Szerző Téma: A lelki ember ismertetőjegyei  (Megtekintve 1918 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

2014. Augusztus 31. - 15:03:10

Nem elérhető kis virág

  • Törzstag
  • ****
  • Téma indító
  • Hozzászólások: 377
  • Ország: 00
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:2016. November 05. - 10:10:28
  • Testvér
  • Regisztrált: 30/09/2012



A lelki ember ismertetőjegyei




A. W. Tozer kincseiből

A lelki ember fogalma a különböző keresztyén közösségekben eltérő lehet. Egyes körökben az a személy számít leginkább lelkinek, aki a legtöbb vallásos kifejezéssel szövi tele a beszédét. Más gyülekezetekben a mindig elsőnek, leghosszabban és leghangosabban imádkozót tartják a leglelkibb tagnak a közösségben. Nos, a lelkes bizonyságtétel, a gyakori és hangos imádság teljesen össze egyeztethető a lelki ember fogalmával, mégis, fontos megértenünk, hogy ezek a megnyilvánulások önmagukban nem képezik, és nem bizonyítják a lelkiség jelenlétét egy ember életében.
Az igazi lelki emberben domináns vágyak nyilvánulnak meg. Ezek a vágyak mindig és mélyen jelen vannak a szívben és elegendően erőteljesek az élet motiválására és irányítására. Szeretném ezeket a belső vágyakat felsorolni, egy pillanatig sem próbálva fontossági sorrend felállításán fáradozni.



1. Vágyakozás szentség után inkább, mint boldogság után. A szentség magas fokán tetszelgő keresztyének boldogság utáni epekedése elegendő bizonyíték arra nézve, hogy a szentség nincs jelen az életükben. A lelki ember tudja, hogy Isten bőséges örömöt ad, ha előbb képessé tehetett azt úgy fogadni, hogy az áldásból származó öröm sérülést ne okozzon a lelkünkben. Ezért a lelki ember nem követeli ki magának a boldogságot, főleg nem egyszerre. John Wesley mondta egy metodista közösség tagjairól: Kétlem, hogy tökéletesekké váltak a szeretetben, mert a vallás nyújtotta örömök miatt járnak közösségbe ahelyett, hogy azt kutatnák, miként lehetnének szentebbek.



2. Egy ember akkor tekinthető lelkinek, amikor minden tudatos törekvése arra irányul, hogy az élete Isten dicsőségét gyarapítsa, még akkor is ha ezáltal ő maga átmenetileg gyalázatot vagy veszteséget szenved. Az ilyen ember imádsága így hangzik: Szenteltessék meg a te neved! És csendesen hozzá teszi: Bármibe is kerüljön nekem, Uram. Isten tiszteletét, egyfajta lelki reflexként éli meg az ilyen ember. Az Isten dicsőségét érintő minden döntés számára már eldőlt, mielőtt felmerült. Nem szükséges megtárgyalnia a kérdést a saját szívével. Nincs mit megtárgyalni. Számára Isten dicsősége szükséglet. Kapkod utána, mint a fuldokló a levegő után.



3. A lelki ember hordozni akarja a keresztjét. Sok keresztyén sóhajtozva fogadja az életében jelentkező nehézségeket és megpróbáltatásokat, és keresztnek nevezi azokat, elfeledve azt, hogy a bajok, a nehézségek nem válogatnak bűnös és szent között. A kereszt az a többlet nyomorúság, amely a Krisztus iránti engedelmesség eredményeként köszönt be az életünkbe. A keresztet senki nem erőlteti ránk. Önkéntesen vesszük fel, a következmények teljes tudatában. Mi választjuk a Krisztus iránti engedelmességet. Ezt vállalva hordozzuk a keresztet.
Keresztet hordozni azt jelenti, Krisztus személyéhez tartozni, Krisztus uralmát elismerni, Krisztus parancsaink engedelmeskedni. Az a személy aki ennyire odaadó, hű és engedelmes, lelki ember.



