10 parancsolatban?

Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. 15. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. 16. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: 17. minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.
Jak 1,14-18

Idézet
Igen ám, de erre az ember képtelen magá¬tól. Mégis van egy mód. Ha az Úr Jézus bejön a szívbe, Ő mindig azt akarja, amit Isten akar. Ő Isten megvalósult akarata: «nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem» (Jn 6,38). Ez sokkal jobb. A befogadott Úr Jézus megvalósítja bennem Isten akaratát.

Egyedül nem megy, ne is próbálkozzunk. Kizárólag Jézus tudja bennünk véghez vinni.

Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. 13. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, 14. akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.
1Kol 1,12-14

 ok25

Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
Jak 1,18

2014. Március 29. - 19:26:08
Válasz #27

Mariann

  • Vendég

2014. Március 29. - 20:08:06
Válasz #28

Kamilla

  • Vendég

Vajon mit szólna Józsi bácsi ehhez, ami ma folyik, az összeborulásról a pápával?  vf11
Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:

2014. Március 29. - 20:24:20
Válasz #29

Mariann

  • Vendég
Nem tudom melyik tanításában mondja Józsi bácsi, hogy rengeteg olyan katolikus embert ismer, aki miután valódi Istenismeretre jutott kijött onnan.

ui: Kamilla, már rég meg akartam kérdezni , biztos nagyon egyszerü a megoldás, de mit jelent az "szvsz" ?

 



SimplePortal 2.3.3 © 2008-2010, SimplePortal | Fordítás: SMF-Portal.hu