4. Egy keresztyén akkor lelki ember, ha Isten szemszögéből lát mindent. Isten mérlegén mérni mindent, és ugyan azt az értéket tulajdonítani mindennek, mint Isten... ez minden bizonnyal a lélekkel telt élet ismertetőjegye. Isten egyidejűleg lát és átlát. Tekintete nem nyugszik meg a felszínen, hanem áttör a felszínen a dolgok valódi, lényegi szintjéig. A testi keresztyén rátekint egy dologra vagy egy szituációra, de mivel képtelen átlátni a felszínen, ezért a látottak emelkedett hangulatba hozzák, vagy pedig elcsüggesztik. A lelki ember képes átlátni dolgokon, és úgy gondolkodni dolgokról, ahogyan Isten. A lelki ember ragaszkodik ahhoz, hogy úgy tekintsen minden dologra, ahogy Isten látja, még akkor is ha ez megalázóvá válik számára, még akkor is ha a tudatlanságát fedi fel ezáltal, még akkor is ha ez valóságos fájdalmat okoz neki.



5. A lelki ember vágya, igaz emberként meghalni inkább, mint gonoszul élni. Isten érett lelkű emberének egy nyilvánvaló ismertetőjegye az élet gondtalansága. A világhoz ragaszkodó, test-tudatú keresztyén dermedt félelemmel a szívében tekint a halálra. Amint elkezd a Lélek által élni, látható módon növekszik a szívében két dolog: a földön hátralevő évek száma iránti közömbössége és a hátralevő élete minősége iránti gondos törődése. Nem óhajtja meg hosszabbíttatni az életét, sőt boldogan bízza Isten bölcs akaratára élete hosszát és végét. Mivel ő Krisztusban van tudja, hogy megengedheti magának a halált, de azt is tudja, hogy nem engedheti meg magának a romlott életet, és ez a tudat teszi stabillá a gondolkozását és tetteit.



6. A lelki ember ismertetőjegyei közé tartozik, vágyni mások előrehaladását akkor is, ha az a saját rovására történik. Akarja látni, ahogy más keresztyének föléje kerülnek, és boldog amikor mást előléptetnek, öt pedig figyelmen kívül hagyják. Nincs irigység a szívében. Amikor más testvért megtisztelnek, ő elégedett, mert ez Isten akarata, és ez az akarat az ő földi mennyországa. Ha Isten meg van elégedve, ő is ugyanazon okból elégedett, és ha Istennek úgy tetszik, hogy valaki mást emeljen, ö elégedett azzal a helyzettel.



7. A lelki ember szokás szerint az örökkévalóság szemszögéből ítél meg dolgokat és nem a véges idő szemszögéből. Hit által felül emelkedik a föld vonzásán és az idő folyásán, és megtanul úgy gondolkodni és érezni, mint aki már elhagyta ezt a világot és csatlakozott a megszámlálhatatlan angyalok társaságához, és az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben. Zsid. 12: 23. Az ilyen ember inkább hasznos akar lenni, mint híres, inkább szolgálni akar, mint hogy neki szolgáljanak.
Mindez a Szentlélek működése által történik a lelki emberben. Egy ember sem válhat lelkivé önmagában. Csak a szabadság Lelke tehet valakit lelki emberré.









Felhasználók akik megköszönték a hozzászólást:
Kamilla, Gábriel

2014. Október 03. - 18:05:08
Válasz #1

Nem elérhető Gábriel

  • ifjú tag
  • **
  • Hozzászólások: 53
  • Ország: hu
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:2015. Február 10. - 03:06:10
  • Baptista Testvérnő
  • Regisztrált: 07/06/2013
      • Imanaplóm
Hát nekem ebből csak az 5. pont van meg. :(
1. Timóteus 6:8 Ha tehát van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele!

2015. Május 30. - 09:32:49
Válasz #2

Nem elérhető kis virág

  • Törzstag
  • ****
  • Téma indító
  • Hozzászólások: 377
  • Ország: 00
  • Nem: Nő
  • Utoljára itt járt:2016. November 05. - 10:10:28
  • Testvér
  • Regisztrált: 30/09/2012

A szellemi ember három ismertetőjele – Zac Poonen



“Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek (szellemieknek), hanem mint testieknek”   (1 Kor. 3.1).

Az 1 Korintus 1.5-7-ben azt olvassuk, hogy a korinthusi keresztyének három dologban voltak kiválóak: a Szentírás ismeretében, az igehirdetésben és a Szellem ajándékaiban. Mindezek ellenére nem voltak szellemiek. Nagyon ritkán találni olyan hívőt, aki rendelkezik megkülönböztető képességgel az ajándékok felismerésére, ékesszólású igehirdető, akinek kiterjedt Biblia ismerete van, és ráadásul a Szellem csodálatos ajándékaival is rendelkezik, de még sem szükségképpen szellemi ember. Mindezek ellenére teljesen testies lehet.

Sajnálatos módon olyan napokat élünk, amikor a legtöbb hívő azt gondolja, hogy valaki akkor szellemi, ha jó „ceremónia-mester”, aki jól tud levezetni összejöveteleket, aki sok viccel szórakoztatja az embereket és ékesszólóan is prédikál.

Az igehirdetőket ma sajnos az ajándékaikért tisztelik és nem a Krisztushoz hasonló életük gyümölcseiért. Ez annak ellenére így van, hogy Jézus világosan tanított arról, hogy a hamis prófétákat a jellemük isteni gyümölcseinek hiányáról lehet felismerni (Máté 7.15-20).

Jézus azt is mondta, hogy az ítélet napján sokan állnak majd Őelőtte és azt mondják, hogy az Ő nevében prófétáltak és sok csodát tettek, de Ő azt fogja válaszolni, hogy soha sem ismerte őket. (Máté 7.22-23). Ők „Úrnak” hívják Jézust és természetfeletti erővel rendelkeznek, azonban bűn van az életükben. Ez világosan mutatja nekünk, hogy a sok „keresztyén” tevékenység és a szellemi ajándékok működése nem tesz valakit szellemivé. Valójában még nem is utalnak arra, hogy egy ember újjászületett, mivel az Úr azt mondta ezeknek az embereknek, hogy egyáltalán NEM ismeri őket!

Ahhoz, hogy megértsük, mi tesz egy embert szellemivé, mindenek előtt készítsünk egy listát azokról a képességekről, amivel a Sátán rendelkezik. Az világosan meg fogja mutatni nekünk azokat a dolgokat, amik NEM ismertető jegyei egy szellemi embernek.

Például gondoljunk a következő tevékenységekre: a Sátán teljes idejű munkás, aki éjjel-nappal munkálkodik (Jelenések 12.9-10). Soha nem megy szabadságra. Állandóan keresi azokat az embereket, akiket vádolni tud – és sok segítője van! Nagyon jól ismeri a Bibliát, mivel a Szentírást idézte még Jézusnak is. Rendelkezik természetfeletti ajándékokkal, buzgósággal, sok munkatárssal, egy óriási embertömeg követi, akik felett hatalma van, de mindezek ellenére (igazi értelemben) nem szellemi!

Három állításban foglalható össze, amik egy embert szellemivé tesznek: egy felfelé tekintés, egy befelé tekintés és egy kifelé tekintés.

Egy szellemi ember folyamatosan ebbe a három irányba tekint:

    Fölfelé – imádatban és odaszentelésben Isten és Krisztus felé.
    Befelé – felismeri bűneit és bűnbánatot gyakorol azokban a dolgokban, ahol híjával van a krisztusi természetnek.
    Kifelé – embereket keres, hogy segítse és megáldja őket.

Egy szellemi ember felfelé tekint

Isten mindenek előtt arra hívott el minket, hogy az Ő imádói legyünk: éhezzük és szomjúhozzuk Őt. Egy szellemi ember imádja Istent. Az egyetlen vágya Isten. Nem vágyik semmi más vagy senki más után, csak Isten után a földön vagy a mennyben (Zsoltár 73.25). A pénz nem jelent neki többet, mint Istennek. Mint a mély sóvárgás a friss patakvíz után, a szellemi ember úgy vágyódik Isten után. Vágyódik Isten után, mint egy szomjas ember a friss víz után.

Egy szellemi ember jobban vágyik az Istennel való közösségre, mint hogy jólétre és kényelemre törekedjen. Vágyik arra, hogy Isten minden nap szóljon hozzá.

Azok, akik a pénzt, a jólétet és saját kényelmüket imádják, mindig találni fognak valamit vagy valaki mást, hogy arra panaszkodjanak. A szellemi ember azonban soha nem panaszkodik, mert Ő egyedül Istenre vágyik és Ő mindig ott van számára. Soha nem elégedetlen az élete körülményeivel, mert látja Isten hatalmas kezét minden körülményben és örömmel megalázza magát mindenkor az Ő keze alatt. Mivel egy szellemi embernek kapcsolata van Istennel, ezért neki nem különböző törvények vagy szabályok szerint kell élnie az életét. Megtalálta az élet fáját (Istent Magát), ezért nem érdeklődik a jó és a gonosz tudásának fája iránt. Mivel egyszerű és őszinte odaadással kapcsolódik Krisztushoz, ezért másodlagos dolgok miatt nem kerül mellékvágányra. Jézusra tekintve a szellemi ember évről évre egyre inkább az Urához válik hasonlóvá.

Egy szellemi ember folyamatosan megalázza magát és ezért Isten folyamatosan felmagasztalja őt.  Egyre magasabbra emelkedik – az Istennel való szoros kapcsolatában.  Egy ilyen ember látja a mennyei élet realitásait és mindig azt fogja keresni, hogy az emberek szeme elől elrejtve cselekedjen jót.

Egy szellemi ember befelé tekint

A felfelé tekintés egy belső látáshoz vezet. Ézsaiás, amikor meglátta az Úr dicsőségét abban a pillanatban világossá vált számára saját bűnössége (Ézsaiás 6.1-5). Hasonló volt a helyzet Jóbbal, Péterrel és Jánossal (Jób 42.5-6; Lukács 5.8; Jel. 1.17). Amikor Isten jelenlétében élünk világossá válik sok terület az életünkben, ahol nem vagyunk Krisztushoz hasonlók. A szellemi ember ezért folyamatosan tudomást szerez az életében lévő rejtett bűnökről.

Az Úr azt parancsolja nekünk, hogy „szent ékességben” imádjuk Őt. (Zsoltár 29.2). A szentség ruhája nélkül meztelenek vagyunk az Úr előtt. Ezért a szellemi ember „akkor cselekszi a legjobbat”, ha mindenkor tisztán tartja a lelkiismeretét Isten és emberek előtt. (Ap.csel 24.16). Éppen úgy, ahogyan az üzletember akkor cselekszi a legjobbat, ha több pénzt szerez és a kutató természettudós pedig akkor, ha új felfedezéseket tesz, a szellemi ember akkor cselekszi a legjobbat, ha folyamatosan tisztán tartja a lelkiismeretét.

Egy szellemi ember folyamatosan megítéli magát, mert sok olyan dolgot fedez fel az életében, amiktől meg kell tisztulnia – olyan dolgoktól, amik más hívőket egyáltalán nem zavarnak, ha jelen van az életükben.

Egy szellemi ember megvalósítja az életében, hogy minden nap „meghal” azoknak a dolognak, ami akadályozza őt abban, hogy hatékonyan képviselje Istent. Ezért az életmódja olyanná válik, mint aki felveszi a keresztet és “mindenkor testében hordozza az Úr Jézus halálát” (2 Kor. 4.10).

A szellemi ember számára nem probléma, hogy bárki előtt megalázza magát vagy bocsánatot kérjen bárkitől – függetlenül attól, hogy a személy öregebb vagy fiatalabb nála. Tudja, hogy az imája és a szolgálata soha nem lesz elfogadható Isten számára, ha bármilyen sebet hordoz bárki felé: feleség, testvér, szomszéd stb. Ezért, ha felismeri, hogy valami sebet hordoz valaki felé „otthagyja az oltár előtt az ajándékát és elmegy, hogy előbb kibéküljön az ő atyjafiával, és azután visszatérve felajánlja az ajándékát.” (Máté 5.23-24).

A szellemi ember kifelé tekint

A felfelé és befelé tekintés egy kifelé tekintéshez vezet.

Egy szellemi ember felismeri, hogy Isten csak azért áldotta meg őt, hogy áldás lehessen másoknak. Mivel Isten olyan sokat megbocsátott neki, ezért örömmel és rögtön megbocsát mindenkinek, aki megbántotta őt. Mivel Isten olyan jó volt hozzá, ezért ő is jó másokhoz. Ingyen kapott mindent Istentől, ezért ő is ingyen ad mindent másoknak.

Egy szellemi ember számára természetes, hogy segítsen mások boldogulásában. Tele van számalommal az elveszettek és a szenvedő emberiség iránt és képtelen elmenni egy szükségben lévő testvér mellett – mint a lévita és a pap tette azt a Jó Szamaritánus példázatában (Lukács 10.30-37).

Isten törődik az elesett emberekkel, hogy segítsen nekik, megáldja, felemelje és kiszabadítsa őket a Sátán kötelékéből. A szellemi ember törődése hasonló a Mesteréhez. A szellemi ember azt keresi, hogy másoknak szolgáljon, és ne neki szolgáljanak. Jézus szertejárt, jót tett és megszabadította a Sátán fogságában lévőket. (Ap.csel. 10-38). A szellemi ember ugyanezt teszi.

Egy szellemi ember nem keresi, hogy a szolgálatán keresztül bármiféle haszonra tegyen szert. Nem vár másoktól semmi ellenszolgáltatást: sem pénzt, sem tiszteletet. Istenhez hasonlóan csak azt keresi, hogy megáldjon másokat az életén és munkáján keresztül. SOHA NEM vár semmiféle ajándékot senkitől, mivel egyedül Istenben bízik minden szükségét illetően. Egy kis füzet a második századból, aminek címe “A tizenkét apostol tanítása” eljutott hozzánk, ami azt mondja, hogy az első apostolok megtanítottak minden hívőt, hogy óvakodjanak minden prédikátortól, aki pénzt kér tőlük, mivel az ilyen ember hamis próféta. Ha ezt megértjük, sok hamis prófétától óvhatnánk meg magunkat ma!

Egy szellemi ember felfelé, befelé és kifelé tekint. Ha csak felfelé tekintene, irreális lenne: “olyan jámbor, hogy a földön semmi hasznát nem lehetne venni”. Ha csak befelé tekintene, a legtöbb idejében depressziós lenne és elbátortalanodna. Ha csak kifelé tekintene, a munkája sekélyes lenne. Egy szellemi ember azonban folyamatosan mindhárom irányba tekint. Isten segítsen bennünket, hogy kiegyensúlyozottak és szellemiek legyünk.

„Copyright – Zac Poonen”

Forrás: Christian Fellowship Church – Bangalore, India http://www.cfcindia.com

Fordította: Abonyi Sándor









 



SimplePortal 2.3.3 © 2008-2010, SimplePortal | Fordítás: SMF-Portal.hu